dr. Tóth Tamás r. altábornagy, rendőrségi főtanácsos
BRFK Vezetőjének!
Főkapitány Úr!
A BRFK élére történő főkapitányi kinevezése óta sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy nem először tapasztaljuk a BRFK egyes vezetőihez köthető döntések kapcsán az elhamarkodott, alaptalan és a rendőri munkát nehezítő látszatintézkedések megszaporodását.
Amennyiben ezek a látszatintézkedések nem sújtanák a végrehajtói állományt, zömében szemet hunynánk az önigazoló, papírt-gyártó, saját létjogosultságuk és fontosságuk hangsúlyozását, vagy az új főnöknek megfelelés jegyében végzett helyezkedés jellegű – véleményünk szerint – „műrendőrködés” felett. Már megszoktuk. Aggasztó emellett az is, hogy a BRFK-n folyó humánpolitikai, pénzügyi, parancsnoki munka megdöbbentően alacsony színvonala is folyamatosan több száz fős, időnként ezres nagyságrendű létszámhiányokat eredményez a hozzá nem értő parancsnoki ténykedés eredményeként.
Azonban abban az esetben, amikor kifejezetten a még kitartó, munkáját mostoha körülmények között is lelkiismeretesen végző, járandóságaikban gyakran csorbított végrehajtói állománnyal packázni kívánó, önkényes és szakmailag semmivel sem indokolható értelmetlen fontoskodást tapasztalunk, abban az esetben szakszervezetünk felszólal és igyekszik a munkáltatói jogkörrel rendelkező elöljárókkal olyan közös álláspont kialakítására, amely nem zavarja a rendőri szakmai munka végrehajtásának a színvonalát. Sajnálatos tény eddigi tapasztalataink sorában, hogy a szakszervezetünk által a BRFK intézkedései, vagy azok elmulasztása miatt benyújtott kifogásainkat követő egyeztetések során személyesen nem tudtunk eddig Önnel találkozni, egyéb fontosabb elfoglaltságai miatt. Sajnálatos és szintén a BRFK-n folyó munka színvonalát minősítő körülmény, hogy egy tárgy hó 2-án tartandó eseményre a meghívást tárgy hó 8-án kapja meg szakszervezetünk. Ezekre is figyelemmel is gondoltuk úgy, hogy nyílt levél formájában megfogalmazódó felszólalásunk mielőbb eljut Önhöz, bízva abban, hogy az általunk tapasztalt jelenségek nem köthetők az Ön főkapitányi ténykedéséhez, azok csupán fontoskodó, elszigetelt, de emellett sajnos hibás vezetői ténykedéseknek minősülnek.
Székfoglalóját követően Főkapitány Úr több alkalommal kilátásba helyezte, hogy a rendőri munka ellenőrzésének elkötelezett híve. Úgy gondoljuk, hogy a rendőri munka ellenőrzése nem szakmai alapfeladat, a rendőrség nem arra lett kitalálva, hogy túlburjánzott, önmagát gerjesztő bürokratikus apparátusként felduzzadva nehezítse nap, mint nap a végrehajtói munka folytatását, és ezáltal elszívja a rendelkezésre álló erőforrásokat a rendőri alapfeladatok ellátása elöl. Természetesen a rendőri munka ellenőrzésére szükség van, de az erre létrehozott szervezetek (Ügyészség, RSZVSZ, illetve a felállításra kerülő új szervezet) ezt a munkát maradéktalanul el tudják végezni a korrupció-jellegű bűncselekmények vonatkozásában.
Meglátásunk szerint a megnövekedett ellenőrzési lehetőségekre figyelemmel nem kellően megalapozott törekvés, hogy a parancsnoki ellenőrzés, bizalmatlanság növekedjen, vagy ha igen, akkor ezeket a rotációs jellegű vezetői intézkedéseket indokolt kiterjeszteni a vezetői rétegre is. Amennyiben ugyanis egy parancsnok úgy gondolja, hogy okkal feltételezi a végrehajtói állományról, hogy korrupt, akkor okkal feltételezheti egy rendőrszakszervezet is azt, hogy a rendőri vezetői réteg olyan mértékben korrupt, hogy a vezetői rotáció is indokolt. Aki ma például az egyik kerület rendőrkapitánya, az a korrupció esélyének kiszűrése végett egy év elteltével Budapest egy másik – lehetőleg az előzővel nem szomszédos – kerületében kapjon felelősségteljes vezetői megbízatást. Ezzel nyilván jó példát is lehetne mutatni a végrehajtói állománynak, hogy a rendőri vezetők önmagukra nézve is kötelezőnek tekintik a személyes példamutatást.
Rossz és alkalmatlan az a parancsnok, aki fő ellenségének saját beosztottjait tekinti, nem bízik meg bennük, nem hajlandó értük kiállni, fölfelé nyal, lefelé tapos, oldalra pedig könyököl. A személyeskedés látszata elkerülése szándékában csupán általánosságban vetettük mindezeket fel.
Azonban a BRFK egyes kerületeiből – konkrétan például a XV. kerületből – olyan információk jutottak el hozzánk, miszerint egyes kerületi kapitányságok vezetői nem csinálnak titkot abbéli véleményükből, hogy álláspontjuk szerint az általuk irányított állományon belül olyan magas a korrupció aránya, hogy indokolt a kialakult és összeszokott váltások, járőrpárok teljes összekeverése.
Az ilyen, szakmainak nehezen nevezhető vezetői mentalitással kapcsolatban több aggály és következtetés is megfogalmazódik.
Az egyik ilyen következtetés, hogy az ilyen vezető alkalmatlan arra, hogy egy kapitányságot vezessen, netalántán magasabb beosztásra alkalmasnak tekintsék. Milyen parancsnok az, amely az állomány véleményének megkérdezése nélkül olyan mértékű zűrzavart idéz elő, amelynek révén rendőrök kerülhetnek akár közvetlen életveszélybe is? Ne vegye túlzásnak, ha Ön teljesített volna akár csak egy hónap időtartamban is például éjjeli, közterületi szolgálatot közrendvédelmi járőrként, akkor bizonyára tisztában volna annak a fontosságával, mit jelent egy összeszokott járőrpáros, vagy járőrhármas esetében, ha szinte egymás gondolatát is ismerik és egy rendkívüli esemény kapcsán kell – akár fegyvert használva – eljárni. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy Főkapitány Úr szakmai pályafutását bűnügyesként, civil ruhanormás rendőrként kezdte és csupán parancsnoki kinevezése során került először rendőri egyenruhába, de szükségesnek tartottuk hangsúlyozni, hogy a közbiztonsági szakterület egyenruhás járőrei minden egyes szolgálatban fokozott mértékben vannak egymásra utalva, mint egy civil bűnügyes, akiről nem rí le messziről, hogy rendőr.
Ez az egyik ok, amely önmagában előzi az összes többit, de egyes fontoskodó és feltételezzük megfelelni kívánó kapitányságvezetők ezt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a jelek szerint.
A másik fontos ok, hogy a végrehajtói állomány részére biztosított rendőri egzisztencia önmagában sok esetben nem elegendő a normál emberi élethez szükséges színvonal fenntartásához. A közterületi állomány a legrosszabbul megfizetett munkavállalói réteg a rendőrségen belül, a közalkalmazottakkal egyetemben. Emiatt az utcai rendőrök jelentős része másodállást vállal, vagy segítő családtagként dolgozik, sok esetben azzal a kollégájával, akivel egy váltásban vannak. Nem csupán szolgálati feladatok, hanem emberbarátság és másodállás-beli kollegalitás miatt is egymásra vannak utalva. Ez nem bűn, ez nem korrupció. Ez olyan érték, amely összetart egy kollektívát, egy csapatot és ezáltal a rendőrség adott szervezeti egysége is erősebb, hatékonyabb. Megkockáztatjuk, hogy ezeknek a kötelékeknek a megléte, óvása, létrehozása és parancsnoki védelme a fluktuáció lassításában is hatékony vezetési módszer lehet.
Emellett azt is figyelmen kívül hagyásra került, hogy bizony vannak egymással kijönni nem tudó rendőrök is, életvitel, világnézet, értékrend alapján megnyilvánuló különbözőségük okán, de akár korábbi vélt, vagy valós sérelmek okán. Kinek az érdeke, hogy két olyan ember kerüljön egymással egy váltásba, vagy akár egy járőr párban, akik között feszültség áll fenn?
Sajnálatos, hogy az új kormány felállítása óta is folyamatosan a rendőri juttatások, javadalmazások elvonásának szándékával kell szembesülni, annak ellenére, hogy az országgyűlési választások előtt például szavát adta a kormánypárti frakció vezetője, hogy a kezdő rendőrök fizetését a kormány hatalomra kerülése esetén nettó 150 ezer forintra emeli. Sajnálatos, hogy az ehhez hasonló jellegű választási ígéretek megtartására nem mutat hajlandóságot a kormánypárt, sőt, a rendőröket közügyektől eltiltott bűnözőkkel kezeli egy szinten, például a passzív választójog elvételében. Úgy gondoljuk, hogy igazi rendőri vezető nem áll be a végrehajtói állományt taposó kormánypárti politikusok sorába, nem áll be azok közé, vagy kiáll közülük és nem lesz azok között, akik újabb lapát földet hánynak a jelképes rendőri szakmaiság sírjára.
Az a vezető, aki beosztottjaira korrupt rendőrökként tekint, azzal saját magát is minősíti, hiszen ha igaza lenne, az az ő vezetési módszere kudarcának a beismerését is jelentené. Azonban az a tény, hogy ezt alaptalanul, vádaskodva állítja, az alárendeltjei kollektív megsértése mellett a rendőri munka hatékonyságának a rontására is irányul.
Bármilyen meglepő is egyeseknek a közterületi végrehajtói állomány zömében felkészült, tisztességes rendőrökből áll. Emellett pedig érző, családos, napi gondoktól sújtott emberek is egyben. Semmiképpen sem tárgyak, vagy barmok, akiket ide-oda lehet rakosgatni, vagy hajtani.
Főkapitány Úr!
Mióta probléma a BRFK-n ha a járőrök összeszokottak, megbíznak egymásban, ismerik egymást? Kinek az érdeke, hogy ezek a működő struktúrák szétverésre kerüljenek, egyes vezetők kénye-kedve szerint, nélkülözve a humanitás és a szakmaiság legalapvetőbb, elemi feltételeit?
Ezeknek az embereknek a jelentős része például albérletben él, munkájuk és szabadidejük azonos ritmusa is felborul, indokolatlan feszültségek, sérelmek keletkeznek a parancsnoki gondoskodásnak nem nevezhető tervezett intézkedés által.
Szakmaiatlan és szégyelljük más helyett a szakma tekintélyét minősítő azon tényt, hogy olyan rendőri vezető lehet a BRFK kerületének élén, aki szerint az összeszokott emberek, az összeszokott rendőrök jelentik a legnagyobb veszélyt.
Bízom abban, hogy a BRFK főkapitányi székéből Ön ezt nem így látja és egyetért felvetéseinkkel.
Miért nem veszi figyelembe az ilyen vezető a döntése lehetséges azon következményét például, hogy ez esetben előfordulhat, hogy az érintett rendőrök közül többen, akár tömegesen adnak be áthelyezési kérelmeket?
Kérjük Főkapitány Urat, hogy a fenti közölt álláspontot figyelembe venni szíveskedjen. Amennyiben a tervezett váltás és járőrpáros „keverések” Főkapitány Úr utasítása, vagy elvárása szerint valósulnának meg, úgy azt felülvizsgálni és a jelzett indokok miatt visszavonni szíveskedjen.
Amennyiben az érintett kapitányságok vezetőinek egyéni vezetési stílusát tükröző és jellemző ténykedés valósul meg, abban az esetben ezúton vetjük fel javaslatunkat, miszerint a beosztásra való alkalmasságát vizsgálja felül az érintett vezetőknek.
Amennyiben – feltéve de meg nem engedve – Főkapitány Úr szakmai álláspontja ellentétes a szakszervezetünk által megfogalmazott véleménytől, abban az esetben a rotáció, vagy összekeverés rendszerét kiterjeszteni szíveskedjen a rendőrkapitányság vezetőitől kezdve minden vezető beosztást betöltő személyre, hiszen a korrupció veszélye a rendőri vezetők között álláspontunk szerint semmivel sem kisebb, vagy jelentéktelenebb, mint a közterületi végrehajtói állomány körében.
Ezen értelmezés szerint tehát rendkívül aggasztónak lehet tekinteni, ha egy kapitányságon, vagy akár a BRFK-n belül egy évnél tovább látják el ugyanazon személyek a kapitányságvezetői, bűnügyi vezetői, közrendvédelmi vezetői, humánigazgatási és pénzügyi vezetői beosztásokat, hiszen – a munkáltatói jogkört gyakorló egyes vezető által képviselt elvi állásfoglalás alapján – döntési jogkörükre tekintve a közöttük kialakuló korrupció lehetőségének előfordulása a legnagyobb veszély a rendőrségen belül.
A BRFK vezetőjeként és elkötelezett ellenőrzési szakemberként bizonyára egyetért azzal az okfejtéssel, hogy egy zsebre bírságolós utcai járőr által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya lényegesen kisebb, mint ha például egy BRFK-s vezető vezetői hatalmával visszaélve fogad el anyagi ellenszolgáltatást azért, hogy például egy vadászfegyver hatósági igazgatási eljárása, vagy egy jogosítvány bevonás miatt indított szabálysértési eljárás „rugalmasan” kezelődjön.
Természetesen nonszensznek tartjuk, hogy Ön, mint a BRFK vezetője az ellenőrzés fontosságát szem előtt tartva félévente lecserélje és rotációs alapon töltesse be a bűnügyi, közbiztonsági helyettesi beosztásokat, vagy a hivatalvezetőit, vagy a személyügyes vezetőét, de ez a nonszens jelleg ugyanúgy megfogalmazódik a közterületi utcai járőrök, a „valódi rendőri munkát” végző kollégák esetében.
A Rendőrségen belül nem lehetnek védett kasztok. Nem lehet azt mondani, hogy a kisrendőr korrupt, de a rendőri vezető ma született bárány. Ha Ön a BRFK vezetőjeként méltó akar lenni a beosztására, akkor egyenlő mércével kell mérnie a munkaszervezés és a beosztottak emberi méltósága tekintetében a legalacsonyabb beosztású rendőrt a magas beosztást betöltő rendőrtábornokokkal együtt.
Bízunk abban, hogy jelen állásfoglalásunk nyílt levélben történő megfogalmazása elegendő arra, hogy az általunk kifogásolt gyakorlatot elöljárói jogkörében eljárva megvizsgáltassa és – mielőtt emiatt újabb értelmetlen rendőrhalál, vagy a fluktuáció felgyorsulása következne be – leállítsa.
Amennyiben Főkapitány Úr erre nem mutat hajlandóságot, minden ezzel kapcsolatos hátrány, kár, vagy rendkívüli esemény bekövetkezése miatt a felelősséget viselnie kell.
Kérjük Főkapitány Urat, hogy az érintett állomány és tagjaink tájékoztatása céljából szakszervezetünk részére válaszlevélben szíveskedjen az esettel kapcsolatos álláspontját kifejteni.
Jelen levelünket honlapunkon megjelentetjük és a munkáltató épületeiben a helyben szokásos módon kifüggesztjük tagjaink és a munkavállalók tájékoztatása céljából. Válaszlevele kézhezvételét követően válaszlevelét is megjelentetjük.
Szekszárd, 2010. december 8.
Üdvözlettel:
Szima Judit
Főtitkár
