A belügyminiszternek írt levelünk a szakszervezetünkhöz 2010.11.26-án érkezett – az egyes rendészeti tárgyú és az azokkal összefüggő törvények módosításáról szóló T/1426. számú törvényjavaslathoz kapcsolódó kormányrendeletek – anyagaival kapcsolatban.

Előzmény: Kormányrendelet tervezet

Kü-522 /2010.

 

 

Dr. Pintér Sándor Belügyminiszter úrnak,
Belügyminisztérium

 

 

B U D A P E S T

 

Iktatószám: 30000/703/ /2010/BM

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

 

Munkatársaimmal tanulmányoztuk „a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó belső szerve kijelöléséről valamint a feladat ellátásának, a kifogástalan életvitel ellenőrzés és a megbízhatósági vizsgálat részletes szabályainak megállapításáról” szóló Korm. rendelet tervezetét (továbbiakban: tervezet), mely 2010.11.26-án érkezett a TMRSZ-hez.

Miniszter Úrnak korábbi észrevételeink és javaslataink alapján már kifejtettük álláspontunkat, amelyek a Rendőrségen és a közszolgálatban dolgozó hivatásos állományú személyek vonatkozásában alapvető garanciális jogok figyelmen kívül hagyásával a Gestapo és az NKVD módszereit is megszégyenítő módon potenciális bűnözőkként kezeli a Magyar Köztársaság Rendőrsége végrehajtó állományát.

Korábban is kifejtettük, hogy a kormány és a kormánypárt hangzatos szólamaival ellentétben – amelyek a Rendőrség megerősítésével áltatják a magyar választópolgárokat – olyan folyamatokat indított el a hivatalba lépett kormány, amely a magyar rendőrök pályáról elüldözését, szakmai munkája ellehetetlenítését vetíti előre.

Javasoltuk azt is, hogy a rendőrségen belül időnként felbukkanó korrupció ellen szükséges küzdeni, ugyanúgy, mint ahogy az Országgyűlésben helyet foglaló politikusok, ügyészek, bírák megbízhatóságának ellenőrzése is fontos társadalmi közérdek.

Javaslatainkat a Kormány és személy szerint Belügyminiszter Úr is figyelmen kívül hagyta és a rendőrök potenciális bűnözőkként kezelése mellett semmiféle hajlandóságot nem mutattak abban a tekintetben, hogy a magyar nemzet érdekeivel ellentétes törvényeket hozó országgyűlési képviselőkön lenne legszükségesebb legelőször elkezdeni a megbízhatósági ellenőrzést.

Javasoltuk többek között, hogy az Országgyűlésben kettős állampolgársággal rendelkező képviselők ezen tulajdonsága közérdekű, nyilvános adat és elsődlegesen ezen adatokat közzé kell tenni megfelelő fórumokon, többek között az Országgyűlés honlapján is.

Rendkívül aggasztónak tartjuk azt a helyzetet, hogy a magyarországi gazdasági helyzet előidézői elsősorban a döntéseket, törvényeket hozó országgyűlési képviselők és csak mögöttes felelősség vetődhet fel a végrehajtásban dolgozó közszolgák – így a rendőrök – vonatkozásában.

Aggasztónak tartjuk, hogy a törvényhozás és jelen tervezet szakmai előkészítőjeként a Belügyminisztérium például nem mutat semmilyen hajlandóságot olyan politikusok megbízhatóságának az ellenőrzésére, akik elmúlt 20 évbeli törvénytelenségekben az érintettségük ténykérdés.

Először a rendcsinálást hangoztató Belügyminisztériumnak az országgyűlési képviselők vonatkozásában lenne szükséges a megbízhatóság ellenőrzése részletszabályainak a megteremtése.

A köztartozásokkal becsődöltetett vállalkozások, a kettős állampolgársággal rendelkező országgyűlési képviselők, az állami és EU-s támogatások saját családi és haveri körben való osztogatása, a rokonokat, haverokat – akár ifjú életkoruk ellenére – közszolgálati vezetői pozíciókba emelő struktúrák további térnyerése olyan a közéletet mérgező folyamatokat jelentenek, amelyek mellett jelentőségét tekintve nagyságrendekkel marad el egy-egy, például zsebre bírságoló rendőr elleni fellépés szükségessége.

Számtalanszor kifejtettük, hogy a rendőri korrupció elleni küzdelem legnagyobb visszatartó ereje az lenne, ha olyan illetményben részesülne a munkáját végző rendőr, hogy ne fogalmazódna meg benne még felvetés szintjén sem a korrupció iránti vágy, vagy kényszer.

Ugyanis a kormány rendőrök iránti anyagi és erkölcsi megbecsülésének mértéke még az elmúlt 8 évhez képest is romlott az új kormány hivatalba lépése óta.

Az anyagi és morális megbecsültség olyan érték lenne, amelynek elvesztését nem kockáztatná meg a rendőrök túlnyomó többsége.

A jelenlegi koncepció a rendészet megtisztítására lényegében azzal foglalható össze, hogy a fizetés továbbra is alacsony, de emellett még alázzuk is meg a rendőröket, ellenőrizzük őket agyba-főbe, alkotmányos jogaik pedig figyelmen kívül kerülnek.

Részleteiben a tervezetet az alábbiak szerint értékeljük a fenti „bevezető” figyelembe vétele mellett.

Az alapkoncepció elfogadhatatlansága mellett a részletszabályok megalkotása során a kormány részéről tárgyaló Miniszter Úr ígéretet tett arra, hogy kikéri a szakszervezetek véleményét és velük együtt alkotja meg a további részletszabályokat. Ehhez képest most egy komplett tervezet került megküldésre oly módon, hogy a részletszabályok kidolgozása ismereteink szerint a Belügyminisztérium keze munkája, és ahhoz a szakszervezeteknek eddig közük nem volt.

A tervezet – nincs rá jobb szó – gyalázatos jövőt vetít előre a magyar rendőrök számára.

Természetesen meglátásunk szerint elsősorban a végrehajtásban dolgozó rendőrökre jönnek cudar idők, és a rokoni kormányzati kapcsolatokkal, vagy egyéb hátszéllel rendelkezők minden bizonnyal haszonélvezői lehetnek az újabb rendőrnyomorító kormányzati elképzeléseknek, amennyiben majd a kormányzat álláspontját tükröző elképzelés lesz a jelenlegi belügyminisztériumi tervezetből.

A tervezet 3.§ (2) bekezdése, amelyben az az elképesztő – szakmailag és jogilag is dilettánsnak minősíthető – elképzelés körvonalazódik, azt írja elő, hogy a védet szerv területére, objektumaiba és bármely helyiségébe „kíséret nélkül” és „hivatali munkaidőn túl” is jogosult belépni az ellenőrzést végző. Túlzás nélkül a Gestapo és az NKVD „munkamódszerére” hajazó elképzelés elfogadhatatlan egy demokratikus berendezkedésű társadalomban. A terhelő bizonyítékok létrehozása, kreálása lehetőségének ilyen nyílt és leplezetlen megteremtése elfogadhatatlan és már a tervezet kiagyalójának szakmai alkalmasságát és szándékai tisztességét megkérdőjelező elképzelés.

A tervezet 7.§ (2) bekezdésében foglalt elképzelés szerint a védett szervezetbe elhelyezett megbízhatósági komisszárok „eltartása” a rendőrség költségvetését terheli. Ez is elfogadhatatlan mind szakmailag, mind gazdaságilag, mind pedig jogilag. Az eltartott személy ugyanis ezáltal mintegy elszívja a rendőri szerv anyagi forrásait, miközben nem lát el sem rendőrségi alapfeladatot, sem funkcionális feladatot, mégis a rendőrség költségvetését terheli a működésének költsége.

Rendkívül tág ellenőri visszaélésre ad alkalmat annak megfogalmazása, ha az ellenőrzött az együttműködést megtagadja.

Elképesztő szélsőséges esetek fordulhatnak elő, hogy mi minősül az együttműködés megtagadásának. Ez a gumiszabály-szerű megfogalmazás gyakorlatilag lehetővé teszi az ellenőrzött személy és családtagjai porig alázását, a legmélyebb intim szférába való beavatkozás lehetőségét, annak veszélyével, ha az ellenőrzött nem tudja elfogadni a mesterségesen létrehozott és adott esetben megalázó élethelyzetet, akkor életvitelét kifogásolhatónak lehet tekinteni. Nincs rá jobb szó, de ennek jogszabályi rendelkezés szintjén való megfogalmazása vagy egyfajta beteg lelkületet sejtet a tervezet megfogalmazója részéről, vagy annak lehetőségét teremti meg tudatosan, hogy lényegében bárkit el lehet távolítani a testületből ha az érdek (politikai?) úgy kívánja. A politikai és megbízható rendőrség intézményesítésének egyik alapját jelenti a törvényi szintű módosítást követően a jelen tervezetben megjelenített elképzelések.

A tervezet 14.§ (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az ellenőrzést végző előre megtervezi, hogy szándékos bűncselekményt követhet el az ellenőrzésre kiszemelt megbízhatóságának ellenőrzése végett. Abszurd és szégyenletes rendelkezés, a jogállamiság és az alkotmányos alapjogok teljes figyelmen kívül hagyását tükröző torz, beteg jogfelfogást tükröző elképzelés.

A 15.§ (5) bekezdésében foglaltak szerint a „vizsgálat nem járhat a vizsgálat alá vont személy megalázásával, becsületének, jó hírnevének sérelmével.”

E cinikus rendelkezés figyelmen kívül hagyja azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy már az ellenőrzés foganatosítása, azzal, hogy szolgálati idejében, vele szemben, vagy tudomására hozva szándékos bűncselekményt követnek el csak azért, hogy megnézzék, jó rendőr-e?

Ha ez nem magalázó már alaphelyzet szintjén a szakmai előterjesztő szerint, akkor javasoljuk az országgyűlési képviselők esetében is a Nokiás doboz próbatétel lelpezett bevezetését, hiszen okkal gondolhatja azt bárki, hogy aki politikai hatalommal bír, vagy hatáskörrel rendelkezik közpénzek fölött az potenciálisan mind korrupt, tolvaj, becstelen és hazug.

A rendőrök tisztességének ilyen szintű megkérdőjelezése, mint amelyet a tervezet felvet, már önmagában megalázó, a rendőr becsületét és jó hírnevét már azzal megkérdőjelező, hogy őt ilyen mesterséges, gestapo-s és szovjet típusú ellenőrzésnek vetik alá.

Miért nem foglalkozik azzal a tervezet, ha a jól kitervelt bűncselekmény elkövetése nem a tervek szerint alakul, az elfajul, adott esetben a kötelességtudó rendőr túlreagálja, tévesen értékeli a helyzetet és a másodperc tört része alatt olyan döntést hoz, hogy fegyvert kell használnia az észlelt bűnelkövetővel szemben?

Mi a garancia arra, hogy egy „megbízható”, de szakmailag esetleg hibás döntést a másodperc tört része alatt meghozó rendőr éppenséggel lelövi az ellenőrt, mert félreérti annak valamely mozdulatát, vagy fegyvert lát megcsillanni egy éjszakai ellenőrzés során, miközben egyértelműen bűncselekmény elkövetését észleli?

Vagy ha dulakodás kezdődik és az ellenőr úgy ítéli meg, hogy a vele szemben alkalmazott testi kényszer eltúlzott és ezért ellenáll?

Az ellenállás során hiába hangoztatja, hogy ő ellenőr, amíg az ellenállást le nem küzdi az ellenőr, a fokozatosság elvét betartva részére akár a fegyverhasználat is fennáll.

Látható, hogy a tervezet előkészítőjének nem volt erőssége a rendőri szakmai munka, ezért feltételezzük, hogy ezen „elméleti” elképzelések leggyengébb pontja a szakmaiatlanság, a tapasztalatlanság, amellett, hogy totális, politikailag felügyelt, politikailag megbízható rendőrséget kívánna létrehozni.

A meglátásunk szerint rendőr, és rendőrségellenes politikus keze nyomát viselő tervezet elfogadhatatlan.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ugyanúgy mint a korábbi tervezetek során adott szakmai álláspontjaink többségét a szakmai előterjesztő ismételten figyelmen kívül fogja hagyni.

Nincs kétségünk afelől sem, hogy a szakmaiatlan, és rendőrellenesnek tekinthető újabb tervezet is akadály nélkül átmegy az országgyűlés szavazó gépezetén.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete azonban kötelességének tartja a szakmai szervek, a tagjai és a közvélemény minél szélesebb körének figyelmét felhívni, hogy a rendőrség szervezetében olyan változások indultak el, a politikai döntéshozók mesterkedése nyomán, amelyek távoli célja egy olyan társadalmi berendezkedés létrehozása amely többségében antidemokratikus elemekkel kívánja konzerválni a hatalmat gyakorló politikai elit és rendőri vezetés túlhatalmát.

Ezt a Rendőrség legnagyobb szakszervezete a TMRSZ rendkívül aggasztónak, nemzetellenesnek és ebből adódóan elfogadhatatlannak tartja.

 

 

Szekszárd, 2010. november 30.

 

 

Üdvözlettel:

 

 

Szima Judit főtitkár