Ügyeskednek a szerzett jogok elvételének érdekében – Nem hagyjuk

Szám:Kü-II-V-16/ 2010.

 

 

Dr. Pintér Sándor Belügyminiszter Úr

részére

 

 

Budapest

József Attila utca 2-4.

1051

 

Tárgy: BM/SZÜ/1134/12/2010-es számon
2010.11.11-én e-mailben megküldött a
„kormány álláspontját nem tükröző” BM
szakmai koncepciójára TMRSZ álláspont
a nyugdíj és illetményrendszer vonatkozásában

 

 

Tisztelt dr. Pintér Sándor Belügyminiszter Úr!

 

 

Munkatársaimmal tanulmányoztuk a fenti hivatkozási számon megküldött a „kormány álláspontját nem tükröző” szakmai koncepciót a nyugdíj és illetményrendszer vonatkozásában.

A jelenlegi kormány végrehajtói apparátusán belül a Belügyminisztérium folyamatosan az állomány szerzett jogainak elvételére irányuló ténykedést művel. Az eddigi látszategyeztetések során minden esetben komoly és megalapozott érvekkel, javaslatokkal és észrevételekkel igyekeztünk a kormány elé terjesztendő koncepciókat és tervezeteket a szakmaiság, ésszerűség és tisztesség elvei alapján a megfelelő, a munkavállalók számára elfogadható tervezetek irányába terelni.

Sajnos ebben a ténykedésünkben nem voltak partnerek a társ szakszervezetek, akik folyamatosan megalkuvó, a munkavállalók helyzetét rontó kormányzati elképzeléseket fogadtak el.

A kormány továbbra sem hajlandó meghallgatni szakmai érveinket. Az ún. salátatörvény tervezetének megtárgyalását követően – amelyből természetesen szemérmesen kimaradt, többek között az a javaslatunk is, amelyek elsősorban az ország sorsát befolyásoló országgyűlési képviselők megbízhatósági vizsgálatának szükségességét javasolta, kiemelten azt, hogy nyilvánosságra kell hozni, ha egy országgyűlési képviselő más államnak is az állampolgára – azt tapasztaltuk hogy a kormány csupán látszategyeztetéseket folytat.

A most megküldött koncepcióból is süt a koncepció kiagyalójának, vagy kiagyalóinak a rendőrellenessége.

A szakmainak nevezett, de valójában rendőrellenességükről megismert kormányzati és kormánypárti képviselők keze jegyét magán viselő koncepció szakmaiatlan, ellentmondásos és mélyen sérti a Magyar Köztársaság Rendőrsége végrehajtó állományának jogait.

Az előterjesztés olyan csúsztatásoktól hemzseg, amelyek a teljesség igénye nélkül az alábbiak szerint érhetők tetten.

A nemzetközi összehasonlítás csupán azt felejti el megemlíteni, amikor német, cseh, szlovák, olasz, portugál vagy spanyol példákat említ, hogy ezen országokban a rendőrök anyagi és egzisztenciális elismertsége ténykérdés.

A gazdasági és költségvetési szempontból is nehezebb helyzetben lévő Szlovákiában például egy közterületi rendőr tiszthelyettes nettó 950-1200 euró jövedelemmel rendelkezik, míg magyar kollégái ugyanazt a munkát nettó 350-500 euróért végzik a koncepció által kritizált pótlékokkal együtt.

Értelmezhetetlen az a megfogalmazás amely szerint : „Hiába ösztönözzük a pályán maradást további anyagi erőforrások bevetésével…”, mivel ilyen ösztönző rendszer egyszerűen nincs, vagy amit annak szántak a döntéshozók, az nem ösztönöz semmire. Rejtély, hogy az előterjesztő mire gondol, mivel pályán maradásra ösztönző erőforrások nincsenek, nem voltak és sem az előző kormányok, sem a jelenlegi ilyenre nem is törekszik álláspontunk szerint.

Sunyi és megengedhetetlen az a koncepció, amely a nyomorúságos rendőri bérezés és rendőri lét lényegében egyetlen mára megmaradt ellensúlyozóját, a jelenlegi nyugdíjrendszert kívánja tönkretenni, azért, hogy az egyébként nem vonzó rendőri életpálya-modell vonzóvá váljon. A koncepció kiagyalója tehát nem arra törekszik, hogy a rendőri hivatást tegye vonzóbbá a nyugdíjba vonulással szemben, hanem arra, hogy ha már gyatra a rendőri lét, legyen gyatra a rendőri nyugdíjrendszer is.

A tragikomikus koncepció kiindulópontja: a rendőri lét nem vonzó, a rendőri nyugdíj viszont vonzó.

A kiinduló pontot a jelenlegi koncepció a következőképpen kívánja kezelni: A rendőri lét nem vonzó, ezért a pótlékokat elvonjuk, a rendőrök alkotmányos jogait még jobban megkurtítjuk (például a jelen kormány a rendőröket a bűnözők szintjén kezeli, amikor passzív választójoguktól megfosztja), a nyugdíjba vonulás lehetőségét eltöröljük legyen 30 év szolgálati idő és megfelelő életkor.

Aki ennek a koncepciónak az érvényre juttatásától, vagy a koncepció konkrét tervezetekben való megjelenítésétől azt reméli, hogy a fluktuáció le fog csökkeni, nem fognak nyugdíjba vonulni, vagy leszerelni a rendőrségtől, azok akik még a civil életben lehetőséget látnak az újrakezdésre, az azt kell hogy mondjuk, meg kell kérdőjeleznünk az értelmi, de még inkább az elme-beli képességeit.

A valós ok meglátásunk szerint, hogy a kormány azt mondja a verbalitás szintjén, hogy meg kell erősíteni a rendőrséget, ugyanakkor minden eddigi ténykedése arra irányul, hogy szétverje a Magyar Rendőrséget és helyette idegen államok rendőreinek (zsoldosainak) a behívásával (intervenciós erők igénybevétele lehetőségének a megszavazása az Rtv. módosításával), idegen államok őrző-védő cégeinek a rendőrség hatásköreinek kiszervezésével oldja meg a hazai közrend védelmét.

Rendkívül aggályos, hogy a koncepció beleillik abba a nemzetellenes és szakmaiatlan törekvés-sorozatba, amely a jelenlegi kormány megalakulása óta fémjelzi a kormányzati ténykedést és alkalmas a rendőri pályáról való elriasztásra, elüldözésre.

A jelenlegi nyugdíjkedvezmény eltörlését, „korszerűsítésnek”, vagy „megreformálásának” beállítását még koncepcionális felvetés szintjén is elfogadhatatlannak tartjuk, ez nem lehet egyeztetés tárgya, amellett, hogy a társ szakszervezetek sem rendelkeznek felhatalmazással arra, hogy ezen szerzett jog lemondásáról, vagy bármiféle eltrükközéséről tárgyaljanak, vagy írjanak alá újabb és újabb megállapodást.

Javasoljuk, hogy a nyugdíjrendszer módosítását a szakmai előterjesztő vegye le a napirendi pontok közül, annál is inkább, mivel ez még nem tükrözi a kormány álláspontját, vagy elvárást a fejlécben közöltek szerint.

Minden más egyéb módosítási szükségességről csak ennek belügyminisztériumi elfogadását követően tudunk akár csak felvetés szintjén is egyeztetni.

Nem véletlen, hogy a szakszervezetek által ez év júliusában a BM-ben átadott szakmai javaslat-csomag még csak érintőlegesen sem vetette fel a nyugdíjkedvezmény megnyirbálásának, vagy módosításának a szükségességét.

Érthetetlen, hogy ha a szakszervezetek ezt nem kezdeményezték, és a koncepció a kormány álláspontját sem tükrözi, ki volt az a háttérben sunnyogó előterjesztő, aki vette magának azt a bátorságot, hogy a szakszervezetek álláspontját figyelmen kívül hagyva és a kormányzat álláspontját sem ismerve arra tett előkészületet a jelen koncepció megfogalmazásával, hogy a rendőrök szerzett jogának minősülő, és több mint 40 éve törvényi erő szintjén megfogalmazott, meglévő nyugdíjkedvezményét indokolatlannak minősítse.

Követeljük, hogy a Belügyminisztérium nevezze meg a koncepció megfogalmazóját a nyugdíjkedvezmény eltörlése tárgyában, szeretnénk külön neki címzett állásfoglalást, illetve nyílt közleményt megfogalmazni!

Megjegyezni kívánjuk, hogy a koncepció által hivatkozott szakszervezeti „Közös Nyilatkozat” is leszögezi, hogy annak 7. pontja is elfogadhatatlannak tart mindenfajta korlátozást a meglévő nyugdíjkedvezmény tárgyában.

Igaz, a 4. pont előrevetíti annak szándékát, hogy az időről-időre aláírási kényszerről tanúbizonyságot tevő „társ”-szakszervezetek hajlanak a koncepcióban „ügyeskedésnek” aposztrofált szolgálati nyugdíjba vonulás rendszerének szigorítására, bár feltételezzük, hogy erre felhatalmazással az érintett végrehajtói állomány részéről nem rendelkeznek.

Valótlan és csúsztatás az a megállapítás is, amely szerint az elvándorlás fő oka a kedvező nyugdíjrendszer. Az elvándorlás valós okairól a TMRSZ több esetben részletesen nyilatkozott, de az akkori döntéshozók fő tevékenysége abban merült ki, hogy aki az igazságot kimondta, az ellen különböző szankciós eljárásokat indítottak.

A társadalom – az előszeretettel hangoztatott népképviseleti elv alapján – 1971-ben, majd 1996-ban is kifejezte a rendőri hivatás iránti megbecsülését. Azok a rendőri vezetők, akik élvezték a szolgálati nyugdíj adta kedvezményeket, most, nyugdíj mellett töltenek be felelős pozíciókat a Belügyminisztériumban és a Rendőrségen egyaránt. Azt kellene először talán figyelembe vennie a Tisztelt Belügyminisztériumnak, hogy akik az ehhez hasonló rendőrnyomorító és a pálya elhagyására ösztönző szakmaiatlan elképzeléseket vitára bocsátják, többségükben maguk is a szolgálati nyugdíj haszonélvezői a mai napig.

Sértő, és a döntéshozókat minősíti, hogy „ügyeskedésnek” tekintik, ha a nyugdíjba vonuló rendőr él a jogszabályok által részére biztosított lehetőségekkel. Ügyeskedés viszont az, ha csak azért vonul nyugdíjba a magas beosztású rendőrtábornok, vagy minisztériumi tisztviselő, hogy azon melegében visszafoglalkoztassa őt a munkáltatója és egy napot ne legyen távol a munkahelyétől. Az ilyen ténykedés valóban ügyeskedés és a joggal visszaélés erkölcstelenséget is tükröző példája, de nem az egyszerű kisrendőröket hanem a magas beosztású parancsnokokat, hivatalvezetőket, személyügyeseket, pénzügyeseket, jogi vezetőket, tanácsadókat jellemzi. Amennyiben a BM ezen „ügyeskedők” kiszűrésére törekedne, nagy valószínűséggel csökkenne a pályát fiatalon elhagyók aránya is.

Roppant mód visszatetsző, hogy a magas szintű „ügyeskedés” már olyan mértékű, hogy jogszabályi rendelkezés kifejezett tiltása ellenére létesítenek – objektív akadály (életkor) figyelmen kívül hagyásával – újabb szolgálati jogviszonyokat. Ma már több nyugállományba vonult tábornokkal létesítettek új szolgálati jogviszonyt úgy, hogy arra nincs jogszabályi lehetőség egy bizonyos életkor elérését követően. A jelenlegi országos rendőrfőkapitány, annak gazdasági helyettese, azaz a gazdasági főigazgató is úgy létesített újabb szolgálati jogviszonyt, hogy annak jogszabályi lehetősége nem állt fenn. Ez az „ügyeskedés” már nem a jogszabályok adta lehetőséget jelenti, hanem törvénysértő módon valósult meg.

A Belügyminisztériumon belül is legjobb információink szerint nagyüzemben megy az ehhez hasonló „ügyeskedés”, amikor objektív akadályt figyelmen kívül hagyva létesítettek nyugállományú tábornokokkal, ezredesekkel is újból szolgálati jogviszonyt. Ez már olyan szintű „ügyeskedés”, amely ellen szót kell emelni, és amint megkapjuk államtitkár úr válaszát arra, hogy ki volt, vagy kik voltak ezen koncepció megfogalmazója(i), aktualizálni fogjuk rövid időn belül az álláspontunkat, személyre szabottan, újabb nyílt levél formájában honlapunkon is elhelyezve.

Az „ügyeskedés” témáját tehát nem elsősorban a végrehajtói állomány keretén belül kellene feszegetni a Belügyminisztérium szakembereinek.

Szakmaiatlan és laikus elképzelés a rehabilitációs foglalkoztatási elképzelés is, amely már-már a fantazmagória kategóriája realitását és megvalósíthatóságát, illetve jogszerűségét tekintve.

Egyéb észrevételünk, hogy a 3. számú melléklet (bérrendszer koncepció) oszlopainak azonosítása (feliratozás, vagy magyarázat) indokolt az áttekinthetőség könnyebbé tétele érdekében.

A koncepció felülvizsgálatát annak elfogadhatatlansága okán indokoltnak tartjuk.

Javasoljuk, hogy a kormányzat elképzelését még nem tükröző koncepcióból kerüljön elhagyásra minden olyan elképzelés és javaslat, amely a szolgálati nyugdíj rendszerének a tönkretételére, a dolgozók ellehetetlenítésére irányul.

Előre jelezzük, amennyiben a szolgálati nyugdíj kérdését továbbra is felülvizsgálatra indokoltnak tartja a Belügyminisztérium, alig egy évvel a Hszt. legutóbbi módosítását követően, a TMRSZ az ellen a leghatározottabban, a jogszabályok, és a nyilvánosság adta összes lehetőséget felhasználva, a legváltozatosabb eszközökkel fog fellépni.

 

 

Szekszárd, 2010. november 14.

 

 

Üdvözlettel:

 

 

Szima Judit főtitkár