Pernyerés első fokon 1,2-es szorzó ügyben

Első fokon helyt adó ítélet született a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon kísérőőr kollégánk 1,2-es szorzó elismerése iránti perében

Nyugállományú kollégánk képviseletében eljárva a TMRSZ 2009. április 22-én szolgálati panaszt nyújtott be, amelyben a Hszt. hatályba lépésének időpontjáig visszamenőlegesen a szolgálatteljesítési idejének 1,2-szeresen történő kedvezményes számítását kérte a munkáltatótól.

Ezen időszakban nevezett a BRFK Rendészeti Szervek Közrendvédelmi Főosztály Őr- és Kísérőőr-szolgálati Osztály állományában teljesített szolgálatot “kísérőőr (gépkocsivezető)” beosztásban.

A szolgálati panasz első-, majd másodfokon történt elutasítását követően a TMRSZ az igényt bírósági úton érvényesítette.

A kereseti kérelemben hivatkoztunk arra, hogy nevezett beosztásának megnevezése valamint szolgálati feladatai a 2006. január 1. előtti és utáni időszakban azonosak voltak; a munkáltató 2006. január 1-jei hatállyal állományparancsban elismerte a szolgálati időkedvezményt azzal az indokkal, hogy a felperes fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztást töltött be. Álláspontunk szerint – tekintve, hogy a felperes a peresített időszakban ugyanazt a beosztást töltötte be – ez egyértelmű jogelismerést jelentett a munkáltató részéről a tekintetben, hogy a felperes esetében a Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltételek 2006. janár 1. előtt is fennálltak.

A fentieken túlmenően a kereseti követelés megalapozottságát alátámasztotta, hogy a felperes – a becsatolt fizetési jegyzékek által igazoltan – a perbeli időszak egy részében veszélyességi pótlékban részesült. Alperes az eljárás során ezen tényt cáfolni nem tudta, érdemi védekezésében csupán arra hivatkozott, hogy a pótlékfolyósítás parancsnoki adatszolgáltatás és nem álományparancs alapján történt, amely körülmény azonban az ügy érdemi eldöntése szepontjából nem bírt jelentőséggel arra is figyelemmel, hogy a munkáltató ilyen jellegű mulasztása a felperes terhére nem értékelhető.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a perben becsatolt okirati bizonyítékok valamint a felperes és a meghallgatott tanú nyilatkozata alapján a 2010. november 9. napján hozott ítéletében megállapította, hogy a felperes az 1996. szeptember 1. és 2005. december 31. közötti szolgálatteljesítési ideje 1,2-szeres kedvezményes számítására jogosult, valamint kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesi képviselőnek 20.000,- Ft perköltséget.

Az elsőfokú döntés részletes indokolását az írásba foglalt ítéletben ismerteti a bíróság a peres felekkel.

Az ítélet nem jogerős.