Miért is a BRFK közalkalmazottaival akarják a szakszervezetek megszavaztatni a semmit?
A BRFK közalkalmazottaira vonatkozó Kollektív Szerződés módosításával kapcsolatos érdekegyeztetésről

A BRFK állományában dolgozó közalkalmazottak jogviszonyának szabályozása, az 1997. év óta hatályban lévő Kollektív Szerződés újragondolása az időközben történt jogszabályváltozásra is tekintettel időszerűvé vált. Erre tekintettel a 2009. évben egyeztetés megkezdésére került sor a BRFK és a reprezentatív szakszervezetek között a Kollektív Szerződés módosítása tárgyában.

A 2009. évben elkészült tervezet álláspontunk szerint nem volt világos, nehezen áttekinthető volt, ezért a TMRSZ a tervezet szövegének teljes átdolgozását szorgalmazta, az ezzel kapcsolatos koordináció során részletes szövegszerű módosítási javaslatokat, észrevételeket küldött a munkáltatónak.

A Kollektív Szerződés tervezetével kapcsolatosan a TMRSZ észrevételei a következők:

1. Sérelmesnek tartjuk, hogy a jelenlegi tervezet a közalkalmazottak három évente járó garantált illetményemelés felett járó juttatás visszamenőlegesen történő kifizetésének időpontját – a TMRSZ javaslatától eltérően – a Kollektív Szerződés tervezete 2009. január 1. helyett 2010. január 1. napjában határozza meg, amely rendkívül hátrányosan érintené a közalkalmazotti állományt, hiszen ily módon a 2009. évre visszamenőlegesen járó illetmény kiegészítéstől végleg elesnének a dolgozók.

A TMRSZ a Kollektív Szerződés tervezetének véleményezése során ezt több alkalommal kifogásolta. Tekintettel arra, hogy a munkáltató a Kollektív Szerződés koordinációjának 2009. tavaszán történő kezdetekor vállalta a juttatás 2009. január 1-jétől kezdődően történő kifizetését (a BRFK akkori gazdasági igazgatója több fórumon ígéretet tett a Kollektív Szerződés garantált illetményemelésre vonatkozó rendelkezéseinek ezen időponttól kezdődően visszamenőleges hatállyal történő alkalmazására) a TMRSZ minden fórumon azt hangsúlyozta, hogy a munkavállalók semmi esetre sem szenvedhetnek hátrányt a koordináció elhúzódása miatt. A TMRSZ azért is szót emelt, mert kifogásoltuk a Kollektív Szerződés koordinációja során tapasztalt szervezetlen, és ennek következtében maratoni hosszúságúra nyúlt eljárást, ami azt eredményezte, hogy másfél év elteltével sem sikerült kialakítani egy olyan koncepciót, ami nem csak a munkáltatónak és az őket mindenben hűen támogató mutyi szakszervezeteknek, hanem a dolgozóknak is megfelel.

A TMRSZ a koordináció során ragaszkodott a munkáltató által vállalt juttatások kifizetéshez és folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy a dolgozók számára igenis ki kell harcolni a már beígért emeléseket, azonban a többi szakszervezet mint mindig, most is beérte a munkáltató által felajánlott alamizsnával.

A 1132/2010. (VI. 18.) Korm. határozat 2. pontja alapján a Kormány a jutalom és más, jutalmazás jellegű juttatások kifizetését és az e címen rendelkezésre álló, még fel nem használt jutalmazási kereteket azonnali hatállyal zárolta. Erre figyelemmel javasoltuk a tervezet 19.2. pontjában feltüntetni, hogy az illetménykiegészítés nem jutalom jellegű juttatás, arra a dolgozó a garantált illetményemeléssel egyezően a hosszú évek kemény munkája során, munkaviszonya alapján szerzett jogosultságot. Mindezt pedig azért tartjuk kiemelkedően fontosnak, mert e kitétel hiányában nemhogy a 2010. január 1-jei, hanem a 2011. január 1-jei hatállyal történő kifizetés is bizonytalanná válik.

2. A Kollektív Szerződés tervezete 17.1 pontja a ki nem vett szabadságok kiadásának legkésőbbi időpontját a tárgyévet követő év március 31. napjában határozza meg.

A korábban tett módosítási javaslatainkban kértük, hogy a fenti időpont a tárgyévet követő év június 30. napja legyen, tekintve, hogy a Munka Törvénykönyve új szabályozása ezt lehetővé teszi. Egyebek mellett felhívjuk a figyelmet arra, hogy a ki nem vett szabadság nem vész el, azt a 3 éves elévülési időn belül lehet igénybe venni.

Sajnálatos módon azonban a fenti javaslatunk a tervezet szövegében szintén nem került átvezetésre.

3. A Kollektív Szerződés 9.9. pontja tartalmazza a közalkalmazotti jogviszony megszűnése és megszüntetése esetén a közalkalmazottnak a munkáltatóval szemben fennálló tartozása érvényesítésének szabályait. E szerint a közalkalmazottal elsődlegesen meg kell állapodni a tartozás visszafizetésének módjában, ennek elmaradása esetén, azaz ha a megállapodás az érintettek között nem jön létre, a követelés munkáltató általi érvényesítésére a Munka Törvénykönyve és a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései alapján kerül sor.

Aggályosnak tartjuk, hogy a fenti rendelkezés nem tesz különbséget abból a szempontból, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésére, illetve megszüntetésére a közalkalmazottnak felróható okból, vagy a munkavállaló önhibáján kívül kerül sor.

Álláspontunk szerint a fenti előírás csak abban az esetben lehet irányadó, ha a közalkalmazotti jogviszony a közalkalmazottnak felróható okból vagy a közalkalmazott rendes felmondása alapján szűnik meg.
Amennyiben a jogviszony a közalkalmazott rendkívüli felmondása alapján vagy egyéb, a közalkalmazottnak fel nem róható okból szűnik meg (pl.: átszervezés, létszámleépítés, stb.), álláspontunk szerint a munkáltató a közalkalmazottal szemben a 9.1. pontban foglaltak szerint követelést nem támaszthat.

A tervezet 9.8. pontjának rendelkezése tehát nem csupán arra az esetre vonatkoztatható, amikor a közalkalmazotti jogviszony a közalkalmazott felmentésével kerül megszüntetésre, hanem általános jelleggel minden olyan esetre, amikor a jogviszony megszűnése a közalkalmazott önhibáján kívül történik. Ebben az esetben a közalkalmazott változatlan feltételek mellett törlesztheti a fennálló tartozását a munkáltató felé.

4. A Kollektív Szerződés 11.7. pontja a helyettesítési díj mértékét a helyettesített közalkalmazott illetményének 10-50 %-ában állapítja meg.

A TMRSZ a tervezet koordinációja során a díjazás mértékét a fentiektől eltérően 25-100 %-ban javasolta meghatározni a Hszt. megbízási díjra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a tervezet a fenti javaslatunkat figyelmen kívül hagyva indokolatlan hátrányos megkülönböztetést alkalmaz az érintett közalkalmazotti állománnyal szemben.
A tervezet szövege kifogásolható abból a szempontból is, hogy a helyettesítés nem csak közalkalmazott, hanem hivatásos állományú tag vonatkozásában is felmerülhet, amelyre tekintettel a helyettesítési díjat a helyettesített dolgozó illetményének alapulvételével kértük megállapítani.

Ezen javaslatunkat sem támogatta a munkáltató, illetve a koordinációban résztvevő többi szakszervezet.

5. A TMRSZ a fentieken túlmenően szorgalmazta, hogy a cafetéria juttatások a Kollektív Szerződésben konkrétan kerüljenek felsorolásra, valamint az is, hogy milyen feltétellel és milyen módon vehetők igénybe.

6. Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy a korábbi Kollektív Szerződésből törlésre került a ruházati költségtérítésre valamint az utazási költségtérítésre vonatkozó szabályozás, melynek kifizetése így szintén bizonytalanná vált. Ennek elkerülése érdekében szintén részletes javaslatot tettünk, amelynek elfogadására azonban sem a munkáltató, sem a többi szakszervezet részéről nem került sor.

7. Kifogásoltuk továbbá azt is, hogy a Kollektív Szerződés aláírására jogosult félként az RKDSZ is megjelölésre került, holott nemhogy nem minősül reprezentatív szakszervezetnek, de a BRFK közalkalmazotti állományában olyan minimális mértékű taglétszámot tudhat magáénak, melyhez képest a Kollektív Szerződés aláírásával járó jogosítványokat igencsak eltúlzott mértékűnek és indokolatlannak tartjuk.

Sajnálatosnak és az érintett munkavállalók érdekeivel ellentétesnek tartjuk, hogy a több mint másfél éve húzódó egyeztetés során a TMRSZ azon javaslatait, amelyek garanciákat jelenthettek volna a BRFK közalkalmazotti állománya korábbi juttatásainak megtartására, a többi szakszervezet nem támogatta, és azokat a munkáltatói oldal a pénzügyi-költségvetési helyzetre hivatkozva nem tette érdemi megfontolás tárgyává.

Megdöbbentő azonban, hogy a szakszervezetek a minap – természetesen nagy marketinggel – beharangozott „szavazás” kommunikációja során a valós tényekkel szemben azt hangsúlyozzák, hogy nekik köszönhetően most a munkavállalók kezében van a döntés ahhoz, hogy maguk döntsenek sorsukról és megkapják a várva várt juttatásokat. Mindeközben azonban elfelejtették az állományt tájékoztatni arról, hogy a másfél éve húzódó koordináció során melyek voltak azok a juttatások, amiktől a munkavállalók azért estek el, mert a többi szakszervezet beérte a minimummal és a munkáltató elvárásainak szőcsöveivé vált. Jelen szavaztatás is erről szól.

Ez tehát az a „komoly eredmény”, melynek felelősségétől a többi szakszervezet most a dolgozókra hárítva igyekszik megszabadulni…