A Somogy megyei RFK nem veszi komolyan saját szabályzatát
avagy tisztségviselőnk elleni “kákán is csomó keresés”

Újabb jogerős pernyerés fegyelmi ügyben

A Kaposvári Rendőrkapitányság állományában szolgálatot teljesítő tisztségviselőnk 2009. november 11. napján a heti 2 óra sporttevékenységre igénybe vehető munkaidő kedvezményt 14 és 16 óra közötti időben igénybe vette, melyet tagunk közvetlen felettese engedélyezett.

A fenti napon tagunk a Kaposvári Rendőrkapitányságot 14 óra után elhagyta, majd sporttevékenységének megkezdését követően saját gépjárművével az igali rendőrőrsre ment, hogy ott szakszervezeti titkárként, szakszervezeti tevékenységet fejtsen ki, majd folytatta a sportolást.

Tagunk 15 óra után érkezett az igali rendőrőrsre, ahol megbeszélést folytatott egy folyamatban lévő munkaügyi perrel kapcsolatban, majd ezt a megbeszélést kb. 16. órakor befejezve az igali sportpályán folytatta a sportolást.

A Kaposvári Rendőrkapitányság fegyelmi eljárást folytatott le tagunkkal szemben arra hivatkozva, hogy a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság 2/2009. (II. 01.) RFK Intézkedés 4./ pontjába ütköző és aszerint minősülő fegyelemsértést követett el. A fegyelmi eljárás eredményeként a 2009. december 23. napján kelt határozatával a Kaposvári Rendőrkapitányság tagunkat megrovás fenyítéssel sújtotta, amely ellen a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete szolgálati panasszal élt, de azt a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság elutasította.

Ezt követően a szakszervezet keresetet nyújtott be és kérte a fegyelmi fenyítést kiszabó határozat hatályon kívül helyezését és perköltség megállapítását.

A Bíróság megállapította, hogy tagunk nem élt vissza a sportolási szolgálatmentességi szabályok betartásával, hiszen az alperes által sem vitatottan sportolt, az általa előre megadott helyen.

Az pedig, hogy szakszervezeti agitáció miatt megszakította a sportolását, munkaidő-kedvezményét, nem szankcionálható a következők miatt:

A bíróság álláspontja szerint a sporttevékenység igénybevételét szabályozó SMRFK intézkedés pontosan nem határozza meg azokat a részletszabályokat, melyeket a sporttevékenység igénybevételénél az igénybe vevőnek be kell tartania. Nem szabályozza ugyanis azt, hogy a sporttevékenységet hol kell igénybe venni, megszakítható-e, a munkaidő-kedvezmény igénybevételétől a sportolási tevékenység helyéig az eljutási idő beleszámít-e stb.

Nyomatékosan utalt rá a bíróság, ha a munkáltató nem veszi komolyan saját szabályzatát, annak megsértéséhez nem fűzhet szankcióként fegyelmi büntetést. Kiemelte a bíróság, hogy a fenyítést kiszabó határozat szerint tagunkat „sportcélú szolgálatmentesség szabályinak megszegése fegyelemsértés elkövetése” miatt sújtotta a munkáltatója megrovással. Azonban a határozatban hivatkozott SMRFK intézkedés – helyesen – nem minősíti a sporttevékenységre vonatkozó munkaidő-kedvezmény megszegését fegyelmi vétségnek. A Hszt. 68. §-a tartalmazza a szolgálat teljesítésére vonatkozó szabályokat, a fegyelmi határozat azonban ezen rendelkezés egyetlen pontjának megszegését sem nevesíti.

A szolgálati viszonnyal kapcsolatos vétkes kötelezettségszegés (a jogi norma kidolgozatlansága okán) – mely a fegyelmi eljárás megindításának alapja – hiányzik. A kötelezettségszegés az alperesnek jogsérelmet nem okozott, tagunk mindvégig elérhető volt, „rendelkezésre állt”, ezzel a szolgálat-teljesítésre vonatkozó szabályokat nem sértette meg.

A fentiek alapján a bírósság a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Az ítélet jogerős.

Budapest, 2010. október 20.

TMRSZ

Az ügy előadója:

Dr. Pál Péter