Szám: Kü-379-2 /2010.
dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr részére
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Sajnálattal értesültünk Titkárságvezetője, Bali Gabriella asszony útján arról, hogy a legtöbb hivatásos állományú rendőrt tömörítő szakszervezetünk 5 évente megrendezésre kerülő, soron következő – 2010. szeptember 24-25-én Budapesten tartandó – kongresszusunkon egyéb elfoglaltsága miatt nem tud megjelenni.
Meghívónkban jeleztük, a legnagyobb rugalmassággal igazodnánk Miniszterelnök Úr igényéhez a találkozó napközbeni (akár esti) időpontját illetően. Tudomásul véve, hogy Miniszterelnök Úr nem vesz részt kongresszusunkon, egy írásban megfogalmazott üdvözlésre, tájékoztatásra kértük Titkárságvezetője útján, aki „ilyet nem szokás írni” tartalmú álláspontjával lezártnak tekintette ebbéli igényünket és elzárkózott a további egyeztetéstől.
Miniszterelnök Úr!
Az országgyűlési választásokat megelőzően a kormánypárt képviselőjelöltjei és személyesen Ön is azt ígérte, hogy a közrend, közbiztonság visszaállítása, és a Rendőrség megerősítése a legfontosabb, leginkább megoldásra váró feladatok egyike. A kormány felállítását követően azonban a Rendőrség munkavállalói nem tapasztalják még ma sem azokat a pozitív változásokat, és azokat a kormányzati döntéseket, amelyekkel a kormánypárt ígéretei alapján reálisan számolni lehetett.
Éppen ellenkezőleg. A kormánypárti frakcióvezető, Lázár János Úr – aki a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete (RKDSZ) létrehozásában serényen közreműködött, és aki meleg hangú, szívélyes levélben köszöntötte a kb. 900 fős tagsággal rendelkező RKDSZ múlt évi gyűlését – olyan törvényjavaslatot nyújtott be, a szakszervezetekkel való együttműködés elvének és a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is lefektetett elveknek a figyelmen kívül hagyásával – amely a közügyektől eltiltott bűnözőkkel egy szinten kezeli a Magyar Köztársaság Rendőrségét. Ezt a kormánypárti frakció mindenféle előzetes érdekegyeztetés, véleményezés nélkül – azt kell mondanunk sunyi módon megkerülve az egyeztetés fórumait -, nemzetközi egyezményekben foglalt és Magyarország által is elismert elveket figyelmen kívül hagyva szavazott meg.
Aggodalommal tapasztaljuk továbbá, hogy a Belügyminiszter Úr a sajtó nyilvánossága előtt a Rendőrségen belüli korrupció mértékét olyan súlyos problémának állítja be, amely miatt a rendőrök alkotmányos alapjogait, és családtagjaik alapjogait súlyosan és mélyen sértő elképzelésekkel kívánják tovább csorbítani.
Aggodalommal tapasztaljuk azt is, hogy a Magyar Köztársaság Kormányának belügyminisztere már arra készül, hogy a Prümi Egyezmény alapján oldják meg azokat a rendészeti feladatokat, amelyeket a Magyar Rendőrség nem tud megoldani. Megállapítható tény, hogy a Magyar Köztársaság Kormányán belül minimum a Belügyminiszter Úr arra készül, azt feltételezi, hogy a magyar rendőrök nem tudják hazánk közrendjét biztosítani, és meg kívánja teremteni a kormány elé terjesztendő javaslatával annak lehetőségét, hogy idegen országok rendőrei oszlassák szét például az egyesülési jog alapján tartandó rendezvényeket.
A TMRSZ még annak lehetőségét sem tudja elfogadni, hogy a nemzetnek nem tetsző politikai döntések nyomán kialakuló közbiztonsági helyzetben idegen rendőrök járjanak el magyar állampolgárokkal szemben és „cserébe”, majd a magyar kontingens rendőrei oszlassanak idegen kormányok és idegen nemzetek törvényei, vagy politikai érdekei szerint.
A kölcsönösség jegyében körvonalazódó, „ma én üttetem szét a te tüntetőidet az én rendőreimmel, cserébe holnap te ütteted szét a te tüntetőidet az én rendőreimmel” elv törvényesítése rendkívül súlyos nemzetbiztonsági, szuverenitási kérdéseket is felvet, ha a jelenlegi folyamatokat vesszük alapul.
Nem tudjuk elfogadni a Belügyminiszter Úr által az ő saját terhére felvállalt, általa hangsúlyozottan még nem a kormányzat álláspontját képviselő – de véleményünk szerint kormányzati elvárásokat tükröző – rendészeti koncepciót, sem a rendőrök bűnözőkként kezelése, sem idegen államok rendészeti jellegű igénybevétele tárgyában. 1956-ban megtapasztaltuk, és ma már történelmi tényként kezeljük, hogy egy idegen államnak a közrend, közbiztonság címszava alatt hazánk területére behívása hazaárulás volt 1956-ban, hiszen a nemzet többségének akaratát törték meg az idegen megszálló erőkkel.
A prümi egyezmény az idegen fegyveres erők behívásának lehetőségét kívánja legalizálni törvényi szinten, megelőzve azt, hogy a szavazófülkékben forradalomnak minősített többségi akaraton kívül, a többségi nemzetakarat akár az utcákon megnyilvánulva fejezze ki elégedetlenségét a tervezett, vagy végrehajtott kormányzati intézkedésekkel szemben.
Magyarán, a kormányzat azt kívánja intézményesíteni, hogy csupán 4 évente érvényesülhet a demokrácia szerint a többségi akarat egy nap, legfeljebb két nap erejéig, és két választás között a többségi vélemény-nyilvánítás formája kizárt, hiszen utcán kinyilvánított vélemény-nyilvánítást a kormányzat úgy ítélheti meg, hogy az zavarja a közrendet és ezt a helyzetet magyar rendőrök ár nem tudják kezelni. Az 1956. évi vérengzések és az azt követő megtorlások az intő példa, hogy egy intervenciós fegyveres egység behívása az országba milyen következményekkel és milyen történelmi értékítélettel járhat.
A belügyminiszter által vitára bocsátott tervezetek és az eddigi történések ugyanis a rendőrökben joggal kelthetik azt a képzetet, hogy a kormányzat a Rendőrség megerősítése helyett éppen arra törekszik, hogy a rendőrök egzisztenciális, morális kiszolgáltatottsága tovább növekedjen.
Az eddigi jogfosztó intézkedéseket sem tudjuk elfogadni, de a körvonalazódó újabb rendőrellenes jogszabály-tervezetben foglalt elképzeléseket sem. Meggyőződésünk, hogy a kormányzat eddigi intézkedései a Rendőrség további gyengítését segítik elő, elkedvetlenítik a jelenlegi állományt és elriasztják az újabb generációkat attól, hogy rendőrnek álljanak.
Ennek eredményeképpen valóban előfordulhat az a helyzet, hogy a magyar rendőrség állománya a mai állapotokkal ellentétben valóban nem fogja tudni majd fenntartani a belső rendet és közbiztonságot. Ebben az a veszély, előfordulhat, a hatalom megtartása azt diktálja a közrend, közbiztonság fenntartásának érdekére hivatkozva, ha nem is a Hruscsovi Szovjetunió haderejét, de mindenképpen idegen ország haderejének behívására kerülne sor. .
A kivételezett helyzetbe hozott és további anyagi kiváltságokban részesíteni kívánt TEK szervezetének létrehozásával kapcsolatos aggályainkat Belügyminiszter Úrnak megküldtük a mai napon.
Miniszterelnök Úrtól a fenti kételyek eloszlatása tárgyában vártunk volna – mint a Rendőrség ma már legnagyobb szakszervezete – lelkesítő, biztató távlatokkal kecsegtető, kételyeket eloszlató gondolatokat. Rendkívül sajnáljuk, hogy Miniszterelnök Úr nem tud és nem kíván időt szakítani arra, hogy ebben a kétségtelenül fontos kérdéskörben a kormány részéről konkrét, és autentikus válaszokat adjon a felvetődött aggályokra válaszolva.
Értetlenül állunk Titkárságvezetője tájékoztatása előtt is, hiszen ezek a folyamatok rendkívül nyomasztóan hatnak a jelenlegi állomány több tízezer dolgozójának lelkiállapotára, önbecsülésére, ezért annak eloszlatására kiváló alkalomnak mutatkozott volna, ha Miniszterelnök Úr megtiszteli a küldötteinket személyes jelenlétével. Ismételten hangsúlyozom, hogy küldötteink kb. 90-95%-a a végrehajtói állomány, az „utcai rendőrök” soraiból, a negatív hatású döntéseket a vezetői állománynál is jobban megszenvedő rétegből kerül ki.
Úgy érezzük – a tiszteletlenség látszatát is elkerülve, de joggal vetődik fel -, hogy a Kormány magyarázattal tartozik az elmúlt hónapok történései tekintetében több tízezer rendőr, katona és titkosszolgálati munkatárs irányában az eddigi intézkedések miatt, és a teljes rendvédelmi állomány irányában is a tervezett intézkedések és a körvonalazódó további jogfosztási szándékok tekintetében is.
Levelünket nem Miniszterelnök Úr meggyőzése szándékában írtuk, hiszen feltételezzük, további kifogásokat nem hoz fel annak érdekében, hogy miért nem tud megjelenni, annál inkább fontos viszont jeleznünk a kormányzati törekvésekben a fentiek szerint jelzett veszélyeket.
Rendkívül sajnáljuk, hogy a rendészetben 8 év dilettáns kormányzati ámokfutást követően az új kormányzat intézkedéseire is rá lehet ragasztani a rendőr- és hivatásos ellenes jelzőt az eddig történtek tükrében.
A TMRSZ fontosnak tartja a munkabéke megőrzését, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha a kormány nem bűnözőkként kezeli a rendőrségi munkavállalók derékhadát. Szerettük volna elérni, hogy Miniszterelnök Úr ezeket a kételyeinket a meggyőzés és érvelés eszközével, személyes megjelenése eszközével oszlatja el. Sajnáljuk, hogy a feltett kérdéseinkre, kételyeinkre eddig nem kaptunk kielégítő választ és az aggasztó kormányzati törekvések immár konkrét törvénytervezet formájában léteznek.
Bízunk abban, hogy ezek a negatív folyamatok visszafordíthatók rövid időn belül, de még ebben a kormányzati ciklusban, és ehhez szerettünk volna Miniszterelnök úrnak minden segítséget megadni.
Sajnáljuk, hogy erre rajtunk kívül álló okból most nem került sor.
Szekszárd, 2010. szeptember 20.
Tisztelettel és köszönettel:
Szima Judit
TMRSZ főtitkár