- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

Belügyminiszteri levél kontra TMRSZ válasz

Előzmény: Közlemény – 2010.09.02.

Levelet kaptunk Dr. Pintér Sándor belügyminiszter Úrtól. Levelében az előzmény anyagban is olvasható – a SZÉF-ről valamennyi szakszervezet közös kivonulása történt – SZÉF ülés kapcsán próbál magyarázatot adni a történtekről, majd pár okító javaslatot is megfogalmaz az érdekvédelmi szervezetek irányába. Az alábbiakban megtekinthető a belügyminiszter levele és a levélre adott TMRSZ válaszlevél is.

 

 

 

Első oldal

 

Második oldal

 

Harmadik oldal

 

TMRSZ Válasz

 

 

 

Szám:Kü- 396/2010.

Ikt.sz.: ATM/5470/ 1/2010.

Dr. Pintér Sándor Belügyminiszter Úrnak,

B U D A P E S T

Tisztelt Miniszter Úr!

A fenti hivatkozású levelét köszönettel megkaptam.

A levelében foglalt felvetésekkel kisebb részben egyet lehet érteni, nagyobb része azonban olyan jellegű kritikát fogalmaz meg Miniszter Úr részéről, amelyre úgy gondolom, hogy a legnagyobb hivatásos állományú rendőrt tömörítő rendőrszakszervezet főtitkáraként reagálnom kell, és vitatnom az Ön által tett felvetéseket és megállapításokat. További indoka a vitatásnak, hogy a kormányváltás óta – mint azt szeptember eleji Közleményünkben is jeleztük – nem csupán az Ön által udvariatlanságnak minősített történés borzolta a munkavállalói érdekeket fontosnak tartó érdekvédelmi szervezeteket.

Először is szeretném leszögezni, hogy valóban nem 20 percre terveztük a szakértői megbeszélés időpontját, azonban elfogadhatatlan, hogy ha a rendőrségi szakszervezetek házhoz mennek, a helyben lévő illetékes államtitkár nem tudja úgy megszervezni a napját, hogy a megbeszélés időben elkezdődhessen. Nem várt körülmény, egyéb halaszthatatlan elfoglaltság esetén pedig az elektronika korában akár sms, akár email formájában egy maroktelefonról is elküldhető akár egy osztályvezető, akár egy titkárságvezető részére, hogy az egyeztetésen várakozó meghívottak ne érezzék úgy, hogy az újonnan megalakult minisztériumi apparátus nem tanúsít kellő komolyságot egy ilyen esemény kapcsán.

Nem a sértődöttség, nem az időhiány okán, hanem a jövőbeli hasonló udvariatlanságok elkerülése végett döntött úgy egységesen az időben megjelent 5 rendőrszakszervezet képviselője, hogy egy ilyen „udvariatlanság” – figyelemmel a tárgyalni kívánt napirendre – azt vetíti előre, hogy a kormány tovább folytatja a rendőrség munkavállalóinak a megalázását, most éppen azzal, hogy a rendőrszakszervezetek és más szakszervezetek képviselőit várakoztatja meg kimentés nélkül.

Tisztelt Miniszter Úr!

Ön hiányolja a kritika mellett az érdemi, előremutató alternatív javaslatok megtételét. Engedje meg, hogy emlékeztessem arra, ez év júliusában teljes Hszt. felülvizsgálatára alkalmas egységes javaslat-tervezet csomagot terjesztettünk elő, éppen az Ön másik közvetlen munkatársa dr. Felkai László államtitkár úr által megszabott igen rövid határidőre.

Felkai Úr tájékoztatása szerint a Hszt.-t egyszer kívánja az elkövetkezendő 4 évben a kormány módosítani. Ehhez képest a legutóbbi SZÉF ülésen ezzel szöges ellentétben Ön úgy nyilatkozott, hogy „ahányszor csak szükséges lesz”, módosítani fogják a szolgálati törvényt.

Alternatív javaslatokat hiányol Miniszter Úr, miközben a tény az, hogy a megvitatni kívánt törvény-tervezet koncepciójának egyeztetése sem történt meg a szakszervezetekkel. Kézen-közön, derült égből villámcsapásként érte az állományt ez a salátatörvény-tervezet, amely ismét csak a rendőröket állítja pellengérre.

Meggyőződésünk, hogy a Rendőrség testületén belül semmivel sem magasabb a korrupcióra és egyéb bűnök elkövetésére hajlamos munkavállalók aránya, mint például a Magyar Országgyűlésben.

Természetesen küzdeni kell a közélet megtisztításáért, de ennek során úgy gondoljuk először nem a rendőrség az a szervezet, ahol ilyen megalázó és kíméletlen ellenőrzési rendszer kiépítése indokolt.

Úgy gondoljuk, hogy a törvénytervezet kiötlőinek először saját házuk táján kellene söpörgetniük és mivel köztudomásúlag fejétől bűzlik a hal, tisztességes és szerencsés helyzetnek tartanánk, ha a megbízhatóság jogintézményének bevezetését először az Országgyűlési képviselők, az önkormányzati képviselők és az Európai Parlamenti képviselők jogállására vonatkozó törvények és alacsonyabb szintű jogszabályok területén alkotná meg az Országgyűlés és ezek gyakorlati tapasztalatai alapján kerülne kiszélesítésre a közigazgatás egyéb területein.

Nyilvánvalóan akár hatástanulmánynak is alkalmas lehetne egy szűkebb személyi körre érvényes törvényi szabályozás és az előterjesztői indokolás ugyanúgy megállja a helyét az országgyűlési képviselők és egyéb választott képviselők vonatkozásában, mint ahogy azt a rendőrökről feltételezte az előterjesztő.

Kérem Miniszter Urat, hogy ezen álláspontunkat érdemi javaslatként szíveskedjen kezelni a továbbiakban.

További érdemi javaslatunk, hogy – figyelemmel az Adatvédelmi Biztos ezirányú állásfoglalására, miszerint a választott képviselők állampolgársága közérdekű, nyilvános adat – a megbízhatósági ellenőrzés, mint a Magyar Államhoz való feltétlen lojalitás és elkötelezettség megnyilvánulása terjedjen ki arra is, hogy az érintett személy hazaszeretete csupán a Magyar Köztársaság, vagy más idegen ország hazaszeretetére is kiterjed-e.

Ezen konkrét javaslatunk indoka, hogy az új kormány hivatalba lépése óta értetlenül és megdöbbenve állunk az előtt, hogy egyes országgyűlési képviselők a kormánypárt programjával szöges ellentétben olyan jellegű törvényjavaslatot terjesztettek be, amely a hivatásos állományú személyek (kivéve a VPOP állománya) passzív választójogától, mint alkotmányos alapjogától fosztotta meg munkavállalók és nyugállományúak tízezreit.

Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió szellemiségével ellentétes törvényjavaslatot beterjesztő képviselők, és az érintett állampolgárok alkotmányos alapjogait korlátozó képviselők felelősséggel tartoznak a magyar állampolgárok irányában. Meggyőződésünk, hogy ezek a képviselők a Magyar Köztársaság érdekeivel is ellentétesen foglaltak állást akkor amikor az ország rendjét és közbiztonságát az elmúlt 20 évben áldozatos munkával, sok esetben életük kockáztatásával, néhány esetben feláldozásával megvédő rendőröket bűnözőkként kezelik.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy a megbízhatósági ellenőrzés intézményét a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete először a választott képviselőkre javasolja kiterjeszteni és ennek során javasoljuk azt is vizsgálni, hogy a Magyar Köztársaság mellett milyen más ország állampolgárságát szerezte meg az érintett személy.

Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében olyan magyar állampolgárok indokolt, hogy szerepeljenek, akik döntéseik, szavazásaik során semmilyen más ország érdekeitől még potenciálisan sincsenek befolyásolva, hiszen a Magyar Országgyűlésben a magyar állampolgárok érdekeinek kell elsőbbséget helyesebben mondva kizárólagosan a magyar érdekeknek kell érvényesülnie.

A Lázár János frakcióvezető úr által beterjesztett Alkotmánymódosítás véleményünk szerint nem csupán a hivatásos állományú személyek passzív választójogát megfosztó törvény, hanem a Magyar Köztársaság érdekével ellentétes Alkotmánymódosítást eredményezett, amelynek sürgős, soron kívüli felülvizsgálata indokolt a törvényi kereteken belül.

Ezt az álláspontunkat is szíveskedjen konkrét TMRSZ javaslatként kezelni, különös tekintettel arra, hogy Lázár János egyéni képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslata megkerülte az érdekképviseletekkel való egyeztetést, és azt az Országgyűlés kormánypárti többsége meg is szavazta anélkül, hogy döntésüknek a munkavállalókra gyakorolt hatása akár látszat szintjén is érdekelte volna.

A Miniszter Úr által felvetett egyeztetést – mint Közleményünkben is megfogalmaztuk – tehát javasoljuk kiterjeszteni az egyéni képviselői indítványok esetén is. Amennyiben a kormányzat valóban komolyan és úgy gondolja a szakszervezetekkel történő egyeztetés szükségességét, úgy gondoljuk csupán technikai részletkérdés, hogy ilyen esetekben az Országgyűlés teremtse meg annak lehetőségét, hogy a munkavállalók jogait érintő törvényjavaslatok szakértői szinten egyeztetésre kerüljenek és azt követően a kormány, illetve az illetékes Házbizottság megnyugtató módon foglaljon állást a tekintetben, hogy támogatja-e vagy ellenzi a képviselő javaslatát.

Ezt a jogfosztást – amely hangsúlyozzuk, Lázár Jánosnak a kormánypárt frakcióvezetőjének a nevéhez kötődik – mindenképpen olyan durva és megalázó kormányzati lépésnek értékeljük – függetlenül attól, hogy az országgyűlés szavazta azt meg – amely üzenet értékkel jelzi a hivatásos állomány tagjainak, hogy alapvető emberi jogaikról miként vélekedik a Lázár János vezette kormánypárti frakció.

Úgy gondolom, hogy Lázár Jánosra ezen egyéni képviselői indítványát követően a rendőrségi munkavállalók jelentős hányada úgy tekint, mint ahogy egy közellenségre tekint egy állampolgár, hiszen a törvényjavaslat eleve azt feltételezi, hogy a rendőr nem pártatlanul látja el munkáját, és pártszimpátia alapján befolyásolja munkatársait. Természetesen ez a Lázár Jánostól megszokott álságos indokolás megalapozatlan, hiszen a passzív választójogától megfosztott rendőr továbbra is ha úgy akarja végezheti a munkáját pártszimpátia alapján, vagy pártszimpátia alapján befolyásolhatja a munkatársait, függetlenül attól, hogy ő lehet-e képviselő.

Tehát ez az indokolatlan és megalázó Alkotmánymódosítás a Lázár János által megfogalmazott veszélyesnek felfestett vízió elkerülésére nem alkalmas, csupán arra alkalmas, hogy üzenje a rendőröknek, hogy másodrangú állampolgárként kell végeznie munkáját, még egy frissen szabadult, vagy frissen elítélt notórius börtöntöltelék is több joggal rendelkezik, mint a rendőr, hiszen mentesítést követően már választható is, ha nincs eltiltva a közügyektől.

Javasoljuk továbbá, hogy a Belügyminisztérium a Kormány javaslataként terjesszen be Alkotmánymódosítást, miszerint a hivatásos állományú személyek visszakapják passzív választójogukat és ennek elsődleges indoka, hogy a kormánypárt programja Lázár János egyéni képviselői indítványát nem tartalmazta, és csupán technikai probléma volt, hogy a frakcióvezető az országgyűlési választások pártprogram rendészetre vonatkozó részét úgy értelmezte, hogy a rendőrök passzív választójoga az egyik ok Magyarország nehéz gazdasági és morális válságának.

További javaslatunk Miniszter Úrnak, hogy a Kormány vizsgálja felül a 98%-os mértékű példátlan adóterhet azon munkavállalók vonatkozásában, akik a közszolgálatban nyugdíjra, vagy végkielégítésre  jogosító legalább 15  évet töltöttek el. Ellenkező esetben ugyanis a munkavállalók megint úgy fogják érezni, hogy becsapták őket, hiszen a pártprogram azt ígérte, hogy a politikai kommiszárok végkielégítéseit és felmentési pénzeit adóztatja meg.

A közszolgálatban évek hosszú sorát munkával eltöltők és nyugállományba vagy a civil életbe vonulók azonban arculcsapásként, és hazugságként élik meg ezt a kormányzati lépést is. Javasoljuk vagy a 2 milliós értékhatár jelentős megemelését (4 millió forintra), és az alatt az adójogszabályok szerinti adózás szabályainak érvényesülését, vagy azt, hogy azokra, akik legalább 15 év állami közszolgálatban eltöltött munkaidővel rendelkeznek – és főosztályvezetőnél vagy annak megfelelő beosztásnál magasabb beosztást nem töltöttek be – ez a korlátozás nem érvényesül.

Ezen javaslatunk elfogadása esetén a kormánypárt deklarált célja is elérhető, és nem következik be az a rendkívül elkeserítő helyzet, hogy sok esetben a felmentési idő igénybe vétele esetén az utolsó 1-2 hónapra már illetményt sem kap a 98%-os adó és a 2 milliós bruttó határ miatt a nyugállományba vonuló személy.

További javaslat, hogy a szolgálati nyugdíj-jogosultságot – amint az Európa államai valamennyi rendőrségénél és hivatásosakat foglalkoztató állami szervezeteinél elfogadott – ne törölje el az új kormányzat. A megismert kormányzati koncepció ugyanis a szolgálati nyugdíj eltörlésének szándékát vetíti elő.

Mint azzal Miniszter Úr is tisztában van, a szolgálati nyugdíj lényege éppen az, hogy nem az életkor, hanem a szolgálatban eltöltött idő jogosít szolgálati nyugdíjra. Az utóbbi évek rendőrellenes hecckampányának eredményeként az állampolgárok részére csupán azt közvetítik az állami irányítást végző szervezetek és személyek, hogy a rendőrök 25 szolgálati év után nyugállományba vonulhatnak.

Nem értjük, és a Rendőrség szétverésére irányuló kormányzati elképzelésnek tekintjük azokat a koncepcionális szintű elképzeléseket, amely szerint a szolgálati nyugdíjra jogosultság idejét évekkel felemelnék, de szolgálati nyugdíjat csak a kedvezményes életkor elérése esetén folyósítanák. A kormányzat ezen koncepciója a „Nesze semmi fogd meg jól!” kategóriája, hiszen az életkorra tekintettel folyósított nyugdíj már nem tekinthető szolgálati nyugdíjnak.

Végezetül pedig a fenti konkrét javaslatok megfogalmazása után szeretnék arra rámutatni nyomatékosan, hogy a Magyar Rendőrség munkavállalói a rendszerváltást követő 20 év során lehetőségeikhez mérten folyamatosan ellátták a munkájukat, alapfeladatukat. Sikerült munkájukkal fenntartani és megőrizni Magyarország közrendjét, közbiztonságát, még ha vannak is jelentős hiányosságok ezen a téren, de alapvetően a rendőrök – és itt elsősorban a közterületi szolgálatot ellátó munkavállalókat értem – ellátták feladatukat.

Ugyanez nem mondható el a rendszerváltást követő kormányok többségéről, azok politikusairól, akik példátlan válságba taszították az országot és annak lakosságát. Az elmúlt kormányzati ciklusok országgyűlési képviselői horribilis összegeket vehettek fel – szavaztak meg önmaguknak – legálisan tiszteletdíj, költségtérítés és egyéb jogcímeken, miközben döntéseik nyomán az ország legatyásodott, elszegényedett, eladósodott, családok hullottak szét, életek mentek tönkre, torkolltak tragédiába.

Az ország tönkretételére akár gondatlanság nyomán, akár tudatosan irányuló döntések egyik drámai eredménye ma az, hogy – maradva saját területünkön – a rendőrök nem csupán a szegény rokon szerepét töltik be társadalmunkban, de még alapvető alkotmányos alapjogaik jelentős részétől is megfosztásra kerülnek.

Mindeközben a rendőrök megalázásában jelenleg élen járó Fidesz frakció vezetője, az egyik elmúlt ciklusban csak költségtérítés jogcímén közel 20 millió forintot vett fel a magyar adófizető állampolgárok által befizetett pénzből, és itt csak az országgyűlési státuszára figyelemmel kapott költségtérítésnek nevesített pénzről beszélünk. Eközben legfontosabb problémájának az tűnik, hogy egyéni képviselői indítvánnyal hozza még méltatlanabb helyzetbe, alázza meg, tegye még kiszolgáltatottabbá az addiginál is jobban azokat a rendőröket, akik az ország rendjét védték, védik.

A munkabéke megőrzése, illetve visszaállítása a mi célunk is Tisztelt Miniszter Úr, de az ehhez vezető út során úgy kell kezelni a Lázár János-féle egyéni képviselői indítványokat, mint amikor a rákos sejtek elburjánzását tapasztalja az orvostudomány. Minden eszközzel küzdeni a teret nyerésükkel szemben. Továbbá tartózkodni kell attól is, hogy a kormányzat részeként funkcionáló Belügyminisztérium vezető beosztású munkatársai is a szegény rokon szerepét szánják a rendőrségi szakszervezeteknek.

A munkabéke megőrzése, helyesebben szólva visszaszerzése érdekében közelgő kongresszusunkra meghívtuk a Magyar Köztársaság Miniszterelnökét és személyesen Miniszter Urat is, hogy akár kötetlen formában is, de átbeszéljük azokat az elkerülendő szituációkat, vitás helyzeteket, amelyeket előszeretettel idézett elő az utóbbi időszakban egy-két kormánypárthoz kötődő – véleményünk szerint – politikai kalandor, akiket nem kívánatos személynek tartok például – a magam véleményét kifejezve ezáltal – egy-egy TMRSZ rendezvényen.

Bízom abban, hogy Miniszter Úr az érveink, javaslataink jelentős részét megalapozottnak és méltányolhatónak tekinti, és azok a közeljövőben az általunk felvetett problémák megoldására irányuló hatékony és nemes szándékkal megfogalmazott jogszabálytervezetekben megtestesülve köszönnek vissza azért, hogy a munkabéke megőrzése érdekében azokat megvitassuk és közös álláspontra jutva kerüljenek beterjesztésre az ország házába.

A mielőbbi személyes találkozásunkban bízva maradva tisztelettel.

Szekszárd, 2010. szeptember 11.

Tisztelettel:

Szima Judit főtitkár

Előzmény: Közlemény – 2010.09.02.