a Belügyminisztérium előterjesztésében körvonalazódó újabb rendőri érdekekkel ellentétes jogszabály módosításokkal kapcsolatos álláspontjáról

Az elmúlt nyolc év rendőrellenes kormányzati ténykedését követően a Rendőrség állománya bizakodással és reménykedve tekintett az új Kormány által beharangozott, a Rendőrség megerősítéséről és a rendőrök egzisztenciális helyzetének javításáról szóló kampányígéretekben bízva.

Az új Kormány megalakítása óta eltelt időszakban azonban első intézkedései egyikeként – Lázár János egyéni képviselői indítványát elfogadva, mindenféle szakszervezeti egyeztetés nélkül – a közügyektől eltiltott bűnözőkkel egy szintre degradálta a kormánytöbbségű Országgyűlés a Magyar Köztársaság rendőreit, tűzoltóit, katonáit és egyéb hivatásos állományú közszolgáit, azzal, hogy őket passzív választójoguktól – alkotmányos alapjoguktól – megfosztotta. A semmitmondó és álságos politikusi indokolás mögé bújva az új Országgyűlés tanúbizonyságát adta arról, hogy hogyan vélekedik kb. 100.000 fő jelenlegi és közelmúltbeli hivatásos állományú munkavállalóról.

Aggasztónak értékeljük azt a jelenséget, hogy a kormányzat a szakszervezetekkel való egyeztetési kötelezettsége alól esetenként mentesül azáltal, hogy egyéni képviselői indítványok formájában szavaztat meg az Országgyűléssel olyan jogszabály-módosításokat, amely közszolgák, vagy éppen hivatásos állományú személyek tíz- és százezreinek szolgálati-, élet-, és munkakörülményeit befolyásolja.

Álláspontunk szerint tisztességes jogalkotói és kormányzati szándék esetében – a meglévő parlamenti fölény birtokában – ez esetekben a kormánytöbbségű Országgyűlés – együttműködési szándékát kifejezve és a partnerségre törekedve – megalkothatná azokat a részletszabályokat, amelyek egyéni képviselői indítvány esetében is kötelezővé tennék az érdekképviseletekkel történő véleményeztetés, illetve egyeztetés követelményének megfelelést.

Ez év augusztus utolsó napjaiban – mindenfajta előzetes koncepcionális szakszervezeti egyeztetés hiányában, és mindenfajta előzmény nélkül – napvilágra került a Belügyminisztérium szabályozási és koordinációs helyettes államtitkárának nevével fémjelzett ún. „salátatörvény-tervezet” (továbbiakban: tervezet), amely a közszféra köztisztviselői és hivatásos állományú tagjainak „megbecstelenítésével” egyenértékű előterjesztői elképzeléseket tartalmaz.

A 2010. augusztus 30-án tartott SZÉF ülésen részt vevő munkavállalói oldal egységesen lépett fel annak érdekében, hogy a napvilágra került tervezetben foglaltakat a kormányzati előterjesztői oldal szakértői szinten tárgyalja át a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel, amelyet az akkor jelenlévő belügyminiszter elfogadott és ennek érdekében 2010. szeptember 2-án 10.00 órai kezdettel szakértői megbeszélés összehívására került sor.

A szakszervezetek azonban hiába jelentek meg a 10.00 órai egyeztetésre, ott még 10.15 órakor sem jelent meg tárgyalóképes kormányzati fél, a távollét okáról sem ez előtt sem eközben magyarázatot nem kaptak a jelenlévők, ezért a szakszervezeti delegáltak egységesen amellett foglaltak állást, hogy tovább nem várnak és más időpontban kerüljön megtartásra a szakértői egyeztetés. A kivonulás közben megjelent dr. Eiselt György szabályozási és koordinációs helyettes államtitkár úr és magyarázkodásba kezdett, hogy miért nem jelent meg eddig. Elmondása szerint valamilyen értekezlet húzódott el és nem volt módja arra, hogy erről az addig rá várakozó szakszervezeti delegáltakat tájékoztassa.

A jelenlévő öt rendőrszakszervezet képviselője e magyarázatot elfogadni nem tudta és további másik 3 szakszervezet hivatásos állományú munkavállalóit képviselő szakszervezettel egyetemben a helyszínt elhagyta.

De miről is lett volna valójában szó? Mit is tartalmaz ez a tervezet?

Figyelemmel arra, hogy a BM-nek felróhatóan hiúsult meg a szakértői megbeszélés, ezúton tájékoztatjuk az előterjesztőket és egyben tagságunkat is a tervezettel kapcsolatos aggályokról.

A rendőrellenes intézkedések – mint jogszabály módosítások – a jelek szerint tovább folytatódnak a kormányváltástól függetlenül.

Sőt, a korábbiaknál megalázóbb feltételeket bevezetve a rendőrök és köztisztviselők alapvető emberi jogait csorbító elképzeléseket tartalmaznak.

Ezt a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elfogadni még koncepcionális felvetés szintjén sem tudja elfogadni, nem hogy törvényi tervezet formájában.

Ismerve azonban az Országgyűlés 2/3-os arányt meghaladó rendőrellenes és köztisztviselő ellenes – Lázár János frakcióvezető nevével fémjelzett – eddigi ténykedését, nincsenek illúzióink a tekintetben, hogy a tervezettel kapcsolatos egyeztetési hajlandóság a belügyi oldal részéről csupán látszategyeztetésre irányul.

A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a sorozatos megvonások mellett alapvető emberi jogaiban és emberi méltóságában sározza be az új Országgyűlés közigazgatási dolgozók, hivatásos állományúak százezreinek becsületét!

A tervezet ugyanis megalkotni kívánja az ún. „megbízhatósági vizsgálat” jogintézményét, amely a tervezetből kitűnően potenciális bűnözőként tekint minden rendőrre és minden közigazgatásban dolgozó munkavállalóra.

A „Megbízhatósági vizsgálat” olyan tág teret ad rendőrök, más hivatásos állományúak és köztisztviselők testületből történő eltávolítására, amelynek során szándékos provokációkkal minősíthetik megbízhatatlanná az érintettet bűncselekmény elkövetése módszerével is akár!

A megbízhatósági vizsgálat intézményének bevezetésével a szovjet típusú komisszár rendszer – mint felügyeleti szerv – megjelenése is szükségszerű, illetve nem zárható ki a mindenkori kormányzati erőknek alárendelten.

Ez a jelenség az elmúlt kormányzati ciklusban is jelen volt, sőt a rendszerváltást követően is permanens módon volt jelen mindvégig a rendvédelem, illetve a közigazgatás területén, de a jelen tervezetből kitűnően ma már leplezetlen módon kívánja az előterjesztő ezt gyakorlattá emelni jogszabályi szinten megfogalmazva.

A jelenlegi tervezetben a megbízhatósági vizsgálat intézménye az uralkodó politikai rendszernek (elitnek) való teljes alávetettségbe taszítaná a közszférát, köszönhetően annak, hogy a tervezet általános indokolása is kifejezi e szándékot, amikor úgy fogalmaz:

„A megbízhatósági vizsgálat mindenekelőtt integritásvizsgálatot jelent, amely a hivatással, a szolgálattal szemben támasztott magas etikai és közösségi elvárásoknak való megfelelést van hivatva biztosítani.”

Az álságos megfogalmazás, amely szerint „etikai és közösségi elvárásoknak” kell megfelelni csak hazánk alkotmányos berendezkedésének tükrében értékelhető, amelyben a végrehajtó hatalmat gyakorló kormányzat határozza meg, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie a végrehajtói apparátusnak.

Nézzük csak, hogy részleteiben mit is jelent a megbízhatósági vizsgálat a BM előterjesztői szerint. Feltételezzük, hogy ez az előterjesztői szándék azonos a kormányzati iránymutatással, vagy – rosszabb esetben – a Lázár János nevével fémjelzett rendőrellenes irányvonallal.

A Ktv. 7.§-át egészítenék ki egy új bekezdéssel:

„(2) Ha a kormányrendelet a 37.§ (1)-(3) bekezdésében írt magatartási szabályra külön ellenőrzési lehetőséget teremt, a jogviszony létesítésének és fenntartásának feltétele az ehhez történő hozzájárulás.”

A közszolga tehát vagy önként mond le alkotmányos alapjogairól, azok ilyen mértékű korlátozásával egyetértve, vagy nem lehet közszolga, illetve fenn sem tarthatja adott esetben több évtizedes jogviszonyát (nesze neked büszke köztisztviselői kar, büszke rendőrség!).

Ilyen mértékű jogkorlátozást a kormánypárt kampányígérete egy fél sorban sem tartalmazott, így elmondható, hogy a választópolgárok – közte sok tíz, sok százezer közszolga szavazata – a kormánypártnak ilyen felhatalmazást nem adott!

A Rendőrségről szóló törvény (2/3-os törvény) a rendőröket másodrangú állampolgárokká lealacsonyítani kívánó rendelkezései úgyszintén olyan elképzeléseket tartalmaznak, amelyek az országgyűlési választásokat megelőzően hangoztatott kampányígéretek során el sem hangzottak.

Az Rtv. kiegészülne egy új 7/A.§-szal, amely a megbízhatósági vizsgálat részletszabályait tartalmazná. Ennek keretében – csak példálózóan az abban foglaltakról – olyan kitételek szerepelnek, mely szerint a megbízhatósági vizsgálat célja, hogy az érintett eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali kötelezettségének. Ennek megállapítása érdekében az azt végző szerv a munkakör ellátása során valóságban is előforduló – vagy feltételezetten előfordulható (sic) – élethelyzeteket hoz mesterségesen létre.

Magyarán, az ellenőrzés során provokálhatják, bűnelkövetésre is csábíthatják a vizsgálat alá vontat!

Az ellenőrző szerv bűncselekményt követhet el következmények nélkül annak érdekében, hogy bűncselekmény elkövetésére, vagy fegyelemsértés elkövetésére bírja rá a vizsgálat alá vontat!

Milyen újabb és újabb megalázó politikusi dilettantizmust kell még elviselni a magyar hivatásos állománynak, a teljes köztisztviselői karnak?

A jelenlegi társadalmi helyzetben azzal provokálni következmények nélkül a rendőrt, hogy fordítsa el a fejét, mert egy autós nem kapcsolta be az övét, vagy nem állt meg a stop tábla előtt, és cserébe mondjuk pénzt kínáljon, mint aktív vesztegető, minden következmény nélkül, a rendőri hivatást betöltőket valóban bűnözőnek gondoló kormányzati elképzelést tükröz.

Amennyiben pedig a rendőr hivatásához méltóan feljelenti a vesztegetési szándékkal őt rábírni igyekvő személyt, csupán egy lenéző mosoly és vállveregetés lesz a válasz, hogy „jól van fiam, Te alkalmas vagy rendőrnek!”, miközben a rendőr napi egzisztenciális gondokkal küzd, olyan megalázó élethelyzeteket kell megélnie, amelyek morális rombolóereje rendkívül nagy.

A rendőrt ilyen élethelyzetekbe, feszültséget és egészséget romboló konfliktushelyzetekbe belekényszeríteni a szolgálatok során jelenlévő mindennapi stressz, feszültség és életveszély mellett, olyan dilettáns és hozzá nem értésről tanúskodó és embertelen elképzelés, amelyet egy valós érdekvédelmet folytató szakszervezet sem fogadhat el.

A rendőrök állampolgároknak való jelenlegi kiszolgáltatottságát növelő kormányzati elképzelés rendkívüli mértékben megnehezíti a napi szolgálatellátását, elkerülhető további konfliktushelyzetet idézhet elő, továbbá azon valódi bűnözőknek is menekülési útvonalat jelenthet a jövőben, akik meglévő kapcsolataikat felhasználva egyes valós élethelyzeteket utólag úgy állíthatnak be, hogy ők csupán „próbára akarták tenni” a vesztegetési szándékukkal az őket felelősségre vonni igyekvő rendőröket.

A tervezet tehát magában hordozza azt is, hogy valódi bűnelkövetők esetében, ha a rendőr őket felelősségre kívánja vonni vesztegetési szándékuk, vagy egyéb bűnelkövető ténykedésük miatt, utólag úgy állítsanak be egy valós élethelyzetet, hogy csupán megbízhatósági vizsgálat keretében „tesztelte” például az ittas gépjárművezető a közúti ellenőrzést végző rendőrt.

Valóban ez a kormányzati szándék?

A munkáját végző rendőröket potenciális bűnözőknek kell tekinteni, és a vétkes magatartást kifejtő személyeknek pedig egérutat lehessen biztosítani, ha éppen az a vétkes mondjuk egy befolyással bíró személy, akinek utólag is ki lehet állítani azt az okmányt, hogy megbízhatósági vizsgálatra jogosult?

További kérdésként vetődik fel, hogy ha a rendőrökre és a köztisztviselőkre lehet potenciális bűnözőkként tekinteni, akkor ezen törvény hatályát miért nem lehet kiterjeszteni például az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény személyi hatálya alá eső képviselőkre?

Az utóbbi időben különböző szintű politikusokról – közte nem egy esetben országgyűlési képviselőkről – látszik bebizonyosodni, hogy korruptak, korrumpálhatóak, az ország törvényeit nem tisztelik, lopnak, csalnak, a köz ellenében ténykednek és bűnszervezetben bűncselekmények garmadáját követték el éveken keresztül a gyanú szerint.

Miért nem vetődik fel egy 2/3-os kormánypárti többséggel rendelkező törvényi előterjesztés során, hogy az Országgyűlésben helyet foglaló politikusokkal szemben, az önkormányzati képviselőkkel szemben a megbízhatósági követelmény ugyanolyan fontos kellene legyen, mint mondjuk a rendőrökkel szemben?

Miért nem vetődik fel az előterjesztőben, hogy a közigazgatás, az állam működésének további pilléreit jelentik például a bírák és az ügyészek is?

Miért nem terjeszti ki a megbízhatósági vizsgálat intézményét például ezen szervezetek munkavállalóira a bírákra, ügyészekre is a kormányzati szándék?

Talán azért nem, mert ők már bizonyítottak, hogy kellőképpen „megbízhatóak”?

Hogy az elvárás szerinti mértékben lojálisak azok irányában, akik a törvényeket mások terhére és a maguk előnyére alkotják?

Menjünk tovább a tervezett rendelkezések ismertetésén.

A védett állomány (sic) megbízhatósági vizsgálattal érintett tagját a megbízhatósági vizsgálat megindításáról és befejezéséről nem kell tájékoztatni.

Magyarán, folytatva a fentiekben jelzett lehetőséget, ha például az ittas országgyűlési képviselőt, bírót, vagy ügyészt a rendőr feljelenti és elveszi a jogosítványát, az ügyet le lehet dokumentálni megbízhatósági ellenőrzésnek és erről még tájékoztatni sem kell a rendőrt.

Az eltusolás lehetőségének törvényi szintre emelni kívánt iskolapéldája az, amelyet ez a tervezet tartalmaz. Csodálatos jövő vár társadalmunkra és rendőreinkre, de a lényeg, hogy a politikusi vagyonbevallások továbbra is a jelenlegi színvonalon folytatódjanak.

A megbízhatósági ellenőrzést végző személy 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakot nem tartalmazó bűncselekményt követhet el.!!!!!!!

Egy épeszű ember a homlokára csap ilyenkor: Micsoda?

Hogy 2/3-os törvényi szintre emeli az Országgyűlés a legálisan elkövethető bűncselekmények sorát, ha az ahhoz kell, hogy mondjuk a rendőr megbízhatóságát ellenőrizzék?

Abszurdisztán, vagy Magyar Köztársaság?

A hatályos Btk. szerint több tucat 5 évnél nem többel fenyegetett, nem erőszakos bűncselekményt követhet el büntetlenül a törvények fölé emelt „megbízhatósági ellenőr elvtárs”.

Akár visszaélhet személyi adatokkal, közérdekű adattal, rágalmazhat, becsületet sérthet, veszélyeztetheti a közlekedés biztonságát közúton, vasúton, vízen, vagy a levegőben akár.

Járművet vezethet ittasan, a járművezetést átengedheti tiltott módon, cserben hagyhat, kiskorút veszélyeztethet, fiatalkorút megronthat, bordélyházat tarthat fenn, keríthet (nem a szomszédtól elhatárolást jelent), mutogathatja magát szeméremsértő módon. Megsértheti a választás rendjét, embert csempészhet, államtitkot, szolgálati titkot sérthet, hivatalával visszaélhet, fenyegetéssel kényszervallathat, jogosulatlanul titkos információt gyűjthet, jogellenesen fogva tarthat, hamisan vádolhat, hatóságot félrevezethet, hamisan tanúzhat, hamis tanúzásra felhívhat, mentő körülményt elhallgathat, bűnpártolhat, vesztegethet, befolyással üzérkedhet, bűnszervezetben részt vehet, radioaktív anyaggal vagy akár méreggel visszaélhet, önkényuralmi jelképet használhat, közveszéllyel fenyegethet, közokiratot vagy magánokiratot hamisíthat, a természetet károsíthatja, visszaélhet kábítószerrel, pénzmosást végezhet, adót csalhat, jövedékkel élhet vissza, csempészhet, lophat, sikkaszthat, csalhat, hűtlen és hanyag kezelést folytathat, orgazdaságot követhet el, stb.

Aztán amikor a rendőr, a vámos, vagy a köztisztviselő (pl.: APEH ellenőr) feltárja a bűncselekményt és az elkövető kellően hasznos kapcsolatokkal rendelkezik, máris elég egy megbízhatósági ellenőri státusz (társadalmi kapcsolat, fedett nyomozó, stb.) és máris mentesülhet mindenféle büntetőeljárás alól. A hivatalos dosszié pedig egy megbízhatósági ellenőrzésről szóló dossziévá alakul át, amelynek a sorsát is rendezni kívánja az előterjesztő.

A tervezet tehát bizonyos személyek részére a törvények felettiség potenciális lehetőségét teremti meg, ugyanakkor a rendőri hivatás és a közszolgálatiság presztízsét eddig elképzelhetetlen mélységbe kívánja taszítani.

A megalázó és bántó elképzelések érvényre juttatása az állam pilléreit jelentő rendészet, katonaság, közigazgatás végrehajtói állományt rendíti meg elsősorban, de nincs védve az a vezetői réteg sem, amely adott esetben nem úgy táncol, ahogy a fütty szól.

A sanda szándékot bizonyító rendelkezésnek minősül az is, amely szerint “Ha a megbízhatósági vizsgálat során nem merül fel meghatározott adat, akkor a megbízhatósági vizsgálattal összefüggésben keletkezett iratokat – a megbízhatósági vizsgálat elrendeléséről és befejezéséről szóló irat kivételével – a megbízhatósági vizsgálat befejezését követő 30 napon belül – meg kell semmisíteni.”

Nagyon kilóg a lóláb.

Lényegében, folytatva a fenti gondolatmenetet, ha a rendőr bűncselekményt derít fel, de az eljárás alá vont igazolja – persze nem a rendőr előtt – hanem az ügyész előtt, hogy ő tulajdonképpen csupán megbízhatósági vizsgálatot végzett csak, és nem lopott csalt, vagy egyéb 5 évesnél nem szigorúbb fenyegetettségű bűncselekményt követett el, akkor az összes iratot (amelyek között akár bizonyítékok is lehetnek), nem irattárba kell helyezni (még véletlenül sem), hanem meg kell semmisíteni!

A törvényi szintre emelt törvényfelettiség intézményesített, jogi keretekbe öntött formája a jelen tervezet, amely minden tisztességes alapon működő állam szégyene lenne, így ha azt az Országgyűlés elé terjesztik és elfogadják, az roppant mód aggályos az állam és az állampolgárok között meglévő azon szerződés rendeltetésszerű teljesülése vonatkozásában, amelyben az egyén bizonyos jogairól lemondva, azt az államra ruházza át és cserében az állam az egyén érdekében eljárva szervezi a társadalom kereteit.

Menjünk tovább a tervezet rendelkezésein.

Az Rtv. 46/D.§-ának megalkotása a Magyar Köztársaság szuverenitása jelentős részének a lemondásával egyenértékű, amely a Lisszaboni Szerződés aláírásával vette kezdetét, majd a Prümi szerződéssel tetőzött. Az állami szuverenitás ilyen mértékű feladása mellett a Magyar Köztársaság Rendőrsége szakmai önállóságának csorbulása, illetve a magyar állampolgárok fölött egy államok feletti európai – intervenciós – rendőrség bevetésének lehetősége mindenképpen ellentétes a nemzeti önrendelkezés – mint a függetlenség egyik alapja – feladásával.

Az Rtv. módosítása esetén a szovjet csapatok 20 évvel ezelőtti kivonulását követően „önként” vállalja a Magyar Országgyűlés, hogy hazánk területén idegen nemzetek rendfenntartó erői láthassanak el rendészeti feladatokat.

Álláspontunk szerint ez mindenképpen aggályos helyzetet teremt, hiszen tatár, török, habsburg, német és szovjet uralom után a jelenlegi Magyar Országgyűlés ismét idegen országok fegyveres erőinek hazánk területén való állomásozását, ténykedést tenné lehetővé, önként és dalolva a nemzeti önrendelkezés elemi ösztönét feladva. A tervezet szerint:

„A közös műveletek során …az Európai Unió más tagállama rendészeti feladatokat ellátó hatóságának tagja a Magyar Köztársaság területén intézkedési jogosultsággal rendelkezhet.”

Magyarán, ha az elmúlt évtizedekben morálisan és anyagilag is végletekig legatyásított Rendőrség nem tudná ellátni alapfeladatát, mert mondjuk már nincs magyar ember, aki felszerelne rendőrnek, hogy alapvető jogaitól megfosztva rendőrként ténykedjen, akkor lehetővé válik, hogy idegen ország rendőre igazoltasson, oszlasson, vagy éppen használjon fegyvert rendészeti jogkörében eljárva magyar állampolgár ellen. Állomásoztak már török, osztrák, román, német, szovjet fegyveresek hazánk területén, de a Magyar Állam minden esetben a fegyveres túlerőnek, erőszaknak ellenállva kényszerből viselte ezt el.

Ma, amikor hazánk elvileg független szuverén állam lehetne, a rendszerváltó politikai elit oda juttatta Magyarországot, hogy hazánk területén bármikor idegen országok fegyveresei járhassanak el magyar állampolgárokkal szemben. A XXI. századi hadviselés, ha úgy tetszik gyarmatosítás – ha az adott országra éppen nem süthető a terrorizmust támogató országok szégyenbélyege vagy éppen az ország irányításában, működésében kulcspozícióknak minősülő helyek elfoglalása már jórészt megtörtént – folytatódhat a jog, a média, a gazdaság, a közigazgatás, az oktatás tudatos és módszeres rombolásának, a hazugság és szemfényvesztés eszközeivel is. Egy ország leigázása, gyarmatosítása ez esetben hosszabb folyamat, amelynek során a valós szándékokkal szemben más a szó és más a tett.

A Magyar Állam irányítóinak politikai és büntetőjogi felelőssége, hogy akár elvi szinten is de felvetődhet az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrsége nem képes szavatolni az ország közrendjét, a magyar állampolgárok biztonságát.

Az új kormány nem azt ígérte, hogy hazánk területén idegen országok fegyvereseivel akarja adott esetben a közrendet fenntartani, hanem arra tett ígéretet, hogy megerősíti a rendőrséget, lesz tekintélye a rendőrnek, a rendőri hivatásnak.

Az elmúlt hónapok azonban Lázár János egyéni képviselői indítványától datálódva ennek az ellenkezőjét tanúsítják. A magyar rendőr jogainak csorbítása, hivatása presztízsének további rombolása és egy nemzetközi rendőrség hazánk területén állomásoztatásának szándéka körvonalazódik.

Sokak szerint a lisszaboni szerződés aláírása, de még inkább a prümi aláírása hazaárulással egyenértékű magatartás.

Mi ilyet nem állítunk, de semmiképpen sem tartjuk ostobaságnak az ilyen felvetéseket.

Egy nemzetközi szerződés azonban bármikor felülvizsgálható, illetve annak végrehajtási kereteit jelentősen le lehet szűkíteni megfelelő akarat esetén. Ennek során a magyar rendőrök külföldi szerepvállalásának megengedhetősége mellett megengedhetetlennek és a magyar rendőrség állománya újabb megalázásának értékelhető, hogy a Rendőrségről szóló törvény ezen rendelkezését az Országgyűlés elé kívánják terjeszteni.

A „közös művelet” fedőnév alatt ugyanis érteni kell a „nagy tömegeket vonzó események, jelentős rendezvények biztosítását” is. Adott esetben tehát akár nemzeti ünnepeinken az is elfordulhat, hogy a „rendet” nem magyar rendőrök biztosítják, a tüntetéseket nem magyar rendőrök oszlatják fel adott esetben, hanem idegen nemzet, vagy nemzetek rendőrei.

A közös műveletben részt vevő intervenciós erők idegen ajkú rendőre fegyvert is használhat magyar állampolgár ellen a tervezetben foglaltak szerint (tervezet 62/B.§ (1) bek. c/ pont.).

A szolgálati törvény (továbbiakban: Hszt.) módosítása során többek között megtiltják a szolgálati jogviszony létesítését annak, aki gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést kap, a mentesítés beálltától számított 5 évig, közérdekű munka kiszabása esetén a mentesítés beálltától számított 3 évig. Próbára bocsátás esetén szintén 3 évig (tervezet 30.§-ának rendekezései).

Anélkül, hogy bármely bűncselekmény elkövetőjét is mentegetni kívánnánk, felhívnánk a Tisztelt Kodifikátorok, illetve Előterjesztők figyelmét, hogy a büntetőeljárásban a mentesítés jogintézménye éppen azt hivatott rendezni, hogy az érintett személy mentesül a büntetett előélet összes(!) hátrányos jogkövetkezménye alól.

A fenti – álláspontunk szerint – alapvető emberi jogokat csorbító elképzelés szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás, amely tovább szűkíti azon személyi kört, akik potenciálisan rendőrök lehetnének. A jelenlegi létszámhiány mellett a kormány által hangoztatott 3 ezer új rendőr felvételének realitása egyre inkább olyan eltúlzott kampányígéretnek tűnik, amely a közbiztonság megerősítését kívánó választópolgárok szimpátiájának megnyerésére irányult a megvalósítás szándéka nélkül.

A tervezet összességében is elfogadhatatlan és óhatatlanul is megfogalmazódik az a kérdés, hogy az ország állampolgárai véleményének döntő hányadával szemben ez a tervezet miért éppen azt kívánja előmozdítani – folytatva az előző 8 év rendőrellenes, a rendőri hivatást lealacsonyító törekvéseit -, hogy épeszű magyar emberben meg se fogalmazódjon, hogy ezt az egyébként embert próbáló, de gyönyörű hivatást válassza?

Miért akarja az új kormányzat azt elérni, hogy egyre kevesebb rendőr egyre keservesebb körülmények között szolgálja hazáját?

Miért akarja lehetővé tenni az új kormányzat, hogy hazánk területén újra idegen országok fegyveres csapatai masírozzanak?

Közelgő Kongresszusunkra meghívtuk dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Urat.

Remélni merjük, hogy meghívásunkat elfogadva férfiember módjára eléáll a TMRSZ Kongresszusi Küldöttei elé és kifejti a tervezettel kapcsolatos álláspontját. Világosan és érthetően, ahogy megszoktuk.

Amennyiben nem jön el és a fenti kérdéseink megválaszolatlanul maradnak, az is válasz lesz minden magyar rendőrnek, katonának, tűzoltónak és közszolgáknak. Ugyanolyan világos, közérthető és egyértelmű.

 

 

2010. szeptember 2.

 

 

Szima Judit főtitkár