- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

Emléked örökké köztünk lesz…

Radovic Dusán emlékére, aki 30 évet élt…

Budapesten, 2010. július 23-án kollégánk munkába indulás előtt csókot adott, élete társának, pici, az anyanyelvet most tanuló gyermekének, és elbúcsúzott tőlük. Egy átlagos szolgálati napnak nézett elébe, tele veszéllyel, nehézséggel, úgy mint ahogy tette ezt már évek óta. Ígérte, hogy a szolgálat után sietni fog haza és párja aggódó tekintetét látva, megnyugtatta őt, hogy ne nyugtalankodjon, ha túlóra lesz, szólni fog, aludjanak nyugodtan, nem lesz semmi baj. De ez a hitvesi és atyai ölelés az utolsó volt. Örökre, visszavonhatatlanul.

Dusán rendőr volt, fővárosunk közrendjét, nyugalmát védte sok ezer társához hasonlóan, ugyanolyan körülmények között. A munkahelyén a szükséges eligazítások után szolgálatba indult, de ez a szolgálat nem úgy ért véget, ahogy mindannyian szerettük volna, hogy történjen.
Dusán rendőr volt. Rendőrnek is a bátor, tettrekész, igazi utcai rendőr típusából. Sokszor és sokféleképpen bizonyította, hogy tisztában volt az összefogás, a kollegalitás erejével, és ezt nem csak mondta, hanem cselekedte is. Munkáját élete hivatásaként megélve, meggyőződésből végezte. Nem másért, nem érdekelte őt, hogy ma a rendőr tekintélye, mint olyan, csak a törvénytisztelő állampolgárok szemében él még valamelyest. A bűnözők, és a politikusok előtt a rendőrnek nincs tekintélye és ezt Dusán a szolgálata előtti napon is megtapasztalta, amikor a törvényhozás – az a törvényhozás, amely a rendőrök tekintélyének növelését ígérte a választások előtt alig pár hete – ismét rúgott egyet Dusánba és több ezer itt maradt kollégájába.

Dusán nem ijedt meg az árnyékától. Az sem érdekelte, hogy a munkáltató és sok irodában kuksoló bírósági szakember szerint a rendőr nincs kitéve nap, mint nap életveszélynek és bizonyítani kell, hogy a szolgálati idejét kedvezményesen számíthassák, vagy éppen az illetményéből méltó színvonalon tudja szerettei megélhetését biztosítani. Kollégánk végezte a munkáját, de arra a miértre az életben nem fogunk már választ kapni, hogy neki miért volt ez az utolsó munkanapja és egyben élete utolsó napja is.

Dusán földi ittléte befejeződött egy olyan ember miatt, akinek hitványsága, gyávasága és jellemtelensége nem ismer határt.

Az ember tehetetlennek érzi magát, és úgy érzi, hogy a szív meghasad a tehetetlenség és fájdalom szorító érzésétől. Az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni, előre kell tekinteni, hiszen Dusán sajnos nem egyedüli azon rendőrkollégák sorában, akik életüket áldozták fel szolgálatteljesítésük közben.

Nyár van, hétágra sütött a nap, az átlagpolgár strandon fürdőzve, kezében hideg sörrel és lángossal múlatta az időt, miközben hős kollégáink megpróbáltak kivonni a forgalomból egy – az elsődleges információk szerint – bedrogozott ámokfutót. Halt már meg évekkel ezelőtt kísérteties körülmények között rendőr egy ilyen helyzetben, de akkor rossz nyelvek szerint hathatós hatósági segítséggel kimosdatták a rendőrgyilkost és végül még börtönben sem kellett egy napot sem ülnie. Ma pedig éli a celebek rivaldafényes életét.

A mostani rendőrgyilkos esetleges drogos befolyásoltságát, annak mértékét a szakértő feladata tisztázni, ám amennyiben ez igazolást nyer, Dusánra nem csupán hősi halottként tekinthetünk fel, hanem életet, életeket mentő kollégaként is. Az őrült módjára száguldozó gyilkos kiszűrésére, ha nem került volna sor, könnyen egy átlagos, sajnos egyre inkább hétköznapinak mondható utcai cserbenhagyásos gázolásként emlékezhetne a bulvárhírek után érdeklődő ember.

Dusán és családjának tragédiája ismét felhívja az emberek figyelmét a rendőrök helyzetére, kiszolgáltatottságára. Dusán és járőrtársai nap, mint nap, szégyenteljes bérért végezték végzik a munkájukat. Ha kell a fővárosban, ha az élet úgy hozza a megvadult folyók gátjain védik emberek ezreinek életét, javait, miközben Budapest aranyifjai egy szippantással egy rendőr több napi bérének megfelelő összeggel gazdagítják a dílerek bankszámláját..

A politikusok bűnözőkként kezelik a rendőröket, a közhangulatot a rendőrök ellen fordítják, amikor a veszély elleni kompenzációkként folyósított pótlékokat, kedvezményes szolgálati időszámítást, vagy éppen a szolgálati nyugdíj rendszerét tolják a választópolgárok arcába és azt hazudják, sulykolják a közvéleménynek, hogy ez igazságtalan és ezt el kell vonni a rendőröktől.

Dusán mellett több más kolléga is tanúja volt annak, hogy ma egy rendőrélet mennyit ér, és annak, hogy a szolgálati felszerelés része minden szolgálatban a kaszás árnyéka is.

A rendőr tekintélye romokban. Hol celeb énekes, hol celeb színész, hol megátalkodott elvetemült gazember, tudattalan, gátlástalan állapotban, valamennyien potenciális gyilkosokként vezetik járművüket. Dusán tragikus halála egy életre nyomot hagy közvetlen kollégáiban, azokban, akik részesei voltak élete utolsó perceinek. Számukra is feldolgozhatatlan az ami történt, nekik mégis hamarosan újra szolgálatba kell majd állniuk, elhunyt kollégájuk emléke előtt is adózva ennek.

Dusán pici gyermeke pedig egyszer egészen bizonyosan felnő édesapa nélkül. Talán a sors segíteni fog neki abban is, hogy ezt minél kisebb fájdalommal tudja majd felnőttként elfogadni azt, hogy hova tűnt el egyik napról a másikra apu, aki hazaérkezve olyan szeretettel és mosolygással dobta fel és kapta őt el. Emléke pici lelkében egy idő után már csak nyomokban lesz meg számára. Anyukájának minden erejére és minden segítő kézre szüksége lesz ahhoz, hogy társának elvesztését fel tudja dolgozni és elfogadja az élet kegyetlen csapását.

Mindannyiunk felelőssége, azon legyünk, hogy egymást segítve küszöböljük ki a rendőröket nyomorító életünket nehezítő körülményeket. Csak magunkra, társunkra, kollégáinkra és a törvényt tisztelő, valóban rendet akaró emberekre számíthatunk ebben.

Legyen Dusánnak könnyű a föld. Isten Veled Kolléga!

Radovic Dusán emlékét kegyelettel megőrizzük, temetésének időpontjáról és helyéről honlapunkon a későbbiekben tájékoztatást adunk.

 

 



 

 

Nagyobb méretű videó mp4 formátumban (82,05 MB)

 

 

TMRSZ