1,2-es kedvezményes szolgálati időszorzó
Felperesek 2001. június 1. és 2004. június 30. közötti időszakban az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság, Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság, Koordinációs Főosztály, Őrségi Osztály állományában fogdaőr beosztásban teljesítettek szolgálatot. 2004. július 1-től a megszűnt fenti szerv jogutódjánál, a Nemzeti Nyomozó Iroda Koordinációs Főosztály Őrségi és Ügyeleti Osztály állományában fogdaőrként illetve őrparancsnokként teljesítettek szolgálatot. Valamint az egyik felperes a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Fogdaszolgálati Osztály Fogdaszolgálati Alosztály I. állományában, mint fogdaőr teljesített szolgálatot vezényléssel, ezt követően paranccsal 1999. március 1.-2001. május 31-ig.
Tagjaink 2009. február 26-án szolgálati panasszal fordultak a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetőjéhez, amelyben kérték a szolgálati idejüknek 1,2-szeresen történő számítását. Továbbá azon tagunk érdekében, aki a BRFK állományában is dolgozott fogdaőrként, nevében 2009. július 15-én szolgálati panaszt nyújtottunk be, amelyben kértük a szolgálati idejének 1,2-szeresen történő számítását.
Tagjaink szolgálati panaszát mind I. fokon (NNI), mind II. fokon elutasították (ORFK). Ezt követően a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon a Nemzeti Nyomozó Iroda ellen kereseti kérelmet terjesztettünk elő.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a per második tárgyalási napján ítéletet hozott, amelyben a szakszervezetünk jogi csoportja által képviselt tagjaink számára a fenti időszak vonatkozásában helyt adott a kereseti kérelmünkben foglaltaknak arra hivatkozással, hogy fokozott igénybevétel és veszély fennállása körében az egészséget veszélyeztető körülmények között történt a szolgálat ellátás, ami a szolgálatteljesítési idő több, mint 50%-ában állt fenn, valamint mindezeket meghaladóan állandó készenléti helyzetet igényelt, felkészülési idő nélküli azonnali beavatkozást tett szükségessé.
A bíróság meghallgatta felpereseket személyesen, valamint a tárgyalás anyagává tette más perben felvett felettesi tanúvallomásokat is, így ezen személyek újbóli meghallgatását nem tartotta szükségesnek.
Az ítélet nem jogerős.