A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Monori Rendőrkapitányság állományában hivatásos szolgálati viszonyban álló tagunk 2009. szeptember 23-án kelt szolgálati panaszt nyújtott be a Monori Rendőrkapitányság vezetőjéhez, amelyben a 2008. január 29-től 2009. július 25-ig terjedő időszakban gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság (GYED) — idejére részére nem folyósított természetbeni étkezési hozzájárulás visszamenőlegesen történő megfizetését kérte.
Az elöljáró a szolgálati panasznak nem adott helyt, azt további elbírálásra a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez felterjesztette.
A szolgálati panasz másodfokon történt elutasítását követően a TMRSZ tagunk képviseletében eljárva 2009. december 2-án keresettel fordult a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Pest Megyei Munkaügyi Bírósághoz, amelyben a szolgálati panaszt elutasító munkáltatói határozat hatályon kívül helyezését, valamint a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság kötelezését kérte a fenti időszakra a 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 42. §-a alapján járó természetbeni étkezési hozzájárulás pénzbeli ellenértékének – összesen bruttó 72.000,- Ft és ezen összeg középidő-arányos késedelmi kamata — megfizetésére.
A perben hivatkoztunk a Hszt. 44. §-ára, a Hszt. 113-117. §-aira és a kapcsolódó törvényi indokolásban foglaltakra, valamint a Hszt. 342. § (2) bekezdésére, amelynek értelmében a fegyveres szervet irányító miniszternek az alperes által hivatkozott 1/2009. (I. 10.) IRM utasítás kiadásakor nem volt jogszabályi lehetősége, felhatalmazása az étkezési hozzájárulás jogosultsági feltételeinek és a jogosultak körének meghatározására. Csatolásra került továbbá az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium IRMJRIFO 851-2/2009. számú határozata, amely kimondta, hogy az étkezési hozzájáruláshoz való jogosultságot az alkalmazandó jogszabályok nem kötik tényleges munkavégzéshez, annak folyósításához csupán a hivatásos szolgálati viszony fennállását követelik meg.
A munkáltató az igény elutasítását azzal indokolta, hogy a Hszt. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az illetmény nélküli szabadság idejére az állományt az étkezési hozzájárulás megilleti; hivatkozott a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. §.-ában és 39/A. §. (1) bekezdésében foglaltakra, ennek kapcsán kifejtette, hogy az étkezési hozzájárulás, mint járulékmentes juttatás nem minősül munkabérnek, ezért azt nem lehet beszámítani az átlagkeresetbe. Álláspontja szerint az igény elbírálásakor figyelemmel kell lenni a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 49/F. * (1) bekezdésére valamint a közalkalmazottak tekintetében is háttérjogszabályként alkalmazandó Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 165. §. (1) bekezdésére, amelyek alapján a juttatás az illetmény nélküli szabadság idejére nem jár.
A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság perben eljárt tanácsa a felperes keresetének helyt adott, kötelezte az alperest, hogy a természetben étkezési hozzájárulás késedelmi kamatokkal növelt pénzbeli ellenértékét valamint 10.000,- Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek.
Az ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy a hivatásos állomány tagjai esetében a Hszt. és a 20/1 997. (III. 19.) BM rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Az irányadó jogszabályi rendelkezések semmilyen korlátozást nem tartalmaznak a természetbeni étkezési juttatás folyósításával kapcsolatosan, erre tekintettel a bíróság úgy foglalt állást, hogy a sérelmezett munkáltatói döntés jogszabályi indoka nem állt fenn. Az ítélet nem jogerős.
Ügyintéző: dr. Gruber Andrea
Kérjük tisztségviselőinket, hogy tagságunkat tájékoztassák és a hasonló jogsérelem esetén keressék jogsegélyszolgálatunkat.