Szima Judit főtitkár több mint 3 éve húzódó fegyelmi ügye lezárult felmentésével,

nem követett el fegyelemsértést.

 

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság dr. Molnár Attila ügyvéd által képviselt Szima Judit főtitkár ügyében a dr. Kalmán István jogtanácsos által képviselt Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen fegyelmi fenyítés hatályon kívül helyezése iránt másodfokon a Tolna Megyei Bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság ítéletét helybenhagyta.

Kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint + 5000 (ötezer) forint Áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Előzmény: Szima Judit r. alezredes a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének függetlenített, rendelkezési állományba helyezett főtitkára ellen dr. Soczó László rendőr főkapitány 2007. március 28—án jelentésí kötelezettség elmulasztása miatt fegyelmi eljárást rendelt el vele szemben, melynek eredményeként Szima Judit főtitkárt 2007. augusztus 10-én kelt határozatával alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítéssel sújtotta.

Megjegyzés: Ugyanezen tényállásra a TMRSZ főtitkára ellen a Kaposvári Katonai Ügyészség is kutakodása nyomán – mivel a főtitkár feljelentést tett egyes rendőri vezetők ellen a Kaposvári Katonai Ügyészségen, mivel a TMRSZ munkaügyi ellenőrzései során azok a jogszabályi kötelezettségüknek nem tettek eleget- eljárást indított jelentési kötelezettség megszegése vétsége miatt, melyért megrovást kapott, az ügy szintén felülvizsgálaton van. Sőt méltatlansági eljárás is indul szintén ezzel összefüggésben, melyet azóta már megszüntettek, mivel a főtitkár ellen 2006-ban indított büntetőperben a főtitkárt bűncselekmény hiányában jogerősen fel is mentették 2010. februárjában.

A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes 2007. augusztus 10-én kelt 17000-356/2/2007. Fe. számú fenyítő határozatát hatályon kívül helyezte.

A megállapított tényállás szerint korábban a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy helyezze a felperest rendelkezési állományba, amit az alperes 2007. augusztus 1-jén kelt parancsával visszamenőleg végrehajtott. Ezt követően augusztus 2-án értesítette a főtitkárt a vele szemben megindított, majd felfüggesztett fegyelmi eljárás folytatásáról. A parancsnoki meghallgatást az alperes rendőrfőkapitánya nevében helyettese, dr. Kovács Zoltán rendőr alezredes tartotta, és a 2007. augusztus 10-én meghozott fenyítő határozatot is ő írta alá.

Az országos rendőrfőkapitány a per folyamán, 2008. május 23-án igazolta, hogy a főtitkárral szembeni fegyelmi eljárásban a fegyelmi jogkör saját nevében történő gyakorlására – a Hszt.. 127/A. (1) bekezdés b) pontja alapján – dr. Soczó László rendőr dandártábornokot a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét jelölte ki 2007. augusztus 1-jei hatállyal. A kijelölésre nézve a fegyelmi eljárás iratanyagában még utalás szintjén sem szerepelt adat.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a rendelkezési állományba helyezett felperessel szemben a Hszt. 127/A. (1) bekezdés b) pontja szerint a fegyelmi jogkört legkésőbb 2007. augusztus 1-től kezdődően az Országos parancsnok vagy az általa kijelölt vezető gyakorolhatta. Jogi álláspontja szerint a Tolna Megyei rendőr-főkapitány az eljárása során megsértette a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi Szabályzatában foglaltakat.

Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a rendelkezési állományba tartozók felett a fegyelmi jogkört elsődlegesen az országos parancsnok gyakorolja, azonban a jogszabály nem zárja ki a jogkör gyakorlásának átruházását. E körben kizárólag azt köti ki, hogy a megbízott vezető az országos parancsnok nevében járjon el, és az Országos parancsnok kizárólagos hatáskörébe tartozó fenyítést nem szabhat ki. Az átruházott jogkörben eljáró vezető legfeljebb a Hszt. 123. S (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott fenyítéseket (fedés, megrovás) szabhatja ki. Ezért a munkaügyi bíróság szerint az országos rendőrfőkapitány az alperes rendőrfőkapitányát a fegyelmi jogkör saját nevében történő gyakorolására jogszerűen nem hatalmazhatta fel.

A munkaügyi bíróság szerint amiatt is jogellenes a fegyelmi határozat, mert az alperes rendőrfőkapitánya nevében eljáró helyettese nem a Hszt. 123. 5 (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott fenyítést szabta ki, hanem alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítéssel sújtotta a főtitkárt, és a fenyítést kiszabó határozattal szemben előterjesztett panaszt az Országos rendőrfőkapitány a 2007. szeptember 29-én kelt határozatában a Fegyelmi Szabályzat 7. § (3) bekezdésébe ütközően érdemben bírálta el és hagyta helyben. Ekkor nem értékelte azt a tényt, hogy mint átruházó az átruházott jogkörében hozott fenyítést érdemben nem vizsgálhatja felül.

A munkaügyi bíróság megítélése szerint az átruházott fegyelmi jogkör gyakorlásának továbbadására még akkor sincs lehetőség, ha az általános szabályok szerint a Tolna megyei rendőrfőkapitány 31/2005. (IX.16.) TM RFK intézkedésének 87. pontja a rendőrfőkapitány távolléte esetén teljes jogkörben történő helyettesítésre a megyei rendőrfőkapitány helyettese számára jogosultságot biztosított. Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság a fegyelmi eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt az alperes által kiszabott fenyítést jogellenesnek találta és hatályon kívül helyezte.

A Tolna Megyei Rendőrfőkapitány fellebbezése folytán eljárt Tolna Megyei Bíróság a Szekszárdi munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a főtitkár alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítés kiszabásáról szóló határozatát az Országos rendőrfőkapitány vezetőjének határozatára is kiterjedően megrovás fenyítésre leszállította.

A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróságnak a fegyelmi eljárás jogellenességére levont jogi álláspontját. A Jogerős ítélet szerint a Hszt. 127/A. (1) bekezdés b) pontja szerinti kijelöléssel a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az Országos parancsnok a jogkör gyakorlást a munkáltatói jogkör gyakorlóhoz telepítse, és így a Hszt. 126. (1) bekezdése szerinti főszabállyal összhangban történjen a fegyelmi jogkör gyakorlása. Értelmezése szerint a kijelölés olyan hatáskört biztosító jogkört jelent, amely közvetlen joggyakorlást eredményez a kijelölt személynél. Ilyenkor a kijelölt vezető a törvény alapján a saját nevében teljes jogkörben jár el. A másodfokú bíróság szerint a Fegyelmi Szabályzat 5. §-ában foglalt „a jogkör gyakorlásával megbízott vezető”-re vonatkozó rendelkezés nem a Hszt. 127/A. (1) bekezdés b) pontja szerint kijelölt vezetőre vonatkozik, hanem azt az esetet rendezi, amikor a jogkör gyakorló vezető megbízottként jár el az országos vezető nevében. Ilyen esetben nem történik kijelölés.

A másodfokú bíróság szerint a perben bizonyított volt, hogy az Országos rendőrfőkapitány a megyei rendőrfőkapitányt a fegyelmi jogkör gyakorlására kijelölte, és mivel a felperes meghallgatása és a fegyelmi határozat hozatala időpontjában a megyei rendőrfőkapitány a szabadságát töltötte, a megyei rendőrfőkapitány helyettesének eljárása, minthogy a vonatkozó intézkedés alapján teljes jogú helyettesítésre volt jogosult, nem volt jogsértő.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja folytán a fegyelmi határozatot érdemben is vizsgálta, és megállapította, hogy a felperes a terhére rótt fegyelemsértést ugyan elkövette, de megítélése szerint azzal a fokozatosság és arányosság elve alapján a megrovás fenyítés áll arányban.

A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A főtitkár a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

Mindenekelőtt azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a Pp.

3. § (2) bekezdésében foglaltakat megsértve a fegyelmi határozatot megváltoztatta, pedig a felek erre irányuló kérelmet nem terjesztettek elő. A főtitkár a Fegyelmi Szabályzatban előírtak megsértésére is hivatkozott. Értelmezése szerint, amikor a Fegyelmi Szabályzat 5. §-a a „jogkör gyakorlásával megbízott vezető”-ről rendelkezik, az azonos a Hszt. 127/A. S (1) bekezdés b) pontjában a rendelkezési állományba helyezettekre vonatkozó speciális szabályban foglalt „általa kijelölt vezető”-vel, aki viszont az országos parancsnok kizárólagos hatáskörébe tartozó fenyítést nem szabhat ki. A főtitkár érvelése szerint ez az értelmezés van összhangban azzal is, miszerint egy országos szervezettségű szakszervezet vezetőjével szemben a fegyelmi jogkört az országos parancsnoknak kell gyakorolnia, nem pedig egy területi szerv vezetője helyett eljárva a bűnügyi igazgatónak.

A Tolna Megyei RFK. a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” és a megrovásnál súlyosabb fenyítés kiszabását kérte.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően

– mellőzte a Hszt. 120. § (1) bekezdésében, a 123. § (1) bekezdésében,

– a 134. § (1) bekezdésében, a 139. § (1) bekezdésében,

– és a Fegyelmi Szabályzat 29. § (2)-(4) bekezdéseiben foglaltakat.

Érvelése szerint a felperes sorozatosan és ismételten hasonló jellegű fegyelemsértéseket követett el, és a korábban kiszabott két megrovás fenyítésnek visszatartó hatása nem volt.

Megjegyzés: A két súlyos fegyelemsértése a főtitkárnak, hogy a gyurmába nem volt látható a 4 szám helyett csak 3, illetve a zárt ajtón nem volt pecsét.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeknél a főtitkár felülvizsgálati kérelmét alaposnak, míg a Tolna Megyei RFK felülvizsgálati kérelmét megalapozatlannak tartotta, ezért a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.

 

 

 

TMRSZ