2009 októberében a sértett folytatólagosan elkövetett zaklatás vétsége miatt tett büntető feljelentést a Szekszárdi Nyomozó Ügyészégen A. P. r. zászlóssal szemben, aki a Tamási Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályán lát el hivatásos szolgálatot, és aki egyébként a feljelentő szomszédja.
A sértett a feljelentésében előadta, miszerint A. P. r. zls. egy rossz szomszédi viszonyból eredően 2008 márciusa és 2009 októbere között rendszeresen háborgatta őt és családtagjait, a mindennapi életvitelébe önkényesen beleavatkozva.
A Szekszárdi Nyomozó Ügyészség a feljelentést határozatával elutasította, mivel megállapításai szerint az abban foglalt tényállás nem valósított meg bűncselekményt.
A feljelentő panasszal élt a feljelentést elutasító ügyészi határozattal szemben, melynek eredményeképpen a Tolna Megyei Főügyészség utasította a nyomozó ügyészséget a büntetőeljárás elrendelésére és a nyomozás lefolytatására A. P. r. zls. feljelentett személlyel szemben.
Az ügyben széles körű bizonyítási eljárást folytatott le az ügyészség, számos tanút hallgatott ki, majd a nyomozás befejezésekor a vádemelés mellett döntött.
A vádat a Tamási Városi Bíróságon a Tamási Városi Ügyészség ügyésze képviselte.
A két tárgyalási napon több mint húsz tanút hallgatott ki a bíróság, köztük a vádlott közvetlen szolgálati elöljáróit és magát a kapitányságvezető urat is. Mindannyian elismerően nyilatkoztak A. P. r. zls. szolgálati feladatellátásával kapcsolatban. A tanúvallomásokból kiderült, hogy a feljelentő többször próbált nyomást gyakorolni a rendőri vezetőkre a vádlottal szemben, sőt olyan információk is eljutottak a tanúkhoz, miszerint a sértett a feljelentésével és az eljárás eredményével azt kívánta elérni, hogy A. P. szolgálati viszonyát megszüntessék.
A sértett a feljelentésében többek között azt is kifogásolta, miszerint sérelmezi, hogy a vádlott a kelleténél többször intézkedik szolgálatban vele és családtagjaival szemben, és erre buzdítja kollégáit is. Egy belső rendőrségi vizsgálat megállapította, miszerint mind a vádlott, mind pedig a rendőrkapitányság járőrei által a sértettel és családtagjaival szemben foganatosított intézkedések jogszerűek és törvényesek voltak, kivétel nélkül minden esetben szabálysértés elkövetése miatt (pl. biztonsági öv nélküli vezetés, ittas járművezetés, stb.) vonták intézkedés alá a sértettet, illetve családtagjait, akikkel szemben tett feljelentések szabálysértés miatti marasztalással zárultak.
A tanúkihallgatások arra is fényt derítettek, miszerint éppen a feljelentő volt az, aki rendszeres provokatív magatartásával váltotta ki a vádlott haragját és indulatát (nyíltan hangfelvételt és videofelvételt, valamint fényképfelvételeket készített a vádlottról, stb.), és a vádlottnak a feljelentésében tulajdonított háborgató jellegű magatartások a sértett provokatív magatartására adott válaszreakciók voltak.
Tényként nyert megállapítást az is, miszerint a sértettel szemben a Szekszárdi Városi Bíróságon közúti veszélyeztetés bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban, melynek sértettje éppen a jelen ügy vádlottja, ugyanis a vádirat szerint a jelen ügy sértettje A. P.-t megpróbálta személygépkocsijával elütni, melynek során a gépkocsi elérte A. P. lábát, melynek következtében nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérülést szenvedett.
A Tamási Városi Bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen a rendőr zászlós vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette az ellene emelt vád alól.
A bíróság szóbeli indokolása alapján a vád több fogyatékosságban is szenved.
Az eljárás során megállapíthatóvá vált, hogy a feljelentésben foglalt háborgató jellegű magatartások többségében már külön eljárások folytak, amelyek ítélt dolgot eredményeztek, azonban a vádhatóság mégis ezeket mintegy füzérbe foglalta és szerkesztette bele a vádiratába, és megpróbálta újra a terhelt terhére róni, ennek megfelelően mintegy jogdogmatikailag sem volt megfelelő a vád a terhelttel szemben.
A vádirati tényállásban számos olyan magatartást is a vádlott terhére kívánt értékelni a vádhatóság, mellyel nem is A. P. volt kapcsolatba hozható, illetve a cselekmények egy része nem is a feljelentő személye ellen irányult.
Tekintettel arra, hogy a zaklatás vétsége magánindítványra üldözendő bűncselekmény, ezért a hatályos jogi szabályozás szerint az elkövetéstől számított 30 napon belül kell a büntetőfeljelentést a sértettnek megtennie. A sértett feljelentésére 2008. október 26. napján került sor, így az ügyészség a vád tárgyává mindössze a harminc napnál nem régebbi vádlotti háborító magatartásokat tehette volna, szemben a 2008. márciusi időponttal, ugyanis a harminc napos elévülési határidő ezen bűncselekmény vonatkozásában jogvesztő határidő.
A bíróság megállapította, hogy jogszerű rendőri intézkedések semmiképpen sem értékelhetőek háborító és ezáltal zaklató jellegű magatartásoknak.
A bíró kimondta, hogy veszekedéshez legalább két emberre van szükség, és az egyik fél eredményesen nem hivatkozhat a másik személy bűncselekményt megvalósító zaklató magatartására, amikor ő maga is hasonló magatartást tanúsított.
A bíró véleménye szerint „egy rendőr nehéz helyzetben van, ha mint magánember sérelem éri és megpróbálják kivetkőztetni magából”.
A bíróság álláspontja szerint a Szekszárdi Nyomozó Ügyészség feljelentést elutasító határozati döntése volt megalapozott.
A vádlott és védője a bíróság elsőfokú ítéletét tudomásul vette, míg az ügyész 3 napot tartott fent az esetleges fellebbezés bejelentésére. Bízunk abban, mivel az a Szekszárdi Nyomozó Ügyészség jogosult a fellebbezésről dönteni, amely az eljárás legelején a sértett feljelentését elutasította, hogy tudomásul veszi a felmentő ítéletet, amely azáltal jogerőssé válhat!
Pécs, 2010. május 26.
Dr. Fekecs Gyula ügyvéd