Dávid Tibor nyugállományú rendőrkolléga, akit az ORFK központi állományba foglalkoztat vissza szakszervezeti tisztségviselőnek közel 200 ezer nettó forintért, jobb dolga nem lévén az FRSZ médiafelületein a TMRSZ által alkalmazott konstrukcióval kapcsolatos, negatív hangvételű véleményt tett közzé.
Ennek több nyilvánvaló oka is van. Dávid Tibor továbbra is vagy önszorgalomból, vagy mert erre „felettesétől” utasítást kapott, vagy unalmában, vagy tudatlansága okán, esetleg a tagságuk rohamos csökkenésének megállítása és a TMRSZ rossz színben feltüntetése céljából, és nincs kizárva, hogy teljes meggyőződéssel vallva tette közzé véleményét.
Úgy tűnik, hogy az FRSZ háza táján is, ugyanúgy, mint a BRDSZ-nél, na meg az RKDSZ-nél pánik van és aggodalommal szemlélik a TMRSZ folyamatos létszámnövekedését.
Az FRSZ a tőle megszokott „alkuképességgel” idén is megtette több milliárd forintos károkozását a rendőri állomány terhére, amikor a csonka Demonstrációs Bizottságban a BRDSZ-szel és a pár száz fős RKDSZ-szel karöltve aláírták a kormányzattal azt a cafeteria megállapodást, amely tartalmában köszönő viszonyban sem volt azzal a követeléssel, amelyet pár nappal előtte még harcosan hangoztattak a TMRSZ-szel együtt.
A cafeteria megállapodást aztán sikerként propagálták, ugyanúgy, mint annak idején a 13. havi juttatás feldarabolását, majd múlt évben a 13. havi juttatás cafeteriára váltását. A TMRSZ ezekkel a kormányzati és Bárdos-féle irányzatokkal soha, egy pillanatig sem tudott egyetérteni.
Az FRSZ sem tud mással foglalkozni már hosszú ideje, mint azzal, hogy a TMRSZ háza táján sertepeltéljen, gereblyézzen, bízva abban, hogy ezzel elkerülheti taglétszám csökkenését.
Ennek érdekében az ügyészséget különböző beadványokkal terhelik. Most éppen a TMRSZ perképviseleti konstrukcióját kritizálják és az ügyészséget vonták be, hogy annak esetleges álláspontja mögé elbújva, sunyin és alattomosan próbálják meg elbizonytalanítani a TMRSZ tagjait és visszariasztani a TMRSZ-be átlépni szándékozó tagjaikat.
A TMRSZ ellen benyújtott törvényességi kifogásuk is mutatja, ahogy öregjeink mondták „mások szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem látja meg”
Az FRSZ által honlapjukon
http://www.frsz.hu/directory/news/news_2010-3-23_2430.php
sugalmazott állításokkal ellentétben az ügyészség az FRSZ megállapításait egyáltalán nem osztotta.
Az ügyészség valóban jelzéssel élt a TMRSZ felé, ami az FRSZ állításával ellentétben nem jogellenességet jelent.
Csúsztatott Dávid Tibor FRSZ főtitkárhelyettes és dr.dr.dr. Oláh Tamás ezen irományuk kapcsán, mert állításukkal ellentétben az 1972. évi V. törvény 27.§-a alapján az ügyészség akkor él jelzéssel, ha törvénysértésnek nem minősülő hiányosságok vannak. Jelen esetben pedig erről van szó.
A Karácsonykor/Mikulás napkor kiosztott ajándékokkal kapcsolatban a TMRSZ a hatályos törvényi rendelkezések betartását tartja szem előtt, amelynek ismerete úgy látszik, hogy Dávid Tibornak és jogi szakemberként eljáró dr. Oláh Tamásnak az ismereti szintjét meghaladja. Akkor nézzük sorban a tényeket.
Kisértékű ajándék
Előzmény: A TMRSZ-ből 2009. decembere előtt kilépett egy tag, aki ettől függetlenül – tudva, hogy ő már nem tagja a TMRSZ-nek – felvette a TMRSZ által tagjainak adott kisértékű ajándékokat 2009. karácsonyán.
A TMRSZ visszakövetelte a kisértékű ajándékot, melyet az érintett megtagadott anno, közölte, hogy az FRSZ szerint ez neki jogosan jár.
Ezt követően fizetési meghagyás kibocsátására került sor, majd az FRSZ kezdeményezésére az érintett ellentmondással élt, az ügy a bíróságon folytatódik.
Ez pedig a Ptk. 193.§ (1) bekezdésben foglalt jogalap nélküli birtoklást jelent.
A TMRSZ továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy az érintett személy jogalap nélkül van a dolog birtokában, akit a birtoklásra sem tulajdonjoga, sem egyéb – jogszabályon vagy szerződés alapuló jogcím – nem jogosított fel.
A rendelkezésre álló – alperes által sem vitatott – tényállás szerint nevezett személy 2009. november 3-án kilépett a TMRSZ-ből. Ezt követően nevezett 2009. decemberében a TMRSZ által a karácsonyi csomagok kézbesítésével megbízott személytől átvette a szakszervezet által a tagok részére adott 2009. évi karácsonyi csomagot, melynek értéke 3. 280 .- Ft.
Tekintettel arra, hogy nevezett saját elhatározásából lépett ki a TMRSZ-ből a karácsonyi csomag átvételével kapcsolatosan rosszhiszeműsége a TMRSZ álláspontja szerint kétséget kizáróan megállapítható, ugyanis 2009. decemberében a csomag átvételekor tudta, hogy a TMRSZ-nek már nem tagja, részére a havi tagdíjat nem fizeti, ezáltal – a többi taggal ellentétben – nem jogosult a karácsonyi csomag átvételére.
Tekintettel arra, hogy a csomag visszaszolgáltatása tekintetében az érintett arra hivatkozott, hogy annak tartalma már felhasználásra került, azaz elfogyasztotta, ennek megfelelően igényünk a csomag értékének (3. 280.-) megtérítésére, valamint perköltségeinkben való marasztalásra irányul.
A TMRSZ a karácsonyi csomagot kizárólagosan tagjai részére az 1995. évi CXVII. Törvény 1. számú mellékletének 8. 19.a., pontja alapján nyújtotta. A hivatkozott rendelkezés tartalmazza, hogy a természetbeni juttatás „a szakszervezet által a tagjának” adható. Másnak nem. A TMRSZ nem betétgyűjtő hely, amely a befizetések után kamatos kifizetőhelyként működik kedves Dávid Tibor főtitkárhelyettes úr.
Amennyiben a TMRSZ ezt az ajándékot, vagy annak értékét nem követelné vissza, úgy a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség valóban megállapíthatna jogsértést. Tehát a TMRSZ – ha a jogszabályok által előírt magatartást kívánja tanúsítani – nem tehetett mást, mint visszakövetelte az ajándékot attól, aki azt rosszhiszeműen, annak tudatában vette fel, hogy már nem tagja a TMRSZ-nek. Tény tehát, hogy álláspontunk szerint az FRSZ egy rosszhiszeműen eljáró személy álláspontját védve próbálja saját vélt igazát bizonygatni.
Íme itt olvashatjátok a Dávid Tibor által írtakat, na meg általam csak „ jól képzett” jogásznak titulált dr. Oláh Tamás okfejtését, melyet az Ügyészség elutasított. Ez pedig a jogismeret magas szintű hiányát veti fel. Tudomásom szerint belső FRSZ körökben az a hír járja, hogy dr. Oláh Tamás annyira „begőzölt” a TMRSZ-re, mivel eddig minden pert elvesztett velük szemben, és a kudarcélményeiből eredő fásultságát nem tudja levetkőzni, hogy azt a látszatot kelti erőlködése, hogy feletteseinek mindenképpen bizonygatja tisztségviselői és jogászi rátermettségét.
http://www.frsz.hu/directory/news/news_2010-3-23_2430.php
Már több alkalommal is kifejtettük, hogy a TMRSZ által képviselt magas peres, büntető, fegyelmi és méltatlansági eljárások száma indokolja, hogy azokban az esetekben, amikor a jogvita anyagi jellegű követelés vonatkozásában fogalmazódik meg, indokolt, hogy a befolyt összeg egy részét a jogosult a szakszervezet részére befizesse. Ezzel minden hozzánk forduló megbízó tagunk tisztában van, de azért köszönjük az FRSZ ezzel kapcsolatos ingyen reklámját is.
Az FRSZ főtitkárhelyettese a jelek szerint nem tudja elviselni azt a tényt, hogy mindezen konstrukció ismeretében is jelenleg 8 szakszervezeti jogász és kb 30 külsős ügyvéd is nehezen tud megbirkózni a tömegesen meglévő ügyekkel.
Talán nem igényel különösebb bizonyítást, hogy ennek a jogi munkának folyamatosan rendkívül magas költsége van. Ha csak az utazás, postázás, irodaszer-igény során felmerülő költségeket nézzük, vagy a büntetőeljárás során a külsős ügyvéd alkalmazásának kényszerét, látható, hogy erre fedezetet kell biztosítania a szakszervezetnek.
Természetesen nem vagyunk abban a helyzetben, mint az FRSZ – akinek több gépjárművet is biztosít a munkáltató és álláspontunk szerint technikai ellátottság vonatkozásában is lényegesen magasabb színvonalat biztosít számára -, hogy mindent készen kapjunk. Azért, hogy a munka haladjon új utakat kellett keresnünk.
Természetesen az nem hibázik, aki nem dolgozik, illetve garancia nincs egy per megnyerésére. Előfordulhat, hogy egyes személyek esetében nem a megbízó tagunk elvárása szerint alakulnak a dolgok és elkeseredettségük okán más utakat keresnek, más szakszervezethez fordulnak, de nem ez a jellemző. Az FRSZ-hez forduló egykori tagjaink vélt sérelmeire gyönytyúkként rácsapó Dávid Tibor és csapata hangzatos véleményekkel próbálja a TMRSZ eddig megszerzett elismertségét hitelteleníteni, amelynek nyilvánvalóan van valamilyen eredménye, mert ebben az évben eddig valóban „csak” kb. 400 fővel emelkedett a taglétszámunk és nem csökkent az általunk elvárt mértékben az FRSZ taglétszáma, annak érdekében, hogy a Magyar Rendőrség szervezetén belül valóban olyan szakszervezetek ülhessenek a munkáltatóval, vagy a kormányzattal szemben, akik nem hajlandók eladni kilóra a munkavállalók szerzett jogait sem felügyelő bizottsági tagságért, sem nyugdíjaként visszafoglalkoztatott kiemelt javadalmazásért, sem szakszervezeti projektek támogatásáért.
Az FRSZ részvételével létrejött szakszervezeti konzorcium Eu-s forrásra pályázott például múlt évben is a Magyar Kormánynál, amire 36 millió forintot nyertek.
Ez az összeg létszámarányosan került felosztásra és ezen összeg jelentős részéből az FRSZ részesült. Milliókat kaszáltak a pályázattal.
A TMRSZ minden ezer, tízezer forintért, amit a képviselt tag fizet be eredmény elérésekor, megdolgozik a munkáltatóval szemben, vagy a bíróságon heteken, hónapokon keresztül. Nekünk nem hullanak az ölünkbe adófizetői milliók és zsíros pozíciók, kiemelt javadalmazások. Tesszük a dolgunkat. Nem mutyizunk, nem sundabundázunk.
Talán más szakszervezeteknek is ezt kellene tenniük, de már olyan mélyre süllyedtek hitelvesztés terén, hogy nem maradt más eszközük, mocskolják a TMRSZ-t.
Az ilyen Dávid Tibor-féle ál- és megélhetési érdekvédők.
Ez a válaszunk Dávid úr erőlködésére.
