Tisztelt Munkavállalók! Kedves Barátaink!
Ismét a köszönet szavait szeretném elmondani azért, hogy újra ilyen szép számban összegyűltünk Budapest egyik szimbolikus jelentőségű terén, időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve és bízunk abban, hogy rövid időn belül sokkal jobb lesz majd rendőrnek, rendőrségi munkavállalónak lenni, mint most.
Eltelt egy hónap, amikor legutóbb ugyanitt találkoztunk ugyanazon cél érdekében, amiért most is itt vagyunk.
Az egy hónap dolgos hétköznapokkal telt el a TMRSZ részéről, közben az újságokból televíziókból napi rendszerességgel kaptunk tájékoztatást arról, hogy kormány közeli potentátok közül éppen ki és mikor, mennyit és milyen módszerrel lopott.
Második demonstrációnkon nem kívánom még csak megszólítani sem a jelenlegi kormányzatot, a jelenlegi kérész megbízatású rendészeti miniszter urat pláne nem, hiszen mandátumukból már csak napjai vannak hátra a jelenlegi kormányzatnak és láthatjuk, eszük ágában sincs leülni a tárgyalóasztalhoz a rendőrség legnagyobb szakszervezetével a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetével.
Ezért aztán mondandómat a köré szeretném építeni, hogy véleményként rámutassak a jelenlegi mutyi megállapodás valódi mögöttes okaira, arra, hogy a jelenlegi kormányzat és a sárga, azaz áruló, a munkáltató érdekében eljáró szakszervezetek hogyan adják el kilóra jogainkat, munkánk értékét, önbecsülésünket, hivatásunk megbecsültségét. Mert valójában ennek tükrében lehet igazából értékelni azt a kártékony és munkavállaló ellenes ténykedést, amely a jelenlegi helyzetet eredményezte a szolgálati törvény 1996-os elfogadása óta.
Aztán szükséges még arról is beszélni, hogy már körvonalazódik az is, hogy további szerzett jogok ellopásának szándéka körvonalazódik, amelyet az előfutárokként működő egyes szennylapok a közvélemény puhítására használnak fel nyilvánvaló propagandista célokkal. Ez pedig a már most is erősen megcsorbított szolgálati nyugdíjrendszer egyes elemeinek az eltrükközése, amelyben eddigi tapasztalataink szerint a következő kormányzat bátran számíthat a BRDSZ-FRSZ-RKDSZ nevű szervezetek jeles képviselőire.
A jelenlegi kormányzatnak az elmúlt egy hónapban nem jutott arra ideje, hogy felülvizsgálja a BRDSZ-FRSZ-RKDSZ által megkötött mutyi megállapodását és lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a legatyásított anyagi helyzetbe juttatott rendőrcsaládok felé jelezze, komolyan veszi a problémájukat. Valószínűleg ebben az is szerepet játszott, hogy a különböző közpénzlopási botrányokba került haverokkal a szükséges lépéseket megtegyék…. természetesen az ügy teljes körű tisztázása érdekében. Kérem senki ne nevessen, tényleg így gondolom, hiszen az elmúlt 8 évben megtapasztalhattuk ennek a szándéknak a komolyságát.
Szóval emiatt is, meg más miatt is a kormányzat lezártnak tekinti a cafeteria ügyét, úgy gondolja, hogy e körben már nem nagyon van tennivalója. Mi tettrekészek remélem ezt nem így gondoljuk, nem így gondoljátok Ti sem és ennek érdekében nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a jelenlegi kormányzat a rendészet szétverésére törekszik.
Az érdemi tárgyalásokra mutató kormányzati szándék helyett az elmúlt egy hónapban sorozatban kaptunk ügyészi megkereséseket, APEH vizsgálatokat, Munkaügyi Felügyeleti ellenőrzéseket és nem mellékesen újabb nyomozáselrendelések történtek a TMRSZ tisztségviselői ellen.
A kormányzatnak továbbra sem fontos, hogy a rendőrség munkavállalói közül 15 ezren anyagi veszteséget szenvedtek a szuperbruttósításnak nevezett újabb kormányzati trükknek köszönhetően.
A kormányzatnak továbbra sem fontos, hogy ma egy rendőr nem tudja eltartani a családját.
A kormányzatnak továbbra sem fontos, hogy a szakmailag rátermett, adófizetői forintokból kiképzett rendőrök a pályán maradjanak és élethivatásként végezzék munkájukat.
Nem érdekli őket a sorsotok, a sorsunk.
Magunkra vagyunk hagyatva.
Ez a kormány a 8 év során fényesen bizonyította, hogy a rendészet területén kifejtett ténykedése nemhogy a nullával egyenlő, de egyenesen a rendészet szétverését irányozta elő.
A szétverés a Határőrség vonatkozásában fényesen sikerült.
Tizenezer határrendész kollégánk tudja megerősíteni azt, hogy egy jól működő Határőrség munkavállalói rétege az integrációt követően milyen mélyre süllyedt szakmailag, morálisan, egzisztenciálisan azzal, hogy a Rendőrség szervezetébe kerültek.
A szétverés szándékát tükrözik mindazok a jelenségek és történések is, amelyeknek a felsorolását már korábban több alkalommal is megtette szakszervezetünk, és amelynek felsorolásától csak időszűke miatt tekintek el azért, mert akkor nem egy napra kellett volna ezt a demonstrációt bejelenteni.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete volt az első ebben az országban, aki 2005. óta folyamatosan felszólalt a rendészet ellehetetlenítése ellen és munkánk minden nehézség ellenére nem volt hiábavaló, ha azt látjuk, hogy ezeket a gondolatokat már mások is átveszik.
A jelenlegi kormányzat is erős rendőrségről kezdett el beszélni. Seriffhivatalokról, racionalizálásról, több utcai rendőrről. Nagy hátrányuk, hogy nincsenek tisztában alapvető rendőrszakmai kérdésekkel, hiányzik belőlük a rendőri hivatás nehézségeinek a megértése és csupán verbálisan ismételgetik a TMRSZ szakmai elképzeléseit arról, hogy hogyan kellene jól működő rendészetet létrehozni.
A kormányzat csak beszél, de az elmúlt 8 év rendészeti vonatkozású történéseit tekintve már ez is képességén felüli teljesítménynek tűnne, ha nem látnánk azt, hogy a beszéléssel ellentétben folyamatosan a rendészeti dolgozók megalázása, juttatásaik elvonása, a munkavállalói jogok lábbal tiprása valósul meg.
Sajnos még mindig léteznek olyan szakszervezetek, akik csak nevükben szakszervezetek, de valójában a kitartott tisztségviselőikkel az élükön, bármit aláírnak, amit a kormányzat a rendészet területén a rendőrségi munkavállalók jogainak a csorbítása, elvonása szándékának jegyében akar keresztülvinni.
Ezek a szakszervezetek ma is és sajnos a következő kormányzattal is feltételezhető, hogy egy asztalhoz fognak ülni, és a fenyegető előjelek alapján a következő lépés a szolgálati nyugdíjjogosultság további csorbítása lesz.
Ez nem kétséges, hiszen a 168 óra nevű újság – mint a liberális értékrendű bankár és rablókapitalista világ egyik szócsöve – a minap már hiányolta az ősz hajú rendőröket a magyar rendőrségből. Talán el kellene fáradniuk a Teve utcai rendőrségi objektumba és látnának pár száz ősz hajú rendőrt, igaz többségük nyugállományból visszafoglalkoztatott ezredes és tábornok.
Az utcán viszont, való igaz, hogy nincs ősz hajú rendőr, ezredes meg tábornok pláne, legfeljebb a sátoros ünnepeken a VIP sátrak árnyékában látunk dülöngélő hasonmásokat.
A magyar rendőrnek a jelenlegi kormányzat nem adja meg a lehetőséget, hogy ennél a szervezetnél maradásra bírják. Többek között ezért vagyunk ma is itt.
Mi is szeretnénk, ha lennének ősz hajú rendőrök, de azért, mert maradni akarnak és szeretnének maradni és azért, hogy akár a jelenlegi, akár a jövendő kormányzatok rövid időn belül teremtsék meg ennek az alapjait.
A jelenlegi kormányzat nem ezt teszi.
Nem teszi a rendőrök számára lehetővé, hogy megbecsült, elismert szakemberei lehessenek a rendőrségnek. A rendőrnek ma másodállást kell vállalnia, hogy eltarthassa a családját.
Térfigyelőzik, az éjszakában dolgozik, vagy háztáji gazdaságot alakít ki, vagy éppen maltert cipel, és felettesei meg eldöntik, hogy munkavégzése méltó-e a rendőri hivatáshoz.
Teljes a zűrzavar és a fogalomzavar a kormányzati és munkáltatói fejekben arról, hogy tisztességes munkavégzés esetén egyáltalán felmerülhet-e a rendőri hivatáshoz méltó jelleg, ha a kormányzat nem biztosít megfelelő anyagi ellentételezést arra, hogy a rendőr ne éhezzen, hogy ki tudjon jönni hó végégig a fizetéséből és ne adj isten még a gyerekét is taníttatni tudja.
A cafeteria nevű trükk révén a kormányzat megtakarított pillanatnyilag pár milliárd forintot, ami elfér talán 500 Nokia dobozban is. Természetesen ezt a rendőrségi munkavállalók a bőrükön érzik, hiszen a 13. havi illetmény egyrészt jól jött évkezdéskor, másrészt a nyugállományba vonuló kollégák utolsó éves illetményét majd 9%-kal megnövelte.
Mindig visszatérek a munkavállói érdekeket folyamatosan eláruló BRDSZ-FRSZ-RKDSZ tisztségviselőkre, éppen azért, mert ha ezek a szervezetek munkavállalói érdekeket szem előtt tartó vezetőket választanának, nem ott tartanánk, ahol most. Nem az történne, hogy pár órás látszattárgyalás után megállapodnak és a 13. havi illetmény kompenzálása helyett egy szégyenteljes töredékösszeggel szúrják ki a rendőrségi munkavállalók szemét.
Hanem az történne Tisztelt Demonstrálók, hogy itt és most adott esetben akár több ezren is összegyűlhettünk volna, úgy mint tették azt az APEH-osok és ahogy ijedtében a pénzügyminiszter azonnal kvázi megígérte, hogy lényegében változatlan mértékben biztosítják az adóhivatal munkatársainak korábbi juttatásaikat.
Nálunk, rendőrségi dolgozóknál a BRDSZ és az FRSZ vezetők is állami tulajdonú szervezetek jól fizetett kuratóriumaiban és felügyelő bizottságaiban helyezkedtek el, tízmilliós nagyságrendű állami juttatásokban részesülnek hol üdülési csekk reklámozás, hol Új Magyarország projektekben való sikeres pályázatok útján, hol egyéb bundagyanús ügyekben.
Tudom, hogy szép szemük van, és biztosan azért részesülnek évről-évben ilyen juttatásokban, és ezért hordozza őket tenyerükön a munkáltató is, de azért a kétely engedtessék meg, hogy felmerüljön az emberben.
A napokban ízelítőt kaptunk abból is egy bűnbánó vallomás megismerésével, hogy a BKV-nál a szakszervezeti tisztségviselők részére is természetes jelenség volt a közpénzekből visszaosztás rendszere.
Mi pedig csak kapkodtuk a fejünket, amikor azt láttuk, hogy a BRDSZ-FRSZ-RKDSZ tisztségviselők a TMRSZ Demonstrációs Bizottságából történő kizárását követően pár óra alatt egymás tenyerébe csaptak és kötöttek sikernek hazudott mutyi megállapodást a kormányzattal.
Azokra a sérelmekre választ kell adnunk nekünk munkavállalóknak, amelyeket a jelenlegi kormányzatok okoztak az elmúlt 8 évben a rendőrségi munkavállalók részére.
Világossá kell tennünk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel munkaharcot fogunk folytatni. Ma még nincs sztrájk, de azért van néhány lehetőség, amellyel csattanós válaszokat tudunk adni a jelenlegi kormányzatnak.
Főleg így 2010. tavaszán. Ezeket a válaszokat meg kell fogalmaznunk és meg kell lépnünk.
Demonstrálunk, nyilatkozatokat teszünk közzé, megszólítjuk az állampolgárokat.
Elmondjuk ismerőseinknek, barátainknak, hogy a jelenlegi kormányzat alkalmatlan arra, hogy olyan rendészetet hozzon létre, amely a tisztességes emberek jogos elvárása az állam irányában. El kell nekik mondani, hogy a rendőrök anyagi, morális megbecsültsége szoros összefüggésben van azzal, hogy milyen rendészetet kíván létrehozni a mindenkori kormányzat. A jelenlegi kormányzat semmilyet. Van pár száz kivételezett magas rangba emelt rendőrségi tisztségviselő, van néhány házi kedvenc szakszervezeti vezetőjük és úgy gondolják, ez elégséges ahhoz, hogy bármit megtehessenek 40 ezer rendőrségi munkavállalóval.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkáraként kijelenthetem, hogy legfőbb célunk egyike, hogy rádöbbentsük azokat a kormányzati szakembereket, akik ezt a jelenlegi struktúrát elégségesnek, megengedhetőnek tartják ahhoz, hogy rendészetet tartsanak fenn, rádöbbenjenek, hogy ezt 40 ezer rendőrségi munkavállaló korántsem gondolja így.
A 40 ezer rendőrségi munkavállalónak és a tisztességes magyar állampolgároknak elemi létérdeke az, hogy erős, hiteles, szakmailag elismert rendészet legyen Magyarországon.
Ennek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a 40 ezer rendőrségi munkavállaló szerzett jogait megtartsák, a mutyi szakszervezetek közreműködésével eltrükközött korábbi jogainkat visszaadják, a rendőri hivatáshoz méltó, tisztes megélhetést biztosító anyagi, és nem utolsósorban morális megbecsülésben részesítse a munkájukat végző rendőrségi dolgozókat.
A tavasz az emberiség történelme során mindig a feltámadás, a megújulás az új korszakok kezdete volt. A tavasz a változás évszaka. A jelenlegi rendészeti állapotok siralmasak, a rendőrség csak Budapesten jelentős létszámhiánnyal küzd, minden gyorstalpaló szaktanfolyam és követelményszint leengedés ellenére. A rendszer rossz, változtatásra érett.
Ezért mi munkavállalók a saját, rendelkezésünkre álló eszközökkel is sokat tehetünk, de a munkavállalóknak is fel kell ismerniük a rendszer változtatásra szoruló elemeit, tenni kell azért, hogy kerékkötő, mutyizásra életvitelszerűen berendezkedett tisztségviselők ne képviselhessék az ő érdekeiket.
Össze kell fognunk saját, jól felfogott érdekeink és a rendre vágyó, jobb rendészetet akaró állampolgárok érdekében is. Tegyünk értük és magunkért is ennek érdekében.
Ismételten köszönöm, hogy meghallgattatok, kérlek benneteket, hogy továbbra is ugyanilyen elszántsággal segítsétek közös céljaink elérését, mint amilyen elszántsággal itt és most felvonultunk.
2010. március 10.
TMRSZ
