… miközben gátlástalan módon valótlanságokat állít a TMRSZ ténykedéséről

Észrevételek az FRSZ honlapján 2010. 02. 22-én megjelent „MINÉL ROSSZABB, ANNÁL JOBB A TETTREKÉSZEKNEK? Miért hiúsult meg a BRFK Kollektív Szerződésének aláírása és miért maradt el a garantált illetményemelés?” című cikkére.

Zoltán Gábor FRSZ „BRFK megyei elnök” aláírásával ellátott cikkében a BRFK 1997. óta hatályos Kollektív Szerződésének módosításával kapcsolatos koordinációs, a szakszervezetek bevonásával folytatott véleményezési, javaslattételi eljárás során a TMRSZ által tanúsított magatartást pocskondiázta, a valóságot elferdítette.

Először is szeretnénk leszögezni, hogy a Kollektív Szerződésnél a BRFK-n nem volt hosszadalmas egyeztetési folyamat az FRSZ szószólójának állításával ellentétben. A valóság az, hogy a BRFK halogató taktikát folytatott és húzta az időt, semmiféle érdemi tárgyalás nem volt a szokásos látszat tárgyalásokon túl.

A cikk írója elsődlegesen és kizárólagosan a TMRSZ-t vádolja, hogy a módosított Kollektív Szerződés nem lépett hatályba 2010. január 1. napjával.
Megfeledkezik arról, hogy az egyik leglényegesebb pontját, vagyis a garantált illetményemelés 2009. január 1. napjával történő hatályba lépését valamennyi szakszervezet közösen kérte a munkáltatótól.

Erre a legnagyobb garanciát maga a munkáltatói oldal gazdasági vezetője, azaz Szik László ny. r. dandártábornok, korábbi gazdasági igazgató úr adta írásos nyilatkozatában. A TMRSZ, és egészen 2009. december végéig valamennyi érdekképviseleti szerv ebben az – utólag üressé váló – ígéretben hitt, és számított arra, hogy a munkáltatói oldal állja a szavát.

Sajnos ez nem így történt, a munkáltatói oldal jegyzőkönyvben rögzített ígéretét és vállalását visszavonva kényszerhelyzetbe hozta az érdekképviseleteket. A többi aláírásra jogosult fél beadta a derekát, a TMRSZ azonban most sem volt hajlandó fejet hajtani, és eredeti céljaihoz híven kiállt a munkavállalók, a közalkalmazottak jogaiért.

Az igazsághoz tartozik az is, amennyiben pedig a mutyik úgy döntöttek, hogy annyira jó ez az általuk lemutyizott Kollektív Szerződés, akkor nyugodtan aláírhatták volna a Kollektív Szerződést, ahhoz nem kellett volna a TMRSZ aláírása, az akkor is hatályossá válik a tv. szerint.

Amennyiben pedig Zoltán Gábor FRSZ BRFK megyei elnök a TMRSZ lejáratásának szándéka helyett valóban képviselte volna a közalkalmazottak érdekeit, akkor – amennyiben részükről valóban elfogadhatónak találták volna az új tervezetet – kezdeményezhették volna a Kjt. 12/A.§ (5) bekezdése szerint a közalkalmazottak szavazását. Amennyiben Zoltán úr ennyire jónak tartja a BRFK által kínált feltételeket, miért nem kezdeményezte a közalkalmazottak szavazását?

Apró szépséghibája továbbá Zoltán Gábor kirohanásának az a tény, hogy a BRFK 1166 közalkalmazottja közül 78 az FRSZ tag. A reprezentativitáshoz szükséges 10%-ot nem éri el a létszámuk.

A legutóbbi Közalkalmazotti Tanács választások során 2008. február 12-én történt választásokon 538 érvényes szavazatot adtak le a szavazók a Közalkalmazotti Tanács jelöltjeire. Egy szavazat több személyre szóló szavazatot tartalmazott. Így a BRDSZ az 538 szavazó jóvoltából 3.084 szavazatot, az FRSZ 885 szavazatot, a nem szakszervezeti jelöltekre 276 szavazatot, míg a TMRSZ jelöltjeire 646 szavazatot adtak le. Ez összesen  4891 szavazatot jelent. Ennek köszönhetően jogosult a munkáltató álláspontja szerint az FRSZ a Kollektív Szerződésről tárgyalni a munkáltatóval.

Ugyanakkor a Kjt. A tárgyalási jogot nem a Közalkalmazotti Tanács választáson elért eredményhez, hanem a tagi létszámnak a teljes közalkalmazotti létszámhoz viszonyított aránya alapján szabályozza.
Álláspontunk szerint így az FRSZ és az RVE a tagjai létszámára figyelemmel nem minősülnek reprezentatív szakszervezetnek a közalkalmazottak vonatkozásában, így a Kollektív Szerződésről folyó tárgyalásokon való részvételük aggályos. Ezt eddig nem tettük szóvá, de Zoltán Gábor írása után ezt szükségesnek tartjuk hangsúlyozni.

Azt viszont tényként kell kezelni és ez külön nyomatékot ad Z.G. rosszindulatú írásának, hogy az 1997-es Kollektív Szerződést az aláíró felek nem mondták fel, így az a mai napig hatályban van! Ennek alapján pedig a ruhapénz járandóságának kérdését is lehet vizsgálni a BRFK közalkalmazottainál.

A többi mutyi szakszervezet a munkáltató mindenféle kívánalmainak zokszó nélkül megfelelve belement volna abba – az amúgy is kispénzű közalkalmazottak esetében -, hogy 50 ezer forintról 100 ezer forintra emelkedjen a közvetlenül a munkáltató által kisebb kárértékű ügyek „kivethetősége”, azaz a duplájára emelkedett volna. Hogy ez jó-e vagy sem a munkavállalónak, ízlés dolga, álláspontunk szerint ma a bíróságok döntésének megalapozottságában jobban lehet bízni, mint a munkáltató jóindulatában. Az FRSZ álláspontja szerint tehát a munkavállaló érdekét szolgálja az, ha a munkáltató hatásköre a duplájára emelkedik, azaz 100 ezer forintig a munkáltató folytatja le a kártérítési eljárást, és csak efölött van közvetlen bírósági kártérítési út kötelező jelleggel.  Mindenki eldöntheti hogy a „bíróság procedúra” költségei megéri-e dolgozónak, különös figyelemmel arra, hogy kb 400 ezer forint havi jövedelemhatár alatt a munkavállaló költségkedvezményben részesülhet, amely gyakorlatilag az illetékmentességet, valamint a szakértői díjak megfizetése alóli mentességet jelenti, ha figyelembe a közalkalmazottak jövedelmi viszonyait.

Súlyos és hamis megmásítása a valóságnak az az állítás, miszerint a TMRSZ megakadályozta azt, hogy a BRFK közalkalmazottai részesülhessenek a kötelező előresorolás által biztosított fizetésemelésben. Bizonyítható, hogy a közalkalmazottaknak adandó fizetésemelést 2009. január 1. napjával a munkáltatói oldal korábban vállalta, majd szépen visszatáncolt, melyet egészen a 2009. december 21-i egyeztető tárgyalásig minden érdekképviselet támadott, ragaszkodva az eredeti vállaláshoz.

Az, hogy a Kollektív Szerződés egyeztetési folyamata lezáruljon, az érdekképviseletek által tett – a közalkalmazottak érdekeit védő – javaslatok beépítésével az új Kollektív Szerződés hatályba lépése 2010. január 1. napjával megtörténjen, kizárólag a munkáltató, azaz a BRFK hibájából maradt el.

Szakszervezetünk álláspontjához továbbra is ragaszkodik, nem fogadva el a munkáltatói oldal azon érvelését, hogy a visszamenőleges hatály megjelölése financiális problémát vet fel, ami összegszerűen összesen 50 millió forint munkavállalók felé történő kifizetést jelentene.

Végképp érthetetlen számunkra, hogy a cikk íróját miért zavarja az a momentum, hogy az egyeztetéseken részt vevő képviselők egy-két alkalommal, csupán rövid időre, pár perc erejéig elhagyták a tanácskozótermet és egyeztettek a TMRSZ főtitkárával. Ebből semmilyen hátrány nem érte az érdekképviseleteket, az nem zavarta a tárgyalás menetét. Az egyeztetés levezető elnöke sem fejezte ki ezzel kapcsolatos aggályát, és csak megjegyezzük, hogy – tekintve a tárgyalásoknak nincs szigorú „a termet elhagyási tilalommal sújtó” szabálya – így a többi szakszervezeti képviselő is el-elhagyta a termet a néha több órára nyúló egyeztetés során. A cikk írója mégis kizárólag a TMRSZ képviselőit emeli ki, melyet csupán a rosszindulatának tudhatunk be.

Sajnálatos módon egy társ szakszervezet a munkáltató visszalépése miatt a közalkalmazottakat érintő hátrányt most a TMRSZ nyakába akarja varrni, mely olyan munkáltatói és FRSZ összeborulásnak értékelhető, amellyel a TMRSZ lejáratását célozták meg. Ezt visszautasítjuk.

Talán arról is lehetne ehelyütt beszélni – bár szorosan nem tartozik a tárgyhoz, de összefüggéseiben igen -, hogy az FRSZ két vezető tisztségviselője a többi mutyi szakszervezet vezető tisztségviselőivel felhatalmazás nélkül éppen kivett minden rendőrségi munkavállaló zsebéből évi 200 ezer forint cafetéria összeget!

Szekszárd, 2010. február 22.