A demonstráción elhangzott beszéd

Tisztelt Munkavállalók! Kedves Barátaink!

Először is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy időt, távolságot és minden nehézséget félretéve itt, Budapesten összegyűltünk egyazon cél követelése és elérése érdekében.

Ma már ez is olyan cselekedet, amiért köszönetet kell mondani, hiszen az utóbbi években a magyar munkavállalókat korábban elképzelhetetlen mértékű elnyomás és kizsákmányolás mellett a nyílt munkáltatói és kormányzati megfélemlítés is fenyegeti.

 

A magyarországi munkavállalók megtévesztése és kisemmizése elképzelhetetlen lenne erős, és egységes munkavállalói összefogás, erős szakszervezetek megléte esetén. A magyar rendőrségen belül öt szakszervezetnek mondott szerveződés létezik, és úgy gondolom mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy melyik szakszervezet milyen munkát fejtett ki és fejt ki a mai napig a magyar rendőrségi munkavállalók érdekében.

 

Öt évvel ezelőtt néhányan úgy gondoltuk, hogy nincs valós érdekvédelem a magyar rendőrségen belül és az eltelt öt év során bizony arra kellett rájönnünk, hogy a rendőrségi munkavállalók kiszolgáltatottsága egy kívülálló számára elképzelhetetlen.

Sokan úgy gondoltuk évekkel ezelőtt, amikor beléptünk a rendőrség kapuján, hogy a jogainkról lemondások, az örökös készenlétek, a szigorú alá-fölérendeltségi viszony és a munka embert próbáló jellege arányban van azzal, ahogy az állam, és annak mindenkori kormánya megbecsüli a rendőrség munkavállalóit.

Volt BM bölcsőde, BM óvoda, BM szolgálati lakás, rekreációs lehetőség, kiemelt táppénz, BM Kórház, rendőri tekintély, 13. havi fizetés, kedvezményes nyugdíjlehetőség és tisztességes javadalmazás.

A szakma szépségei mellett nem utolsósorban ezek a juttatások, kedvezmények, körülmények tették vonzóvá hogy a rendőrség tagjának lenni biztos egzisztenciát és tisztességes megélhetést jelentett. Egy nagy összetartó család volt egy-egy kapitányság.

Mikor elhitették velünk, hogy rendszerváltás történik, és 10-15 év múlva utolérjük nyugati szomszédunkat életszínvonalban, munkakörülményekben, megbecsültségben, sokan elhittük, hogy ha tesszük a dolgunkat, ez bizonyosan így is fog történni.

Az akkori kormányzat – amely a sors furcsa fintoraként ugyanolyan nevében szociáldemokrata kormányzati többség volt mint a mostani – 1996-ban megalkotott egy többé kevésbé az akkori helyzetet rögzítő szolgálati törvényt, de már az elfogadással egyidejűleg elkezdődött az a folyamat is, amely a rendőrségi dolgozók meglévő kedvezményeinek folyamatos elvonását kezdte el a kapzsi, pénzsóvár, mindent a  pénzügyi  szempontoknak való alárendelés jegyében.

Csóváltuk a fejünket, amikor a BM bölcsődék, óvodák elsinkófálását az akkori szakszervezetek – kik is voltak akkor a tárgyalóasztaloknál a munkavállalói oldal képviseletében? BRDSZ és FRSZ – egy kis ejnye-bejnyézés mellett lényegében szó nélkül tűrték.

A kormányzatok vérszemet kaptak, sok olyan hely volt a rendőrség szervezetében ahol faraghattak, szűkíthettek, elvonhattak és mindegyiket racionalizálásnak, reformnak hazudták.

Aztán vérszemet kaptak és a fizetésünkre is szemet vetettek.

Elkezdték pedzegetni a 13. havi kérdését és először csak felosztották részletekre, mondván, hogy az így béremelés valójában.

Az utóbbi 8 évben a rendőrök nyomorítása felgyorsult, miközben a mindenkori minisztériumi apparátusoknak járó juttatásokról, kedvezményekről legendák keringtek.

2004. októberében néhányan nem tudtuk szó nélkül hagyni, hogy a rendőrök életkörülményeit folyamatosan rombolja az akkori kormányzat, a rendőrségtől folyamatosan elvonják a szakszerű munkavégzéshez szükséges forrásokat, a BRDSZ és az FRSZ pedig kábítja, eteti a munkavállalókat, a semmit csomagolja be és mondja el, hogy ők harcolnak küzdenek értetek.

És ma már bizony ott tartunk – ki kell mondani – hogy a munkáját végző rendőröket lehetetleníti el az aktuális kormányzat.

A BRDSZ és az FRSZ hathatós asszisztálásával ma már nincs 13. havi fizetésünk.

Béremelésről még csak nem is álmodozhattunk az utóbbi években, mert a TMRSZ-en kívüli szakszervezetek „megértették a kormány nehéz helyzetét”.

Ez a kormányzat 2 év alatt – folytatva a Gyurcsányi hagyományokat – eltrükközte a 13. havi pénzünket. Volt, nincs.

FRSZ Csiribá és BRDSZ Csiribí közepette azon kaptuk magunkat, hogy hopp, a kormány ellopta a rendőrök 13. havi illetményét.

Most már nincs 13. havi juttatás ami beleszámít a nyugdíjba vonulók illetményébe.

Helyette múlt évben kitalálták a cafeteria nevű trükköt és a BRDSZ és FRSZ azt is megszavazta és elhitették a tagjaikkal – velünk ugyan nem -, hogy ez tisztességes kormányzati ajánlat volt, és legyenek elégedettek a rendőrök.

Hát nem.

Nem voltunk elégedettek és most pláne nem vagyunk elégedettek a kormányzat újabb trükközését, a rendőrök cafeteria keretének a megnyirbálását is látva.

Ma már mi, tettrekészek vagyunk a legnagyobb rendőrszakszervezet.

Ma már a kormányzatnak elsősorban velünk kell tárgyalnia arról, hogy ne legyen több rendőrpénz elvonás.

Nekünk, tettrekészeknek kell utat törnünk abban, hogy a rendőrség valamennyi munkavállalója felsorakozzon mögénk és elégedetlenségét hangoztassa a BRDSZ FRSZ újabb mutyizása ellen, az ellen, hogy  kormányzat a saját kitartottjaival kössön megállapodást a rendőrségi munkavállalók kontójára.

2010. január 28-án reménykedtünk abban, hogy az öt rendőrszakszervezet legalább néhány hétig összetart és kitart eredeti álláspontja a minimum 10-szeres cafeteria követelés mellett.

Ez lényegében kb nettó 300 ezer forint juttatást jelentene annak a kormányzatnak amely 41 ezer dolgozó esetében mintegy nettó 12 milliárd forint kiadást jelent.

Most kb. nettó 200 ezernél tart a kormány és az általuk irányított szakszervezetek által aláírt megállapodás, amely 8 milliárd kiadás a költségvetésnek. A különbözet nettóban 4 milliárd forint.

A jelek szerint a kormányzat nettó 4 milliárd forintért hajlandó a munkabékét kockáztatni a választások előtt alig 2 hónappal.

Mindenki tisztában van azzal, hogy az öt szakszervezet ha legalább pár hétig kitartott volna az eredetileg meghatározott minimum 10-szeres cafeteria követeléssel, a kormányzatnak meg kellett volna hátrálnia, és meg kellett volna adni a rendőröktől elvont pénzek egy részét. Legalább erre az évre.

Az elkövetkezendő hetekben mindannyian azon leszünk, hogy kijavítsuk a BRDSZ és FRSZ újabb mutyi megállapodásának káros hatásait, mert nekünk nem alamizsnára, hanem tisztességes bérre, megélhetésre van szükségünk.

Azon kell lennünk, hogy a kormányzat meghallja a hangunkat, és az állampolgárok felé is folyamatosan kommunikálni kell azt, hogy kérjük azt a pénzt, amiért megdolgozunk.

Ki kell nyilvánítania minden rendőrségi munkavállalónak, hogy ugyanazt követeli, mint amit az IRM dolgozóinak megadtak.

Igen, a 6 és félszeres cafetériát megadták, de ez a rendőrség munkavállalóinak nem elegendő, hiszen az öt szakszervezet február 1-jén még egységesen minimum 10-szeres követelést fogalmazott meg.

A TMRSZ-t elküldték a tárgyalóasztaltól, nem engedték be 3 képviselőnket. Most itt vagyunk 200-an és ha kell, ha a kormányzat erre kényszerít minket ezt a demonstrálást még megismételjük néhányszor és lehet, hogy legközelebb sokkal többen jövünk és sokkal rosszabb kedvünk lesz.

És ott leszünk a nyomukban a nap 24 órájában, és akiknek majd azt akarják mondani, hogy erős rendőrséget, és rendészetet akarnak a következő 4 évben is, ott leszünk és a minket eltartó, adófizető állampolgároknak át fogunk adni egy újabb és újabb tájékoztatót.

Egy szórólapot, amire leírjuk a véleményünket, azt, hogy a rendőröket is becsapták az elmúlt 8 évben és nem igaz az, amit a kormányzat hangoztat. Nem igaz, hogy erős, megbecsült rendőrséget akarnak.

Az igazság az, hogy a határőrséget szétverték, a Honvédséget lezüllesztették, és most a Rendőrség van soron, de nem hagyjuk magunkat és kérjük, hogy támogassanak minket azok az emberek, akik a rendőrséget eltartják a befizetett adóforintjaikból.

Itt vagyunk. Még hetekig ki tudunk tartani követelésünk mellett.

Megígérhetjük, hogy az eddig a rendőrök helyzetét kellemetlenné tévő kormányzattal szemben a Tettrekész Rendőrszakszervezet fel fogja venni a rendőrök arcába dobott és földre esett kesztyűt.

Mi visszavágunk.

A magunk szűkös jogi lehetőségeivel, de azzal hatékonyan élve a lehető legfájdalmasabb kommunikációs lépéseket fogjuk megtenni velük szemben.

Küzdeni fogunk, mikor követeljük jogos járandóságunk ha nem most?

Mikor demonstráljunk, mikor szórólapozzunk, mikor nyilatkozzunk a helyzet tarthatatlanságáról, ha nem most?

Nekünk nincs veszítenivalónk, csak a kormányzatnak és ezt tudják ők is Kedves Kollégák.

Mi nem hagyjuk magunkat, nekünk ne könyöradományt adjanak, ami a megélhetésünket sem biztosítja.

Tudjuk, hogy a más szakszervezetek tagsága a vezetőik által kötött megállapodás iránti elégedetlensége egyre erőteljesebben és egyre szervezettebben fog megnyilvánulni, az országban a rendőrségen dolgozók között is egyre erősebb az elégedetlenség, és a Kormányzat cinizmusát látva egyre többen fognak  csatlakozni a TMRSZ-hez, a követelésünkhöz.

Mi tovább folytatjuk küzdelmünket és egyre többen leszünk!

Nem milliós újsághirdetésekkel, nem menetelős alakzatos bohóckodással, hanem azzal, hogy kimegyünk az utcára, tárgyalni, kommunikálni fogunk az adófizető magyar emberekkel. Arról, hogy a rendőrségre nincs pénze ennek a kormányzatnak, hogy ez a kormányzat alkalmatlan arra, hogy erős, hiteles és megbecsült rendészetet hozzon létre.

El fogjuk nekik mondani, hogy ez a kormányzat a végletekig lezüllesztette a rendészetet és házikedvenc, csicskás szakszervezetekkel akar csak tárgyalni.

Nincs petíció, nincs látványos kézfogás Tisztelt Miniszter Úr!

Nem parádézni jöttünk. Felvonultunk és elmondtuk, hogy ez csak a kezdet. Demonstráltuk, hogy egységesek vagyunk minden bomlasztási és támadó szándék ellenére. Emellett mi tárgyalni is hajlandóak vagyunk és a követeléseinket így- vagy úgy de el akarjuk érni.

Ha nem lesz rövid időn belül megegyezés köztünk, akkor tapasztalni fogják a Tettrekészek talpraesettségét, érettségét. Képletesen mondva és vezetőjüket idézve ez fájni fog, de nem nekünk. Nem kicsit, nagyon.

Ne várjanak tőlünk megértést, türelmet.

Mert az mára nincs. Nincs megértés és nincs türelem.

Elfogyott és most jött el az az idő, hogy elégedetlenségünknek hangot adjunk, kinyilvánítsuk azt, mennyire megalázottnak, meglopottnak, kisemmizettnek érezzük magunkat az Önök ténykedése miatt. Rajtunk rendőrökön kívül vannak még pár millióan ezzel az érzéssel ebben az országban.

Meg fogjuk őket szólítani miniszter úr, nehogy véletlenül haragudjanak ránk, azért mert a rendőrségen belül van egy olyan szakszervezet, aki harcol a munkavállalók jogaiért.

Nagyon hangosak, nagyon látványosak, nagyon elszántak és végletekig kitartók leszünk Miniszter Úr!

És oda fogunk ütni, ahol az Önöknek a legjobban fog fájni.

Megígérjük, tanultunk Önöktől.

Erre jó volt ez a 8 év, önök folyamatosan ezt tették.

Ütötték a rendőrséget ahol érték.

Elvonással, reformmal, racionalizációs és hasonló maszlagokkal.

Most mi jövünk.

Érezni, tapasztalni fogják, hogy van egy szakszervezet önökkel szemben is, nemcsak az Önök zsebében.

Ha önök a legnagyobb rendőrszakszervezetet alázzák, azzal önök rendőrök tízezreit alázzák napról-napra hétről-hétre, hónapról-hónapra, a Tettrekészek irányításával most megmutatjuk Önöknek hogy mit jelent a valódi munkaharc. Elszántak és tettrekészek vagyunk.

Tehát követeljük a tisztességes fizetést, ezen felül a 450 ezer forintos cafetériát, azt a 450 ezer forintot, amit az IRM dolgozóinak megadtak!

Mi holnap is itt leszünk.

Hajrá TMRSZ!

Köszönöm, hogy meghallgattatok, kérlek benneteket hogy továbbra is ugyanilyen elszántsággal segítsétek közös céljaink elérését, mint amilyen elszántsággal itt és most felvonultunk.