a TMRSZ Demonstrációs Bizottság 2010. február 4-án tartott tárgyalásáról
A mai napon tárgyaltunk a rendőrségi munkavállalók cafeteria juttatása ügyében az IRM épületében, ahol a kormányzati oldal tárgyaló delegációját Forgács Imre miniszter úr vezette, a TMRSZ részéről Szima Judit főtitkár és két TMRSZ tisztségviselő is részt vett a tárgyaláson.
Elöljáróban a legfontosabb információ:
Kotán Attila IRM költségvetési főosztályvezető úr, a rendészeti miniszter úr előzetes engedélyével közölte, hogy a TMRSZ-t a Demonstrációs Bizottságból kizáró BRDSZ-FRSZ-RVE-RKDSZ Szövetség a tegnapi napon tartott tárgyaláson – amelyre a TMRSZ bejutását Bárdos Juditék és a miniszter nem tették lehetővé – anélkül, hogy a kormány érdemi emelési ajánlatott tett volna, leszállította a követelést 7-szeres cafeteria juttatási igényre.
Tehát a „társ” szakszervezetek eddigi nyilatkozatai, miszerint „közeledtek az álláspontok”, lényegében azt jelenti, hogy a 4 szakszervezet korábbi követelése máris lényegesen felpuhult a rendőrségi munkavállalók rovására. Bravó ez aztán eredmény, ha ilyen ütemben közelednek a tárgyaló felek álláspontjai, akkor hamarosan megegyezés is születhet a tárgyaló felek között.
A kormány érdeminek mondott ajánlata – szerintünk ez nem nevezhető érdemi ajánlatnak – az alábbiak szerint fogalmazódott meg két alternatív javaslatként.
Ad.1. Szolidaritási alapon a 160 ezer bruttó havi jövedelem alatti munkavállalók egységesen kapnának 78.400,-Ft éves cafeteria emelést, a fennmaradó, azaz 160 ezer feletti havi keresetű munkavállalók pedig egységesen kapnának a korábban ígért 115 ezerre további bruttó 20.600,-Ft-ot azaz mintegy 136.000,-Ft bruttó éves cafeteria keretet.
Ad.2. minden rendőrségi munkavállaló egységesen kapjon a 115 ezerre további bruttó 50.000,-Ft-ot, plussz iskolakezdési támogatást.
Erre a kormányzati ajánlatra a Demonstrációs Bizottság maradéka, azaz a 4 „társ” szakszervezet, azonnal leszállította a 10-szeres követelést 7-szeresre. Számoljunk. A kormány Ad1. javaslata 13 ezer főnek (br. 160 ezer alatti keresetűek) további 2-szeres cafeteria emelést ígért, a fennmaradó 30 ezer főnek pedig cca. 0,5-szeres cafeteria összeg emelést, míg
az Ad2. javaslata egységesen további 1,3-szeres plusz cafeteriát ajánlott.
Lényegében tehát a kormány 1,3-szeres javaslatának hallatán a maradék Demonstrációs Bizottság azonnal 3-szoros cafeteria engedményt tett saját tagságuk érdekeit képviselve.
A fenti előzményeket figyelembe véve a felek kifejtették saját álláspontjaikat, amely röviden és lényegre törően a következő volt.
A kormányzat részéről miniszter úr kifejtette, hogy rendkívül sértőnek és európai normákkal összeegyeztethetetlennek tartja a TMRSZ akcióját, a szórólapnak azon kitételét, miszerint a kormány „pökhendi és bicskanyitogató” módon viselkedik a rendőrségi munkavállalókkal és ezt nagyon rossz üzenetként értékelik. Európai normákkal összeegyeztethetetlennek tartja azt is miniszter úr, hogy a TMRSZ demonstrálni akar, mert mint mondta, tárgyalni kell, nem pedig „fenyegetőzni”, a kettő együtt nem megy.
A miniszter úr azt is kifejtette, hogy a 10-szeres cafeteria követelés nem lehet tárgyalási alap.
A TMRSZ részéről a jelenlévő tisztségviselők kifejtették, hogy a TMRSZ nem fenyegetőzik, hanem él a jogszabály adta nyomásgyakorlás eszközével, amellett, hogy tárgyalási készségét is kinyilvánítja. A szakszervezet képviselői kifejtették, hogy a tárgyalások eredményétől függően a nyomásgyakorlás eszközeit továbbra is párhuzamosan alkalmazni fogják, a szórólaposztó tevékenység pedig lényegében egy kommunikációs tevékenység. Kommunikációs tevékenységet pedig más szakszervezetek is alkalmaznak, különböző televíziós nyilatkozataikkal. A TMRSZ kommunikációs stratégiája pedig elsősorban a szórólaposztás, az állampolgárok megszólítása, támogatásuk megnyerése, és demonstráció kilátásba helyezése, illetve megtartása lesz. Ezen túlmenően egyéb eszközökkel is élni kíván a szakszervezet a törvény adta kereteken belül.
A miniszter úr felvetésére, miszerint nem europer stílus sértegetni a kormányt, a TMRSZ tárgyaló delegációja kifejtette, az sem europer stílus, hogy az elmúlt 8 évben folyamatos elvonásokat kellett, hogy elszenvedjen a rendőrség mind dologi, mind bérjellegű juttatások terén. A kormányzat 8 év óta folyamatosan sértő és megalázó helyzet elé állítja a rendőrség dolgozóit, nem beszélve arról, hogy a rendészeti struktúra az utóbbi időben olyan tevékenységre kényszerítik a rendőri állományt, amely rendkívüli mértékben „koptatja” az állomány egészségét, pszichéjét és ahelyett, hogy ezt anyagilag és erkölcsileg is méltányolná a kormányzat, éppen az ellenkezője valósul meg.
Gyurcsány Ferenc ex miniszterelnök emlékezetes Teve utcai bemutatkozása során „büszke, anyagilag és erkölcsileg is megbecsült rendőrség létrehozását” tűzte ki célul, és ehhez képest a jelenlegi helyzet teljesen ellentétes a megfogalmazott céllal.
A TMRSZ kifejtette, hogy a közszereplőknek, és a kormányzat tagjainak viselni kell azokat a kritikákat – még ha azok sarkos stílusban is fogalmazódnak meg – amellyel a rendőrségi munkavállalók érdekeiért tevékenykedő TMRSZ kifejezi elkeseredettségüket. Ez a kifejezésmód közel sem olyan mértékben aggályos, mint amilyen mértékben ma a rendőrség egyes munkavállalói nyomorognak.
A TMRSZ főtitkára nehezményezte továbbá azt az eljárásmódot is, hogy az együttműködési megállapodás aláírását követően – tehát amikor a létrejött Demonstrációs Bizottság megalakult – a rendészeti miniszter másnap 17 órára magához rendelte az FRSZ és az RVE vezetőit és másnapra magához rendelte a BRDSZ főtitkárát. Erre a felvetésre nem reagált semmit a rendészeti miniszter úr.
A TMRSZ főtitkára bejelentette továbbá, hogy jövő hét csütörtökén tiltakozó demonstrációt szervez a szakszervezet, 200 rendőrségi dolgozó részvételével, a kormányzat rendőrségi dolgozóknak juttatott cafeteria mérték megalázóan alacsony szintjére figyelemmel, az IRM épületének közelében.
Más.
A cafeteriáról szóló eszmecserét megelőzően dr. Banu Zsoltné főosztályvezető asszony tájékoztatást adott a méltatlanság és az 1,2-szeres szorzó témakörében folyó kormányzati jogszabály módosítás jelenlegi állásáról, amely nem tartalmazza továbbra sem a TMRSZ azon két javaslatát, miszerint
– a méltatlanság körében mérlegelési jogkört kell biztosítania a jogszabálynak, hogy alkalmanként egyedi mérlegelési jogkörben felül lehessen vizsgálni a korábbi méltatlanságról szóló döntést és a korábban elbocsátott rendőr – amennyiben az egyedi munkáltatói elbírálás alapján erre lehetőséget lát a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok és a jelölt alkalmas a rendőri szolgálatra – a visszavételre legyen lehetőség. Ennek indoka, hogy a jelenlegi tág parancsnoki mérlegelési jogkör és szubjektivitási elemek megléte sok esetben indokolatlan méltatlansági megállapításokat eredményez, amely legtöbb esetben az érintett személy állományilletékes parancsnokának személyes véleményét tükröző „jogi” és munkáltatói álláspont. A rendszer szigorú kereteit annyiban indokolt lazítani, hogy ha egy másik állományilletékes parancsnok – megismerve a méltatlansági körülményeket és a jelölt visszavételre irányuló szándékával is egyetért – legyen lehetőség a rendszerbe visszatérésre. A méltatlanság kimondása ugyanis egy kvázi büntetőjogi szankció, amely a foglalkozástól eltiltással egyenértékű. A módosítási javaslat elfogadásának és tervezetbe foglalásának nyilvánvaló és méltányolható gazdasági szempontjai is vannak.
– a másik észrevétel, amely az 1,2-szeres szorzó vonatkozásában fogalmazódott meg, az lényegében az 1996. szeptember 1-je és 2005. december 31. közötti időszak rendezése kérdéskörében másrészt a tervezet koncepciójával szemben fogalmazódott meg. A TMRSZ kifejtette, hogy a jelenlegi állapot szerint aki közterületi, vagy nyomozói pótlékot kap, annak szolgálati idejét 2006. január 1-jétől automatikusan 1,2-szeres szolgálati időként veszik figyelembe. A TMRSZ mindenképpen felhívta az IRM főosztályvezetőjének és a tárgyaló delegáción résztvevők figyelmét, hogy csak olyan jogszabály módosítás fogadható el tartalmában, amely a jelenleg 1,2-szeres szorzóban részesülő állomány körét nem szűkíti. Tehát csak olyan jogszabály módosítást tudunk elfogadni, ahol valamennyi azon beosztás nevesítve lesz, amelynél a közterületi pótlék, illetve a nyomozói pótlék jelenleg folyósításra kerül. Az is nyilvánvaló, hogy az egyéb pótlékok folyósítása úgyszintén 1,2-szeres szolgálati időszorzóra jogosító beosztás kell, hogy legyen (jellemzően a különleges bevetési pótlék, tűzszerész-pótlék, stb.).
A másik 1,2-szeres szorzóhoz kapcsolódó TMRSZ észrevétel, illetve felvetés ismét azt hangsúlyozta, mint amit már korábban is kifejtett a szakszervezet, nevezetesen, hogy a jelenlegi Hszt. végrehajtási rendelete az ún. „140”-es Kormányrendelet (140/1996. (VIII.31.) keretében az 1996. szeptember 1-je és 2005. december 31. közötti időszak vonatkozásában – kvázi jogértelmező rendelkezésekként – a jogalkotónak indokolt egyértelműen és világosan különbséget tenni a „fokozottan veszélyes beosztás” – mint 1,2-szeres időszorzóra jogosító beosztás, valamint a „fokozott igénybevétellel és veszéllyel” járó beosztás – mint úgyszintén 1,2-szeres időszorzóra jogosító beosztások között.
Figyelemmel arra, hogy ezen időszakban a jogalkotó nem alkotta meg az utóbbi vonatkozásában az 1,2-szeres szorzóra jogosító beosztásokat, továbbá a jogszabály módosításnak nem lehet visszaható hatálya, és nem utolsó sorban azt a jogértelmezési zavart, miszerint mindkét 1,2-szeres szorzó iránt megfogalmazott igény esetén félreérthető a 140-es kormányrendelet több rendelkezése, indokolt élesen külön határolni a két 1,2-szeres szorzóra vonatkozó kritériumokat.
Tehát azt javasoltuk, hogy a különösen veszélyes beosztás esetén legyen vizsgálandó körülmény az ún. 50%-os mérték, mivel a „fokozott igénybevétel” kritériumra tekintettel járó kedvezmény (korábban „fokozott igénybevétellel és veszéllyel” kritérium) esetében az 50%-os mérték vizsgálata egyrészt indokolatlan, másrészt a vizsgálat objektív szempontok alapján – a rendőri munka sokszerűségére figyelemmel – nem is kivitelezhető. Harmadrészt pedig, ha a jelenleg hatályos jogértelmezés olvasható ki a 140-es kormányrendeletből, akkor azt csak úgy lehet értelmezni, hogy a fokozott igénybevétel egyenlő a fokozottan veszélyes beosztással. Ez utóbbi jogértelmezés viszont joggal vetheti fel azt a munkavállalói igényt, hogy aki 2006. január 1-jétől 1,2-szeres szorzóban részesül, annak jár évi 14 nap pótszabadság is, arra figyelemmel, hogy az 50%-os mértéket vizsgálják a perbeli bíróságok a Hszt. 329.§ (1) bek. c/ pontja vonatkozásában az 1996. szeptember 1-je és 2005. december 31. közötti időszak vonatkozásában.
Álláspontunk szerint tehát a jelenlegi 140-es kormányhatározat rendelkezései között egyértelműen különbséget kell tenni a két kategória között és csak a fokozottan veszélyes beosztások esetében lehet az 50%-os mértéket vizsgálni.
A fentiek elhangzását követően a felek abban maradtak, hogy a Kormányzat várja a TMRSZ Demonstrációs Bizottságának részvételét a 2010. február 5-én 16.00 órakor tartandó további tárgyalásokon.