a Rendőrség valamennyi munkavállalója számára az alábbi tárgykörben:
Paródiába illő BRDSZ és FRSZ műbalhé a Demonstrációs Bizottságban
2010. február 2-án
Tisztelt Rendőrségi Dolgozók, Tisztelt Szakszervezeti Tagok!
A Rendőrség szervezetén belül működő öt szakszervezet 2010. január 28-án együttműködési megállapodást kötött a rendőrségi dolgozók részére járó cafeteria juttatás jelenlegi szintjének jelentős javítása érdekében.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete fontosnak tartotta, hogy együtt, összefogva lépjen fel a kormányzattal szemben. 2010. február 2-án a BRDSZ, FRSZ , RKDSZ honlapján megjelent egy közlemény „Nyílt levél a TMRSZ főtitkárának!” címmel, amelynek közérdekű jellegére figyelemmel – a hallgattassék meg a másik fél is elve alapján – szeretném tájékoztatni Önöket az együttműködési megállapodás aláírása óta eltelt alig öt nap történéseiről.
Úgy gondolom célszerű időrendi sorrendben vázolni azt a folyamatot, amely az együttműködési szándékunk fenntartásától függetlenül a társ szakszervezetek képviselői által fogalmazódott meg a mai nappal.
A BRDSZ,FRSZ,RKDSZ honlapján megjelent közlemény szerint a TMRSZ felrúgta az együttműködési megállapodásban foglaltakat, valamint egy a rendészeti miniszternek, mint „gazdának” írt esdeklő jellegű, bocsánatkérő levélben határolódnak el a TMRSZ „akciójától”.
Kezdjük a leglényegesebbel. Az együttműködés fóruma „Demonstrációs Bizottság” néven alakult meg. A kizárás lényege, hogy a TMRSZ demonstrált 2010.02.02-án Budapest több pontján, saját tisztségviselői munkavégzésével -10 celsius fokos hőmérsékletben több órán keresztül.
Ennek során a honlapunkon megtalálható tartalmú szórólapon kértük az állampolgárok megértését és támogatását törekvésünk eléréséhez. A TMRSZ mint önálló szakszervezet látva a halogató taktikát a demonstrációs Bizottság tagjai részéről ezzel akarva nyomást gyakorolni, a két tárgyalás során is nyilvánvalóan időt húzó szakszervezeti és kormányzati képviselői oldalra.
E mellett azonban mindvégig hangsúlyoztuk, hogy tárgyalni kell, és érdemi tárgyalást kell folytatni.
Tapasztaltuk, hogy a kormányzati oldal részéről a tárgyalást vezető Forgács Imre miniszter úr, és Csizmár Gábor államtitkár urak lényegében kiröhögték a munkavállalói oldal követelését a legutóbbi, február 1-jei (hétfői) tárgyalási napon.
Csizmár úr valóban kifejtette, hogy elvárja a „korrekt” viselkedést (sic) a munkavállalói oldal részéről és kizárólag tárgyalóasztal mellett kívánja a kérdéseket megvitatni. Ezzel szemben a közelmúltban a BKV sztrájk idején (tehát nem demonstráció kilátásba helyezése, vagy demonstráció volt, hanem sztrájk), a kormányzat részéről maga Forgács Imre úr is részt vett a BKV sztrájkolóival való tárgyaláson. Tehát adott tény, hogy ha a munkavállalók a munkaharc megengedett eszközével nyomást gyakorolnak a kormányzati oldalra, attól még a kormányzati oldalnak tárgyalási kötelezettsége van a munkavállalói oldallal.
Az öt rendőrszakszervezet létszáma alapján a rendőrségi munkavállalók 60%-át tömöríti, amely mintegy 24 ezer munkavállaló közvetlen képviseletét jelenti, ebből a TMRSZ magasan a legtöbb hivatásos állományú rendőrt tudja a soraiban a munkáltató által sem vitatottan, létszámát tekintve pedig a 2.legnagyobb szakszervezet.
Az államtitkár úr „elvárására” reagálva – az IRM által készített emlékeztető jegyzőkönyv tanúsága szerint – a TMRSZ fenntartotta a kommunikáció alkalmazásának lehetőségét, amellyel kapcsolatban még csak elvi kifogást sem emelt a Demonstrációs Bizottság, sőt, valamennyi társ szakszervezet kifejtette, hogy ennek alkalmazásáról nem hajlandó lemondani.
A társ szakszervezetek „vádja” szerint „önös érdekek előtérbe helyezését”, és „felelőtlen magatartást” ró a TMRSZ, majd álszenteskedő sajnálkozással ők – tehát a BRDSZ főtitkára és helyettese, az FRSZ főtitkára és helyettese, az RVE elnöke és helyettese, valamint az RKDSZ képviselői – kb. nyolc fő úgy döntöttek, hogy a TMRSZ-t kizárják a Demonstrációs Bizottságból.
Nézzük sorban a tényeket, hogy a TMRSZ akciója mennyiben „veszélyeztette”, és mennyiben volt „öncélú” a BRDSZ és FRSZ elmúlt öt napi ténykedésének és megnyilvánulásainak tükrében.
A tények:
1. Az együttműködési megállapodás megkötését követően megjelentek a tanácskozó teremben a Hír Tv munkatársai, hogy híranyagot készítsenek a megállapodásról. A tanácskozó teremben jelen volt mind az öt szakszervezet és a televízió stábja is kamerástól, riporterestől. Az egyik riporter éppen a TMRSZ képviselőjétől kérte el az aláírt együttműködési megállapodást és képet rögzített róla. Bárdos Judit főtitkár ezt észlelve felpattant és odaszólt először az FRSZ főtitkárának: „Gyere Géza!” , majd odaszólt a tévéseknek, hogy „Kérem Önök is jöjjenek velünk!”. Géza és a tévések felálltak és otthagyva az aláíró feleket, átvonultak a Hír Tv stábjával a BRDSZ egy másikhelyiségébe és ott nyilatkozatot adtak.
Ezt abszolút nem egyeztették a másik három szakszervezettel, noha pont azt hangsúlyozták, hogy minden nyilatkozatot egyeztetni fog a Demonstrációs Bizottság. Szó sem volt semmiféle egyeztetésről, elvonulás volt, amelyet rendkívül udvariatlan lépésnek tartottunk és szóban, majd írásban szóvá is tettük a BRDSZ főtitkárának.
2 . Az együttműködési megállapodás aláírását követően a rendészeti miniszter másnap 17 órára magához rendelte az FRSZ vezetőjét, aki helyett a főtitkár helyettes Dávid Tibor ment el, és az RVE elnökét személyes találkozóra, akik oda annak rendje módja szerint el is mentek, mindenféle bizottsági egyeztetés nélkül. Igaz a miniszter nem közölte előzőleg, hogy miért is kívánja látni a szakszervezetek vezetőit.
Amikor erről tudomást szereztünk és rákérdeztünk azt az RV képviselője nem tagadta, elmondta, hogy valóban bekínálta őket a miniszter, de az FRSZ képviselője Dávid Tibor szemrebbenés nélkül valótlant állított, először azt mondta, hogy nem voltak ott, majd azt, hogy valóban ott voltak, de nem került szóba a cafeteria. Bizonyítékkal rendelkezünk arra vonatkozólag, hogy a miniszter felvetette annak lehetőségét, hogy az adószabályok változása miatt kiesett jövedelmet az érintettek esetében a Kormány hajlandó kompenzálni plusz cafeteria juttatással, amely kb. 13 ezer főt érint és személyenként mintegy 75 forintot jelentene. Közölte azt is a megjelentekkel, hogy másnap a BRDSZ főtitkárát várja, mert egyenként akar a szakszervezeti vezetőkel tárgyalni. Bárdos Judit BRDSZ főtitkára a mai napig nem számolt be a tárgyalásáról a Demonstrációs bizottságban, mint ahogyan az FRSZ is letagadta azt. A TMRSZ pedig nem kapott egyéni meghívót.
Hangsúlyozzuk, hogy az együttműködési megállapodás már alá volt ekkor írva és akik megjelentek a miniszter „füttyére” az IRM-ben, azok maguk is részt vettek az együttműködési megállapodás aláírásán.
3. Az együttműködési megállapodás másod, vagy harmadnapján a BRDSZ főtitkárhelyettese Papp Zoltán személyesen kereste meg a TMRSZ képviselőjét, hogy van-e érdemi ellenvetésünk az ellen, ha a BRDSZ a már korábban legyártatott képeslapjait kifüggeszti a kapitányságok falára, tiltakozva a cafeteria alacsony szintje ellen.
A TMRSZ képviselője a főtitkárral történt gyors telefonos egyeztetést követően közölte Papp úrral, nem látja semmi akadályát a TMRSZ annak, hogy az együttműködéssel párhuzamosan az együttműködő felek önálló arculattal, egyéni akciókkal is nyomást gyakorolhassanak a kormányzatra. Ezt akkor a BRDSZ főtitkárhelyettese meg is köszönte, mi pedig a magunk részéről ezt az álláspontot teljesen természetesnek tartottuk.
4. Az együttműködési megállapodás megkötését követően első alkalommal megtartott tárgyaláson Bárdos Judit főtitkár a TMRSZ számára új és előre nem egyeztetett bejelentést tett a miniszternek, mégpedig azt, hogy neki este 7 órakor jelenése van az ATV-ben és ott nyilatkozatot fog adni a televízió nézői számára. Hangsúlyozzuk, az ATV-s riporton való részvétel tényét sem egyeztette a BRDSZ főtitkára a TMRSZ képviselőivel, de teljesen természetesnek vettük, hogy nyilatkozni fog az ügyben.
5. Ugyanígy telefonon igen, írásban az ellen sem emeltünk szót, hogy az ECHO televízióban adott exkluzív interjút az FRSZ főtitkárhelyettese Dávid Tibor a Demonstrációs Bizottság munkájáról, törekvéséről, és ezt sem egyeztette a TMRSZ-szel előzetesen, a nyilatkozata pedig sok kivánnivalót hagyott maga után.
A fenti példálózással felsorolt esetek tehát azt mutatják, hogy háttértárgyalásokat folytattak a Demonstrációs Bizottság tagjai, melyről hivatalosan a Demonstrációs Bizottság ülésén egyik sem adott tájékoztatást, sőt kérdésünkre azt letagadták, a BRDSZ esetében pedig elhallgatták, illetve olyan kommunikációs megnyilatkozások voltak, amelyek mind egy-egy adott szakszervezet saját kommunikációs fegyvereként vetették fel a cafeteria elégtelen jellegét.
Egyik alkalommal sem fordultunk szembe a többi szakszervezettel a fentiek aapján vázoltak miatt látványosan a közvélemény előtt, mert számunkra rendkívül fontos volt és fontos a mai napig is a munkavállalók érdeke.
Azt is el kell mondanunk, hogy a Demonstrációs Bizottság az együttműködés megkötését követően lépéseket tett annak érdekében, hogy szórólap osztással hívja fel a közvélemény figyelmét a rendőrök tarthatatlan helyzetére. Csizmár államtitkár úr óhaja azonban parancsként csattant a tárgyaláson.
A TMRSZ kifejezett kérése ellenére a társ szakszervezetek véleménye az volt, hogy igaz ugyan hogy 8 évig folyamatosan nyomták a víz alá a rendőrök fejét a kormányzat munkatársai, de 8 év után is higgyünk még abban, hogy nem látszat tárgyalásokkal kívánják húzni az időt, hanem valóban meg kívánják adni a követelt cafeteria-keretet. A Demonstrációs Bizottság viszont ez esetben a Kormány óhajára alakuljon át lényegében Agyonülésezős Bizottsággá és eminens szófogadó kisdiákok módjára a kormányzat által „előírt” és „elvárt” jó magaviselet mellett várjunk arra, hogy a kormányzat majd egyszer csak meggondolja magát az irgum-burgumozó Bárdos Judit és más szakszervezeti vezetők felszólalása kapcsán.
Hangsúlyozni szeretnénk továbbá, hogy a TMRSZ soha nem adta a nevét és az aláírását a 13. havi kormányzati feldarabolásához, majd elvételéhez.
Ahhoz sem adtuk soha a beleegyező aláírásunkat, hogy lemondjunk a rendőrök részére minimálisan szükséges illetményemelésről.
A Demonstrációs Bizottságban Bárdos Judit asszony először a Metropol újságban való fizetett hirdetés megjelentetésének igényét vetette fel, amely egyoldalas színes kivitelben 1.900.000,-Ft lett volna egy alkalommal, míg fekete-fehér kivitelben 1.300.000,-Ft.
A TMRSZ részéről kifejezetten elleneztük ezt a pénzpazarló megoldást, hangsúlyoztuk, hogy szórólapok osztásával hatékonyabb, az állampolgárokhoz közvetlenül eljutó gondolatokat lényegesen olcsóbban is lehet kivitelezni e formában.
A TMRSZ a tagság pénzéből gazdálkodik, nem kapunk 20 milliót üdülési csekkben, vagy mint ami most a legújabb, nem kaptunk 19 milliót „Új Magyarország” keretében „szakszervezetek megerősítése” céljából sem, mint ahogy megkapta azt a BRDSZ. A BRDSZ infrastruktúrális lehetősége még azt is lehetővé teszi ma már, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda állandó jogi képviseletét ellátó Ügyvédi Irodát helyezzék el a BRDSZ azon körleteiben, ahol elvileg a munkavállalók érdekképviseletét kellene biztosítani. Tehát hangsúlyozzuk, ma a BRDSZ egy olyan Ügyvédi Iroda elhelyezését oldotta meg amely az egyik rendőrségi munkáltató jogi képviseletét is ellátja. Abszurd ugyan, de sajnos igaz.
A TMRSZ a mai napon kb. 20-25 ezer állampolgárnak személyesen adta a kezébe a TMRSZ saját pénzén előállított szórólapját. A szóróanyag TMRSZ honlapon elhelyezésével és a különböző médiafelületeken megjelent híradások egyike sem tüntette fel rossz színben az együttműködő partnereket, sőt, kiemelte azt a tényt, hogy most öt szakszervezet küzd összefogva ugyanazon célért.
style=”margin-left: 0.64cm; margin-bottom: 0cm;” align=”JUSTIFY”>A szórólap osztásunk tanulsága az volt, hogy az állampolgárok szinte kivétel nélkül érdeklődve és pozitívan, mosolyogva, szeretettel fogadták a TMRSZ akciósorozatának kezdő lépését, amely mindenképpen biztató lehet a jövőre nézve, valamint tanulságként és okulásul is szolgálhat a társ szakszervezetek részére.
A TMRSZ együttműködő partnerei ugyanakkor nem így vélekedtek. Bárdos Judit ahelyett, hogy a TMRSZ kezdeményzését a munkavállalók javára fordította volna, szószerint hisztizni kezdett és gazdájától tanulva csettintésre rendkívüli Demonstrációs Bizottság ülést hívott össze, ahol egész nap azt tárgyalták miként zárhatnák ki a TMRSZ-t. Ott megfogalmazták Papp Zoltán koordinátor aláírásával – akit később valahogy Bárdos Judit már elnökként aposztrofált és Papp úr is elkezdte így nevezni magát, bár emlékezetünk szerint az elnöki cím lényegében a koordinátori szerepet jelenti -, hogy ugyan nyilatkozzon már a 12 órakor érkezett levélre 12 óra 30 percig (hiába a vekker effektustól nehéz szabadulni, ha szájkaratéról van szó) a legnagyobb rendőrszakszervezet vezetője arról, hogy hogyan képzeli el a jövőt a Demonstrációs Bizottságban és kifejtette azt is Papp főkoordinátor úr, hogy a TMRSZ magatartását a megállapodás felrúgásának értékeli.
A TMRSZ a csatolt levelet küldte meg Papp úr és társai részére, akik azt természetesen a BRDSZ honlapján már elfelejtették közölni, csupán a maguk két levelét tették közzé. Ez azért is lényeges, mert láthatjátok Tisztelt Kollégák, Munkavállalók, hogy kifejezetten ragaszkodtunk ahhoz, hogy az öt szakszervezet továbbra is egységesen tárgyaljon a kormányzattal, a hatékonyabb érdekérvényesítés érdekében. Úgy látszik azonban, hogy Bárdos Juditnak és Pongó Gézának elsődleges célja nem a hatékony érdekérvényesítés, hanem az, hogy a TMRSZ az általuk megszabott keretek között maradva nehogy véletlenül a kormányzatnak kényelmetlen érdekérvényesítő tevékenységet fejtsen ki, mely a „gazdának” nem tetsző cselekedett. A miniszternek csak egy telefonjába került, így nyilvánosan nem is kellett szólnia, mert csatlósai elvégezték helyette azt a munkát, amit eddig is megtettek szemrebbenés nélkül.
A TMRSZ komolyan vette már a bizottság nevét is. Úgy gondoljuk, ha egy bizottságot demonstrációs céllal hoznak létre a felek, ott azért nem kizáró körülmény, ha a felek egyike nem feladva saját szuverenitását olyan nyomást kíván gyakorolni a kormányzatra amely egyrészt demonstrációs jellegű. Másrészt pedig kommunikációs fegyver és jellegében ugyanolyan, mint például Bárdos Judit és Pongó Géza Hír Tv-s szereplése, vagy Bárdos asszony ATV-s nyilatkozata, vagy esetleg Dávid Tibor ECHO-s nyilatkozata.
A szórólaposztás ugyanis kommunikáció úgyszintén, csak éppen más jellegű. Nem magamutogató, hanem alázattal végzett és közvetlenül az utca emberéhez szóló, amelynek mögöttes üzenete szól a kormányzathoz.
Munkatársaink áldozatos és kemény munkája eredményezte a TMRSZ kommunikációs sikerét, amelyet jelentősen beárnyékol Bárdos asszonyék koprodukcióban és teátrális jelleggel leadott hisztizése.
Amikor ők a kizárási határozat megszövegezésén fáradoztak a főváros több pontján TMRSZ-es aktivisták kérték az állampolgárok támogatását és együttérzését azért, hogy valamennyi munkavállaló helyzete javulhasson a rendőrségnél.
Sőt azt is lemerték írni, álláspontunk szerint teljesen nevetségessé téve magukat, hogy a polgár, a magyar állampolgár szimpátiájának megszerzése nekik érdektelen, ha pdig a TMRSZ a rendőri munkavállalók érdekében támogatást kér, az szerintük már párttevékenység.
Még valamit fontosnak tartunk hangsúlyozni. Az együttműködés megkötését megelőzően, majd azt követően órai pontossággal tájékoztattuk tisztségviselőinket a történésekről, arról, hogy mikor milyen események történtek az ügyben.
A közvetlen kommunikációt tagságunkkal nem csupán a honlapunkon megjelent közlemények és nyilatkozatok, hanem kör email-ek és telefonos kapcsolatok formájában bonyolítottuk, amelynek során szinte on-line kapcsolat szerint reagáltuk le a Demonstrációs Bizottság munkájában felvetődött javaslatokat.
Ezt Bárdos Judit asszonyék rendkívül viccesnek tartották, hogy a bizottsági ülésen a TMRSZ több esetben is gyors, rövid idejű konzultációt tartott nem egy, nem kettő, hanem ennél lényegesen nagyobb számú TMRSZ tisztségviselő között.
Bevalljuk ebben is különbözünk Bárdos Judit és Pongó Géza vezetési stílusától, hiszen ad hoc jelleggel ezeken a tárgyalásokon azonnal tudták, hogy szerintük mi a leghasznosabb saját tagságuk érdekében, mintegy a bölcsek kövét birtokolva azonnal magabiztos döntéseket tudtak hozni.
Feltehetőleg a Demonstrációs Bizottságból való kizárásunkkor is úgy gondolták, rendelkeznek a bölcsek kövével és ők szakszervezetenként két fővel (főnök, meg a jobb keze felállásban) el tudták dönteni, hogy saját tagságuk véleményével megegyezik a döntésük.
Szerintük leghelyesebb, ha azonnal a szőnyeg alatt hason csúszva kérnek elnézést a TMRSZ egyéni „akciója” miatt, és e két fő azt is el tudta dönteni, hogy a TMRSZ-t – mint a legtöbb hivatásos állományú rendőrt tömörítő szakszervezetet – ki kell zárni a bizottságból, mert tagságuk és a munkavállalók érdeke ezt kívánja.
Tisztelt Kollégák, Munkavállalók!
A TMRSZ soha nem ment bele mutyi megállapodásokba, háttéralkuk megkötésébe. Soha nem tárgyalt együttműködő partnereik háta mögött és minden esetben legjobb tudása szerint igyekezett képviselni a munkavállalók érdekeit.
Ti, szakszervezeteken kívüli munkavállalók, és szakszervezeti tagok egyaránt a fentiek elolvasását követően megismerhették a TMRSZ álláspontját is. Mi továbbra is azért munkálkodunk a legjobb tudásunk szerint, hogy a leghatékonyabb módon kényszerítsük rá a kormányzatot arra, hogy a rendőrségi dolgozók cafeteria keretét jelentősen emelje meg a most ajánlotthoz képest is.
Mi ezt önállóan is tenni fogjuk, de kétségtelen tény, hogy összefogva ezt az érdekérvényesítő erőt hatékonyabban tudjuk felhasználni közös céljaink elérése érdekében.
Ti azonban kifejezhetik véleményeteket akár a mi álláspontunkat támogatva, akár a velünk szemben álló társ szakszervezet álláspontját támogatva.
Nektek módotokban áll az is, hogy véleményetekkel bírjátok rá a társ szakszervezeteket arra, hogy meggondolatlan és – tényleg nincs rá jobb szó – gyerekes hisztijükön emelkedjenek felül és a Ti érdekében továbbra is működjünk együtt, amelynek során az egyes szakszervezetek szuverenitásáról sem szabad lemondani.
Meggyőződésünk, hogy ha a társ szakszervezetek képviselői tisztességgel és legjobb tudásuk szerint kívánják az érdekeiteket képviselni, akkor jelenlegi álláspontjukon felül kell tudjanak emelkedni. Mi nem támadtuk a társ szakszervezetek előzetes lépéseit, szó nélkül hagytuk a nyilvánosság előtt Bárdos asszony bárdolatlan kivonulását is a Hír tévésekkel, mert közös érdekünk miatt pillanatnyi sérelmünkön felül tudtunk emelkedni.
Mi az együttműködés fenntartását szorgalmaztuk és erre akár a mai naptól is továbbra is nyitottak vagyunk. Semmi olyan nem történt, amely veszélyeztette volna a követeléseket, sőt meggyőződésünk szerint a kormányzatra folyamatosan nyomást kell gyakorolni, e kérdéskörben mind az öt szakszervezetnek. A TMRSZ ezt tette és ezt teszi a jövőben is. Bárdos Juditnak és Papp Zoltánnak, sem Pongó Gézának sincs joga arra, hogy megkérdőjelezze törekvésünk tisztességét, vagy hatékonyságát, ha az a közös cél elérésére irányul. Márpedig most ez történt, azért történt látványos csinnadratta Papp Zoltán és Bárdos Judit, Pongó Géza részéről, mert a TMRSZ ténykedése egyeseknek nem tetszik és önös érdekeiket, egyéni ambiciójukat a köz elé helyezték.
Sőt a legújabb fejlemény alapján a hason csúszás már ott tart, hogy Bárdos Judit megküldte az ügyben keletkezett teljes iratanyagot Forgács Imre rendészeti miniszter úrnak, vagyis a mi olvasatunkban jelentés írásra kötelezték Bárdos asszonyt, mert a TMRSZ „renitens módon” demonstrálni merészelt.
A fentiek alapján mindenki levonhatja az ügyben a tanulságot.
Mi is megtettük, meglepetés nem ért minket. A munkavállalók érdekében pedig kijelentjük, hogy amennyiben a többi szakszervezet is tenni akar a rendőrségen belül lévő munkavállalókért, akkor az együttmüködéstől nem zárkózunk el, mint ahogy eddig sem zárkóztunk el.
A TMRSZ 2010.02.02-val megalakította a TMRSZ Demonstrációs Bizottságát. Kijelentjük, hogy a TMRSZ nem mond le a nyomásgyakorlás egyetlen eszközéről sem, viszont a tárgyalásokon is ott leszünk és képviseljük a munkavállalókat. Aki tettrekész az velünk tart.
Fenti közlemény elhelyezését kérem országos rendőrfőkapitány úrtól a rendőrség intranetes honlapjának Holdudvar2 oldalán, illetve megjelentetjük azt saját internetes oldalunkon is.
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete
2010. február 2.
Előzmény: