Szinte Rejtő Jenő regénybe is illő elemekkel tarkított ügyészségi eljárás sorozat – amely nem a képzelet szüleménye – alapján feljelentéssel fordult szakszervezetünk főtitkára a Legfelsőbb Ügyészség vezetőjéhez. A feljelentésben leírt események valósak, megtörténtek. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Szám: TMRSZ felj-1/2009.
Dr. Kovács Tamás altábornagy úrnak,
Legfőbb Ügyészség Vezetője!
B U D A P E S T
Tisztelt Főügyész Úr!
Alulírott Szima Judit, mint a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (a továbbiakban: TMRSZ) (székhely: 7100 Szekszárd, Tanya u. 4.) főtitkára, és egyben törvényes képviselője valamint hivatásos jogviszonyomból adódóan munkaköri kötelességként és sértettként is
f e l j e l e n t é s t
kívánok tenni a a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnöke dr. Varga Béla hadbíró dandártábornok és ismeretlen tettes(ek) ellen többrendbeli a Btk. 225. §-a szerint minősülő és büntetendő hivatali visszaélés bűntette elkövetése miatt, mivel személyem ellen azért tett büntetőfeljelentést a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának elnöke 2009. 11. 24-én, hogy jogtalan hátrányt okozzon hivatali kötelességét megszegve, hatáskörét túllépve, illetve hivatali helyzetével egyébként visszaélt, mivel a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa előtt folyamatban lévő ügyben – ahol vádlottként szerepelek – a munkáltató utasítására nem jelentem meg vádlottként munkahelyemen a munkáltató által megtartani szándékolt – és a Be. szerint egyébként sem kötelező – iratismertetésen.
Figyelemmel arra, hogy a feljelentett személy bírói mentességet élvez, kérem, hogy a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjen!
Abszurd, hogy a bíróság a nyomozás iratainak megismerésével kapcsolatban nem jogalkalmazó, hanem jogalkotói szerepet tart fenn magának. A Be. 193. §-ában foglaltak ugyanis a vádhatóság, illetve a nyomozóhatóság hatáskörébe utalja a nyomozás iratainak megismertetési kötelezettségét, azzal, hogy a 194. § (1) bek. c/ pontja alapján erre a vádlott és védője sem kötelezhető! A vádlott számára lehetővé kell tenni, hogy az iratokat megismerhesse. A törvény a 193. § (1) bek. második mondatában használt kifejezéssel – „lehetővé kell tenni”, hogy „megismerhesse” – egyértelművé teszi, hogy ez lehetőség (jogosultság), nem pedig kötelezettség.
Sajnálatos és abszurd jogértelmezésről tanúskodik az a tény, hogy a bíróság egyrészt a vádhatóság helyébe lépve kötelező iratismertetést kívánt tartani számomra a munkáltató bevonásával, másrészt sajnálatos, hogy amikor e jogommal vádlottként nem kívánok élni, akkor feljelent(!), hogy nem éltem e jogommal.
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa elnökének a feljelentésem alapjául szolgáló ténykedése nem előzmények nélküli. Eljárását a bírói hivatással összeegyeztethetetlenül elfogultnak lehet vélelmezni.
1. A szakszervezet főtitkáraként ugyanis 2009. október 26-án közérdekű adatot kértünk a Fővárosi Bíróság Katona Tanácsának elnökétől, hogy a Zala megyei RFK Vezetőjét dr. Tiborcz János r. ddtb.-t milyen megfontolásból javasolta a Honvédelmi Minisztérium felé a katonai igazságszolgáltatás támogatása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként kitüntetésre az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. és a Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulója alkalmával, mely felterjesztésére dr. Tiborcz János Zala megye főkapitánya a központi ünnepségen Szolgálati érdemjelet is kapott. Kértük a tájékoztatást a kiemelkedő tevékenységéről, illetve az előterjesztés anyagának megküldéséről.
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnöke még aznap azt válaszolta, hogy a felterjesztési anyagot azért nem küldi meg, mert az személyiségi jogot sérthet, illetve azt a választ kaptuk, hogy dr. Tiborcz János Zala megye főkapitányának a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsánál kifejtett katonai ülnöki munkáját kívánta elismertetni.
2009. október 27-én újabb levelet intéztünk Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnökéhez, amelyben kértük, hogy a válaszát bővebben fejtse ki, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak az ülnökök munkájára, mely jogszabály teszi lehetővé, hogy aktív rendőri vezetők katonai ülnöki munkát végezzenek, az hány órát vesz igénybe, valamint azért jár e javadalmazás.
Ugyanezen napon 2009. október 27-én a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnöke arról tájékoztatott, hogy tudomása szerint a szakszervezetünk rendelkezik jogtanácsossal és a választ keressük meg a Hatályos Magyar Jogszabályok gyűjteményében.
2009. november 2-án újra megkerestük levélben a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnökét hivatkozva a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. tv. XI. fejezetére továbbra is tájékoztatását kérve.
Rákérdeztünk, hogy dr. Tiborcz János r. ddtb-t ki jelölte ki és mikor, mivel a szakszervezetünk, mint érdekképviseleti szerv őt nem javasolta, ilyen irányú megkeresés, javaslatkérés a mai napig nem érkezett hozzánk.
Kértük az állománygyűlésen készített jegyzőkönyvet megküldeni, valamint kértük arról is a tájékoztatást, hogy dr. Tiborcz János r. ddtb-n kívül még hány aktív állományú hivatásos katonai ülnök működik a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsánál.
Kértük tájékoztatását, hogy dr. Tiborcz János r. ddtb részesül-e tiszteletdíjban, ha igen, az mekkora összeg, illetve a kifizetés hány munkanapra vonatkozik, illetve rákérdeztünk arra is, hogy történt e az érintettnél hivatalos kiküldetés, amennyiben igen, akkor a költségelszámolásról is kértünk tájékoztatást.
2009. november 3-án került faxolásra a Bíróság Katonai Tanácsának Elnökének azon kérdése, hogy a szakszervezetünk miért érdeklődik dr. Tiborcz János dandártábornok ülnöki tevékenysége iránt, melyre szakszervezetünk azt a választ adta, hogy közérdekű adatkérésnél a jogszabály nem teszi kötelezővé a kérés indokolását.
Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnöke 2009. november 3-án a feltett kérdéseinkre megkérdezte, hogy dr. Tiborcz János és a szakszervezet főtitkára között volt-e és van e folyamatban jelenleg büntetőeljárás, melyre a szakszervezetünk 2009. november 4-én újra leírtuk, hogy közérdekű adatnál nincs célhoz kötöttség, valamint arra is választ adtunk, hogy legjobb tudomásom szerint nincs és nem is volt köztem és dr. Tiborcz János között büntetőeljárás, kérve továbbra is az adatokat.
Az adatokat a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnöke a mai napig nem adta meg.
Szakszervezetünk az Adatvédelmi Biztoshoz fordult további intézkedése megtétele céljából.
2. dr. Soczó László r. dandártábornok megyei rendőrfőkapitány és dr. Bencze József r. altábornagy országos rendőrfőkapitány tárgyalásának elnapolása a pótmagánvádnál
2008. 08. 16-án pótmagánvádlóként léptem fel dr. Bencze József r. altábornagy és dr. Soczó László r. ddtb ellen szolgálati visszaélés vétsége miatt, mivel dr. Bencze József az ORFK vezetője valótlanul állította, hogy a TMRSZ a Magyar Gárdába toboroz tagokat. Ezt a nyilatkozatát a sajtóban, valamint az IRM szakállamtitkára felé is megtette, állítva, hogy a kérdéses okirat tőlem származik, valamint dr. Soczó László a Tolna megyei RFK vezetőjével együtt nem adott tájékoztatást az ügyben, azt utólagos állításuk szerint az RSZVSZ vezetőjéhez terjesztették fel, aki pedig azt az NBH-hoz továbbította. Mindez személyem és a szakszervezetünk lejáratását célozta, rossz színben tüntették fel a TMRSZ-t.
Állításomat a jogi képviselőmön utólagosan becsatolt IRM Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Tolna megyében működő szakértője is alátámasztotta, aki szakvéleményében kimondta, hogy az aláírásomat hamisították.
2008. 11. 30-án az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz fordultam jogi képviselőm útján, mivel a 2008. 07. 16-án benyújtott pótmagánvádnál illetve egy másik szintén rendőri vezetőt érintő ügynél az eljárás elhúzódott, kérve eljárásukat. A Be. 278. § (3) bekezdésében foglalt azon előírás, miszerint a lehető legközelebbi napra kell kitűzni a tárgyalást, nyilvánvalón sérült ez ügyben. Az eljáró bíróságnak 60 nap alatt döntenie kellett volna arról (Be. 263.§), hogy van-e helye a Be. 264-271. §-okban foglalt valamely rendelkezés(ek) alkalmazásának.
Az ügyben ilyen rendelkezés foganatosítására nem került sor. Nem került sor előkészítő ülés megtartására sem. Az ügyben a pótmagánvád benyújtása óta eddig eltelt 500 napban semmilyen érdemi intézkedést nem foganatosított az ügyben az eljáró (el nem járó) bíróság, amely jogállamban elképzelhetetlen és nyilvánvalóan az eljárás elhúzására alkalmas mulasztás!
Az ügyben a mai napig semmiféle érdemi értesítést nem kaptam, hogy mi az oka ennek a nyilvánvalóan jogsértő mulasztásnak.
2009. 01. 07-én azt a tájékoztatást kaptam jogi képviselőmön keresztül az OIT-től, hogy nincs törvényi felhatalmazásuk, ezért panaszomat a Fővárosi Bíróság Elnökéhez továbbították.
2009. 07. 06-án újra az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, annak elnökéhez dr. Baka Andráshoz fordultam, kérve vizsgálatukat, mivel az ügyben semmiféle lépést nem tettek.
2009. 07. 13-án arról kaptam tájékoztatást, hogy a Fővárosi Bíróság Elnökét megkeresték és válasza után tájékoztatnak. 2009. 08. 06-án az OIT elnöke (aki egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is) arról tájékoztatott, hogy az ügyben 2009.12.09-re tárgyalást tűztek ki.
2009. 07. 21-én kifogást is terjesztettem elő az eljárás elhúzódása miatt a Fővárosi Bíróság Katona Tanácsához, melyre dr. Varga Béla hb. dandártábornok a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa KBK.1.47/2008-as számra beadott kifogásomat 2009.07.23. elutasította, mivel álláspontja szerint az nem a jogosulttól származik.
2009. december 4-én a Fővárosi Bíróság Katona Tanácsa arról értesített végzésében, melyet elsődlegesen faxon küldött meg, hogy a tárgyalást elhalasztja 2010. 04. 30-ra. Ekkor érdekes módon már dr. Varga Béla hb. dandártábornok már nem dr. Bencze József altábornagyot jelöli I. rendű vádlottként, hanem dr. Soczó László r. ddtb.-t, amelynek diszkrét báját az a körülmény adja, hogy eljárási cselekményre a pótmagánvádló tudta nélkül nem kerülhetett volna sor, és a vádló kompetenciája a vádlottak között a sorrendiség meghatározása.
3. Az ellenem emelt vádiratot iratismertetésre és jkv. felvételére a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a munkáltatómnak küldte meg két alkalommal is! A Katonai Bíróság helyett a vádhatóság feladata legjobb tudomásom szerint az iratismertetés és az azon való részvétel nem kötelező a terhelt számára.
Első alkalommal 2008. augusztus 8-án utasított a Tolna megyei RFK Vezetője arra, hogy jelenjek meg 2008. 09. 02-ra, melynek eleget tettem, de jegyzőkönyvileg is tiltakozásomat fejeztem ki. Arra nincs egyértelmű adatom, hogy a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnöke vagy az ügygazda dr. Tóth Szabolcs hb. százados adott e erre utasítást a Tolna megyei RFK Vezetőjének.
Az utasítást követően még aznap levélben fordultam a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Elnökéhez kérve eljárását, mivel személyiségi jogaim durva megsértéseként értékeltem a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának intézkedését, ami egyértelműen megfélemlítésre, lejáratásra irányuló cselekedet. A munkáltatónak ugyanis azon túlmenően, hogy eljárás folyik és milyen eljárás folyik ellenem, más, személyes adatának, vagy különleges adatának a megismerésére nincs joga, mint ahogy ezen adatok eljáráson kívüli személynek történő kiadása is törvénysértő, bűncselekményt megvalósító magatartás.
A felszólalásomra választ nem kaptam.
Második alkalommal 2009. szeptember 22-én kaptam újra utasítást a Tolna Megyei RFK vezetőjétől, hogy jelenjek meg a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa megkeresésére tekintettel, hogy a Budapesti Katonai Ügyészség B.XVI.747/2007-es vádiratát ismertessék, valamint idézések végett.
Ekkor levélben közöltem, hogy megjelenni nem tudok, kértem azok kipostázását, melyeket meg is kaptam.
Később ügyvédem tájékoztatott, hogy elfogatási parancsot kívánnak ellenem kiadni, mivel a vádiratomat a munkáltató nem ismertethette, ezért felhívtam a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa előadóját, aki közölte velem, hogy a jegyzőkönyvet mindenképpen el kell készíteni, ezért kért, hogy azt lefaxolja részemre, azt töltsem ki(!) és küldjem vissza, melynek mindkét alkalommal eleget is tettem, magyarul kihallgattam saját magamat a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete szekszárdi irodájában, megneveztem a további tanúkat, stb. majd azt lefaxoltam, illetve eredetben megküldtem 2009. december 1-én és 2-án a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának.
Azon túlmenően, hogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalmam teljesen megrendült, még rendkívül humoros és vicces is lenne ez a távirányításos kihallgatási eljárásmód egy Rejtő könyvben, de rendkívül aggályos, ha ez a valóságban történik, és amelynek leplezetlen mögöttes célja az alapvető eljárási jogok durva megsértésével személyem ellehetetlenítése és megfélemlítése.
A vádiratban foglaltak megismeréséhez a munkáltatónak nincs köze, a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa pedig nem utasíthatja a megyei főkapitányt arra, hogy a vádiratomat jegyzőkönyvileg ismertesse, valamint mint terhelt nyilatkozzam a védőm személyéről, a vádiratban foglaltakkal kapcsolatosan tegyek észrevételt. A Be. szabályaival teljesen összeegyeztethetetlen ez a megalázó, személyiségi jogokat durván sértő, és a bírói hatalommal összeegyeztethetetlen eljárás, bánásmód.
A Be. 70. §-a nem írja elő, de a 14/2002. (VIII.1.) IM rendelet 67. §-a sem, hogy a vádiratot, annak tartalmát a munkáltató megismerheti, illetve neki kellene közölnie tartalmát jegyzőkönyvileg, hiszen az ügyben eljárni semmiféle jogalapja nincs.
Ebből következően dr. Varga Béla hb. dandártábornok feljelentése ellenére sem követhettem el a parancs iránti engedetlenséget, sem dr. Bencze József r. altábornagy határozata alapján a fegyelemsértést.
A büntetőeljárásban nem valamiféle rosszul értelmezett tekintélyelv alapján kialakult szokásjognak, hanem az írott garanciális törvényi előírásoknak kell érvényesülnie.
A feljelentett személy cselekménye megvalósítja a többrendbeli hivatali helyzetével visszaélő személy magatartásának tényállási elemeit, ezért kérjük a feljelentett személy mentelmi jogának felfüggesztését követően nevezett személlyel szemben a büntetőeljárás lefolytatását!
Szekszárd, 2010. 01. 05.
Tisztelettel:
Szima Judit főtitkár
Sértett