A béren kívüli juttatások diszkriminatív keretösszeg megállapítása kapcsán levélben fordultunk az IRM vezetőjéhez, egyben ugyanezen témában megkerestük az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnökét, valamint valamennyi parlamenti párt elnökét. A levelek az alábbiakban olvashatóak.
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Vezetője részére
Tárgy: rendőrségi dolgozók diszkriminálása
Budapest
Tisztelt Miniszter Úr !
Megdöbbenéssel fogadtuk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium legújabb közleményét, miszerint a 2010. évi béren kívüli juttatások keretösszegét az IRM az illetményalap háromszorosában, azaz 115.950 .- Ft-ban kívánja maximálni azzal az indoknak nem nevezhető állítással, hogy nincs több pénz.
Tekintettel arra, hogy az utóbbi napokban nem kis sajtóvisszhangot kapott a hír, hogy az emberek legnagyobb nyomora közepette például az IRM dolgozók 450.000 .-, a Miniszterelnöki Hivatal dolgozói 750.000 .- Ft. béren kívüli juttatásban részesülnek a teljes rendőri állomány körében felháborodást keltett, hogy míg ők szégyenteljes és segédmunkás szintjét sem elérő fizetését teszik kockára nap mint nap az életüket, addig a minisztériumi dolgozók – a csaknem gyászjelentésként beharangozott súlyos pénzhiány ellenére – jelentős anyagi juttatásban részesülnek.
Sajnálatos és érthetetlen körülmény, hogy a kormányzat minden lehetséges eszközzel igyekszik elérni azt, hogy a „Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állománya”, akitől „az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel” (ld. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény Hszt. preambuluma) tömegével hagyja el a testületet az anyagi és erkölcsi megbecsülés teljes hiánya, valamint az e körben az állami vezetőktől tapasztalt mélységesen megalázó, diszkriminatív bánásmód miatt.
Megdöbbentő, hogy a kormány annak ellenére, hogy pont a hivatásos állományú rendőröktől várja és követeli meg a Hszt. preambulumában megfogalmazott hűséget és bátor helytállást ahelyett, hogy az legalább a munkavégzés egészségre is káros körülményeivel arányos anyagi és erkölcsi megbecsülésre törekedne, évről évre egyre mélyebbre taszítja a rendőröket a társadalmi ranglétrán.
Fenti méltatlan és megalázó bánásmód azt eredményezi, hogy az eddig is a megélhetésükért küzdő kollegák az egyre rosszabb anyagi helyzet miatt tömegével hagyják el a testületet, valamint egyre csökken az olyan pályakezdő fiatalok száma, kik élethivatásként tekintetének a rendőri pályára.
Felhívom a szíves figyelmét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény általános indokolására, mely a következőképpen tükrözi az állomány munkavégzésére vonatkozó jogalkotói szándékot.
„A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál a Javaslat érvényesíti azt a törvényalkotói szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint – többségükben – egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal – törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén – a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Mindezek figyelembe vételével a Javaslat az ugyancsak közszolgálatban álló köztisztviselők járandóságai alapulvételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezőbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat.”
Fenti jogalkotói szándékkal ellentétesen a jelenlegi állami vezetés 2002 óta igyekszik megnyirbálni a rendőröket megillető juttatásokat annak ellenére, hogy kormányra kerülésükkor anyagi és egzisztenciális megbecsülést ígértek.
Tisztelt Miniszter Úr!
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, mint az ország legnagyobb hivatásos állományú rendőröket tömörítő érdekképviseleti szerve főtitkáraként ezúton nyomatékosan kérem, hogy a 2010. évben a rendőri állományt megillető béren kívüli juttatások összegének a minisztériumi szintre történő megemelése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni és arról szakszervezetünket valamint a hivatásos állományt tájékoztatni szíveskedjen!
Együttműködésében és segítő közreműködésében bízva a teljes hivatásos rendőri állomány nevében tisztelettel:
Szekszárd, 2010. január 8.
Tisztelettel:
Szima Judit
Főtitkár
Dr. Lázár János
Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának
Elnöke részére
Tárgy: rendőrségi dolgozók diszkriminálása
Budapest
1357 Budapest, Kossuth tér 1-3.
Tel.: 441-4669, fax: 441-4815
Tisztelt Elnök Úr !
Megdöbbenéssel fogadtuk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium legújabb közleményét, miszerint a 2010. évi béren kívüli juttatások keretösszegét az IRM az illetményalap háromszorosában, azaz 115.950 .- Ft-ban kívánja maximálni azzal az indoknak nem nevezhető állítással, hogy nincs több pénz.
Tekintettel arra, hogy az utóbbi napokban nem kis sajtóvisszhangot kapott a hír, hogy az emberek legnagyobb nyomora közepette például az IRM dolgozók 450.000 .-, a Miniszterelnöki Hivatal dolgozói 750.000 .- Ft. béren kívüli juttatásban részesülnek a teljes rendőri állomány körében felháborodást keltett, hogy míg ők szégyenteljes és segédmunkás szintjét sem elérő fizetését teszik kockára nap mint nap az életüket, addig a minisztériumi dolgozók – a csaknem gyászjelentésként beharangozott súlyos pénzhiány ellenére – jelentős anyagi juttatásban részesülnek.
Sajnálatos és érthetetlen körülmény, hogy a kormányzat minden lehetséges eszközzel igyekszik elérni azt, hogy a „Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állománya”, akitől „az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel” (ld. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény Hszt. preambuluma) tömegével hagyja el a testületet az anyagi és erkölcsi megbecsülés teljes hiánya, valamint az e körben az állami vezetőktől tapasztalt mélységesen megalázó, diszkriminatív bánásmód miatt.
Megdöbbentő, hogy a kormány annak ellenére, hogy pont a hivatásos állományú rendőröktől várja és követeli meg a Hszt. preambulumában megfogalmazott hűséget és bátor helytállást ahelyett, hogy az legalább a munkavégzés egészségre is káros körülményeivel arányos anyagi és erkölcsi megbecsülésre törekedne, évről évre egyre mélyebbre taszítja a rendőröket a társadalmi ranglétrán.
Fenti méltatlan és megalázó bánásmód azt eredményezi, hogy az eddig is a megélhetésükért küzdő kollegák az egyre rosszabb anyagi helyzet miatt tömegével hagyják el a testületet, valamint egyre csökken az olyan pályakezdő fiatalok száma, kik élethivatásként tekintetének a rendőri pályára.
Felhívom a szíves figyelmét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény általános indokolására, mely a következőképpen tükrözi az állomány munkavégzésére vonatkozó jogalkotói szándékot.
„A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál a Javaslat érvényesíti azt a törvényalkotói szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint – többségükben – egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal – törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén – a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Mindezek figyelembe vételével a Javaslat az ugyancsak közszolgálatban álló köztisztviselők járandóságai alapulvételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezőbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat.”
Fenti jogalkotói szándékkal ellentétesen a jelenlegi állami vezetés 2002 óta igyekszik megnyirbálni a rendőröket megillető juttatásokat annak ellenére, hogy kormányra kerülésükkor anyagi és egzisztenciális megbecsülést ígértek.
Tisztelt Elnök Úr!
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, mint az ország legnagyobb hivatásos állományú rendőröket tömörítő érdekképviseleti szerve főtitkáraként ezúton nyomatékosan kérem, hogy a 2010. évben a rendőri állományt megillető béren kívüli juttatások összegének a minisztériumi szintre történő megemelése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni és arról szakszervezetünket valamint a hivatásos állományt tájékoztatni szíveskedjen!
Együttműködésében és segítő közreműködésében bízva a teljes hivatásos rendőri állomány nevében tisztelettel:
Szekszárd, 2010. január 8.
Tisztelettel:
Szima Judit
Főtitkár
Magyar Szocialista Párt
FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség
Kereszténydemokrata Néppárt
Szabad Demokraták Szövetsége
Független Országgyűlési Frakció
Elnökei részére
Tárgy: rendőrségi dolgozók diszkriminálása
Budapest
1357 Budapest, Kossuth tér 1-3.
Tel.: 441-4000
Tisztelt Elnök Úr !
Megdöbbenéssel fogadtuk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium legújabb közleményét, miszerint a 2010. évi béren kívüli juttatások keretösszegét az IRM az illetményalap háromszorosában, azaz 115.950 .- Ft-ban kívánja maximálni azzal az indoknak nem nevezhető állítással, hogy nincs több pénz.
Tekintettel arra, hogy az utóbbi napokban nem kis sajtóvisszhangot kapott a hír, hogy az emberek legnagyobb nyomora közepette például az IRM dolgozók 450.000 .-, a Miniszterelnöki Hivatal dolgozói 750.000 .- Ft. béren kívüli juttatásban részesülnek a teljes rendőri állomány körében felháborodást keltett, hogy míg ők szégyenteljes és segédmunkás szintjét sem elérő fizetését teszik kockára nap mint nap az életüket, addig a minisztériumi dolgozók – a csaknem gyászjelentésként beharangozott súlyos pénzhiány ellenére – jelentős anyagi juttatásban részesülnek.
Sajnálatos és érthetetlen körülmény, hogy a kormányzat minden lehetséges eszközzel igyekszik elérni azt, hogy a „Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állománya”, akitől „az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel” (ld. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény Hszt. preambuluma) tömegével hagyja el a testületet az anyagi és erkölcsi megbecsülés teljes hiánya, valamint az e körben az állami vezetőktől tapasztalt mélységesen megalázó, diszkriminatív bánásmód miatt.
Megdöbbentő, hogy a kormány annak ellenére, hogy pont a hivatásos állományú rendőröktől várja és követeli meg a Hszt. preambulumában megfogalmazott hűséget és bátor helytállást ahelyett, hogy az legalább a munkavégzés egészségre is káros körülményeivel arányos anyagi és erkölcsi megbecsülésre törekedne, évről évre egyre mélyebbre taszítja a rendőröket a társadalmi ranglétrán.
Fenti méltatlan és megalázó bánásmód azt eredményezi, hogy az eddig is a megélhetésükért küzdő kollegák az egyre rosszabb anyagi helyzet miatt tömegével hagyják el a testületet, valamint egyre csökken az olyan pályakezdő fiatalok száma, kik élethivatásként tekintetének a rendőri pályára.
Felhívom a szíves figyelmét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény általános indokolására, mely a következőképpen tükrözi az állomány munkavégzésére vonatkozó jogalkotói szándékot.
„A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál a Javaslat érvényesíti azt a törvényalkotói szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint – többségükben – egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal – törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén – a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Mindezek figyelembe vételével a Javaslat az ugyancsak közszolgálatban álló köztisztviselők járandóságai alapulvételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezőbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat.”
Fenti jogalkotói szándékkal ellentétesen a jelenlegi állami vezetés 2002 óta igyekszik megnyirbálni a rendőröket megillető juttatásokat annak ellenére, hogy kormányra kerülésükkor anyagi és egzisztenciális megbecsülést ígértek.
Tisztelt Elnök Úr!
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, mint az ország legnagyobb hivatásos állományú rendőröket tömörítő érdekképviseleti szerve főtitkáraként ezúton nyomatékosan kérem, hogy a 2010. évben a rendőri állományt megillető béren kívüli juttatások összegének a minisztériumi szintre történő megemelése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni és arról szakszervezetünket valamint a hivatásos állományt tájékoztatni szíveskedjen!
Együttműködésében és segítő közreműködésében bízva a teljes hivatásos rendőri állomány nevében tisztelettel:
Szekszárd, 2010. január 8.
Tisztelettel:
Szima Judit
Főtitkár
