Az 1996. évi XLIII. törvény 2009. január 1-jei hatályú legutóbbi módosítását – a 2009. évi CXLI.törvény – követően az 1996. évi törvény megalkotásakor a jogalkotói szándék a törvény általános indokolása körében az alábbiak szerint fogalmazta meg a törvény egyik fő célját:
“A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál a Javaslat érvényesíti azt a törvényalkotói szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint – többségükben – egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal – törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén – a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Mindezek figyelembe vételével a Javaslat az ugyancsak közszolgálatban álló köztisztviselők járandóságai alapulvételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezőbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat.”
A Hszt. 2009. évi újabb módosításával ez a jogalkotói – valójában kormányzati – akarat tovább hiteltelenedett, amely az utóbbi évek történéseinek tükrében ma már köztudomású tény. A Hszt. legújabb módosítása, amellyel a munkavállalók fentiekben utalt társadalmi – és elsősorban kormányzati – megbecsülése tovább romlott. A jelenlegi kormányerő emblematikus alakjai 2002-ben még azzal hitegették a rendőrség munkavállalóit, hogy „véget vetnek a hatalmaskodásnak, az önkényeskedésnek, és Magyarországon újra demokratikus jogállamot teremtenek.”.
A kormányzat ígéretei között időről-időre felcsendült a ma már hiteltelen szólam, a rendőröket meg kell fizetni, a rendőröknek több anyagi, egzisztenciális megbecsülést kell kapniuk.
Ehhez képest a hivatásos állomány tagjait megillető juttatások tekintetében – most a bér szégyenteljes és arcátlan módon történő segédmunkás szintjét sem elérő szintjét nem elemezve- a Rendőrség állományába tartozók 2010. évi béren kívüli juttatásainak keretösszegét az IRM az illetményalap 3-szorosában, azaz 115.950,- Ft-ban kívánja meghatározni. Indoka az volt, hogy nincs több pénz. Állításukkal ellentétben a valóság az, hogy a kormányzat 2009. évben 600 milliárd forintos bankmentő csomagot fogadott el akkor, amikor a magyarországi (de külföldi tulajdonú) bankok továbbra is – Európai összehasonlításokat alapul véve – rekordnyereségeket értek el.
A már eddig megszokott jelleggel hazug és hiteltelen a jelenlegi kormányzat azon állítása tehát, hogy nincs több pénz a közszférában felelősségteljes munkát végző rendőrségi dolgozók béremelésére és béren kívüli juttatására, hiszen napi híradások szintjén szembesül az éhbérért dolgoztatott rendőr azzal a kormányzati gátlástalansággal, hogy a sűrű sopánkodások közepette az IRM dolgozók 450.000 Ft béren kívüli juttatást kapnak, a Miniszterelnöki Hivatal dolgozói 750.000,- Ft-ot és lehetne tovább sorolni a további minisztériumokat, ahol érdekes módon minden évben a közterületi munkát végző rendőrökkel szemben többszörös anyagi juttatást tud biztosítani a jelenlegi hazug kormányzat a fűtött irodákban dolgozó pártcsinovnyikok – tisztelet a mindenkori szabályt erősítő kivételnek – részére.
Tűrhetetlen, hogy ma Magyarországon a jogszabályok megalkotói és alkalmazói a jelenlegi hiteltelen bérpolitikát kialakító kormányzat ennyire nem becsüli meg az utcán szolgálatot teljesítőket, és a rendőrség más napszámosait.
Sajnálatos tény, és a munkavállalók kiemelt figyelmére számot tartó körülmény, hogy a jelenlegi kormányzat a TMRSZ álláspontjával és tetteivel szemben a TMRSZ-szel ellentétes magatartást tanúsító rendészeti szakszervezetek „meggyőzésével” alakították ki a ma jellemző sajnálatos, drámai helyzetet.
A munkavállalók érdekeit kiemelt javadalmazással, üdülési csekkekkel, a munkáltató által nyugdíjból visszafoglalkoztatott szakszervezeti tisztségviselők pozícióba helyezésével honorált elvtelen alkuk eredményezték a mai állapotokat.
Minden rendészeti munkavállaló saját, személyes felelőssége is az, hogy ezek a mutyi szakszervezetek – amelyeket ma már azért jelentős részben a munkáltató által biztosított inkubátor-szerű védelem tart életben – még ma is reprezentáltan képviselhetik a rendőrségi munkavállalók érdekeit a kormányzattal folytatott tárgyalásokon.
Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ma már a TMRSZ a rendőrségen belül működő szakszervezetek között a legnagyobb létszámú szakszervezet.
Ezzel azonban még nem értük el azt a célt, hogy a kormányzat néhány kollaboráns szakszervezeti vezető megvásárlásával ne tudja azt a látszatot fenntartani, hogy a munkavállalói érdekvédőkkel szükséges egyeztetési kötelezettségének eleget tett. El kell jutnunk arra a szervezettségre, és/vagy el kell érnünk azt a célt, hogy az érdekegyeztető tárgyalásokon valóban csak olyan szervezetek és azok képviselői ülhessenek, akik nem árulják el a munkavállalók érdekeit. Sem üdülési csekkért, sem kiemelt javadalmazásért, sem szolgálati gépkocsihasználatért, sem mutyizós háttéralkukért, sem egy tál lencséért. Ez kell legyen – saját jól felfogott érdekét szem előtt tartva – minden rendőrségi munkavállaló célja 2010-ben.
A TMRSZ mindent megtesz azért, hogy a rendőrségi dolgozók méltatlan helyzete mielőbb megszűnjék!
TMRSZ