Válaszok az érdekvédelem helyzetéről

Tisztelt Holdudvar2 Fórumozók, Tisztelt Kollegák!

Az egyik TMRSZ tisztségviselőnk tolmácsolta a TMRSZ irányában megfogalmazott kérdéseiteket, amelyek lényegében az alábbiakban felsorolt kérdésekben várnak tőlünk választ. Engedjétek meg, hogy ezúton köszöntselek benneteket és felhívjam a figyelmeteket arra, hogy honlapunkon a legtöbb, rendőrt érintő problémának teret adunk, azt a tőlünk telhető legeredményesebben megpróbáljuk képviselni akár a Kormány, akár a minisztérium vezetői, akár a rendőrség vezetői előtt. Ez nem a könnyebbik út, ezzel bizonyára Ti is tisztában vagytok, de meggyőződésünk, hogy ha valaki az érdekképviselet mezét húzza fel, az elsősorban – majdhogynem kizárólagosan csak – a munkavállalók érdekeit kell, hogy képviselje.

 

1. Mit tesz a TMRSZ a jövő évi fizetésemelés érdekében?

A jövő évi fizetésemelés tárgyköre attól a jelenlegi kormánytól függ elsősorban, amelyik nem hogy érdemi keresetnövelésről, de még a jelenleg folyósított illetmények szintentartásától is elzárkózik a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozással. Sajnálatos tény, hogy a magyar köztársaságnak immár 7 éve olyan kormánya van, amely a rendészet megerősítése helyett annak szétverésére törekszik. A TMRSZ már évek óta minden létező fórumon kifejti azt a véleményét, hogy jelentős béremelés szükséges a rendészeten, ezen belül is a végrhajtsában dolgozó munkavállalók körében.

A jelenlegi érdekegyeztető fórumok több okból is súlytalan, formális, és látszatfórumoknak minősülnek egyrészt az azon részt vevő más érdekvédelmi szervezetek megalkuvó hozzáállásának, másrészt a kormányzatnak az állami munkavállalókat sújtó, rá egyre több terhet rakó törekvésének köszönhetően.

A TMRSZ az egyes szerzett jogokat biztosító jogszabályi rendelkezések módosítása (amely szerzett jogok elvonásával, csorbításával egyenértékű) során minden alkalommal szót emelt a szerzett jogok elvételének szándéka ellen.

Ezek a törekvéseink a verbális önkifejezésen túl más érdemi hatást nem igazán váltanak ki a munkáltatói, illetve kormányzati oldalon, ezért nem elsősorban és kizárólag egy-egy év fizetésemelése tárgyában, hanem hosszú távon tervezve igyekszünk olyan új utakat keresni, amelynek érvényre jutása esetén többek között a rendőrök illetményrendszere is jelentős javulást érhetne el. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a jelenlegi kormányzat a rendészeti dolgozók bértárgyalásai során több esetben inkorrekt és álságos magatartást tanúsított, ha úgy tetszik, nem veszi komolyan a rendőröket érintő napi megélhetési gondokat.

Hosszú távú törekvéseink között szerepel, hogy legyen az országnak olyan szakmai koncepciója, amely sarkalatos pontként kezeli a rendőri fizetések rendezését.

Közel egy éve terjesztettük elő az Alkotmánybíróságnak a rendőrök sztrájkjogának kérdését, bízva abban, hogy a rendőröknek is lesz hamarosan valamilyen szintű sztrájkjoga. Ez esetben az érdekérvényesítés, a munkaharc leghatékonyabb eszközét kapnák meg a rendészeti munkavállalók.

Másik hosszú távú törekvésünk, hogy idén tavasszal kész együttműködési megállapodás tervezeteket terjesztettünk egyes pártok vezetői elé, amelyek közül – mint bizonyára tudjátok – csupán egy párt mutatott hajlandóságot arra, hogy kezelje az általunk felvetett problémákat.
Ezen problémák között szerepel, hogy a közszférában megvalósuló bérfejlesztésen túl, a rendészeti dolgozók vonatkozásában további 10% illetményemelési szándékról tett tanúbizonyságot kormányba kerülése esetén az együttműködő párt.

Természetesen ennek megvalósulása függ attól, hogy ez a párt hogyan szerepel majd a jövő év tavaszán megtartandó országgyűlési választásokon.

Folyamatban van jelenleg egy olyan rendészeti koncepció kidolgozása, amelyet, ha az azt elfogadó politikai erő megfelelő felhatalmazás esetén kormányzati programként kíván megvalósítani, akkor jelentős mértékű illetményemeléssel is járna elsősorban a végrehajtói állomány részére. Ez előzetes számításaink szerint a közterületi szolgálatot ellátó közrendes és bűnügyi állomány (mintegy 20-25 ezer fős végrehajtói állományról van szó) jelentős béremelését eredményezné. Törekvésünk, hogy a végrehajtásban ténykedő állomány 6,0-s, vagy annál magasabb illetményszorzóban részesülne a megfelelő jogszabálymódosítások révén.

2. A Hszt. módosításáról tartott egyeztetésről kivonult a TMRSZ.
A kivonuláson kívül mit tett a TMRSZ a Hszt. módosításának bevezetése ellen?

Folyamatosan tettünk konkrét és érdemi javaslatokat a tervezet kb. 7-8 hónapos koordinációja során. Mindegyik alkalommal hangoztattuk, hogy szerzett jog elvételét nem támogatjuk, a Hszt. módosítását csak pontosítás és a munkavállalók érdekei előnyére megvalósuló kérdésekben tartjuk elfogadhatónak. A Hszt. módosítása ezzel szemben egyértelműen további munkavállalói jogok elvételére irányult kezdettől fogva.

Egyes módosítási elképzelések meggyőződésünk szerint alkotmányellenesek, ezt esetleges elfogadásuk esetén az Alkotmánybíróság előtt kívánjuk megtámadni.

Sajnálatos tény, hogy minden Hszt. módosítás, vagy bértárgyalás esetén mindig van egy tál lencse, amelyet az érdekegyeztetésen részt vevő társ szakszervezetek egy kis hangoskodás és dübörgés, menetelés után, de elfogadnak.

Most sem volt ez másképpen.

A Hszt. módosításának bevezetése ellen e 7-8 hónap folyamán is többször felemeltük a szavunkat. Az egyes tervezetekkel kapcsolatban kifejtett észrevételeink, javaslataink jelenleg is elolvashatóak honlapunkon, azzal a hiányossággal, hogy a tervezetek felhelyezésére – azok „nem nyilvános” jellegére figyelemmel – nem tudtunk sort keríteni.

Volt olyan elvetemült kormányzati elképzelés is, hogy a szolgálati nyugdíj mértéke az 52 éves életkor elérésig csupán 50%-os mértékű lett volna. A tervezetekből végig kitűnt, hogy a rendőrök szolgálati nyugdíj kedvezménye, táppénzjogosultsága, illetve az egészségügyi felülvizsgálat rendszere irritálja a jelenlegi kormányzatot.

A kormányzat – és ebben több esetben maga az országos rendőrfőkapitány is megnyilatkozott – nagyon sok médiaeszközt bevetett annak érdekében, hogy a közvéleményt a hivatásos állomány ezen kedvezményei ellen hangolja, mintegy bűntudatot ébresszen az érintett állományban.

Egy több évtizedes kedvezményt – amelyet a mindenkori jogalkotók, azaz az Országgyűlés alkotott meg, és amelyre tekintettel is fogadta el felszerelésekor egyes alapjogai korlátozását, vagy a versenyszférával szembeni mérsékeltebb jövedelmi viszonyok lehetőségét a rendőr – kíván a jelenlegi bankárkormányzat elvonni a rendészeti dolgozóktól.

A sztrájk gyakorlása jogának hiányában legfeljebb egy törvénytelen sztrájk gyakorlása jöhetne szóba, de ehhez természetesen a jelenleginél lényegesen erősebb szervezettség kellene, hogy egy valóban hatékony sztrájk megvalósulhasson.

A sztrájk gyakorlása ugyanis nem büntetőjogi kategória, hanem munkajogi, érdekvédelmi eszköz a munkavállalók kezében. Olyan alapjog, amelynek jelenlegi totális tiltása nyilvánvalóan aránytalan, és ezt nem csupán mi állítjuk, hanem ugyanígy vélekedik az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is.

Nemzetközi példák sora igazolja, hogy a rendőrök sztrájkjoga létező, élő eszköz tőlünk fejlettebb demokráciák sokaságában. Természetesen a jelenlegi kormányzat rendőrellenes törekvései, valamint az egyéb kormányzati törekvések népszerűtlensége egy rendészeti sztrájk gyakorlása során szinte korlátlan eszközt jelenthetnének az érdekérvényesítésben egy valós érdekvédelmet gyakorló szakszervezet számára.

Ez is az egyik oka a TMRSZ ellehetetlenítését kormányzati és munkáltatói törekvéseknek.

A SZÉF legutolsó üléséről annak szünetében vonultunk el, éppen azért mert addig a munkáltatói és munkavállalói oldal olymértékben körbenyaldosta egymást, hogy azt sem gyomorral, sem idővel nem bírtuk tovább. Azért is elvonultunk, mert nyilvánvalóvá vált a munkavállalói oldal megnyilatkozásai alapján, hogy aznap már formálisan is behódol a munkavállalói oldal a kormányzati elképzeléseknek. Asszisztálni sem akartunk a munkavállalói érdekek újabb eladásához.

3. A módosításban az összes szakszervezet részére az eddigi 3 fő / 2 óra havi munkaidő-kedvezmény helyett 3 fő / 3 óra munkaidő-kedvezmény jár.
Kérdésként fogalmazódott meg, hogy a régi, vagy az új számítási mód szerint kéri a TMRSZ a munkaidő-kedvezmény megváltását a Hszt. módosítását követően.

A Hszt. módosítását követően a jogszabály nem tenné lehetővé az eltérő mértékű munkaidő-kedvezmény számítását. A kérdés vizsgálata során figyelembe kell venni azt, hogy a jelenlegi szakszervezetek számára a TMRSZ-n kívül létkérdés volt, hogy ez a munkaidő-kedvezmény jelentősen meg legyen emelve, hiszen a TMRSZ színre lépése óta ezek a szervezetek jelentős taglétszámcsökkenést szenvedtek el a munkavállalók akaratából.

Az a tény, hogy a munkáltató ezt a munkaidő-kedvezményt ezeknek a szakszervezeteknek a javára és nem a TMRSZ javára emelte meg, nyilvánvaló. Annál is inkább nyilvánvaló, mert a munkaidő-kedvezmény 50%-ának pénzbeli megváltását is a tagszervezeti tisztségviselők illetményéhez kívánja igazítani a munkáltató.

Tehát ha azt veszem alapul, hogy a BRDSZ nyugállományból visszafoglalkoztatott és főosztályvezetői illetménnyel eltérített javadalmazású főtitkárának az illetménye jelentősen magasabb (számításaim szerint minimum a triplája) a TMRSZ főtitkáraként a munkáltató által biztosított illetményemnek, akkor könnyen kiszámítható, hogy amíg az egyik szakszervezet x forint munkaidő-kedvezmény megváltást kap az adófizetők közpénzéből, ugyanazon munkáltatónál a másik szakszervezet ennek a tripláját teheti a kasszájába ugyanolyan taglétszám esetén.

Ha ehhez azt is hozzáveszem, hogy a TMRSZ tisztségviselőinek illetményét következetesen lecsökkenti a pótlékok mértékével a munkáltató, míg a „lojális” szakszervezetek tisztségviselőinek illetményét pozitív irányban eltéríti, akkor nyilvánvalóan egyedül a taglétszám növelése az az eszköz, amely rendelkezésünkre áll ezen elvtelen előnybiztosítás kompenzálására.

A TMRSZ nem engedheti meg magának azt a luxust, vagy fölösleges mártírkodást, hogy lemondjon a jogszabály által biztosított jogosultságról. Legkorrektebb az lenne, ha minden szakszervezet egyforma mértékben részesülne egy fő tag után munkaidő-kedvezményben, de nyilvánvaló, hogy a jelenlegi jogszabály előterjesztésért felelős szakminiszter eddig sem a korrektségéről volt híres, hanem az igazmondásáról.

Álláspontunk és meggyőződésünk szerint a Hszt. újabb módosítása során a tál lencse szerepét töltötte be a munkaidő-kedvezmény jelentős (33%-os) megemelése.

A javaslat eredete a homályba vész, így egyelőre nem tudjuk bizonyítani, hogy kinek a részéről fogalmazódott meg ez a felvetés. Ugyanakkor független a ténytől az, hogy ez a módosítás mézesmadzag volt-e a kormányzat részéről, vagy a szakszervezetek önös érdeke mentén előterjesztett munkavállalói érdekek eladási ára. A végeredmény sajnos ugyanaz.

A 2009. évi béremelésről lemondás ára – noha arra 2 évvel korábban a bankárkormányzat írásos megállapodást kötött a szakszervezetekkel (rongyos 4% bérfejlesztésről lett volna szó) – pedig az volt, mint utólag kiderült, hogy a rendőrségi szakszervezetek a névérték 10%-áért jutottak hozzá üdülési csekkekhez. Így jutott a BRDSZ 2 millió forintért 20 millió forint értékű üdülési csekkhez, az RVE pedig 2,8 milliórét 28 millió forint értékű üdülési csekkhez, valamint az FRSZ is hasonló nagyságu összeghez. A BRDSZ FRSZ és az RVE tagsága valószínűleg vastagon részesült is ebből a juttatásból, de hogy az elosztás elvei miként alakultak arról nincs információnk.

Azt, hogy ezeket a judási tízmilliókat miképpen osztották ki tagjaik között ezek a szakszervezetek, nincs információnk, de tény, hogy ebből a lehetőségből kizárták a TMRSZ-t, fel sem merült, hogy ebből a júdáspénzből TMRSZ tagok részesülhessenek.

Erre utólag még büszkék is vagyunk, bár lehet, hogy az inkább a balekság kategóriája egyeseknek, hogy nem vettünk részt az adófizetők pénzéből való ilyetén markolászásában. Ebben láthatólag sokkal jobb érzékkel rendelkeznek a társ szakszervezetek.

Tisztelt Fórumozók, Kollégák!

A jelenlegi érdekképviseleti rendszerben az a szakszervezet a szalonképes, és elfogadott, aki a munkáltató és a kormányzat elvárásai szerinti magatartást tanúsítja.

A TMRSZ nem szalonképes a munkáltató értékítélete szerint. Éppen a mai napon értesültem arról, hogy a rendőrségen az idő visszafelé halad munkavállalói és tisztségviselői jogok vonatkozásában, de ez persze csak a TMRSZ vonatkozásában helytálló.
A végrehajtásban évtizedekig dolgozó munkavállalók, megelégelve a sorozatos jogfosztásokat a TMRSZ soraiba állnak be tisztségviselőnek egyre nagyobb számban. Ez ellen a munkáltató sokat nem tud tenni, azonban van egy fájó pont amivel tanúsítja, hogy a korrekt együttműködés számára valójában mit is jelent.

L.L. tisztségviselőnk körzeti megbízotti illetményét és még további két tisztségviselőnkét az összes járandóságával megrövidítette a munkáltató, hivatkozva egy olyan 2009-es Legfelsőbb Bírósági ítéletre, amely ellentmond és a munkáltató érdekeit helyezi előtérbe egy 1981-es Legfelsőbb Bírósági döntés (BH1981. 82.) megállapításával. 1981-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta: „Az időbéres és havidíjas átlagkeresetét személyi alapbére, valamint a tárgyidőszakban a részére kifizetett valamennyi, az átlagkereset számítás során figyelembe veendő díjazás összegének alapul vételével kell kiszámítani.

Papíron a jogszabályi rendelkezések szerint a szakszevezeti tisztségviselő eredeti beosztása szerinti illetményre jogosult”, sőt a Hszt. 44.§ (3) bek. szerint jogai és kötelezettségei azonosak a szolgálati beosztást betöltőkével.”.

Ugyanezt támasztotta alá 2002-ben az a Legfelsőbb Bírósági eseti döntés is (BH2002. 456.) amely szerint: ”A szakszervezeti tisztségviselő munkaidő-kedvezményének indoka az, hogy ha a tisztsége folytán nem munkát, hanem szakszervezeti tevékenységet lát el, ugyanúgy részesüljön díjazásban, mint ha munkát végezne.”.

Érdekes módon 1981-ben és 2002-ben is még ugyanúgy vélekedett a Legfelsőbb Bíróság a szakszervezeti tisztségviselők jogait illetően, de 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntéseivel ellentétesen már azt mondta ki, hogy a végzett tevékenységre tekintette folyósított pótlékra nincs joga annak a tisztségviselőnek, aki munkatársai érdekeinek védelme miatt szakszervezeti tisztséget vállal.

Természetesen ez a jogsértő és nyilvánvalóan a nemzetközi szabályokkal ellentétes bírói jogértelmezés nem fogja megállni a helyét a nemzetközi bíróság előtt, de alkalmas arra, hogy a munkavállalók számára iránymutatást adjon arra, hogy mely szakszervezet ellehetetlenítésére törekszik a jelenlegi bankárkormányzat a rendelkezésére álló összes törvényes és annak látszó, de azon túli eszközzel. Sajnálatos körülmény hogy ebben partnerre talált a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa személyében.

Engedjétek meg, hogy e kitérő után hangsúlyozzam azt, hogy a TMRSZ vezetőjeként munkatársaimmal törekszünk arra, hogy a rendészeti munkavállalók helyzete, megbecsültsége jelentősen javuljon az elkövetkezendő rövid időszakon belül.

Sajnálatos, hogy hazánk 2009-re olyan erkölcsi és morális válságba került, ahol már a hazai igényérvényesítések lehetősége erősen behatárolt, sok esetben lehetetlennek látszik. Azon vagyunk, hogy ez a jelenlegi helyzet a munkavállalók megelégedésére változzon, amely rendkívül nehéz és rögös út, de mégis számunkra., tmrsz-esek számára az egyedül vállalható út.

Sokan úgy gondoljátok, hogy szakszervezeti tagdíjat fizetni ablakon kidobott pénz és eddigi tapasztalataitok ezt bizonyára alá is támasztják.

A TMRSZ-t minden irányból támadták eddig is, és fogják ezután is támadni, de minden támadást ki lehet védeni ha minél többen, minél szervezettebben lépünk fel munkavállalói jogaink védelmében.

Sajnálatos tény, hogy a munkáltatói oldal igazi hamiskártyás módjára a tisztségviselők egyébként is szégyenletesen alacsony jövedelmét kurtítja meg, ezzel elvéve azt a pár ezer, vagy pár tízezer forintot, amely a megélhetésükhöz kell.

Az ORFK jelenlegi vezetésének emberségessége lemérhető azon, hogy egy körzeti megbízott pótlékait vonják el olyan rendőrtől, aki kiskorú gyermekét neveli és akinek majdani nyugdíjának megállapításakor hiányozni fog az a pár ezer forint is, amelyet ezzel a kicsinyes és méltatlan – legjobban a selejt bosszújához hasonló mentalitásnak nevezhető – ténykedéssel vontak el.

Bízom benne, hogy ez a munkáltatói ténykedés nem tisztségviselőink elkeseredéséhez és a végzett munkájuk feladásához, hanem elszántságuk növeléséhez fog vezetni és még több rendőrségi munkavállalót fognak meggyőzni abban, hogy a TMRSZ-hez csatlakozni a jövő útja.

Hiszem, hogy a TMRSZ hozzá tud járulni a maga eszközeivel az elrontott, és kisiklott rendszerváltás felülvizsgálatához és előbb-utóbb a magyar rendészeten belül is csak hiteles, elvtelen alkukba nem bocsátkozó szakszervezetek bírhatják a munkavállalók bizalmát.

Munkátokhoz további sikereket és jó erőt, egészséget kívánok.

Tisztelettel:

Szima Judit főtitkár