A TMRSZ 2009. 02. 16-án az Alkotmánybírósághoz fordult a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. §. (2)bekezdésének első mondatának és az 1996. évi XLIII.törvény 27. §. (2)bekezdésének megsemmisítése tárgyában annak alkotmányellenesége miatt.
A TMRSZ-től függetlenül az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az AJB-6567 /2009. számon hasonló megállapításra jutott. A teljes jelentés olvasható cikkünk további részében.
Előzmény: Sztrájkjogot!
ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK
ORSZÁGGYÜLÉSI BIZTOSA
Ügyszám: AJB 6567/2009
Előadó: Dr. Csór Erika
Melléklet: jelentés
Szima Judit
Főtitkár
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete
7101. Szekszárd Pf. 86.
Tisztelt Főtitkár Asszony!
Tájékoztatom, hogy a sztrájkhoz való jog, mint Alkotmányban biztosított alapjog érvényesülése, illetve a gyakorlatban való kimunkálása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosaként 2008-bari átfogó programot, a kérdés valamennyi releváns szempontját feltáró alapjogi projektet indítottam. Ennek keretében nem mellőzhettem a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai sztrájkjoga teljes tiltásának elemzését sem.
Tájékoztatásul mellékelten megküldöm a hivatalból indult vizsgálatom során feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat összefoglaló és az azokból levont következtetéseket tartalmazó jelentésemet.
Budapest, 2009. október 20.
Üdvözlettel:
Prof. Dr. Szabó Máté
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának
JELENTÉSE
az AJB 6567/2009. számú ügyben
2009. október
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának
Jelentése
az AJB-6567 /2009. számú ügyben
Ügyintéző dr. Csóré Erika
Az eljárás megindulása
A „hivatásosok” sztrájkjogával összefüggésben 2008 őszén az igazságügyi és rendészeti miniszter állásfoglalását kértem abban a kérdésben, hogy megítélése szerint szükséges és alkotmányosan megalapozott-e a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai sztrájkjogának teljes körű tiltása. Kérdésként fogalmaztam meg azt is, hogy ki lehet-e alakítani a jelenleginél lazább mechanizmust, amely rugalmasabb eszközöket alkalmazva tölti ki azt a rést (küszöböli ki azon hátrányokat), amit a sztrájkjog teljes tilalma e területen okoz.
Az állásfoglalás kérésének indoka az volt, hogy véleményem szerint felmerült a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény és a kapcsolódó normák felülvizsgálatának igénye, mivel a hivatásos állomány számára a sztrájk szervezése, valamint az abban való részvétel nem megengedett. Természetesen e felülvizsgálat során figyelemmel kell lenni arra, hogy az egyes rendvédelmi szervek funkciója más és más, továbbá hogy egy esetleges sztrájk ne lehetetlenítse el, alapvetően ne akadályozza a szervezet munkáját. Különösen pedig ne veszélyeztesse az alapvető jogok, valamint közbiztonság védelmét. mint társadalmi érdeket, vagyis a még elégséges szolgáltatás ebben az esetben is biztosított legyen.
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás hiányosságai alapján felmerült a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság követelményével és a sztrájkhoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 16. * (2) bekezdése alapján, hivatalból vizsgálatot indítottam.
Vizsgálatom eredményes befejezése érdekében az Obtv. 18. (4) bekezdése alapján felkértem a témában érintett néhány szakszervezet vezetőjét, hogy fejtse ki az általam felvázolt dilemmákkal összefüggő álláspontjukat. Áttekintettem továbbá a rendvédelmi szervek dolgozói sztrájkjogát meghatározó hatályos magyar jogszabályokat, valamint a hazánk által aláírt és törvénnyel kihirdetett, vonatkozó nemzetközi egyezményeket.
Érintett alkotmányos jogok
• A jogállamiság elve és az abból fakadó jogbiztonság követelménye. (Alk. 2. * /6/ bek.)
• A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. (Alk. 7. /1/ bek.)
• A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. (Alk. 8. /2/ bek.)
• A sztrájkhoz való jog (Alk. 70/C. (2) bek. „A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni.”)
A megállapított tényállás
1. Az igazságügyi és rendészeti miniszter megkeresésemre adott válaszában előadta. hogy a sztrájkjog sajátossága, hogy gyakorlása minden esetben mások jogainak. adott esetben alapjogainak különböző mértékű korlátozásával jár. Az Alkotmánybíróság számos esetben vizsgálta az alapvető jogok korlátozásának határait, és kialakította a követendő elvi irányokat. Ennek alapján az alapvető jog korlátozásának formai feltétele a megfelelő jogszabályi szint. vagyis csak törvényben lehet ilyen tartalmú előírást megfogalmazni .A korlátozás tartalmi követelménye pedig az ún. szükségességi-arányossági tesztnek való megfelelés kötelezettsége. Ebből következően a miniszter szerint minden olyan elengedhetetlen korlátozás elfogadható, amely valamely másik alapjog vagy cél érdekében és a cél eléréséhez szükséges mértékben valósul meg.
Hivatkozott a miniszter az Alkotmánybíróság következő megállapítására is:,… a sztrájkjogot Alkotmányunk az alapjogokról szóló fejezetei rendelkezései között biztosítja, de ugyanakkor e jog korlátaira is utal. A 70/C.§ (2) bekezdése szerint „ A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni.” A .sztrájkjog a munkaviszonyban állók részére jelent biztosítékot azokban az esetekben,. amikor a „ munka és a foglalkozás szabad „megválasztásához való jog, továbbá az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jog, valamint pihenéshez és szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog valamelyikével nem élhetnek, illetve azokat nem, érvényesíthetik „ (673/B 1990. AB határozat)
Határozatában az Alkotmánybíróság arra is utalt – tartalmazza a miniszteri válasz.-, hogy’ . az igazságszolgáltatás tagjainak sztrájkja mások alapvető jogainak érvényesítését veszélyeztetné, súlyosabb esetben ténylegesen megakadályozná. Az állampolgári jogok védelme, e védelem hatékonysága, illetve annak a biztosítása szükségessé teszi az igazságszolgáltatás tagjai sztrájkjogának messzemenő korlátozásának — gyakorlatilag annak eltörlését – mivel e nélkül mások alapvető jogainak védelme nem biztosítható.
Utalt a miniszter továbbá arra az alkotmánybírósági döntésre. mely tartalmazza, hogy a Honvédség és rendvédelmi szervek az igazságszolgáltatási szervekhez hasonlóan – az Alkotmányban meghatározott alapjogok érvényesülését segítik elő, alapvető feladatuk az alkotmányos rend és az alapvető emberi jogok védelme. E szervek az Alkotmányban biztosított alapvető’ jogok védelmét kötelezettségeik maradéktalan teljesítésével tudják hatékonyan szolgálni. A jogalkotó feladata az intézmény és eszközrendszer olyan alakítása, amely lehetővé teszi, hogy e szervek alkotmányos rendelkezésüknek minden körülmények között eleget tegyenek. A honvédség és a rendvédelmi szervek feladataikat rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott személvi állományukkal látják el. A törvényekben meghatározott személyi állományuk tagjai az e szerveknél alkalmazott közalkalmazottak és köztisztviselők is. A honvédség és a rendvédelmi szervek alkotmányos feladatuk hatékony ellátását csak a teljes személyi állomány munkája tudja biztosítani. Valamennyi alkalmazott a munkakörébe tartozó feladatkör ellátásával szolgálja az egész szervezetet, és ez függetlenül attól. hogy az alkalmazott milyen jogviszony keretében végzi a tevékenységét. A hivatalos szolgálatot teljesítők munkáját közvetlenül segítő köztisztviselők és közalkalmazottak sztrájkja esetén az általuk ellátott feladatok elmaradása, vagy azok teljesítésében való késlekedés jelentősen hátráltatja a szervezetet feladatai teljesítésében, ezzel akadályozhatja az állami feladatok ellátását, az élet – vagyonmentést, vagyis mások alapvető jogainak érvényesítését.” (88/B/ 1999. AB határozat)
A miniszter szerint az Alkotmánybíróság hivatkozott mindkét határozatában azt állapította meg, hogy a honvédség ás a rendvédelmi szervek személyi állománya egészére nézve, ide értve a köztisztviselőket és közalkalmazottakat is, a Sztrájktörvény 3. (2) bekezdésében rögzített sztrájktilalomnak alkotmányos indoka van.
Az igazságügyi és rendészeti miniszter elemezte a kapcsolódó nemzetközi jogi szabályokat is és arra a következtetésre jutott, hogy a sztrájkjog gyakorlásának részletes rendelkezéseire vonatkozóan nincs közösségi szabályozás, azok kialakításának joga a tagállamok nemzeti hatáskörében maradt. Az Európai Unió más tagállamainak jogalkotása legfeljebb tájékoztató jelleggel vehető figyelembe.
A miniszter összességében úgy foglalt állást, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állománya esetében a sztrájkhoz való jog korlátozásának alkotmányossága nem vitatható.
2. A Független Rendőr Szakszervezet főtitkára válaszában előadta, hogy az általuk képviselt hivatásos állomány tagjai szolgálati viszonyukból fakadó kötelmeit a szerv rendeltetésszerű feladatainak megvalósítása érdekében — önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életük és testi épségük kockáztatásával, egyes alapjogaik korlátozásának elfogadásával teljesítik. Az átlagos munkavállalóhoz képest jelentkező többletkötelezettségeiket korábban jogszabályok többletjogokkal díjazták. Napjainkra azonban e többletjogosultságok megszűntek, így indokolttá vált a kötelezettségek megfelelő arányú szűkítése is.
A szóban forgó szabályozási igényt alátámasztja a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 154. számú Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 2000. évi LXXIV. törvény, amely leszögezi, hogy „ … a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek lényeges kötelezettsége a világ nemzetei között olyan programok előmozdítása, amelyek a kollektív tárgyalási jog tényleges elismerésére fognak vezetni “, megjegyezve, hogy ez az elv „a világ minden lakójára teljes mértékben vonatkozik “. Ebből következően pedig — a főtitkár szerint — a hivatásos állományhoz tartozó személyeket is megilleti a tényleges kollektív tárgyalási jog, melytől nehezen választható le a sztrájkhoz való jog, mint a kollektív tárgyalási jog egyik eszköze. Ezért szükségesnek tartaná rendezni a hivatásos állomány sztrájkhoz való jogát úgy, hogy a sztrájk ne lehetetlenítse el, illetve alapvetően ne akadályozza a rendvédelmi szerv munkáját, s ne veszélyeztesse a közbiztonság védelmét, a közrendet, valamint az államhatár rendjét, mint társadalmi érdekeket. Megjegyezte azt is, hogy a sztrájkot minden esetben egyeztető eljárásnak kellene megelőznie. ha ez nem vezetne eredményre, akkor miniszteri szintű egyeztetést kellene tartani. Ez biztosítaná a sztrájkkal való visszaélés elkerülését.
3. A Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezetének elnöke — hasonlóan a Független Rendőr Szakszervezet főtitkárához — arra a következtetésre jutott, hogy a hivatásos állomány érdekei hatékony képviseletének egyik, a nyomásgyakorlás legvégső eszköze valóban a sztrájk. Ha ez tiltott, akkor azt valamilyen módon ellentételezni kellene, de ez mára megszűnt. Fontos kérdésnek tartja ezért, hogy legyen egyezkedési lehetőség a rendvédelmi szerveknél, ha pedig ez nem vezetne eredményre, megállapodásra, akkor legyen egy olyan kiépített mechanizmus, amelyben az állományt képviselő szakszervezet és az állam közötti vita eldől.
4. A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke ugyancsak fontosnak tartja a hivatásos állomány kollektív jogainak — ezen belül a törvényes sztrájkjognak — ás általában a rendvédelmi szakma tagjainak kormányzati, törvényhozásbeli érdemei, jogai elismerésének biztosítását. Álláspontja szerint a rendvédelmi szervekre kiterjedő általános sztrájk tilalom alkotmányellenes, mert Magyarország által aláírt nemzetközi szerződéseket sért. Például a tűzoltóknál, büntetés-végrehajtási dolgozóknál egyáltalán nem lehetne megtiltani a sztrájkhoz való jogot, de a rendőrök sztrájkhoz való jogát csak a szükséges mértékig lehetne korlátozni.
5. Alkotmányunk 70/C. (2) bekezdése szerint a sztrájkjogot, az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni. Ezen kívül az Alkotmány nem rendelkezik a sztrájkjogról, de azt megállapíthatjuk, hogy a szakszervezeti jogok kontextusába helyezi.
A sztrájkjogot részleteiben az 1989. évi VII. törvény (Sztrájktörvény) szabályozza. Eszerint a dolgozókat a gazdasági ás szociális érdekeik biztosítására, megilleti a sztrájkjog. Ezen általános szabály alól maga a törvény csak szűk körben tesz kivételt. A Sztrájktörvény 3. (3) bekezdése szerint’… Nincs helye sztrájknak, ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná.”
A Sztrájktörvény személyi jellegű sztrájk tilalmat is felállít. „Nincs helye. sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél a rendvédelmi, rendészeti, igazságszolgáltatási szerveknél, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál.” 3. /2/ bek. első mondata). Ugyanakkor az államigazgatási szervek dolgozói (közalkalmazottak. köztisztviselők) a Kormány ás az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett, gyakorolhatják sztrájkjogukat (3. p. 2 bek. második mondata).
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: 11 szt.) 27. (2) bekezdése nem engedi meg a hivatásos állomány érdekképviseletei Számára a sztrájk szervezését:., Az érdekképviseleti szervek e törvény keretei között szabadon működhetnek és gyakorolhatják jogosítványaikat. Sztrájkkal azonban nem szervezhetnek, és tevékenységükkel nem akadályozhatják meg a fegyveres szerv rendeltetésszerű működését, a parancsok és intézkedések végrehajtását.”
Az Alkotmánybíróság 673/B/1990. számú már hivatkozott határozatában úgy foglalt állást, hogy a Sztrájktörvény 3. (2) bekezdése nem ellentétes a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (kihirdetve 1976. évi. 9. tvr-ben) 8. cikkének 2. bekezdésével, amely így szól: “E cikk nem akadályozza, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség, valamint az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását törvényes korlátozásának vessék alá”. Az Alkotmánybíróság nem találta ellentmondásosnak a Sztrájktörvény 3. (2) bekezdéséhen foglalt korlátozást a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettség tartalmával sem.
A közszolgálatban foglalkoztatottak szervezkedési szabadságának védelméről és a foglalkoztatási feltételeik megállapításával kapcsolatos eljárásokról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1978. évi 64. ülésszakán elfogadott 151. számú Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 2000. évi LXXIII. törvény kifejezetten a közszférában foglalkoztatottak kollektív jogaival foglalkozik. Magyarországon az Egyezmény 1995. január 4-étől) hatályos. Az Egyezmény hatálya a hatóságok által foglalkoztatott valamennyi személyre kiterjed, de a nemzeti jogalkotásnak kell megállapítania azt, hogy az abban meghatározott jogok mennyire irányadók azon magas beosztású munkavállalókra, akik általános ügydöntő vagy vezető feladatokat látnak el, illetve azokra, akiknek feladatai szigorúan bizalmas jellegűek. .A nemzeti jogalkotás határozza meg azt is, hogy mennyiben alkalmazzák az Egyezmény rendelkezéseit a fegyveres erők és a rendőrségre.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 154. számú Egyezménye a közszféra vonatkozásában kizárólag azt engedi meg, hogy a nemzetállam a közszféra alkalmazottaira nézve speciális szabályokat alkosson. Azt viszont nem tartalmazza, hogy a közszféra alkalmazottai csak a konzultáció (kollektív tárgyalás) jogával élhetnek. Ezen Egyezményhez is csatlakozott hazánk. A kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 154. számú Egyezmény kihirdetéséről rendelkező, már idézett 2000. évi LXXIV. törvény szintén 1995. január hó 4. napjától hatályos. Ezen Egyezmény 1. cikk 2. pontja is azt hangsúlyozza, hogy „Az, hogy Jelen Egyezményben nyújtott rendelkezések milyen mértékben terjednek ki a fegyveres testületekre, ás a rendőrségre, nemzeti joglakolás, illetőleg a nemzeti gyakorlat határozhatják meg.”
Az Európa Tanács 1961-ben fogadta el az Európai Szociális Kartát (Karta), melynek hazánkba való kihirdetéséről az 1999. évi C. törvény szól. A Karta 1988. évi Kiegészítő jegyzőkönyvének kihirdetése is megtörtént a 2005. évi XCVIII. törvénnyel. A Karta tulajdonképpen felsorolja a szociális jogokat és megfogalmazza tartalmukat, melyeket a részes államoknak biztosítaniuk kell. A Karta a sztrájkjogról a béralkuhoz való jog keretében így rendelkezik: „ A béralku megkötésére irányuló tárgyalások folytatására való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek … elismerik a dolgozók és a munkaadók jogát az érdekkonfliktusok esetén történő kollektív fellépésre, beleértve a sztrájkhoz való jogot is, azon kötelezettségek függvényéhen, amelyek a korábban életbe lépett kollektív szerződésekből eredhetnek” (6. cikk. 4. pont).
A sztrájkjog korlátozása csak a Karta 31. cikke körében megengedett, eszerint:
„1. Az I. Részben meghatározott jogokat és alapelveket tényleges megvalósításuk és a II. Részben biztosított gyakorlati alkalmazásuk során semmiféle olyan megszorításnak vagy korlátozásnak nem szabad alávetni, amelyeket ezekben, a Részekben nem tettek kifejezetten lehetővé, kivéve a jogszabályban meghatározott olyan megszorításokat ás korlátozásokat, amelyek egy demokratikus társadalomban mások jogainak és szabadságjogainak vagy a közérdek, a nemzetbiztonság, a köze egészségügy vagy a közerkölcs védelmében szükségesek.
2. A jelen Kartában meghatározott jogoknak ás kötelezettségeknek a Karta által lehetővé tett korlátozásai kizárólag csak abból a célból alkalmazhatóak, amelyre azokat lehetővé tették”
A Karta 5. cikke a szervezkedési joggal kapcsolatban a következőket tartalmazza: „A dolgozók és a munkaadók azon szabadságának biztosítására és támogatására, hogy gazdasági és szociális érdekeik védelmében helyi, országos vagy nemzetközi szervezeteket hozhatnak létre és csatlakozhatnak e szervezetekhez, a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a nemzeti törvények sem önmagukban, sem alkalmazásuk révén nem csorbítják ezt a szabadságot. Az e cikkben biztosított garanciák rendőrségre alkalmazásának mértékét a nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák majd meg. E garanciák fegyveres erőknél szolgálatot teljesítőkre történő alkalmazásának alapelveit és azt a mértéket, ameddig az e kategóriához tartozó személyeknél e garanciákat biztosítják, ugyancsak nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák meg.”
Az Európa Tanács Rendőrségről szóló 690/1979. számú határozata szerint „ A Közgyűlés … úgy ítéli meg, hogy az emberi jogok védelmének európai rendszerét erősítené, ha a rendőrségre vonatkozó szolgálati szabályzat tekintetbe venné az alapvető emberi- és szabadságjogokat…a rendőrtisztviselők számára ugyanolyan jogokat jogállást kell biztosítani, mint az állami tisztviselőknek “.
Hasonló megfogalmazást tartalmaz a Rendőrszakszervezetek Európa Tanácsának II. Kongresszusán (1992. november 6.) elfogadott Európai Rendőri Charta, amely tartalmazza, hogy: A rendőrségi szervezet működését és tevékenységét szabályozó normáknak lehetővé kell lenniük minden tag számára a magán- ás közösségi jogok és szabadságjogok gyakorlását, mégpedig – a demokratikus korlátozásokon túlmenő – mindenfajta behatárolás nélkül annak érdekében, hogy hivatali cselekvéseiket a jogi-alkotmányos rend tiszteletben tartásával, részrehajlás nélkül, faji vagy ideológiai diszkriminációtól mentesen végezzék, visszautasítván a korrupciót, az intézkedéseikből következő cselekedetek pedig ne ütközzenek törvénybe.
6. Alaposabb elemzés céljából röviden áttekintettem néhány ország sztrájkjogi szabályozását. Ezek a következők:
Olaszországban a sztrájkjogot az Alkotmány rögzíti. de a részletes szabályozását nem Írja elő. 1930-as alkotmánybíróság határozat alapján 2 év szabadságvesztéssel sújtható az a közszolgálatban dolgozó munkavállaló, aki beszünteti a munkát. 1969-es alkotmánybírósági határozat szerint: a közszolgálatban foglalkoztatottak sztrájkját bizonyos körülmények között elismeri. Hivatásosok sztrájkjogával kapcsolatban rendelkezést nem tartalmaz semmilyen jogszabály.
Az Egyesült Királyságban a kollektív szerződések mellett, számos részlet ‚Act”. valamint a Common Law rendezi a sztrájkkal kapcsolatos kérdéseket. Egy 2003-han tartott tűzoltó sztrájk az angol munkajog szerint annak ellenére legálisnak minősült, hogy sokan nemtetszésüknek adtak hangot. Ugyan az angol törvények tiltják a rendőröknek sztrájkot. 1919-ben, majd 2008. január 23-án mégis sztrájkba léptek. A jelenlegi brit kormány napirendre tűzte a büntetés-”végrehajtási intézet hivatásos állományú dolgozóinak sztrájkjogát tiltó törvény felülvizsgálatát.
Hollandiában, 2008-ban a rendőrök két alkalommal is sztrájkoltak. Számos cikk számolt be arról, hogy a rendőrök sztrájkja miatt két labdarúgó mérkőzést is el kellett halasztani. A hivatásos állomány tagjaival kapcsolatban azonban semmilyen jogi rendelkezés nincs az országban.
A Cseh Köztársaság hatályos törvényei részletesen szabályozzák a sztrájkhoz való jogot, megemlítve a belügyminisztériumi dolgozókat is, akik nem sztrájkolhatnak. Ezért itt az érintett szakszervezetek tüntetéssel próbálják rábírni a szaktárca vezetését követeléseik elfogadására.
Franciaországban a hivatásosokkal, kapcsolatos szabályozással a törvényhozás eddig adós maradt. Hasonló a helyzet Ausztriában, Romániában és Dániában.
Finnországban a rendőrök rendelkeznek sztrájkjoggal. E joguk természetesen korlátozott. mert a munkát teljes mértékben nem szüntetik be, de sztrájk esetén a minimális létszámra csökkentve dolgoznak. A szakszervezet egyik fontos feladata, hogy pénzeszközöket tartalékoljon az esetleges sztrájkra, mivel sztrájk esetén a munkáltató helyett a szakszervezet biztosítja a pénzt a sztrájkolóknak. Amennyiben nem rendelkeznének pénztartalékokkal, a munkáltató nem tekintené komoly ellenfeleknek az érdekképviselőket. Sztrájk megszervezésénél kiemelt figyelmet fordítanak az állampolgárok, a társadalom véleményére. Ha az embereknek nem tetszik a rendőrök munkabeszüntetése, akkor nem sztrájkolnak.
Finnországban legutoljára 1976-han sztrájkoltak a rendőrök. (Forrás: http://www.tmrsz.hu/hirek—aktualis/600-tinnorszag-heszaniolo—2.html)
„Van sztrájkjoguk a rendőröknek Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban. Svájcban a rendőrök annak ellenére sztrájkolhatnak, hogy ott ilyen joggal a közszféra hasonlítható helyzetben levő kategóriái közül például a katonák, diplomaták, határőrök, vámosok, légi forgalomirányítók nem rendelkeznek. Ugyanakkor a rendőrség esetében ott is, ahol az elvben megengedett, a sztrájkban résztvevők körére, illetve a sztrájk terjedelmére, időtartamára nézve különböző korlátokat intézményesítettek. A rendőrsztrájk jogi lehetőségével egyes államokban ténylegesen – igaz, a magánszférához képest jóval ritkábban – élnek is, erre példa Franciaország, Belgium, Svájc. Más államokban ez inkább az érdekérvényesítésben sikerrel hivatkozott, de valójában be nem vetett eszköz. A joggyakorlat tehát sokrétű, és sem, a jogcsalád sem a regionális helyzet nem meghatározó.”(88/B/1999. AB határozat)
A vizsgálat megállapításai:
I.
1. Mindenekelőtt a témakört érintő vizsgálati hatásköröm általános megalapozása alátámasztását tartottam szükségesnek. Miután erre már több jelentésemben kitértem, elegendőnek tartom az azokra való hivatkozást. Igy különösen: az OBH 4750/2008. és az OBH 4620/2009. számú jelentésekre, melyekben – többek között – rámutattam, hogy álláspontom szerint az ombudsman mandátuma keretei között marad, amikor az alapjogi aspektusú vizsgálathoz nélkülözhetetlen módon, hivatalból elrendelt eljárás keretében – a konkrét alapjogsérelmek megelőzése érdekében – áttekinti a releváns jogi szabályozás egyes elemeit, feltérképezi, és jelzi a normaszöveggel kapcsolatos alkotmányossági aggályait.
2. Azt is szükségesnek tartottam megvizsgálni, hogy a sztrájktörvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági határozatok mennyiben érintik, illetve korlátozzák az országgyűlési biztos vizsgálati hatáskörét (lásd még az OBH 5205/2002. számú ombudsmani jelentést).
Az Alkotmánybíróság a már említett 673/B/l990. és a 88/B/1999. számú határozataiban foglalkozott a sztrájkjog kizárásával, korlátozásával, összefüggő szabályokkal, továbbá kitért a Magyarország számára kötelezettséget megállapító legfontosabb nemzetközi egyezményekre ás a nemzetközi szabályozási gyakorlat összehasonlító elemzésére is.
Álláspontom szerint az idézett alkotmánybírósági határozatok megállapításai önmagában nem zárják ki azt, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állományának sztrájkhoz való joga érvényesülésével kapcsolatban hivatalból vizsgálatot folytassak. Utalnom kell itt arra is, hogy az alkotmánybírósági ás az ombudsmani alapjog-értelmezése – az intézmények eltérő rendeltetésénél fogva – céljában és módszerében is különbözhet egymástól, ás a levont következtetések, sem feltétlenül esnek teljesen egybe. Könnyen előállhat az a helyzet, hogy egy jogszabályi rendelkezés nem minősül alkotmányellenesnek, de olyan hiányosságok, ellentmondások jellemzik, amely a gyakorlati alkalmazása során alapvető joggal összefüggő visszásságot idézhet elő.
Az Alkotmánybíróság a maga eljárása során jellemzően nem értékeli azt a gyakorlatot, amely egy adott jogszabályi rendelkezés alkalmazására vonatkozik. Sőt, az Alkotmánybíróság az alkotmány- konform értelmezés módszerét követi a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata során. Az alkotmány- konform értelmezés azt jelenti, hogy nem állapítható meg egy jogszabály alkotmányellenessége, ha a jogszabálynak lehetséges olyan értelmezése, amely összhangban van az Alkotmánnyal.
Az ombudsman minden esetben alkotmányos joggal összefüggő visszásságot állapít meg, ha a hatóság jogalkalmazása nem felel meg az alkotmányosság követelményeinek. Ha az ombudsman megítélése szerint az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság a jogszabály hiánya, hiányossága, nem egyértelmű rendelkezése vagy feleslegessége miatt következett be, az Obtv. 25. paragrafusa alapján lehetősége van a jövőbeli visszásság elkerülése érdekében jogszabály módosítást, hatályon kívül helyezést, illetve jogalkotást kezdeményezni. Nem zárja ki a visszásság megállapítását és a jogalkotási kezdeményezés megtételét az sem, ha az érintett jogszabályt az Alkotmánybíróság korábban nem találta alkotmányellenesnek.
Úgy gondolom, nem vitatható, hogy az alkotmányos joggal összefüggő visszásság jövőbeli elkerülése érdekében tett, jogalkotást érintő ombudsmani javaslat nem minősíthető „második normakontrollnak”, amely adott esetben ellentmondana az Alkotmánybíróság korábbi döntésének.
Az Obtv. 25. paragrafusa szerint az ombudsmant megillető javaslati jog egy olyan tartamú alkotmányos jogalkotási javaslat kezdeményezésére irányul, amely az ombudsman szerint jobban szolgálná a jogalkalmazás alkotmányosságának érdekeit. Az Obtv. 25.-a szerinti jogalkotást érintő hatáskörét az országgyűlési biztos – véleményem szerint – csak akkor nem gyakorolhatná, ha az Alkotmánybíróság a már alkotmányosnak minősített jogszabállyal kapcsolatban olyan zárt rendszerű érdemi határozatot hozna, amely eleve és elvileg kizárja az adott életviszonyra vonatkozó más tartalmú jogszabály alkotmányosságát.
Az országgyűlési biztos eljárási és döntési lehetősége szempontjából nem hagyható figyelmen kívül az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII törvény (a továbbiakban:
Abtv.) 27. §. (2) bekezdéséinek előírása sem, mely szerint az Alkotmánybíróság határozata mindenkire kötelező. A mindenkire kötelező határozat az Abtv. paragrafusa szerinti hatáskörök gyakorlásával összefüggő érdemi döntés. Az alkotmányossági vitát eldöntő határozat kötelező jellege azonban – álláspontom szerint – nem terjed ki annak indoklására. Vagyis a határozat indoklásához – melyek rendszerint alkotmányértelmezési megállapításuk – nem fűződik kötelező erő. Meggyőző erejük a határozatot alátámasztó érvelés koherenciájából és jogi logikájából származnak.
Mindebből az a következtetés adódik az országgyűlési biztos hatáskörére, hogy a sztrájkjog kizárásának, korlátozásának a 673/B/ 1990. és a 88/B/1999. számú AB határozatokkal érdemben elbírált kérdésekben konkuráló álláspont nem képviselhető. Az országgyűlési biztos nem alapozhatja eljárását annak feltételezésre, hogy a Sztrájktörvénynek a határozatok érdemi részében elbírált elemei mégis alkotmányellenesek. Nem köti viszont az országgyűlési biztost – miként mást sem – az alkotmánybírósági indokolás, iránymutatásként ugyanakkor használható. Az alkotmánybírósági határozatok indokolása Ugyanis többnyire a tudományos értekezések színvonalán mozog, éppen azért. hogy az érvelés jogilag hozzárendelt. Kötelező erő nélkül is követésre találjon. Az alkotmánybírósági határozatok indokolási részének nem kötelező jellegéről kifejtett álláspontom természetesen nem jelenti azt, hogy az országgyűlési biztos függetleníthetné magát az Alkotmánybíróság indokolásában foglaltaktól. Ha ezt tenné. a határozat megállapításait sem fogadhatna el, holott az Abtv. szerint azok számára is kötelezőek.
A 673/B/l990. és a 88/B/1999. számú AB határozatok érdemi – “határozati” – részében foglaltakat a saját vizsgálatom szempontjából is kötelezőnek ismerem el. A határozatok indokolásából azonban csak azokat az elemeket hasznosítottam, amelyek az országgyűlési biztosi vizsgálat sajátos jogalkalmazás-centrikus követelményeinek megfelelnek, s amelyek a sztrájkhoz való jog alkotmányos értelméről és tartalmáról kialakított felfogásom szerint megalapozottak.
II.
A hatályos jogszabályi rendelkezések, és a vonatkozó nemzetközi egyezmények, valamint a megkeresésemre adott miniszteri. Illetve szakszervezeti vezetők válaszai alapján az alábbi megállapításokat teszem:
1. A hivatásosok sztrájkjognak korlátozására a sztrájktörvény két rendelkezést is tartalmaz. A törvény 3. §. (3) bekezdése szerint nincs helye sztrájknak, ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kór elhárítását gátolná. Az élethez ás az emberi méltósághoz, valamint az, egészséges környezethez való alkotmányos jogokra figyelemmel ezt a funkcionális (hatásalapú) korlátozást (de nem tiltást!) — az alkotmánybírósági határozatokban megállapítottakra is figyelemmel — indokoltnak és a nemzetközi gyakorlathoz igazodónak tartom.
A Sztrájktörvény 3. §. (2) bekezdés első mondata ezen felül egy adott alanyi (személyi) kör számára is határozott, kivételt nem engedő sztrájktilalmat állít fel, amikor kimondja, hogy nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi rendészeti szerveknél, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál.
A 3. §. (2) bekezdés második mondata szerint az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített Sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga. Utóbbi rendelkezés az első mondathoz képest – amely egy kategorikus tiltó előírás – enyhébb, megengedő. Az egyes rendvédelmi szervek is látnak el azonban olyan feladatokat, melyek államigazgatási vagy részben államigazgatási szervvé minősíti őket (például a rendőrség részben rendészeti feladatokat ellátó államigazgatási szerv).
Az OBH 4620/2009. számú jelentésemben már rámutattam, hogy a Sztrájktörvény 3. (2) bekezdés második mondata alkotmányos joggal összefüggő visszásságra utal, így jelen jelentésemben elegendőnek tartom azt idézni.
“A Sztrájktörvény 3. §. (2) bekezdésének második mondata mindezek alapján nem felel meg az Alkotmány 8. §. (2) bekezdésében foglaltaknak: a sztrájkjogot korlátozni eszerint ugyanis csak törvényben lehet, a legalapvetőbb korlátokat pedig csak a Sztrájktörvény tartalmazhatja. Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján az alapjoggal összefüggő részletszabályokat Is legfeljebb rendeleti szinten lehet meghatározni. Nem tekinthető tehát álláspontom szerint formai szempontból alkotmányosnak a Sztrájktörvény azon megoldása, hogy az államigazgatási szerveknél dolgozók körére nézve a sztrájkjog korlátozására vonatkozó szabályok meghatározására a Kormány és az érintett szakszervezetek közötti megállapodás keretében ad felhatalmazást. Az államigazgatási szervek alkalmazottainak, köztisztviselőinek sztrájkjogát a 70/C. §. (2) bekezdésére is tekintettel ugyanis csak törvényben lehet korlátozni.
Ki kell emelni azt is, hogy a Sztrájktörvény 3. §. (2) bekezdés második mondatában szereplő “államigazgatási szerveknél” meghatározás a kellő egyértelműség hiányában nem felel meg a jogbiztonság követelményének sem. Az “államigazgatási szerv” megjelölés alapján kérdéses Ugyanis, hogy e korlátozás, korlátozásra adott felhatalmazás az alkalmazottak pontosan mely csoportjaira terjedhet ki. Így például vonatkozhat-e önkormányzatok, vagy éppen az egyes alkotmányos szervek (Országgyűlés, Alkotmánybíróság, Köztársasági Elnöki Hivatal, stb.) köztisztviselőire is. A bizonytalansággal összefüggő aggályoknak az is különös súlyt ad, hogy a törvény e szervtípus megjelölését a sztrájkjog korlátozásával összefüggésben használja, az egyértelmű szövegezésnek az Alkotmány 70/C. §. -a szempontjából kiemelt jelentősége van.
Mindezek alapján megállapítottam, hogy alkotmányosan aggályos, a jogbiztonság, illetve az Alkotmány 8. §. (2) bekezdésében meghatározott formai alkotmányossági követelmény sérelmét jelenti, illetve a sztrájkhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz a Sztrájktörvény azon szabályozása, amely az államigazgatási szerveknél dolgozók körére nézve a sztrájkjog korlátozására vonatkozó szabályok meghatározására a Kormány és az érintett szakszervezetek közötti megállapodás keretében ad felhatalmazást.”
Előzőekre figyelemmel indítványoztam az Alkotmánybíróságnál, hogy állapítsa meg a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. §. (2) bekezdése második mondatának alkotmányellenességét, mivel az ellentétes az Alkotmány 8. §. (2) bekezdésével és 70/C. §. (2) bekezdésével, továbbá sérti az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményét. Az Alkotmánybíróság várható döntésének pedig álláspontom szerint kiemelt jelentősége lesz a rendvédelmi szerveknél dolgozók – akár hivatásos, akár közalkalmazott vagy köztisztviselői jogállású is sztrájkhoz való jogát kizáró rendelkezésekből eredő dilemmák feloldásában.
2. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt. 27. §. (2) bekezdése nem engedi meg a hivatásos állomány érdekképviseletei számára a sztrájk szervezését: ..” Az érdekképviseleti szervek e törvény keretei közön szabadon működhetnek és gyakorolhatják jogosítványaikat. Sztrájkot azonban nem szervezhetnek, és tevékenységükkel nem akadályozhatják a fegyveres szerv rendeltetésszerű működését, a parancsnok és intézkedések végrehajtását.
A Hszt. tehát kategorikusan megtiltja a hatálya alá tartozó munkavállalóknak a sztrájkjog gyakorlását, vagyis nem egy korlátozott jogról beszél, hanem a gyakorlás teljes tiltásáról (elvont jogról). A Hszt. 14. §. (1) és (2) bekezdése azonban így szól. .‚A hivatásos állomány tagja alapvető jogainak a szolgálati viszonnyal kapcsolatos korlátozása nem okozhat az elérni kívánt törvényes érdekkel nyilvánvalóan aránytalan hátrányt. Több tehetséges és alkalmas korlátozás közül azt kell választani, amely az eredmény biztosítása mellett a korlátozással érintett a legkisebb sérelemmel jár.”
Maga Hszt. tehát az alapvető jogok korlátozást, nem pedig azok teljes mértékű megvonását teszi lehetővé. A követelménnyel ellentétesnek látszik a Hszt. 27. §. (2) bekezdése, valamint a Sztrájktörvény 3. §. (2) bekezdés első mondata, amely teljes körű sztrájktilalmat állít fel a rendvédelmi szervek állományára kiterjedően. E koherencia zavar miatt kialakult jogi helyzet a jogállamiság elvével és az abból levezethető jogbiztonság következményével összefüggő visszásságot okoz. Márpedig az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) számú határozatában kifejtette, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.
Megállapította továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a „jogállamiság eleve a konkrét alkotmányos szabályokhoz képest nem kisegítő, másodlagos szabály, s nem pusztán deklaráció, hanem önálló alkotmányjogi norma, aminek sérelme önmagában is megalapozza valamely jogszabály alkotmányellenességét “. (11/1992. (Ill. 5.) AB határozat)
3. Számomra nyilvánvaló, hogy a sztrájkjog rendvédelmi szervek dolgozói részére való teljes tiltása és a szabad sztrájkjog gyakorlása között átmeneteket, fokozatokat lehet és célszerű is kialakítani. Alkotmányunk alapján is a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak alapvetően ugyanazon alkotmányos alapjogok gyakorlását kell biztosítani, mint bárki másnak: esetükben meghatározott alapjogok korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha a megszorítás feladatkörükkel összefüggésben elégedhetetlenül szükséges a rendvédelmi dolgozót foglalkoztató szerv demokratikus társadalomban való funkcionálásához.
A sztrájkjoggal foglalkozó egyes, a Magyar Köztársaság által is aláírt nemzetközi egyezmények a nemzeti jogalkotásra bízzák, hogy mennyiben alkalmazzák az egyezmények rendelkezéseit a fegyveres erőkre, és a rendőrségre. Az Európai Szociális Karta 31. cikkének már idézett tartalmából arra lehet következtetni, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állománya vonatkozásában sem tiltható meg teljesen a sztrájkjog gyakorlása, csak korlátozható, mégpedig a közérdek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy vagy a közerkölcs védelme érdekében. Ugyanezen következtetésekre lehet jutni az Európa Tanácsnak a Rendőrségről szóló 1979-ben született határozatából, amely rögzíti, hogy a rendőrtisztviselők számára ugyanolyan jogállást kell biztosítani, mint az állami tisztviselőknek.
Az Európai Szociális Karta fentebb idézett cikkéből ugyancsak a sztrájkjog korlátozásának lehetősége, mértékének megállapítására vonatkozó kötelezettség vezethető le, illetve az következik belőle, hogy a sztrájkjog gyakorlásának teljes megvonása indokolatlan, ellentétes hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásaival.
Ezek szellemében a Hszt. általános sztrájk tilalomra vonatkozó előírását (27. §. (2) bekezdés) idejét múlt rendelkezésnek tartom, amely az Európai Szociális Karta elfogadása és ratifikálása (1999) óta nem egyeztethető össze a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinkkel sem, sérti a jogállamiság elvét, nem biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját, az összhang hiánya pedig egyben a sztrájkhoz való joggal összefüggő visszásságot is okoz.
Szemben tehát az igazságügyi és rendészeti miniszter álláspontjával, a rendvédelmi szervek állományának sztrájkjogát kizáró jelenlegi szabályozást nem tudom elfogadni alkotmányosan kielégítőnek. Ennek nem mond ellent az sem, hogy a rendvédelmi feladatok ellátásának folyamatossága és zavartalansága közérdek.
Tényként lehet ugyanis megállapítani, hogy a rendvédelmi szervek nem minden munkavállalója végzi a nap 24 órájában azokat a feladatokat, melyek a szerv hatáskörében felmerülő feladatok ellátásának kötelezettségét jelentik. A munkavállaló rendelkezésre állása csak az érintett állomány egy részének tényleges munkavégzését, rendelkezésre állását követeli meg. Sőt, a felmerülő feladatok között is vannak azonnali intézkedést, illetve nem azonnali intézkedést igénylők, és vannak olyan munkakörök, beosztások is, melyek sem közvetve, sem közvetlenül nem kapcsolódnak mások alapvető jogainak védelméhez.
Mindemellett nem várható el a rendvédelmi dolgozóktól sem, hogy sztrájkhoz való joguk hiányában az érdekérvényesítés szempontjából hátrányosabb helyzetbe kerüljenek azokhoz képest, akik a magánszférában vagy az állam által működtetett közszolgáltatásban rendelkeznek sztrájkjoggal. Ez különösen belátható akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a rendvédelmi szervek tagjai, éppen a speciális alá-, fölérendeltségi viszonyokból is következően, a szigorú „katonai” rendre épülő hierarchia okán, sztrájkjog nélkül nem tudnak sikerrel fellépni érdekeik érvényesítéséért.
Természetesen a Hszt. hatálya alá tartozó szervezetek esetében is szükséges vizsgálni az án. elégséges szolgáltatás rendszerét. Amennyiben ugyanis a szóban forgó különböző állománycsoportok és különböző szakterületek (rendőrség, polgári védelem, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtási szervezet, állami és hivatásos tűzoltóság, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állománya) készen állnak a sztrájkjog gyakorlása közben is alapvető feladataik ellátására, aggály nélkül gyakorolható a sztrájkjog.
4. Végül jelentésem vizsgálati megállapításaimat összefoglaló részében is nyomatékkal szeretnék utalni arra, hogy az Alkotmánybíróság sem a 673/B/1990., sem a 88/B/1999. számú határozatában nem állapította meg a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. §. (2) bekezdése első mondata alkotmányellenességét, az arra vonatkozó indítványokat elutasította. Előbbiben azonban csak az igazságszolgáltatási szervek munkavállalói, utóbbiban a rendvédelmi szerveknél dolgozó köztisztviselők és közalkalmazottak sztrájkjogának tilalmával kapcsolatban foglalt állást. Ez a körülmény viszont nem jelenti azt, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állománya sztrájkjogának teljes kizárása nem okozhat alkotmányos joggal összefüggő visszásságot vagy a visszásság közvetlen veszélyét.
Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság vagy annak közvetlen veszélye Ugyanis
ahogyan erre már korábban is utaltam – alkotmányosnak minősített jogszabály esetén sem kizárt, mivel alkotmányos jogszabály alkalmazása során is keletkezhetnek alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok. Ennél fogva sem mellőzhettem tehát jelen vizsgálatom hivatalból való lefolytatását és a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok megelőzése érdekében a vizsgált normaszövegekkel kapcsolatos alkotmányossági aggályaim jogalkotó számára való jelzését.
III.
Intézkedéseim:
Az általam feltárt alkotmányos joggal összefüggő visszásságok orvoslása, jövőbeni megelőzése érdekében az Obtv. 25 paragrafusa alapján felkérem az Országgyűlést, hogy — a jelentésemben megfogalmazottak figyelembevételével- fontolja meg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 27. paragrafus (2) bekezdése olyan tartalmú módosítását, kiegészítését, amely megfelelt jogállamiság elvének és a jogbiztonság követelményének, továbbá megteremti a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját azzal, hogy a mások alapvető jogainak védelméhez szükséges korlátokkal – meghatalmazott feltételek mellett, a törvény hatálya alá tartozó rendvédelmi szervek munkavállalói számára biztosítja a sztrájkjog gyakorlását.
Javaslom továbbá az Országgyűlésnek a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. paragrafus bekezdés első mondata és a Hszt. 14. paragrafusa között hiányzó összhang törvénymódosítás útján való megteremtését.
Budapest. 2009. október 12.
Prof. Dr. Szabó Máté
Letölthető anyag: PDF formátumban