Újabb munkavállalói nyomorítások törvénytervezetére

a

TMRSZ válasza

 

Szakszervezetünk áttanulmányozta a Hszt. módosításának legutóbbi tervezetét és már sokadszor írjuk le észrevételeinket az IRM részére. Még arra sem veszik a fáradtságot, hogy a tervezetekben a többi szakszervezethez hasonlóan, az egyes pontoknál megjelenítsék véleményünket, javaslatainkat. Az alábbiakban olvasható a tervezettel kapcsolatban az IRM Rendészeti Kodifikációs Főosztály vezetőjének írt levelünk.

 

Szám: Kü-186-4/2009.

Dr. Magyariné dr. Nagy Edit
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Rendészeti Kodifikációs Főosztály
Vezetője
részére

Budapest

Tisztelt Főosztályvezető Asszony!

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete megvizsgálta a Hszt. módosításának legutóbbi tervezetét. Ismételten szeretnénk felhívni a figyelmüket, hogy ezideig is több módosító javaslatot, illetve konkrét észrevételeket tettünk a Hszt. módosítási elképzeléseivel kapcsolatban, amelyet a tervezet előterjesztőjeként Önök túlnyomórészt egyszerűen, indokolás nélkül figyelmen kívül hagytak. Tisztelettel kérjük, hogy az eddig megtett érdemi javaslatainkat, észrevételeinket (például ilyen formában: „ezt a rendelkezést a TMRSZ nem javasolja bevezetni”, vagy: „a TMRSZ alternatív javaslata:…”, a TMRSz szerint ez alkomtányellenes és nemzetközi munkajogi normákat, irányelvet sértő rendelkezés, stb.) a tervezet előterjesztése során az Országgyűlés elé terjesztés során közölni szíveskedjenek a Tisztelt Képviselőkkel.

Az alábbiakkal kapcsolatban jelezni szeretnénk, hogy ezideig mely rendelkezésekkel kapcsolatban tettünk észrevételeket, illetve javaslatokat.

A tervezet „NEM NYILVÁNOS” jellegét figyelembe véve egyelőre nem tesszük ki honlapunkra a tervezet szövegét. Figyelemmel azonban arra, hogy a legutóbbi szakmai egyeztetésig  ezen elképzelések tudomásunk szerint fel sem merültek, elengedhetetlennek tartjuk a tagságunk tájékoztatását arról, hogy az IRM – mint a munkáltató szakmai javaslatait is összesítő, a szakmaiság és jogi helytállóság tekintetében felelős minisztérium – nyíltan alkotmányellenes és nemzetközi munkajogi irányelvekkel ellentétes rendelkezések elfogadtatására törekszik.

A Kormányzat az utóbb 7 évben szisztematikusan a működőképesség határára taszította a magyarországi rendészetet. A közbiztonság romokban, a szakmaiságot folyamatosan megcsúfoló intézkedések sokasága, a rendőri vezetői kinevezés rendszerének szürreális  valósága, az IRM jogalkotási színvonala és mögöttes szándékai profi leplezésének képtelensége testesül meg ebben a több esetben minősíthetetlen színvonalú és tartalmú tervezetben.

Bízunk abban, hogy az alábbi kifogásainkat az előterjesztő megfontolja és azokat elfogadva a tervezet alapos felülvizsgálatára fog törekedni ahelyett, hogy a TMRSZ munkájának, a rendészet további szétverésének szándékára összpontosítana. A jelenlegi szakmai irányítás eddigi munkásságát figyelembe véve mi magunk is eléggé illuzórikusnak tartjuk ezen törekvésünket elfogadtatni a minisztériummal, de biztosíthatjuk Önöket arról, hogy a legszélesebb hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét fogjuk felhívni azokra az áldatlan állapotokra, és azokra a módosítási törekvésekre, amelyek e legutóbbi tervezetben látszanak megtestesülni.

Természetesen a tervezet egyidejű megküldésével a parlamenti pártok frakcióvezetőit is tájékoztatni fogjuk arról, hogy milyen „műhelymunka” folyik az IRM-ben és milyen elképzeléseket kívánnak velük megszavaztatni.

Bízunk abban, hogy a tájékoztatásunk nyomán a magát szociáldemokrata értékrendűnek meghatározó Magyar Szocialista Párttól kezdődően az összes parlamenti párt fel fogja vetni a tervezet szakmai tartalmáért felelős személy – és itt természetesen nem arra gondolunk, aki a tervezet koordinációjáért felelős – szakmai és egyéb felelősségét. Abban is biztosak vagyunk hogy jelen észrevételünk tagsággal történő tájékoztatása ráirányítja a figyelmet arra a tarthatatlan állapotra amelynek személyi felelősségi konzekvenciát az utóbbi 7 évben egyik kormányzat sem vonta le megfelelő és elfogadható módon.

Felháborítónak tartjuk a tervezet egészét, és annak egyes rendelkezéseit különösen. Bízunk abban, hogy a tervezet előterjesztője felülvizsgálja eddigi elképzeléseit és levonja a megfelelő tanulságot véleményünk nyomán.

Az alábbi észrevételeket tesszük:

A TMRSZ összességében ebben a formában nem javasolja a törvény módosítását, azt kifejezetten ellenezzük.

A tervezet 3. §-a vonatkozásában (Hszt. 27. § (2) bek.)

A TMRSZ határozott álláspontja, hogy e módosítási javaslat, illetve a jelenleg hatályos törvényi szabályozás – amely kategorikusan tiltja a Hszt. hatálya alá tartozó munkavállalók érdekérvényesítésének leghatékonyabb eszközét – alkotmányellenes.

Folyamatban van a TMRSZ erre irányuló kezdeményezése, amelynek során Alkotmánybírósági felülvizsgálatot kértünk a rendelkezés hatályon kívül helyezése céljából. Az Európai Unió több tagországában a korlátozott sztrájkjog a rendvédelmi szervek munkavállalói részére olyan lehetőség, amellyel hatékonyan tudnak fellépni a szerzett jogaik esetleges elvonási szándékai ellen.

A tervezet 4. §-a vonatkozásában (Hszt. 29. § (3) bek. c/ pont)

A kék színnel jelzett kitétel – azaz a „hivatali munkaidőben” megfogalmazás – is egy újabb rendelkezés, amelynek apropója, hogy a TMRSZ folyamatosan rávilágít azokra a munkáltatói jogsértésekre, amelyeket a munkáltató nem csupán hivatali időben, hanem – figyelembe véve a Rendőrség 24 órás folyamatos működését – hivatali időn kívül is elkövet. Több alkalommal felhívtuk a munkáltató figyelmét arra, hogy hivatali időn túl is lehet munkavédelmi ellenőrzést tartani, ugyanúgy, mint minden folyamatos működésű munkavállaló esetében. A rendelkezés előterjesztése nyilvánvalóan alkotmányellenes, hiszen a munkavállalók egészséges és biztonságos munkavégzése körülményeinek ellenőrzését tiltaná meg hivatali munkaidőn túl.
A rendelkezés elfogadása esetén az Alkotmánybírósághoz fordulunk.

A tervezet 5. §-a vonatkozásában (Hszt. 32. § (3) bek.)

A TMRSZ által a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések módosítását csak azon az alapon tudja elfogadni, ha a szakszervezetek között a munkaidő-kedvezmény megváltásának során semmilyen diszkriminatív különbséget nem kíván tenni a joalkotó. A tervezet alapján az egyes szakszervezeteknek juttatott munkaidő-kedvezmény megváltásának mértéke attól függene hogy az adott tisztségviselőnek, vagy tisztségviselőknek mennyi az illetménye. Példának okaként, ha az egyik szakszervezet nyugdíjas főtitkárát a munkáltató 600 ezer forintért visszafoglalkoztatja, míg a másik szakszervezet főtitkárának 300 ezer forintos illetményét veszi alapul a munkáltató, akkor ugyanolyan taglétszámú szakszervezetek esetében a munkaidő-kedvezmény megváltásának mértéke között 100%-os különbség vagy akár ennél nagyobb különbség is adódhat.

A munkaidő-kedvezmény megváltása során evidens követelmény, hogy valamennyi szakszervezet a tagjai után ugyanolyan mértékű megváltásban részesüljön. Ezzel egyrészt elkerülhető, hogy közpénzből a munkáltató – akinek a tisztségviselők illetményére döntési jogosultsága van, másrészt a tisztségviselők beosztásából adódó illetmény mértékének különbözősége nem lehet alapja a megváltás mértékének meghatározása során – az eltérő nagyságú támogatással anyagilag előnybe hozza egyik, vagy másik szakszervezetet más szakszervezet számára.

Az IRM a tervezet ezen előterjesztésével nyilvánvalóan a TMRSZ munkáját kívánja akadályozni azzal, hogy a példaként felvetett illetménykülönbség alapján akár a BRDSZ, akár az FRSZ, akár az RVE számára ugyanolyan nagyságú taglétszám esetén akár dupla, vagy még ennél is nagyobb támogatást biztosítson.

Közismert tény, hogy a TMRSZ tisztségviselői között arányaiban lényegesen több az alacsony jövedelmű tiszthelyettes – azok akik a közvélemény, az utca állampolgárai számára a „valódi” rendőröket jelentik -, míg más szakszervezetek tisztségviselői között lényegesen nagyobb arányú a főtisztek, illetve az illetményüket pozitív irányban eltérített tisztségviselők száma.

A TMRSZ főtitkárának illetményét például a munkáltató csökkentette a rendelkezési állományba helyezésekor, míg az FRSZ osztályvezetői beosztású főtitkárának illetményét főosztályvezetői illetményre emelte fel.

A BRDSZ nyugdíjas állományú főtitkárának illetményét a munkáltató úgy „oldotta meg”, hogy a nyugdíjas főtitkár asszonyt – jogszabályi lehetőség hiányában is – visszafoglalkoztatta főosztályvezetői illetménnyel, rendelkezési állományba tette (akkor miért is volt szükség a visszafoglalkoztatására? Csak nem azért mert munkavállalói érdekvédőként a munkáltatónak is elfogadható az ő érdekvédelmi munkássága?) és úgy látja el tudomásunk szerint a mai napig a szakszervezeti vezetői teendőit.

A fenti példák rávilágítanak arra, hogy a tervezet alapján a kormányzat nyíltan színt vall arról a szándékáról, hogy a szakszervezetek tagjai között és a szakszervezetek között is eltérő nagyságú támogatási rendszert kíván bevezetni, amellyel befolyásolni kívánja az egyes szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét, működőképességét azáltal, hogy ugyanolyan munkavállalói szervezettség esetén egyik szakszervezetnek lényegesen több több támogatást kíván folyósítani.

Ez a leplezetlen módosítási elképzelés üzenet a rendőrség munkavállalói számára is, hogy a kormányzat előterjesztése és az országgyűlési elfogadás alapján a munkavállalók között leplezetlen és alkotmányellenes módon aszerint kíván különbséget tenni, hogy mely szakszervezetnek a tagja.

Felháborító, hogy akár tervezet szintjén is egyáltalán felvetődhet ilyen mögöttes indíttatású, akár alattomosnak is minősíthető elképzelés, bárkitől is származzon a szövegszerű javaslat Önökhöz való eljuttatása.

A leghatározottabban tiltakozunk ez ellen a nyíltan diszkriminatív és álságos rendelkezés-módosítás ellen.

A második kékkel jelzett és általunk kifogásolt szövegrész több sebből vérzik. A havonkénti elszámolás törvényből adódó kötelezettsége a munkáltatónak, mint ahogy a havonkénti megváltás is.

Az „érdekvédelmi célra felhasználhatóság” nem szorítkozhat csupán a továbbképzés lehetőségére, hiszen az érdekvédelmi tevékenység ennél lényegesen tágabb lehetőséget biztosít jelenleg a szakszervezetek számára.

A TMRSZ nem elsősorban továbbképzésekre kívánja igénybe venni a törvény által biztosított munkaidő-kedvezményt, hanem elsősorban a munkavállalói jogokat semmibe vevő munkáltatói intézkedések nyomán indított peres képviselet, a jogi képviselet és a tagsággal való kapcsolattartás, szervezés során is.

Az állampárt MSZMP utódpártjaként az MSZP irányítása alatti rendészeti minisztérium ezen elképzelése az előterjesztésben való megjelentetéssel „egyfajta nyílt hadüzenet” az érdemi érdekképviseletet folytató TMRSZ ellehetetlenítése céljából. A tervezet elfogadása esetén ugyanis komoly munkaidő-kedvezmény felhasználási problémák adódnának a fentiekben jelzett érdekképviseleti tevékenység ellátása terén.

A TMRSZ több mint 6 ezer munkavállalójának, valamint az ország közvéleményének is egyértelmű üzenetként fogható fel ez a rendelkezés, hiszen ennek bevezetésével lényegében ellehetetlenülne a munkavállalókkal való napi kapcsolattartás, a tagok szervezése, a munkavállalók ellen indított különböző szankciós jellegű eljárásokban való jogi képviselet.

Nyomatékosan kérjük, felszólítjuk a tervezet előterjesztéséért felelős rendészeti minisztert, hogy ezen elképzelését vizsgálja felül és azonnal vonja vissza ezt a rendkívül méltatlan és méltánytalan elképzelésnek az Országgyűlés elé terjesztését. Az Alkotmánybírósághoz forduláson túl, ezen rendelkezés elfogadása esetén egészen biztos, hogy ezeket a rendelkezéseket nemzetközi fórumokon, valamint szakmai együttműködő partnerünk segítségével az Európai Parlamentben is fel fogjuk vetni.

A tervezet ezen rendelkezései a magyarországi munkavállalói érdekvédelem ellen irányulnak, amely egy még csak nevében is szociáldemokrata irányítású kormányzattól is megengedhetetlen. 

A tervezet 6. §-a vonatkozásában (Hszt. 33. § (1) bek.)

A 15 munkanap alatti bármilyen jellegű beosztást érintő módosítás (vezénylés, szolgálatteljesítés helyének megváltoztatása, stb.) esetén is elengedhetetlen a szakszervezet előzetes beleegyezése. Ez a rendelkezés úgyszintén nyilvánvalóan arra irányul, hogy a munkáltatói, illetve kormányzati jogsértések ellen szót emelő munkavállalók helyzetét nehezíthesse a munkáltató különböző szankciós jellegű, de szakmainak álcázott, álságos módon szolgálati érdeknek nevezett intézkedésekkel.

Ez egyébként ismét egy szerzett és meglévő jogot csorbító, az érdemi érdekvédelem ellehetetlenítésére irányuló előterjesztői elképzelés.

A tervezet 8. §-ával kapcsolatban (Hszt. 43. § (1) bek.)

A 43/A. § esetében is elengedhetetlennek tartjuk a hivatásos állomány tagjának beleegyezéséhez kötni a vezénylés lehetőségét.

A tervezet 11. §-ával kapcsolatban (Hszt. 47/A. §)

Korábban már több alkalommal is kifejtettük, hogy a szolgálati nyugállományba menetel módosítását – minden olyan kezdeményezést amely szerzett jog elvételére irányul – nem támogatjuk, azt kifejezetten ellenezzük.

A tervezet ezen elképzelése ismételten egy olyan rendelkezés, amely a tisztességgel ledolgozott rendőri szolgálatot követően – figyelmen kívül hagyva, hogy az egészségkárosodást arra hatáskörrel rendelkező szaktestület állapította meg – a szolgálati nyugdíjba vonulás lehetőségét kívánja megakadályozni.

A TMRSZ folyamatosan hangoztatja, hogy a rendészet szétverésére irányuló utóbbi évek kísérletezései nem a meglévő állomány megtartására, hanem a rendőri pályáról elüldözésre, attól való elriasztásra irányul.

Nem a hatályos lehetőségek megakadályozásával szüntethető meg a létszámhiány és a rendészeti utánpótlás humánforrásának elapadása, hanem a meglévő állomány megbecsülésével, amely egyaránt jelent egzisztenciális és morális megbecsültséget.

Az utóbbi 7 évben a rendőrök megbecsültsége minősíthetetlenül gyatra volt. Szakmailag alkalmatlan miniszterek sora, alkalmatlan rendőri vezetők kinevezésének sora (amelyeket későbbi leváltásuk is fényesen igazol) és a juttatások folyamatos elvonása azok az okok, amely miatt a rendőrök menekülnek a rendszerből.

Ezt nem azzal lehet meggátolni, hogy az adott szót – amelyet a Hszt. hatálybalépésekor adott az állam a rendőröknek – hitszegő módon meg nem történtté kívánja tenni egy szakmailag alkalmatlan rendészeti vezetés az országgyűléssel elfogadtatva, hanem azzal, hogy a rendőröknek olyan fizetést biztosít, amely nem kényszeríti őket pályaelhagyásra, nyugdíjbavonulási lehetőség igénybevételére, vagy arra, hogy eszükbe se jusson rendőrnek felszerelni.

A közbeszerzések nyilvánvalóan pazarló jellegének megszüntetésével, a nyilvánvalóan közpénzlopásoknak minősülő tanulmányok, tízmilliós végkielégítések és az ehhez hasonló gazemberségek megszüntetése esetén lehetne az állami alkalmazottak számára is tisztességes, a megélhetéshez elegendő fizetést biztosítani. Ehhez felelős államférfiak, a közigazgatásban rátermett szakemberek és alapvetően tisztességes irányítók kellenének. Tisztelettel és egyben nyomatékosan kérjük, hogy a rendészeti munkavállalók szerzett jogainak – kifejezőbb szóval nem tudjuk megfogalmazni – ellopási szándékától azonnal tekintsenek el! Az ugyanis beláthatatlan társadalmi következményekkel járhat, ha az utcán a rendet fenntartó rendőrökben az tudatosulna, hogy a kormányzat megint balekoknak nézi őket, és a 13. havi ellopását követően immár a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségétől is meg kívánja őket fosztani.

A tervezet 13-14-15-16-17. §-aival kapcsolatban (Hszt.-nek a szolgálati nyugállományba vonulással kapcsolatos rendelkezéseinek a módosítása)

Nem támogatjuk, kifejezetten ellenezzük. Korábban ennek indokait több oldal terjedelemben már leírtuk, szíveskedjenek azt figyelembe venni. A jelenlegi tervezet szövege – egy letűnt klasszikust idézve – egy trükközési próbálkozás a többi között.

A tervezet 18. §-ával kapcsolatban (Hszt. 60. § (1) bek.)

Nem javasoljuk, a jelenleg hatályos szöveg megtartását tartjuk helyesnek.

A tervezet 20. §-ával kapcsolatban

Nem javasoljuk, ez is a szolgálati nyugdíjjal kapcsolatos trükközés. A nyugdíj mértékének jelentős csorbítását ráadásul úgy fogalmazta meg az előterjesztő, amely a jogszabályszerkesztés azon elvét hagyja figyelmen kívül, hogy a jogszabályi rendelkezések nyelvezete legyen közérthető, könnyen áttekinthető.

A kormányzat meg akarja szüntetni a 20 vagy annál több elismert szolgálati évekkel rendelkező rendőrök teljes mértékű szolgálati nyugdíjba vonulásának lehetőségét.

Azokét a rendőrökét akik eddig évtizedeket szolgáltak abban az ígéretben bízva amit felszerelésükkör ígért számukra az állam.

Most ezt az ígéretet az előterjesztés tanúsága szerint esze ágában sincs betartani a jelenlegi kormányzatnak – saját gazdaságpolitikai ballépéseinek következményeként, azt orvosolva – ezért a munkájukat és hivatásukat eddig ellátó hivatásosokkal akarja megspórolni, betömni azokat a költségvetési lyukakat, amelyek a különböző korrupciós közpénzlopások és pazarlások nyomán keletkeztek.

A TMRSZ álláspontja szerint nem a világválság idején is rekordnyereségeket felmutató magyar bankokat kell több száz milliárd forinttal teletömni, hanem az állam működésének biztonságát szavatoló rendőrök számára biztosított jogosultságokat kell elsősorban biztosítani.

A tervezet 21. §-ával kapcsolatban (Hszt. 64. § (1) bek.)

Ez a rendelkezés-tervezetet is szerzett jog elvételének minősül, a szolgálati nyugdíj jelenlegi feltéterendszerének a jogsértő (alkotmányellenes, mivel visszaható hatálya is van a már nyugdíjjogosultság közelében lévő dolgozókra). Ezzel kapcsolatos aggályainkat is már többször kifejtettük.

A tervezet 23. §-a vonatkozásában (Hszt. 70. § (1) bek.)

Korábban már többször is javasoltuk, hogy az f/ pontban jelölt kötelezettség teljesítése – ha a tanú megjelenési kötelezettsége a szolgálati viszonnyal kapcsolatos tények közlése körében merül fel és a megjelenés szolgálati időn kívüli (pihenő, vagy szabadnapon történik) – a megjelenés időtartama szolgálati időnek kell, hogy minősüljön. A tervezett rendelkezést csak abban az esetben tudjuk támogatni, ha ezt a rendelkezés egyértelműen tartalmazza is.

A tervezet 28. §-ával kapcsolatban (Hszt. 86. § (1) bek.)

Javasoljuk az a/ pontban jelzett 1 éves korhatárt 6 éves korhatárra módosítani oly módon, hogy az édesanya beleegyezésével a gyermek 1-6 éves koráig beosztható legyen 24 órás szolgálatra is akár. A gyermek 6 éves koráig ugyanis mindenképpen indokolt, hogy az édesanya az édesanyával a gyermek napi kapcsolatban lehessen. 24 órás szolgálat esetén ez értelemszerűen kizárt, azonban kategorikusan sem indokolt tiltani, hiszen a család egyéb körülményei adott esetben indokolhatják, hogy az édesanya mégis elvállaljon 24 órás szolgálatokat is.

Álláspontunk szerint e rendelkezés javaslatunk szerinti módosításának nincs anyagi többlet kihatása, azonban mindenképpen elősegítheti az édesanya választási lehetőségét.

A tervezet 29. §-ával kapcsolatban (Hszt. 88/A. §)

A készenlét elrendelését indokolt az elrendeléssel egyidejűleg írásba foglalni, amelyet az érintett munkavállaló aláírásával vesz tudomásul.

Halaszthatatlan esetben, ha az írásbeli elrendelés nem lehetséges, az elrendelést követő munkanapon az elrendelőnek a kötelezettsége legyen az elrendelést írásba foglalni azzal, hogy abban utal az elrendelés korábbi időpontjára és az írásba foglalás elmulasztásának indokára. Mindkét esetben az elrendelés egy példányát a munkavállaló részére át kell adni.

A tervezet 32. §-ával kapcsolatban (Hszt. 92. § (2) bek.)

Korábban tett módosító javaslatunkat fenntartjuk, indokolatlannak tartjuk 14 napos folyamatos igénybevételben meghatározni a kedvezmény időszakát. Ettől lnyegesen kevesebb idejű folyamatos igénybevétel esetén javasoljuk a kedvezményben való részesülés lehetőségét meghatározni.

A tervezet 34. §-ának (9) és (10) bekezdésével kapcsolatban (Hszt. 97. § (9) és (10) bekezdése.)

A tervezet úgyszintén szerzett jog csorbításáról rendelkezik, amikor azt írja elő, hogy az eddig meglévő 100%-os táppénz a 31. naptól csak szolgálati kötelmekkel összefüggő betegség, baleset esetén jár.

A rendőrök – különösen a végrehajtó állomány – jelenlegi anyagi megbecsültsége nem teszi lehetővé, hogy ha önhibájukon kívül szolgálatra képtelenk, akkor 10%-os illetménycsökkenéssel egyenértékű rendelkezés bevezetését hagyja jóvá egy érdekvédelmi szakszervezet. Ez szerzett jog elvételének szándékát jelenti a kormányzat szándékai szerint.

További aggály, hogy a munkáltató minősítésétől függene, hogy szolgálati jellegűnek lesz-e minősítve az eset. Ez adott esetben éves szinten több száz munkaügyi pert keletkeztethet, amelynek költségei meghaladhatják a szándékolt megtakarítás összegét.

Az (1) bekezdésben utalt „súlyos gondatlanság) kritérium bevezetése rendkívül aggályos, hiszen – ismerve a munkáltatóknak jelenleg a munkavállalók jog szerinti járandóságához való viszonyulásának elismerését és a jelenlévő perek, illetve szolgálati panaszok magas számát – feltételezhető, hogy legtöbb esetben egy baleset során például a „súlyos gondatlanságot” hozhatnák fel annak indokául, hogy miért csak 50%-os táppénzt kapjon a keresőképtelen munkavállaló.

Konkrét élethelyzetre vetítve, bármilyen gépjárművel bekövetkező baleset esetén könnyen előfordulhat az az eset, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló vezető súlyos gondatlanságnak minősíti a rendőr balesetből eredő keresőképtelenségét. Például azért mert a intézkedésre készülő rendőr éppen kikapcsolta a biztonsági övet, vagy nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette a szolgálati járművet, vagy azért ütötte őt el a figyelmetlen autós, mert nem a szakmai irányító által meghatározott szabályzat rendelkezései szerint intézkedett a közúton, stb.

Tehát ez a rendelkezés úgyszintén rendkívül méltánytalan élethelyzeteket eredményezhet, amely úgyszintén a munkaügyi jogviták számának gyarapodását eredményezné.

Mindenképpen javasoljuk a rendelkezés elhagyását, annál is inkább, mert szerint ez is ötletbörze szintű – kellően át nem gondolt – előterjesztői elképzelés.

A tervezet 37. §-ával kapcsolatban (Hszt. 114. § (2) és (3) bekezdések)

Rendkívül aggályos, hogy az előterjesztő az önhibáján kívül beteg, vagy a törvényben biztosított illetmény nélküli szabadságát töltő, vagy szülési szabadságon lévő kismamáktól kívánja elvonni az étkezési hozzájárulást, vagy a kedvezményes étkezést.
Nem értjük, hogy ma, amikor a rendőrség dolgozói egyébként is komoly egzisztenciális problémákkal küszködnek, amikor komoly problémát okoz a hitelek törlesztése, vagy a közműdíjak fizetése, akkor a kormányzat intézkedései között a kismamáktól és a betegszabadságon lévő dolgozóitól kíván ennek a rendelkezésnek az előterjesztésével pár ezer forintos megtakarítást eszközölni.

Ismételten szeretnénk a figyelmet felhívni arra, hogy amikor a rekordösszegű nyereségeket felmutat bankokba pumpál a kormányzat több száz milliárd forint közpénzt, akkor elfogadhatatlan már tervezet szintjén is az, hogy ilyen jellegű megvonásokkal kívánja az állam sújtani a munkavállalókat.

Embertelennek, érzéketlennek, megalázónak és megengedhetetlennek tartjuk a munkavállalók további nyomorítására alkalmas ezen előterjesztői elképzelést is.

A tervezet 43. §-ával kapcsolatban (Hszt. 182. § (5) új bekezdés)

Több alkalommal is kifejtettük, hogy az állományban lévő munkavállalók szolgálati nyugdíjával kapcsolatos szerzett jogok módosításába, vagy elvonásába nem egyezünk bele, annak szándékát is elfogadhatatlannak tartjuk.

Az „alapos ok” nélküli visszautasítás, mint feltétel, továbbá a nyugdíj mértékének jelentős korlátozása mind olyan szándék, amely a meglévő, szerzett jog elvételét jelenti. A már szolgálati jogviszonyban lévő dolgozók nem azért szereltek fel a Rendőrséghez, hogy a permanensnek mondható átszervezések mellett, az úgyszintén permanensnek mondható jogszabályi módosításokkal fokozatosan elveszítsék azokat a kedvezményeiket, amelyek felszerelésük idején való megléte jelentős vonzerővel bírt a rendőri pálya iránt.

A csalás büntetőjogi kategóriájával egyenértű az, ha a rendszerbe csábítják a munkavállalókat számukra ígérvényeket tesz az állam, hogy például 25 év múlva majd kedvezményes szolgálati nyugdíjba vonulhat, annak a mértéke milyen lesz, hogy ha beteg lesz, akkor a rendőri hivatás ellenértékeként biztos támaszt jelent számára az állam gondoskodása, a táppénz fizetése, a kedvezményes orvosi ellátás.

Aztán ahogy telnek az évek, a különböző kormányzati szélhámosságok és hozzánemértések miatt kialakult helyzetre való hivatkozással ezt az adott ígéretet az állam nem kívánja betartani, miközben a bankárvilág a világgazdasági válság közepette is bármikor hozzájuthat adófizetők százmilliárdjaihoz és a bármikor alkalmazható egyoldalú szerződésmódosításokkal lakoltathat ki akár rendőrségi munkavállalókat az otthonaikból.

Felháborító, hogy dr. Draskovics Tibor „szociáldemokratának” mondott rendészeti miniszter irányítása alatt ilyen színvonalú és tartalmú tervezet egyáltalán megfogalmazódhat.

A tervezet 46. §-ával kapcsolatban (Hszt. 260. § (2) bek.)

A vezénylésekkel kapcsolatos jogszabályi módosítás-tervezetek valamennyi esetben a meglévő jogszabályi keretek lényeges kibővítéséről szólnak a munkavállalók terhére.

A jelenlegi 3 évenkénti 6 hónapos vezénylési lehetőséget nem tartjuk indokoltnak 8 hónapra felemelni. Ezzel kapcsolatban is már több alkalommal kifejtettük ellenvéleményünket. Az újabb vezénylés lehetőségének a 6 hónapról 3 hónapra való lecsökkentése pedig olyan további tehertétel a munkavállalóknak, amelyet a TMRSZ úgyszintén ellenez.

A tervezet 47. §-ával kapcsolatban (Hszt. 264/C-264/L. §-ai)

A tervezet ezen rendelkezései legalizálni kívánják azt a helyzetet, hogy a Rendőrség kötelékén belül jelenleg több száz visszafoglalkoztatott nyugdíjas rendőr – jelentős részben jó kapcsolatokkal rendelkező rendőri vezetők – foglalja a státuszokat, és végez különböző munkát.

Az eddigi munkajogi helyzetük legalizálása esetén – a tervezetből kitűnően – továbbra is hivatásos állományú rendőrökként, nyugdíjuk mellett dolgozhatnak a jövőben a tervezet elfogadása esetén.

Nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten minden szentnek maga felé hajlik a keze, de a tervezetből kitűnően minimális erkölcsi aggályok sem fogalmazódtak meg a tervezet készítőjének ezzel kapcsolatban, hiszen a nyugdíjas rendőrök rendőrként való továbbfoglalkoztatása jogi képtelenség.

Egyrészt nyugállományba vonulhatnak (vonulhattak), majd ezzel egyidejűleg tovább dolgozhatnak rendőrként, rendfokozattal, a hivatásosakra vonatkozó kedvezmények megtartásával (például rendfokozati illetmény is járna ez esetben számukra, stb.).

A tervezet ezen elképzelését, ha összevetjük azzal, hogy a beteg, szolgálatra képtelen rendőröktől, valamint a szülési szabadságon lévő kismamáktól a tervezet előterjesztője elvonni szorgalmazza a havi 6 vagy 12 ezer forintos étkezési hozzájárulást, ugyanakkor több száz már szolgálati nyugdíjba vonult rendőrnek a hivatásban maradást „határozott idejű szolgálatban maradással” lehetővé teszi, enyhén szólva is erős kritikai fenntartásokkal lehet csak értékelni.

Ha az egyes rendelkezésekben olvasható további kedvezményeket vesszük alapul, úgymint

– kötött időbeosztás nélkül dolgozhatnának,
– rendfokozati jelzésüket külön jelölés nélkül használhatnák,
– a határozott idejű szerződésből adódóan (ami 6 év is lehet) idő előtti megszűnés esetén több tízmilliós illetménymegfizetési kötelezettsége is keletkezhet a munkáltatónak,
– költségtérítést kaphat a saját tulajdnú eszközökért (csak nem a nyugdíjbavonuláskor könyvszerinti értéken megvásárolt egykor személyi használatú szoglálati gépkocsikért?),
– előléptethető,
– jutalmazható,
– más beosztásba nem helyezhető,
– más feladattal nem bízható meg,
– nem vezényelhető (tehát ha egy munkáltató ilyenekben gondolkodna, a 6 évből hátralévő időre járó bért lenne köteles megfizetni a nyugdíjas „nemisannyiranyugdíjas” határozott idejű rendőrnek, rendőri vezetőnek),
– alapszabadság jár neki,
– nyugellátás folyósítása mellett foglalkoztatottnak minősül.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete – nincs rá jobb kifejezés – a tervezet egészét, de különösen ezt a „határozott idejű nyugdíjas visszafoglalkoztatás” gyomorforgató és erkölcstelen, a nyugállományba vonult rendőri vezetők további státuszfoglalására alkalmas rendszere létrehozási kísérletének minősíti.
Az alig leplezett újabb rendőri vezetői kedvezmény-csomag annak fényében is különösen visszatetsző, hogy jelenleg az Országgyűlés elé van beterjesztve az az MSZP törvénymódosítási javaslat, amely a nyugdíj mellett dolgozó személyek minimálbér korlátját kívánja eltörölni.

Önmagában üdvözlendő ennek a korlátnak az eltörlése, de szemforgató módon a Hszt. módosításának ezen újabb rendelkezés-tervezete már készül a jövőre, azaz a Hszt. 264/G.§-ának egyszerű módosításával a minimálbér máris módosítható a beosztás szerint ellátott munka szerint folyósítható bérre.

Ügyes?!

Lehetne mondani, hogy ügyes, de a TMRSZ – figyelembe véve az egész tervezet vérlázítóan gátlástalan rendelkezéseit – a lehető legszélesebb nyilvánosság igénybevételével igyekszik felhívni azokra a törvénytelenségekre, trükközésekre a magyarországi munkavállalók figyelmét, amelyet ez a tervezet megfogalmazott.

Álláspontunk szerint a tervezet ezen előterjesztőjének, eszmei szülőatyjának, vagy szülőanyjának a megnevezése éppen azért indokolt, hogy a közvélemény képet kapjon arról, hogy ma, 2009-ben milyen álságos és szemfényvesztő módon próbálják az egyszerű munkavállalók helyzetét ellehetetleníteni, akkor amikor például a rendőri vezetőknek ilyen kényelmes lehetőségeket kíván biztosítani a kormányzat.

Rendkívül visszatetsző, álságos és képmutató – a gyakorlati tapasztalatok ismeretében – a tervezethez fűzött részletes indokolás.

Az ugyanis azt feltételezi képmutató módon, hogy a „határozott idejű szerződéses rendőrségi légió” létrehozását a vidéki bűnözés felszaporodásának orvoslása céljából kívánja az előterjesztő elfogadtatni.

Akinek egy kis rálátása is van a rendőrségen belül kialakult áldatlan állapotokra, az nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy a végrehajtásból kikerült, szolgálati nyugdíjra jogosult rendőrök jellemzően nem kívánnak a rendszerbe visszakerülni. Ellenben a csak az ORFK visszafoglalkoztatott jelentős számú rendőri vezetők számára ez a konstrukció további évekre lehetővé tenné, hogy rendőrként, a fentiekben jelzett kedvezmények biztosításával további évekre „bebetonozzák” magukat azokra a státuszokba, amelyek adott esetben az aktív állomány számára a karrier ív kiteljesülésének a lehetőségét adnák meg.

A tervezet 60. §-a vonatkozásában (Hszt. 329. §)

Konkrét szövegszerű javaslatot terjesztettünk elő a terrorelhárító fogalmi meghatározása tárgyában. A tervezetben javasolt rendelkezés alkalmatlan annak a helyzetnek a megnyugtató módon történő rendezésére, hogy a Rendőrségen belül nem csupán a TESZ végez terrorelhárító tevékenységet, hanem más szervezeti egységek állománya is.

A tervezet alkalmatlan a további pereknek elejét venni, hiszen ha csak az NNI-t vesszük alapul aggálytalanul megállapítható, hogy a TESZ és az NNI által végzett munka hasonlósága olyan mértékű, amely alapján a kedvezményben ezen egység tagjait is részesíteni indokolt. További vizsgálatok tárgyát kellene hogy képezze a megyei beavatkozók munkavlgzésének sajátosságai.

A tervezet láthatóan arra törekszik, hogy ugyan végezzék el ezeket a speciális és rendkívül veszélyes szolgálati feladatokat más egységek is, de ha nem az a nevük, hogy kifejezetten terrorelhárítók, akkor viszont az ezzel kapcsolatos ellentételezésben sem kell őket részesíteni.

A tervezet 61. §-a vonatkozásában

A tervezet ezen szakaszában felhatalmazó rendelkezések sokasága található, amelyek a szolgálati viszony további részletszabályaival kapcsolatos alsóbb szintű jogszabályokban való megjelenítésének lehetőségét adja meg a felhatalmazott számára.

Aggályos, hogy a Hszt.-ben már előjelzett szerzett jog elvételével kapcsolatos rendelkezések további trükközésére ad lehetőséget ez a rendelkezés. A 19. pont a határzott idejű „különlegesen kedvezményezett nyugdíjas rendőri vezetői légió” költségtérítése szabályainak megalkotására is megadja a lehetőséget.

Végezetül arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a törvény betartása Önökre is vonatkozik, mivel a tervezetek véleményezésére a beérkezéstől számított 15 nap áll a rendelkezésére a szakszervezeteknek. Önök 2009.09.09-én délután küldték meg tervezetüket azzal, hogy arra a mai nap válaszoljunk.

Kérjük, hogy a jövőben szíveskedjenek a törvényeket betartani és kellő időt biztosítani a álláspontunk, véleményünk kifejtésére.

Szekszárd, 2009. szeptember 11.

Tisztelettel:

 

Szima Judit főtitkár