Veszélyes munkahelyszíneken végeznek el olyan feladatok, amelyek meglehetősen extrémek és az átlagember számára esetlegesen taszítóak megalapozzák a szolgálati időpótlék visszamenőleges jogszerűségét!
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2009.06.12-i I. fokú ítéletében a TMRSZ által képviselt tagjának a perbeli időszakban szolgálati időpótlék jogszerűségének megállapítása iránt indított perében I. rendű felperes esetében 1997. június 1 -jétől 2003. október 30-ig terjedő időrea II. rendű felperes 1997. július 1-jétől 2003. október 30-ig terjedő időre jogosult, így részükre a szolgálati idő 1,2-szeres számítását rendelte el a BRFK részéről.
50-000 Ft ügyvédi munkadíjat és 10.000 Ft Áfát tartalmazó 60.000 (azaz hatvanezer) Ft perköltséget is megítélt a bíróság, összesen 120.000 Ft értékben.
A felperesek az alperes Bűnügyi Technikai Osztály Bűnügyi Szemle és Technikai Alosztály állományába tartozó hivatásos állományúak keresetükben kérték, hogy az I. r. felperes szolgálati idejéből, 1996. szeptember 1-jétől 2003. október 30-ig terjedő időszakra a bíróság kötelezze a BRFK-t, mint munkáltatót a szolgálati idő 1,2-szeres számítására.
Az I. r. felperes Xl. kerületi Rendőrkapitányság állományában látta el szolgálatát, a beosztása járőr volt, 1997. június 1-jétől áthelyezésre került a BRFK Bűnügyi Technikai Osztály állományába, ahol jelenleg kiemelt főnyomozói munkakört lát el.
A II. r. felperes 1994. március 1-jétől 1997. június 30-ig a BRFK IX. kerületi Rendőrkapitányság állományába dolgozott vizsgálóként, majd technikusként. A jelenlegi szolgálati helyére, a BRFK Bűnügyi Technikai Osztály állományába 1997. július 1-jétől helyezték át. A jelenlegi beosztása kiemelt főnyomozó.
A felperesek szolgálati panaszt nyújtottak be az állományilletékes parancsnokhoz, de panaszaikat I. és II. fokon elutasították.
A bíróság megállapította, hogy a felperesek áthelyezését követően, a II. r. felperes esetében 1997. július 1 -jétől, míg I. r. felperes esetében 1997. június 1 -jétől, ugyanolyan feltételek mellett látták el a beosztásukat, mint a beosztás különös veszélyes voltát elismerő alperesi intézkedést követően. A munkaköri feladataik ugyanazok voltak, a körülmények és a munkavégzéshez biztosított védőeszközök pedig szintén változatlanok, illetőleg — tekintettel az időszakra — kevésbé korszerűek, mint az azt követő időszakban. A bíróság különösen azt a körülményt értékelte a felperesek vonatkozásában keresetük alátámasztását igazoló körülményként, hogy veszélyes munkahelyszíneken végeznek el olyan feladatokat, amelyek meglehetősen extrémek és az átlagember számára esetlegesen taszítóak lehetnek, így a rendkívüli halálesetek helyszínén történő szemletevékenység, illetőleg a különböző élet elleni bűncselekmények helyszínein történő nyomgyűjtés, adatrögzítés stb.
A bíróság a per iratanyagából azt állapította meg, hogy pszichésen megterhelő körülmények a szolgálatellátás 50%-át meghaladóan merülnek fel a felperesek vonatkozásában, ezért aggálytalannak találta részükre az 1,2-szeres szolgálati idő számítást a jelen beosztásuk eltöltése teljes időszakára.