Közlemény

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete a 2009. július 4-én Budapesten történt rendőri csapaterős ténykedés vonatkozásában – az eddig rendelkezésre álló információk alapján – az alábbi szakmai, jogi álláspontot tárja a közvélemény elé.

Köztudomású, hogy a TMRSZ és a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt között szakmai-jogi együttműködés megkötésére került sor, amelyben a résztvevő felek arra irányuló szándékukról tettek nyilatkozatot, hogy Magyarországon ma már elengedhetetlenül szükséges a rendőri vezetővé válás szakmai kritériumainak megteremtése a jelenleg kialakult rendszer helyett. Az együttműködési megállapodásban foglalt célok megalapozottságát támasztják alá a 2009. július 4-én elrendelt intézkedések, amelyek bizonyítottan és ismételten igazolják, hogy ma Magyarországon egyes rendőri vezetők – ha politikai motivációtól át szőtten kerül sor egyes csoportok részéről arra, hogy alkotmányos alapjogukkal, az egyesülési joggal kívánnak élni – akkor a rendőri vezetés sajátos – jogalkalmazásnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető – magatartása nélkülözi a jogszerűség és a jogalkalmazás elemi kritériumait.

Az újabb csapaterős ténykedések során ismételten felvetődik az a TMRSZ által már korábban is többször megfogalmazott aggály, amely szerint a Magyar Köztársaság közrendjének védelméért felelős vezetői – beleértve az országos rendőrfőkapitányt is – a csapaterős ténykedések elrendelésekor a végrehajtói állománnyal nyilvánvalóan jogsértő cselekményeket hajtatnak végre.

Dr. Bencze József országos rendőrfőkapitány által kiadott közlemény a „Gárda egyenruha viselésének jogsértő jellegéről” jogi nonszensz, hiszen a Fővárosi Bíróság nem a fekete nadrág-fehér ing-fekete mellény „egyenruha” viselését tiltotta meg Magyarországon, hanem egy egyesületet oszlatott fel. A Legfelsőbb Bíróság kompetenciája – bár ez ténykérdésnek látszik -, hogy a jogerős ítéletet hozó II. fokon eljárt bíróság túlterjeszkedett-e az ügyészség kereseti kérelmének keretein, de ettől függetlenül is megállapítható, hogy a 2009. július 4-én kiadott ORFK „jogértelmező” álláspont súlyosan sértett alapvető emberi szabadságjogokat.

Azért nyilvánvaló az ügyben az ORFK és a BRFK vezetésének szakmai felelőssége, mivel nem olyan régen a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság már állást foglalt – a magyar rendőrség vezetésének is iránymutató módon – arról, hogy hogyan is kellene értelmezni az Alkotmányunkban is biztosított egyesülési jogot. Aggályos, hogy még két év sem telt el a bíróság állásfoglalásától, de máris újabb jogértelmezési nonszenszről tett tanúbizonyságot a rendőrség legfelsőbb szakmai vezetése.

2007. július 17-én a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság 25691/04. számú kérelmében a Bukta és Mások kontra Magyarország ügyben az alábbiakat állapította meg, amelynek alábbiakban kiemelt rendelkező részeinek tanulmányozását – a Repetitio est mater studiorum elve alapján, miszerint az ismétlés a tudás anyja – figyelmébe ajánljuk a gyülekezési jog helyes értelmezésére és rendészeti alkalmazására képtelennek, és alkalmatlannak mutatkozó, szakmaiatlan és jogsértő intézkedések kiadására annál inkább hajlamos rendőri vezetés számára:

7. 2002. december 1-jén a román Miniszterelnök hivatalos látogatást tett Budapesten, s Románia nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott. E román nemzeti ünnep az 1918-as gyulafehérvári országgyűlésről emlékezik meg, amely kimondta az addig Magyarországhoz tartozó Erdély Románia általi annektálását.

8. A magyar Miniszterelnök úgy döntött, hogy megjelenik a fogadáson, s szándékáról az eseményt megelőző napon tájékoztatta a nyilvánosságot.

9. A kérelmezők úgy vélték, hogy a gyulafehérvári országgyűlés magyar történelem szempontjából negatív jelentőségére tekintettel a magyar Miniszterelnöknek nem kellene megjelennie a fogadáson. A kérelmezők úgy döntöttek, hogy demonstrációt szerveznek a fogadás helyszíne, a budapesti Kempinski Hotel elé. Szándékukról nem tájékoztatták a rendőrséget.

10. 2002. december 1-jén mintegy 150 személy – köztük a kérelmezők – gyűlt össze a Hotel előtt. A rendőrség is megjelent a helyszínen. Egy éles hanghatást követően a rendőrség a demonstráció feloszlatása mellett döntött, mivel a hanghatást a fogadás biztonságát veszélyeztető kockázatként értékelte. A rendőrség a Hotel közelében lévő parkba szorította vissza a demonstrálókat, ahol a tüntetés egy idő után feloszlott.

11. 2002. december 16-án a kérelmezők pert indítottak a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, a rendőrségi intézkedés jogellenességének megállapítását kérve a bíróságtól. A kérelmezők előterjesztették, hogy a demonstráció teljes mértékben békés volt, s egyedüli célja véleményük kifejezésre juttatása volt. Továbbá, a kérelmezők előterjesztették, hogy nyilvánvalóan lehetetlen volt a rendezvényt három nappal korábban bejelenteni a rendőrségnek – amint azt a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a “gyülekezési törvény”) megkívánja –, mivel a Miniszterelnök csak a fogadást megelőző napon jelentette be részvételi szándékát.

16. Összegezve: a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a kérelmezőkre rótt korlátozások szükségesek és arányosak voltak.

17. A kérelmezők felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a Legfelsőbb Bíróság elé. 2004. február 24-én a Legfelsőbb Bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmet, mivel az ratione materiae összeegyeztethetetlen volt a polgári perrendtartás releváns rendelkezéseivel.

23. A Bíróság (megj.: ez már a nemzetközi bíróság döntésének része) megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

24. A Kormány nem vitatta, hogy a kérelmezőket megilletik a 11. Cikkben foglalt biztosítékok; a Kormány azt sem vitatta, hogy a tüntetés feloszlatása beavatkozást jelentett a kérelmezők számára ezen Cikk alapján biztosított jogok gyakorlásába. A Bíróság nem lát okot arra, hogy eltérően vélekedjék. A Kormány ugyanakkor azt állítja, hogy a beavatkozás a 11. Cikk 2. bekezdése alapján indokolt volt.

2. Indokolt volt-e a beavatkozás?

25. Ezért azt kell eldönteni, hogy a panaszolt szankció “törvényben meghatározott” volt-e, a 2. bekezdésben felsorolt törvényes cél vagy célok érdekében került-e alkalmazásra, s „egy demokratikus társadalomban szükséges volt-e” ezen célok elérése érdekében.

a. „Törvényben meghatározott”

26. A felek nem vitatták, hogy a kérelmezők békés célú gyülekezéshez fűződő szabadságának korlátozására a Gyülekezési törvény 14. §-a alapján került sor, amelynek megfogalmazása világos. Ilyen módon az előreláthatóság követelményét tiszteletben tartották. A Bíróság nem lát okot arra, hogy a felektől eltérően vélekedjék.

c. „Egy demokratikus társadalomban szükséges”

31. A kérelmezők előterjesztették, hogy spontán demonstrációjuk békés volt, s feloszlatásának egyetlen oka az volt, hogy a Gyülekezési törvény 14. §-ában foglalt előzetes bejelentési kötelezettségnek nem tettek eleget. Az intézkedés nem igazolható azzal, hogy kisebb robbanás hangja hallatszott; ellenkező felfogás esetén a rendőrség jogosult lenne arra, hogy ilyen alapon, minden további indoklás nélkül, bármilyen gyülekezést feloszlathasson.

35. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a közterületeken tartott nyilvános rendezvények előzetes engedélyezési eljárás alá vonása rendszerint nem korlátozza a (gyülekezési) jog lényegét (ld. Rassemblement Jurassien Unité v. Switzerland, no. 8191/78, Commission decision of 10 October 1979, Decisions and Reports 17, 119. o.). A jelen ügy körülményei között azonban amiatt, hogy a nyilvánosság nem rendelkezett a megkívánt időben előzetes információval a Miniszterelnök azon szándékáról, hogy megjelenik a szóban forgó fogadáson, a kérelmezőknek csak két választása maradt: vagy nem élnek a békés célú gyülekezéshez fűződő jogukkal, vagy a hatósági előírásokat megsértve gyakorolják e jogukat.

36. A Bíróság véleménye szerint speciális körülmények között, amikor valamely politikai esemény demonstráció formáját öltő közvetlen válaszlépést tehet indokolttá, a politikai eseményt követő békés demonstráció feloszlatása pusztán a szükséges előzetes bejelentés hiánya miatt, ha a résztvevők semmilyen jogellenes magatartást nem tanúsítanak, a békés célú gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozását jelenti.

37. Ezzel kapcsolatban a Bíróság megjegyzi: nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kérelmezők demonstrációja nagyobb veszélyt jelentett a közrendre annál, mint amit bármely közterületen tartott rendezvény elkerülhetetlenül okoz. A Bíróság emlékeztet arra, hogy “amennyiben a demonstrálók nem hajtanak végre erőszakos cselekményeket, fontos, hogy a hatóságok bizonyos fokú türelmet tanúsítsanak a békés célú gyülekezésekkel szemben annak érdekében, hogy az Egyezmény 11. Cikke alapján biztosított gyülekezési szabadságot ne fosszák meg lényegi tartalmától” (Oya Ataman v. Turkey, no. 74552/01, 2006. december 5., 41-42. §).

38. Tekintettel a fenti megfontolásokra a Bíróság megállapítja, hogy a kérelmezők békés gyülekezésének feloszlatása nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban az elérni kívánt célok érdekében

39. Ezért az Egyezmény 11. Cikkét megsértették.

A fentiekben ismertetett nemzetközi bírósági álláspont alapján a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető jogszerűnek a biztosításért felelős BRFK vezetők illetve dr. Bencze József jogi szemlélettől idegen szakmainak sem nevezhető álláspontja. A végrehajtói állomány részére kiadott parancs, miszerint csupán azért mert a Gárda egyenruháját viselik egyes személyek, önmagában ez okot adhat egy békésnek indult ( a fotók tanúsága szerint a résztvevők a földön ültek és véleményt nyilvánítottak ) rendezvény feloszlatására, a sztálinista diktatúrák államvédelmi hatóságainak Péter Gábor nevével fémjelzett jogértelmezési színvonalára emlékeztet. Természetesen a nemzetközi bíróság – vagy azt megelőzően a nemzetközi bíróság ítéletét helyesen értelmezni tudó magyar bíróságok – az ezen a napon előállított magyar állampolgárok kártérítési igényei alapján (jogellenes fogvatartás) bizonyosan újabb, több tízmillió forint kártérítést fognak megítélni a nyilvánvaló jogsértések alapján.

A TMRSZ – érdemi információk hiánya miatt – nem kíván állást foglalni abban a kérdésben, hogy a konkrét rendőri intézkedések során milyen további esetleges jogsértések történhettek, hiszen önmagában a rendőri vezetők által kiadott parancsok jog- és szakszerűségének hiánya már megvalósította a jogsértést.

A TMRSZ a továbbiakban is törekedni fog arra, hogy a fentiekhez hasonló események – a TMRSZ és a Jobbik között létrejött szakmai és jogi megállapodás egyesek által megbontására is alkalmasnak hitt rendőri vezetői utasítások és azok szükségszerű végrehajtása – csak megerősítik az együttműködő feleket abban, hogy a megállapodásban nevesített szakmai és jogi célkitűzések mielőbb megvalósuljanak.

Szekszárd/Budapest, 2009. július 5.

Ökrös Attila
TMRSZ médiafelelős