A 2009. június 11-i SZÉF ülésen a Hszt módosítási tervezetbe becsempészett újabb szigorítások és a szakszervezeti jogokat csorbító módosításokkal kapcsolatosan levélben fordultunk az IRM Rendészeti Kodifikációs Főosztály vezetőjéhez.
Szám: Kü-56-3/ 2009.
Dr. Magyariné dr. Nagy Edit
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Rendészeti Kodifikációs Főosztály
Vezetője
részére
Budapest
T. Főosztályvezető Asszony !
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete 2009. június 10-én kelt 186-2/2009. számú átiratában már tájékoztatta, hogy a TMRSZ semmilyen formában nem hajlandó támogatni a Hszt.-t szigorító, a munkavállalókra nézve szerzett jog elvételét vagy csorbítását jelentő módosítását.
Tekintettel arra, hogy a korábban részünkre megküldött tervezethez képest a Minisztérium a 2009. június 11-i SZÉF ülésen újabb módosítási javaslatokkal állt a munkavállalói oldal képviselői felé, tájékoztatom, hogy a törvény legújabb tervezetének – szakszervezeti jogokat csorbító – rendelkezéseivel kapcsolatosan álláspontunk a következő.
Igen megtisztelő, hogy a Hszt. szakszervezeti jogokat deklaráló IV. fejezetének legújabb módosítását kifejezetten a TMRSZ-t alapul véve kívánják módosítani, azonban álláspontunk szerint ez szükségtelen, ugyanis a TMRSZ mint a Rendőrség egyik reprezentatív szakszervezete – korábban ezzel kapcsolatosan részletesen kifejtett indokaink alapján – továbbra sem kíván politikai tevékenységet folytatni, illetve politikai rendezvény tartani.
Hszt. 27.§ (2) bekezdése: fentiek alapján szükségtelennek tartjuk a Hszt. ez irányú módosítását, ugyanis egy kizárólag szakmai alapokon álló, a rendőrök élet- és munkakörülményeinek javítását célzó megállapodás vonatkozásában semmi esetre sem merülhet fel a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom megsértése.
A Hszt.28. (1) bekezdés a., pont tervezett módosítása, mely szerint az érdekképviseleti szerv csak a munkáltatóval megkötött megállapodás szerint jogosult a fegyveres szerv kijelölt helységeinek és berendezéseinek használatára, a szakszervezeti jogok olyan szintű csorbítását jelenti, amely sérti az egyesülési szabadság és az ebből fakadó pluralizmus elvét, valamint az egyenlő bánásmód követelményét is.
A tervezet ugyanis nem tartalmaz külön szabályozást arra nézve, hogy amennyiben a munkáltatónál több szakszervezet működik, abban az esetben milyen konkrét feltételei vannak a munkáltatóval történt megállapodásnak, illetve, hogy ennek során mi garantálja a munkáltató részéről az egyenlő bánásmód követelményének betartását.
Aggályos a tervezet abban a vonatkozásban is, hogy ezzel a módosítással a munkáltató pozíciói jogsértő módon javulnának a szakszervezettel szemben, ugyanis lényegében a munkáltató által kínált – esetenként – méltánytalan munkáltatói ajánlat elfogadásától való elzárkózás gyakorlatilag az érdekképviselet nehezítésével, ellehetetlenítésével lenne egyenértékű.
Álláspontunk szerint a tervezet koncepciója – amely nyilvánvalóan a TMRSZ „megrendszabályozásának” szándékával került a tervezetbe – rendkívül aggályos a szakszervezetek jövőbeli hatékony működése vonatkozásában, és egyértelműen visszalépésnek minősülne a szakszervezetek szempontjából, továbbá az egyesülési jog – mint alkotmányos alapjog – lényegi tartalmát illetően.
A politikai tevékenység illetve politikai tevékenység folytatásának kizárása a Hszt. 28.§ (1) bekezdés a., pontjában szükségtelen, és indokolatlan is, ugyanis ahogyan azt már számos esetben kifejtettük – továbbá a Tolna Megyei Főügyészség álláspontja által is megállapítást nyert – a TMRSZ, mint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény hatálya alá tartozó, alapszabállyal rendelkező társadalmi szervezet céljának – a munkavállalói érdekek hatékonyabb képviselete – eredményes megvalósítása érdekében más társadalmi szervezetekkel jogosan együttműködhet, illetve az együttműködés keretében velük megállapodást köthet.
Érthetetlen a tervezet készítőjének azon szándéka, hogy az egyesülési jog ilyen fokú csorbítása egyáltalán felvetődhet a tervezet kidolgozása során.
Érthetetlen abban a vonatkozásban is, amelyet az IRM a Hszt. módosítása koncepciójaként megfogalmazott, azaz a munkavállalók helyzetének javítása, a foglalkoztatás-biztonság azok a kérdéskörök, amelyek köré a Hszt. újabb módosítását tervezik. Ehhez képest a szakszervezeti munka ellehetetlenítését célzó – minden előzmény nélkül a Hszt. módosítási tervezetébe most beemelni szándékozott rendelkezések – munkáltatói, illetve előterjesztői törekvések egy újabb koncepcionális javaslatként mintegy „ötletelésként” kerültek be az újabb tervezetbe.
Aggályos, hogy az IRM részéről megnyilvánuló tervezet e vonatkozásban azt is figyelmen kívül hagyja, hogy a szakszervezet nem természetes személy, nem hivatásos állományú rendőr, hanem munkavállalókat tömörítő, azok érdekeit képviselő jogi személy.
A szakszervezeti jogokat csorbító rendelkezések jogsértő jellege abban is megnyilvánul, hogy nem csupán a szakszervezet hivatásos állományú tagjainak érdekvédelmi munkája hatékonyságát kívánja további keretek közé szűkíteni, hanem a szakszervezet tagjai közé tartozó közalkalmazottak, köztisztviselők, Mt. hatálya alá tartozó munkavállalók, nyugdíjasok és tanulók érdekvédelmi jogait is lényegesen csorbítaná.
A TMRSZ azért is nyilvánvalóan jogsértőnak tartja a szakszervezeti jogokat csorbító – álláspontunk szerint a törekvés jellegét tekintve egyértelműen alkotmányellenes – előterjesztői elképzelést, mert a Hszt. hatálya a szolgálati jogviszonyra terjed ki csupán!
Ez azt jelenti, hogy a szolgálati jogviszony az egyén és a munkáltató kapcsolatát rendezi elsősorban. Az egyének érdekeik képviseletére szakszervezetbe tömörülhetnek és ennek kereteit teremtette meg a Hszt. IV. fejezete. E keretek további szűkítése nyilvánvalóan jogsértő, hiszen a „keretek” az egyesülési jog szellemiségéből következnek, azok rendelkezésein alapulnak. A Hszt. ezen fejezetének bármilyen jellegű csorbítása, de akár módosítása is nem lehetséges a Hszt. keretein belül, hiszen e rendelkezések olyan alkotmányos alapjogok módosítását jelentenék tartalmában, amelyek az ún. „sarkalatos” törvények kategóriájába tartoznak, azaz módosításuk csak 2/3-os országgyűlési támogatás esetén lehetséges.
A TMRSZ a Hszt. IV. fejezetében foglalt rendelkezések módosítását szükségtelennek tartja, éppen azért mert jelen tervezetből kitűnően az IRM és a munkáltató érdekeinek további térnyerésére irányulnak a szakszervezeti munka rovására.
A szakszervezet szervezeti egységgel kapcsolatos Hszt. 29.§ (3) bekezdés c., pont tervezet szerinti módosítását az indokolta, hogy a TMRSZ által az utóbbi hónapokban végzett munkahelyi ellenőrzések során több olyan jogsértésre derült fény, melyek a munkáltató önkényes jogértelmezését, illetve a jogszabályi előírások figyelmen kívül hagyását igazolták.
A munkahelyi ellenőrzések feltételeinek ilyen mértékű szűkítése súlyos következményekkel járhat a munkavállalók jogaira nézve, ugyanis a törvénymódosítás elvonja a szakszervezetektől azt a jogot, hogy kontrollt gyakoroljon a munkáltatók felett a jogszabályok betartása tekintetében.
Fentiekben kifejtett alkotmányossági aggályainkon túlmenően álláspontunk szerint elsősorban nem a munkahelyi ellenőrzések megnehezítését, hanem éppen azok elősegítését volna indokolt egy törvénymódosítás során elősegíteni. A TMRSZ több száz millió forint értékben derített fel olyan jogsértéseket, amelyek során a munkavállalókat megillető pénzt a munkáltatók nem fizették ki, annak ellenére, hogy – állítólag a rendészeti miniszter nyilatkozata alapján – erre több milliárd forint címkézett forrást biztosított a kormány. A TMRSZ munkahelyi ellenőrzései derítették ki, hogy a miniszter nyilatkozatával ellentétben a valóság az, hogy jelentős számú túlórák kifizetésére még hónapokkal a forrás biztosítását követően sem került sor.
A kormány pótforrás biztosítása és a munkahelyi ellenőrzések ideje között több hónap is eltelt.
Ennek azért van jelentősége, mert ha a kormány valóban több milliárd forintot biztosított a túlórák rendezésére, akkor a rendőrség gazdasági vezetése legkevesebb, hogy hanyag módon járt el, hiszen a rendelkezésére álló pénzt mindaddig nem fizette ki, amíg erre a TMRSZ munkahelyi ellenőrzései során rá nem világítottunk.
A hatékony munkahelyi ellenőrzésekhez szükségesek a megfelelő körülmények, törvényi garanciák megléte, hiszen a munkáltatónak a túlórák elhallgatásával kapcsolatos – a minisztert megtévesztő és kellemetlen helyzetbe hozó –, a valóságnak nem megfelelő, a hazudozással egyenértékű tájékoztatása súlyos morális, gazdasági és fegyelmi zavarokat jelez a rendőrség legfelsőbb szintű vezetésének részéről.
Annak ellenére, hogy az ORFK vezetése rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta az IRM vezetőjét a hamis adatszolgáltatással és a hamis adatszolgáltatás tényét a TMRSZ bebizonyította, a Hszt. munkahelyi ellenőrzésre vonatkozó módosítási törekvése mégis azt mutatja, hogy a jövőben még könnyebben lehet hamis adatokat közölni a minisztériummal, és a hamis adatszolgáltatás felderítését végző TMRSZ munkáját kívánja nehezíteni az IRM a munkáltatóval karöltve.
Ez egyértelműen annak a jele lehet, hogy az ORFK részéről történt hamis adatszolgáltatást az IRM várta el a rendőri vezetőktől, mivel ha nem így lenne, az ORFK felelős vezetői ellen – akik a hamis adatokat terjesztették fel a miniszter részére – eljárást kellett volna kezdeményeznie az IRM-nek.
Az IRM-nek azonban nem azzal van problémája, hogy az ORFK illetékes vezetői hamis adatokat szolgáltatnak, több száz millió forintot nem fizetnek ki a munkavállalóknak, még csak nem is azzal, hogy az ORFK jogsértő gazdálkodásának eredményeként több milliárd(!) forintot kell a Magyar Államnak visszafizetnie az EU-nak, hanem azzal van problémája, hogy a rendőri vezetés hamis adatszolgáltatását a TMRSZ bebizonyította.
Az IRM e hazugság leleplezésére a jelek szerint úgy kíván reagálni, hogy szűkíteni kívánja a szakszervezetek munkahelyi ellenőrzésének kereteit. Ez mindenképpen aggályos, és ellentmond az IRM vezetői részéről elhangzó nyilatkozatoknak.
A szakszervezetek munkahelyi ellenőrzési jogosultságának jelenlegi keretei lehetőséget adnak az időnként hazugságoktól hemzsegő pénzügyi „felterjesztések” cáfolatára.
A munkáltató által elkövetett tömeges jogsértések (például a ki nem fizetett túlórák, a szolgálati körülmények elégtelen jellege, a pihenőidők rendszeres ki nem adása, a védőital kérdésköre, csapaterős szolgálatok igénybevételekor az élelmezés problematikus jellege, a szolgálati vezénylésekkel történő jogsértő manipulációk napi gyakorlata, a rendőri körletek emberi tartózkodásra alkalmatlan jellege a kapitányságok, rendőri őrsök putris jellege, a kilométer korlátozások a végeken, schengeni határ őrizetének hiánya a feltételek biztosításának hiánya miatt, miközben a rendőri vezetők korlátlan km használattal járnak a szolgálati autókkal nyaralásra, nagybevásárolni, vadászni, horgászni, stb.) visszaszorításának egyik hatékony eszköze a szakszervezetek munkahelyi ellenőrzésének lehetősége.
Minden olyan törekvés, amely a jogszabályi rendelkezések módosításával akadályozni kívánja a meglévő jogsértések feltárását a munkahelyi ellenőrzések során, arra mutatna rá, hogy a problémák megoldása helyett a problémák konzerválására, a jogsértések támogatására buzdítja a visszaélések felelőseit.
Tekintettel arra, hogy a korábban részünkre megküldött tervezethez képest a Minisztérium a 2009. június 11-i SZÉF ülésen újabb módosítási javaslatokkal állt a munkavállalói oldal képviselői felé, tájékoztatom, hogy a törvény legújabb tervezetének – szakszervezeti jogokat csorbító – rendelkezéseivel kapcsolatosan álláspontunk a következő.
Igen megtisztelő, hogy a Hszt. szakszervezeti jogokat deklaráló IV. fejezetének legújabb módosítását kifejezetten a TMRSZ-t alapul véve kívánják módosítani, azonban álláspontunk szerint ez szükségtelen, ugyanis a TMRSZ mint a Rendőrség egyik reprezentatív szakszervezete – korábban ezzel kapcsolatosan részletesen kifejtett indokaink alapján – továbbra sem kíván politikai tevékenységet folytatni, illetve politikai rendezvény tartani.
Hszt. 27.§ (2) bekezdése: fentiek alapján szükségtelennek tartjuk a Hszt. ez irányú módosítását, ugyanis egy kizárólag szakmai alapokon álló, a rendőrök élet- és munkakörülményeinek javítását célzó megállapodás vonatkozásában semmi esetre sem merülhet fel a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom megsértése.
A Hszt.28. (1) bekezdés a., pont tervezett módosítása, mely szerint az érdekképviseleti szerv csak a munkáltatóval megkötött megállapodás szerint jogosult a fegyveres szerv kijelölt helységeinek és berendezéseinek használatára, a szakszervezeti jogok olyan szintű csorbítását jelenti, amely sérti az egyesülési szabadság és az ebből fakadó pluralizmus elvét, valamint az egyenlő bánásmód követelményét is.
A tervezet ugyanis nem tartalmaz külön szabályozást arra nézve, hogy amennyiben a munkáltatónál több szakszervezet működik, abban az esetben milyen konkrét feltételei vannak a munkáltatóval történt megállapodásnak, illetve, hogy ennek során mi garantálja a munkáltató részéről az egyenlő bánásmód követelményének betartását.
Aggályos a tervezet abban a vonatkozásban is, hogy ezzel a módosítással a munkáltató pozíciói jogsértő módon javulnának a szakszervezettel szemben, ugyanis lényegében a munkáltató által kínált – esetenként – méltánytalan munkáltatói ajánlat elfogadásától való elzárkózás gyakorlatilag az érdekképviselet nehezítésével, ellehetetlenítésével lenne egyenértékű.
Álláspontunk szerint a tervezet koncepciója – amely nyilvánvalóan a TMRSZ „megrendszabályozásának” szándékával került a tervezetbe – rendkívül aggályos a szakszervezetek jövőbeli hatékony működése vonatkozásában, és egyértelműen visszalépésnek minősülne a szakszervezetek szempontjából, továbbá az egyesülési jog – mint alkotmányos alapjog – lényegi tartalmát illetően.
A politikai tevékenység illetve politikai tevékenység folytatásának kizárása a Hszt. 28.§ (1) bekezdés a., pontjában szükségtelen, és indokolatlan is, ugyanis ahogyan azt már számos esetben kifejtettük – továbbá a Tolna Megyei Főügyészség álláspontja által is megállapítást nyert – a TMRSZ, mint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény hatálya alá tartozó, alapszabállyal rendelkező társadalmi szervezet céljának – a munkavállalói érdekek hatékonyabb képviselete – eredményes megvalósítása érdekében más társadalmi szervezetekkel jogosan együttműködhet, illetve az együttműködés keretében velük megállapodást köthet.
Érthetetlen a tervezet készítőjének azon szándéka, hogy az egyesülési jog ilyen fokú csorbítása egyáltalán felvetődhet a tervezet kidolgozása során.
Érthetetlen abban a vonatkozásban is, amelyet az IRM a Hszt. módosítása koncepciójaként megfogalmazott, azaz a munkavállalók helyzetének javítása, a foglalkoztatás-biztonság azok a kérdéskörök, amelyek köré a Hszt. újabb módosítását tervezik. Ehhez képest a szakszervezeti munka ellehetetlenítését célzó – minden előzmény nélkül a Hszt. módosítási tervezetébe most beemelni szándékozott rendelkezések – munkáltatói, illetve előterjesztői törekvések egy újabb koncepcionális javaslatként mintegy „ötletelésként” kerültek be az újabb tervezetbe.
Aggályos, hogy az IRM részéről megnyilvánuló tervezet e vonatkozásban azt is figyelmen kívül hagyja, hogy a szakszervezet nem természetes személy, nem hivatásos állományú rendőr, hanem munkavállalókat tömörítő, azok érdekeit képviselő jogi személy.
A szakszervezeti jogokat csorbító rendelkezések jogsértő jellege abban is megnyilvánul, hogy nem csupán a szakszervezet hivatásos állományú tagjainak érdekvédelmi munkája hatékonyságát kívánja további keretek közé szűkíteni, hanem a szakszervezet tagjai közé tartozó közalkalmazottak, köztisztviselők, Mt. hatálya alá tartozó munkavállalók, nyugdíjasok és tanulók érdekvédelmi jogait is lényegesen csorbítaná.
A TMRSZ azért is nyilvánvalóan jogsértőnak tartja a szakszervezeti jogokat csorbító – álláspontunk szerint a törekvés jellegét tekintve egyértelműen alkotmányellenes – előterjesztői elképzelést, mert a Hszt. hatálya a szolgálati jogviszonyra terjed ki csupán!
Ez azt jelenti, hogy a szolgálati jogviszony az egyén és a munkáltató kapcsolatát rendezi elsősorban. Az egyének érdekeik képviseletére szakszervezetbe tömörülhetnek és ennek kereteit teremtette meg a Hszt. IV. fejezete. E keretek további szűkítése nyilvánvalóan jogsértő, hiszen a „keretek” az egyesülési jog szellemiségéből következnek, azok rendelkezésein alapulnak. A Hszt. ezen fejezetének bármilyen jellegű csorbítása, de akár módosítása is nem lehetséges a Hszt. keretein belül, hiszen e rendelkezések olyan alkotmányos alapjogok módosítását jelentenék tartalmában, amelyek az ún. „sarkalatos” törvények kategóriájába tartoznak, azaz módosításuk csak 2/3-os országgyűlési támogatás esetén lehetséges.
A TMRSZ a Hszt. IV. fejezetében foglalt rendelkezések módosítását szükségtelennek tartja, éppen azért mert jelen tervezetből kitűnően az IRM és a munkáltató érdekeinek további térnyerésére irányulnak a szakszervezeti munka rovására.
A szakszervezet szervezeti egységgel kapcsolatos Hszt. 29.§ (3) bekezdés c., pont tervezet szerinti módosítását az indokolta, hogy a TMRSZ által az utóbbi hónapokban végzett munkahelyi ellenőrzések során több olyan jogsértésre derült fény, melyek a munkáltató önkényes jogértelmezését, illetve a jogszabályi előírások figyelmen kívül hagyását igazolták.
A munkahelyi ellenőrzések feltételeinek ilyen mértékű szűkítése súlyos következményekkel járhat a munkavállalók jogaira nézve, ugyanis a törvénymódosítás elvonja a szakszervezetektől azt a jogot, hogy kontrollt gyakoroljon a munkáltatók felett a jogszabályok betartása tekintetében.
Fentiekben kifejtett alkotmányossági aggályainkon túlmenően álláspontunk szerint elsősorban nem a munkahelyi ellenőrzések megnehezítését, hanem éppen azok elősegítését volna indokolt egy törvénymódosítás során elősegíteni. A TMRSZ több száz millió forint értékben derített fel olyan jogsértéseket, amelyek során a munkavállalókat megillető pénzt a munkáltatók nem fizették ki, annak ellenére, hogy – állítólag a rendészeti miniszter nyilatkozata alapján – erre több milliárd forint címkézett forrást biztosított a kormány. A TMRSZ munkahelyi ellenőrzései derítették ki, hogy a miniszter nyilatkozatával ellentétben a valóság az, hogy jelentős számú túlórák kifizetésére még hónapokkal a forrás biztosítását követően sem került sor.
A kormány pótforrás biztosítása és a munkahelyi ellenőrzések ideje között több hónap is eltelt.
Ennek azért van jelentősége, mert ha a kormány valóban több milliárd forintot biztosított a túlórák rendezésére, akkor a rendőrség gazdasági vezetése legkevesebb, hogy hanyag módon járt el, hiszen a rendelkezésére álló pénzt mindaddig nem fizette ki, amíg erre a TMRSZ munkahelyi ellenőrzései során rá nem világítottunk.
A hatékony munkahelyi ellenőrzésekhez szükségesek a megfelelő körülmények, törvényi garanciák megléte, hiszen a munkáltatónak a túlórák elhallgatásával kapcsolatos – a minisztert megtévesztő és kellemetlen helyzetbe hozó –, a valóságnak nem megfelelő, a hazudozással egyenértékű tájékoztatása súlyos morális, gazdasági és fegyelmi zavarokat jelez a rendőrség legfelsőbb szintű vezetésének részéről.
Annak ellenére, hogy az ORFK vezetése rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta az IRM vezetőjét a hamis adatszolgáltatással és a hamis adatszolgáltatás tényét a TMRSZ bebizonyította, a Hszt. munkahelyi ellenőrzésre vonatkozó módosítási törekvése mégis azt mutatja, hogy a jövőben még könnyebben lehet hamis adatokat közölni a minisztériummal, és a hamis adatszolgáltatás felderítését végző TMRSZ munkáját kívánja nehezíteni az IRM a munkáltatóval karöltve.
Ez egyértelműen annak a jele lehet, hogy az ORFK részéről történt hamis adatszolgáltatást az IRM várta el a rendőri vezetőktől, mivel ha nem így lenne, az ORFK felelős vezetői ellen – akik a hamis adatokat terjesztették fel a miniszter részére – eljárást kellett volna kezdeményeznie az IRM-nek.
Az IRM-nek azonban nem azzal van problémája, hogy az ORFK illetékes vezetői hamis adatokat szolgáltatnak, több száz millió forintot nem fizetnek ki a munkavállalóknak, még csak nem is azzal, hogy az ORFK jogsértő gazdálkodásának eredményeként több milliárd(!) forintot kell a Magyar Államnak visszafizetnie az EU-nak, hanem azzal van problémája, hogy a rendőri vezetés hamis adatszolgáltatását a TMRSZ bebizonyította.
Az IRM e hazugság leleplezésére a jelek szerint úgy kíván reagálni, hogy szűkíteni kívánja a szakszervezetek munkahelyi ellenőrzésének kereteit. Ez mindenképpen aggályos, és ellentmond az IRM vezetői részéről elhangzó nyilatkozatoknak.
A szakszervezetek munkahelyi ellenőrzési jogosultságának jelenlegi keretei lehetőséget adnak az időnként hazugságoktól hemzsegő pénzügyi „felterjesztések” cáfolatára.
A munkáltató által elkövetett tömeges jogsértések (például a ki nem fizetett túlórák, a szolgálati körülmények elégtelen jellege, a pihenőidők rendszeres ki nem adása, a védőital kérdésköre, csapaterős szolgálatok igénybevételekor az élelmezés problematikus jellege, a szolgálati vezénylésekkel történő jogsértő manipulációk napi gyakorlata, a rendőri körletek emberi tartózkodásra alkalmatlan jellege a kapitányságok, rendőri őrsök putris jellege, a kilométer korlátozások a végeken, schengeni határ őrizetének hiánya a feltételek biztosításának hiánya miatt, miközben a rendőri vezetők korlátlan km használattal járnak a szolgálati autókkal nyaralásra, nagybevásárolni, vadászni, horgászni, stb.) visszaszorításának egyik hatékony eszköze a szakszervezetek munkahelyi ellenőrzésének lehetősége.
Minden olyan törekvés, amely a jogszabályi rendelkezések módosításával akadályozni kívánja a meglévő jogsértések feltárását a munkahelyi ellenőrzések során, arra mutatna rá, hogy a problémák megoldása helyett a problémák konzerválására, a jogsértések támogatására buzdítja a visszaélések felelőseit.
Szekszárd, 2009. június 15.
Tisztelettel:
Szima Judit
Főtitkár
Főtitkár
Kapcsolódó anyag: Emlékeztető – SZÉF 2009.06.11.