Válasz egy ORFK állásfoglalásra

Munkatársaimmal tanulmányoztuk a munkahelyi ellenőrzésekkel kapcsolatos 15110/2/2009. ált. szám alatt kiadott, az ORFK gazdasági és igazgatási főigazgatójának, humánigazgatási szolgálatvezetőjének és jogi főosztályvezetőjének kiadmányozásával elkészült állásfoglalást (továbbiakban: körlevél).

A körlevélben foglaltak összességében csorbítják a szakszervezeteknek a jogszabályok által biztosított lehetőségeit, amelynek konkrét észrevételeit az alábbiak szerint részletezem.

Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az állami irányítás egyéb eszközének minősülő körirat, állásfoglalás a címzettek vonatkozásában kötelező erővel nem bír, rendkívül aggályosnak tartjuk a körlevélben megfogalmazott javaslatok ajánlásként történő megfogalmazását.

Tény, hogy a szakszervezetek a munkahelyeken a szolgálati és munkakörülményeket ellenőrizhetik. Ugyanakkor a körlevél nem tér ki arra, hogy egy munkahelyi ellenőrzés alkalmával melyek azok a területek amelyek nincsenek összefüggésben a szolgálati és munkakörülményekkel. Álláspontunk szerint egy rendőrségi objektumban, bármely terület ellenőrzése összefüggésben van a szolgálati és munkakörülményekkel, ha valamennyi ott dolgozó személy szolgálati és munkakörülményeit kívánjuk ellenőrizni.

Példának okáért ha a szakszervezet a munkavédelmi ellenőrzés keretében kívánja ellenőrizni, hogy a kapitányság dolgozói nem tartanak-e tiltott dolgot a hűtőszekrényben (például szeszes italt), akkor azt adott esetben akár a rendőri szerv első számú vezetőjének a hűtőszekrényét is ellenőrizheti a szakszervezet, hiszen az nyilvánvalóan befolyással lehet a szolgálati és munkakörülményekre, ha az adott rendőri szerv első számú vezetője köztudomásúlag nem antialkoholista.

Megköszönnénk Főkapitány Úrnak, ha munkatársai a körlevélben kitérnének, vagy kitértek volna arra, hogy mely területek nem minősülnek egy rendőri szerv működése során a szolgálati és munkakörülményekkel összefüggő kérdésnek.

Álláspontunk szerint egy rendőri szerv működésének ellenőrzése során – figyelemmel arra, hogy minden ami ott található az adófizetők pénzéből került beszerzésre és az adófizetők által biztosított költségvetési pénzek szolgálnak a működés fedezetéül – fogalmilag kizárt, hogy olyan körülményt ellenőrizzen a szakszervezet, amelynek nincs kihatása a szolgálati és munkakörülményekre. Természetesen a személyes adatok védelméről szóló törvényi rendelkezések keretei között.
Fentiek alapján kíváncsian várjuk a körlevél második részét, amelyben az ORFK nagytudású vezetői kifejtik hogy mely kérdések nem tartoznak az említett fogalomkörhöz nem tartozó kérdések körébe.

A „munkaidőben” történő ellenőrzés lehetőségével kapcsolatos ORFK jogértelmezéssel kapcsolatban szeretnénk felhívni a körlevelet kiadmányozó rendőri vezető urak figyelmét, hogy a „munkaidő” fogalma a rendőrség szervezetében 24 órás folyamatos tevékenységet jelent.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az említett rendőri vezetők munkavégzése „hivatali munkaidőben” (jellemzően munkanapokon 07.30 órától – 16.00 óráig tart) zajlik, de ez nem jelenti azt, hogy a rendőrség működése során a „munkaidő” is csupán a „hivatali munkaidő” idejére korlátozódna. A munkaidő fogalma körüli jogi okfejtés erre figyelemmel nyilvánvalóan téves, hiszen a valódi közterületi munkaidőt végző rendőrök munkaideje nem korlátozható 8 órára, mint ahogy azt a körlevelet jegyző urak jogi álláspontjukban kifejtik.

Álláspontunk szerint a „munkaidő” fogalmát a munkahelyi ellenőrzések tekintetében nem lehet leszűkíteni a „hivatali munkaidő” fogalmára a rendőrség vonatkozásában, figyelemmel arra, hogy a rendőrség működése folyamatos.

Az együttműködési kötelezettség okán éppen ezért a munkáltató képviselőjének kötelezettsége az, hogy munkahelyi ellenőrzés idején a munkahelyi ellenőrzésre jogosult szakszervezet tisztségviselői számára az ellenőrzés feltételeit biztosítsa.

Az előzetes egyeztetés kötelezettsége természetesen terheli mindkét felet, de ez nem azt jelenti, hogy a szakszervezet, ha előre bejelenti, hogy ellenőrizni szándékozik, azt a munkáltató megtagadja. Nyilván nem erre gondoltak a körlevelet jegyző rendőri vezető urak sem, de a megfogalmazás pontatlansága miatt ezt fontosnak tartjuk leszögezni.

A bejelentés kötelezettsége álláspontunk szerint a jogi személynek minősülő rendőri szerv vezetője (jellemzően megyei rendőrfőkapitány)  irányában áll fenn. Amennyiben a szakszervezet e bejelentési kötelezettségének eleget tesz előzetesen, álláspontunk szerint nem célszerű – és erre nincs is jogszabályi előírás – hogy a munkáltató tudomására hozza azt előzetesen, hogy konkrétan melyik szervezeti egységnél kívánja az ellenőrzést elfolytatni, hiszen minden szervezeti egységnek van vezetője, aki a munkahelyi ellenőrzés megkezdésekor értesülni tud az ellenőrzésre megjelent tisztségviselők ellenőrzési szándékáról.

Amennyiben az ideje engedi (például ha hivatali munkaidőn túl jelenik meg az ellenőrző csoport), nem zárja ki semmi azt, hogy szolgálati helyére bevonuljon és segítse az ellenőrzés zökkenőmentes lebonyolítását.

Az a körülmény, hogy a körlevélben foglaltak szerint a munkavédelmi képviselő a helyben dolgozók közül kerül megválasztásra (a megválasztás körülményeit nem taglalja ugyan nagyvonalúan a körlevél, de tegyük fel, hogy valamilyen módon tényleg megválasztásra kerül), nincs érdemi kihatással arra, hogy ez korlátozná bármiben is a szakszervezet ellenőrzési jogkörét. A jogszabályok a szakszervezet ellenőrzési jogköréről rendelkeznek, e jogkört pedig nem lehet azzal elvonni, hogy a munkáltató – a körlevélben kifejtett homályos elképzelés alapján – megválasztja, vagy megválasztat szervezeti egységenként egy munkavédelmi felelőst.

A körlevél tartalmát megfogalmazók e kérdéskörben lényeges ellentmondásba kerültek saját, korábbi álláspontjukkal. Az 1. pontban hivatkozott Mt. 22. § (3) bekezdéséhez fűzött magyaráz rész szerint, ugyanis a szakszervezet jogosultsága megegyezik a munkavédelmi képviselő jogosultságával. Az Mvt. 75. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint – többek között – a „működési, technikai, anyagi feltételeket”, adott esetben ezek költségei a munkáltatót terhelik. Ha az ellenőrzés foganatosításának költségeivel kapcsolatban a munkáltató egyeztetni kíván a szakszervezettel, az elfogadható, hogy egyfajta keret-megállapodás szülessen a költségek viselésének határairól, illetve a működés feltételeinek biztosítása kereteinek kialakításáról, de az ORFK-nak a TMRSZ működését e tekintetben is akadályozó, a „jogértelmezések”, jogi okfejtegetések mögé bújó elzárkózó magatartása miatt ez eddig kivitelezhetetlen volt.

Bízunk abban, hogy a körlevélre adott fenti álláspontunk arra a felismerésre fogja vezetni az ORFK vezetését, hogy e kérdéskörben valóban biztosítani kell a szakszervezet ez irányú működési feltételeit is, hiszen ennek hiányában nincs jogszabályi korlátozás arra vonatkozóan, hogy a szakszervezet a célszerűség és a hatékony munkavédelmi ellenőrzések foganatosítása érdekében milyen működési költségeket terhelhet a munkáltatóra.

Az Mvt. 72. § (2) bek. c/ pontja álláspontunk szerint elég egyértelmű iránymutatást ad az ORFK részére is abban, hogy a szakszervezet tájékoztatás kérése nem tagadható meg. Rendkívül aggályos a körlevélben kifejtett azon állásfoglalásba rejtett leplezetlen bujtogatás az ORFK részéről, hogy a rendőri vezetők a jogszabályban egyértelműen megfogalmazott kötelezettségeiket tagadják meg. A munkáltató nem értékelheti felül a szakszervezet munkavédelmi ellenőrzésének irányát és létjogosultságát.

A szakszervezet pedig ezen ellenőrzése során adatokat, tájékoztatást kérhet.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az ORFK egyed vezetői (például a GEI jelenlegi első számú vezetője) a jogszabályban megfogalmazott kötelezettségeit semmibe veszi és ezt egyértelműen ki is jelenti. A körlevél ezen pontjában kifejtett jogi álláspont nyilvánvalóan egy újabb állomása annak, hogy a rendőrség felső vezetése egy nyelvtani értelmezés síkján is egyértelműen értelmezhető kötelezettségét „jogi érvelés” látszatával kíván megtagadni.

Hangsúlyozzuk – amelyet a körlevélben maguk a kiadmányozó vezetők is ismertetnek – hogy azok az adatok, amelyek a rendőrség gazdálkodásával kapcsolatosak, azok jogszerűen nem tagadhatók meg. Függetlenül attól, hogy a munkáltatónak az-e a véleménye, hogy a kért adat összefügg-e a munkavédelmi ellenőrzés céljával. Ennek eldöntése nem a munkáltató kompetenciája egyrészt, másrészt a közérdekű adat jellegére tekintettel is meg kell adni a szükséges felvilágosítást 15 napon belül.

A példában felhozott „mennyit költöttek védőitalra” tipikusan olyan közérdekű adat, amelyet a munkáltatónak – ha nem is az ellenőrzés időpontjában – de a kérdés megfogalmazását (jegyzőkönyvbe foglalását) követő 15 napon belül meg kell válaszolni mind a kérdés munkavédelmi ellenőrzésre, mind közérdekű adatkérésre vonatkozó jellegére tekintettel.

Fentiekre figyelemmel kérjük Főkapitány Urat, hogy a körlevélben foglaltak helytállóságát a fentiekre figyelemmel is felülvizsgáltatni szíveskedjen. A magunk részéről a körlevelet az arra adott válaszunkkal egyetemben megküldjük az Ombudsmani Hivatal állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére, továbbá a Szociális és Munkaügyi miniszternek, is állásfoglalás kialakítása és véleményezés, adott esetben ajánlás megfogalmazása céljából. Tagságunk tájékoztatása céljából a körlevelet és az arra adott állásfoglalásunkat honlapunkon is megjelentetjük.

Tisztelettel:

Szima Judit főtitkár

 

 

Kapcsolódó anyag: ORFK állásfoglalás