- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

Továbbra is erőből akar diktálni

 Továbbra sem kaptuk meg korábbi Zala MRFK és az adatkérés cikkünkben már említett közérdekű adatokat. Helyette a Zala megyei rendőrfőkapitány levele érkezett meg, melyből úgy tűnik továbbra is erőből akar diktálni. A főkapitány levelét és az arra küldött válaszlevelünket az alábbiakban lehet elolvasni.

 

ZALA MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG
ZALAEGERSZEG

Szám: 20000-1161/3/2009.ált.

Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete
F ő t i t k ár á n a k!

Szekszárd

A 2009. március 5. napján kelt, Kü-35-1/2009. számú levelében foglaltak alapján az alábbiakról tájékoztatom.

I.

 

Úgy látom, érdemes volt előző válaszlevelemben jogi álláspontomat kifejteni, mert rájöttek, hogy a kért adatszolgáltatásnak nem lehet jogalapja a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 29.§ (2) bek. c) pontja, hiszen fenti számú, újabb levelében már nem erre, hanem a Hszt. 30.§ (1) bek. a) pontjára hivatkozik.
Egy kis baj azonban ezzel is van, mégpedig a következő.

A Hszt. 30.§ (1) bek. a) pontja az alábbiakat tartalmazza:
„30.§ (1) A szakszervezettel való együttműködés keretében az állományilletékes parancsnok köteles:
a) a szükséges tájékoztatás megadásával a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységét elősegíteni;
(…).”

Már előző válaszlevelemben is felhívtam a figyelmét a rendőrségi járművek használatáról és üzemeltetéséről szóló 58/2008. (OT 30.) ORFK utasítás 6. pontjának b/ alpontjára, amely szerint a megyei rendőr-főkapitányságok kötelezettek jármű-nyilvántartási jegyzék vezetésére, ezért ilyen jegyzék a rendőrkapitányságokon nincs. (Ezért nem lehet a Lenti Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályának — amúgy egyébként sem létező — „leltárában” szolgálati jármű.)
Újra leírom (repetitio est mater studiorum): mindebből az is következik, hogy a megyei rendőr-főkapitányság tulajdonában, vagyonkezelésében, vagy használatában lévő járművek elosztása az egyes szervezeti egységek és szervezeti elemek között – mint kizárólagosan szakmai döntés, amelybe a szakszervezeteknek nincs érdemi beleszólási joguk – a megyei rendőrfőkapitány hatáskörébe tartozik.
Nincs ugyanis olyan jogszabályi rendelkezés, amely beleszólást engedne az érdekképviseleti szerveknek a szolgálati járművek egyes szervezeti egységek, illetve szervezeti elemek közötti
elosztásába.
Ebben a kérdésben tehát nincs – ahogy más szakmai kérdésben sincs – az érdekképviseleteknek egyetértési joga, különösen nincs vétójoga, de még arra sem jogosultak, hogy a hatáskörrel rendelkező vezetőtől előzetes – vagy akár utólagos – tájékoztatást kérjenek a szolgálati járművek elosztásáról!

Mindez azért lényeges, mert így a szolgálati járművek elosztása nem tartozik az érdekképviseleti tevékenység körébe, hanem a döntési hatáskörrel rendelkező vezető kizárólagos szakmai döntési kompetenciájába. Ezért – ha az aktuális szakmai feladatok ellátása ezt szükségessé teszi bármikor megváltoztathatom a szolgálati járművek elosztását az egyes szervezeti egységek, vagy szervezeti elemek között anélkül, hogy abba bárkinek – tehát a szakszervezeteknek is – bármilyen beleszólási joga lenne. Így egy szolgálati jármű aktuális hollétéről a Hszt. 30.§ (1) bek. a) pontja alapján nem vagyok köteles szakszervezetnek tájékoztatást adni.

Persze itt nem arról van szó, hogy ne tudnám, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság egyes szervezeti egységeinél és szervezeti elemeinél aktuálisan milyen szolgálati járművek vannak éppen használatban. Ez itt egy elvi kérdés, amely arról szól, hogy egy szakszervezetnek mihez van joga és mihez nincs. Az én álláspontom szerint egy kizárólagosan szakmai kérdésbe, egy kizárólagosan szakmai döntés meghozatalába szakszervezetnek nincs joga beleszólni, mert ez nem érdekképviseleti kérdés.

Az sem közömbös, hogy a mélységi ellenőrzést nemcsak a Lenti Rendőrkapitányság illetékességi területén, hanem a megye teljes területén kell megvalósítani, hiszen az illegális migráció Zala megyében nem csak a Lenti Rendőrkapitányság illetékességi területét érinti. A mélységi ellenőrzés megvalósítása azonban ismét egy olyan szakmai kérdés, amelybe szakszervezetnek ugyancsak nincs beleszólási joga, mert erre jogszabály sem hatalmazza fel, de ehhez a szakmai ismerete is hiányzik.

Azt is érdemes lenne tisztáznunk, hogy egyébként ki lenne az az állományilletékes parancsnok, aki a Hszt. 30.§ (1) bek. a) pontja szerint köteles lenne a szükséges tájékoztatást megadni, ugyanis egy szolgálati gépjárműnek nincs állományilletékes parancsnoka. Így tehát tulajdonképpen nincs is olyan személy, aki a maga által hivatkozott Hszt. 30.§ (1) bek. a) pontja alapján köteles lenne szolgálati gépjárművel kapcsolatban tájékoztatást adni!

Ugyancsak megírtam már magának, mert ezt részben érdekképviseleti kérdésnek is tartom, hogy a Lenti Rendőrkapitányság a szolgálati feladatok ellátásához rendelkezik elegendő mennyiségű és minőségű szolgálati járművei. Az azonban már szintén nem érdekképviseleti kérdés, hogy a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vagyonkezelésében, vagy birtokában lévő járművek közül konkrétan melyik van akár a Lenti Rendőrkapitányságon, akár más szervezeti egységnél, vagy szervezeti elemnél.

II.
Az alkalmat felhasználva kérem, hogy az alábbi, a Magyar Köztársaság Rendőrsége állami költségvetésének felhasználását is érintő adatokról a jogszabályban előírt határidőn belül – úgy is, mint a Magyar Köztársaság adófizető állampolgárát, akinek befizetett közterheiből a Magyar Köztársaság Rendőrségének állami költségvetése is keletkezik, valamint úgy is, mint a Magyar Köztársaság Rendőrsége egy olyan költségvetési szervének vezetőjét, amely költségvetési szerv az állam által biztosított költségvetéséből kifizetést teljesít a TMRSZ részére – tájékoztatni szíveskedjen!

1. A TMRSZ-nek hány olyan függetlenített tisztségviselője volt a 2008. január 1. és december 31. közötti időszakban, aki a teljes szolgálati, illetve munkaidőre, vagy annak csak egy részére mentesített volt a szolgálatteljesítés, illetve a munkavégzés alól?

2. A TMRSZ-nek a szolgálatteljesítés, vagy a munkavégzés alól teljesen, vagy csak részben mentesített, függetlenített szakszervezeti tisztségviselői részére a Magyar Köztársaság Rendőrségének állami költségvetéséből mindösszesen milyen összegű illetmény, illetve egyéb juttatás került kifizetésre bruttó és nettó összegben a 2008. január 1. és december 31. közötti időszakban?

3. A Magyar Köztársaság Rendőrségének állami költségvetéséből mekkora összeg került kifizetésre a TMRSZ részére fel nem használt munkaidő-kedvezmény megváltása címén a 2008. január 1. december 31. közötti időszakra vonatkozóan?

4. A Magyar Köztársaság Rendőrségének állami költségvetéséből a TMRSZ részére a fel nem használt munkaidő-kedvezmény címén kifizetett összegeket a TMRSZ milyen célokra és milyen jogcímeken használta fel a 2008. január 1. és december 31. közötti időszakban? Kérem, hogy ezeket az adatokat jogcímenként és havi bontásban szíveskedjen megadni!

Érdeklődéssel várom adatszolgáltatását!

Zalaegerszeg, 2009. március 30.

    Dr. Tiborcz János r. dandártábornok
    Rendőrségi főtanácsos
    főkapitány
 
 
 
 
A TMRSZ válaszlevele:
 
 
 
Szám: Kü-35-3/2009.
 
Zala megyei RFK
Vezetőjének
 
Zalaegerszeg
 
 
Tisztelt Főkapitány Úr!

 
 
 
 

A Lenti Rendőrkapitányság részére „Schengeni pénzből” juttatott kisbuszok vonatkozásában kért adatszolgáltatás tárgyában továbbra sem kapott a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete érdemi adatszolgáltatást a Zala Megyei Rendőrfőkapitányságtól, illetve annak vezetőjétől, Főkapitány Úrtól.
 
Ismételten felhívom arra a figyelmét, hogy a közérdekű adatok vonatkozásában személy szerint Önt, mint az adatszolgáltatásra köteles szerv vezetőjét személyes felelősség is terheli a közérdekű adatok tájékoztatási kötelezettsége okán.
 
Az időnként kioktató hangnemű és válaszadás helyett félremagyarázó okfejtése előtt munkatársaimmal együtt értetlenül állunk.
 
Természetesen amennyiben Főkapitány Úr továbbra is presztízskérdésként kezeli a munkakörébe tartozó tájékoztatási kötelezettség egyfajta bojkottját, az ellen természetesen a jog további – eddig meg nem lépett – eszközrendszerével kívánunk élni a közeljövőben (tu quod cavere possis stultum est admitere).
 
Álláspontunk szerint Önnek tájékoztatási kötelezettsége van mind a Hszt. 29.§ (2) bek. c/ pontjában, mind 30.§ (1) bek. a/ pontjában foglaltak alapján is.
 
Ettől függetlenül előző válaszlevelének „jogi okfejtése” nyilvánvalóan téves a Legfelsőbb Bíróságnak a közérdekű adatok szolgáltatására vonatkozó eseti döntésében foglaltak tükrében:
 
A BDT2008. 1878. számú eseti döntés megállapítása szerint: „A közérdekű adat alaptermészete, hogy nyilvános és csak meghatározott, törvényben szabályozott esetekben tagadható meg a nyilvánosságra hozatala. Törvényi rendelkezés hiányában nincs jogi relevanciája annak a kérdésnek, hogy az adatkérő a közérdekű adatokat milyen célra kívánja felhasználni, az adatok megismerése milyen okból áll az érdekében, ezért sem az adatközlés iránt megkeresett szerv, sem a bíróság nem vizsgálhatja azt, hogy az adatkérő milyen célból kívánja megismerni a kért adatot, és milyen módon kíván élni a közérdekű adat terjesztésére vonatkozó, Alkotmányban biztosított jogával. Jelentősége csak annak van, hogy az adatkérő közérdekű adat szolgáltatását kéri-e, és az adott adat nyilvánosságra hozatalát titoktartási okokból törvény nem korlátozza-e.”. 
 
Mivel az eddigi leveleiből kitűnően Főkapitány Úr nincs tisztában a közérdekű adat fogalmi meghatározásával, engedje meg, hogy beidézzem az adatvédelemről szóló törvény vonatkozó rendelkezését, mivel arról Főkapitány Úr nem rendelkezik kellő alaposságú ismeretekkel:
„közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv, vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon, vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől.”.
 
Fentiek alapján tényként lehet megállapítani, hogy a „schengeni forrásból” a Zala MRFK részére juttatott kisbuszokkal kapcsolatos adatok közérdekű adatnak minősülnek, ezzel kapcsolatban Önt adatszolgáltatási kötelezettség terheli, mely adatokat már 2009. március 16-ig részünkre meg kellett volna adnia.
 
Ha még egyszer és az előzőnél figyelmesebben elolvassa 2009. március 5-én kelt ismételt megkeresésünkben foglaltakat, Főkapitány Úr is rájöhet arra, hogy mi nem kérdőjelezzük meg Főkapitány Úr döntési kompetenciáját, Ön mégis ezzel vádolja szakszervezetünket.
 
Különösen szeretném figyelmébe ajánlani korábbi megkeresésünk ezen részeinek ismételt tanulmányozását, miszerint: „Azt nem vitatjuk, hogy a schengeni pénzből vásárolt járművek az Ön kompetenciájába tartoznak…” vagy: „…az állomány szolgálati körülményeit érintő kérdésekben a képviseleti jogosultságunk fennáll, amellett, hogy a szakmai döntések meghozatala a mindenkori megyei rendőrfőkapitány szakmai kompetenciája és felelőssége.”.
 
Mindezek tükrében értetlenül állunk Főkapitány Úr okfejtegetései és jogi álláspontjának hangsúlyozása előtt, amikor több gondolatsorban is azt próbálja bizonygatni, hogy Ön a főkapitány és Ön dönt.
 
Az adatkérésünk nem arra vonatkozik, hogy Ön dönthetett-e ezekben a kérdésekben, hanem arra, hogy milyen döntést hozott, azaz a schengeni pénzből a Lenti Rk.-hoz juttatott kisbuszok jelenleg hol üzemelnek.
 
Önnek, mint a közvagyon feletti rendelkezésre jogosult vezetőnek adatszolgáltatással és nem nyilvánvalóan téves jogi okfejtegetéssel kell válaszolnia egy ilyen megkeresésre.
 
Az adatkérésünk jogszabályi alapját egyébként meg sem kellett volna jelölnünk, hiszen fentiek értelmében a közérdekű adatkérésnek a jogszabályi alapja éppen a közérdekű adat jellegéből következik, további jogszabályi alapot, tehát a Hszt. 29.§ (2) bek. c/ pontját, vagy a 30.§ (1) bek. a/ pontját meg sem kellett volna jelölni.
 
 Ugyanakkor a nyilvánvaló jogosultság mellett az utalt Hszt. rendelkezésekre való hivatkozásokkal kinyilvánítottuk, hogy a végrehajtói állomány érdekképviseletét a közvagyon felhasználásának esetleges vizsgálatakor is szükségesnek tartjuk megjelölni.
 
A válaszlevele II. pontban jelzett adatkérésével kapcsolatos jogi álláspontom szerint a szakszervezet feletti törvényességi felügyelet gyakorlására az ügyészség jogosult, így esetleges, a szakszervezet törvényes működése feletti aggodalma vonatkozásában szíveskedjen az ügyészséghez fordulni.
 
Tájékoztatom továbbá, hogy jogi álláspontom szerint Főkapitány Úr tévesen hiszi, hogy a szakszervezet működésével kapcsolatos adatok a közérdekű adat fogalmi kritériumába beleesik, mivel az adatvédelemről szóló törvény hangsúlyosan kiemeli, hogy az érdekképviseleti szervezeti tagságra vonatkozó adat különleges személyes adat. A szakszervezet belső működése sem tartozik a közérdekű adat fogalmi kritériuma alá.
 
Amennyiben Főkapitány Úr a TMRSZ-be történő belépést fontolgatja és ezért kéri a szakszervezet működésével kapcsolatos adatokat, először egy jelentkezési lap kitöltésével kell kezdeményeznie a TMRSZ-be való belépését, amelynek nem látjuk semmilyen előzetes akadályát. TMRSZ tagként Főkapitány Úr jogosult a TMRSZ gazdálkodását, a költségvetési források előirányzatait, azok felhasználását és az arról szóló beszámolót megismerni annak a tagszervezeti vezetőnek a tájékoztatása útján, amely tagszervezetbe belépne.
 
A felvetett kérdéseivel kapcsolatban, az együttműködés jegyében szíves tájékoztatásul közlöm, hogy a TMRSZ jelenleg kb 5.400 fő taggal rendelkezik, ebből 4.980 fő hivatásos állományú tagja a rendőrségnek.
 
az 1-es számú kérdésével kapcsolatban tájékoztatom, hogy:

– nem rendelkezünk éves nyilvántartással, jelenleg hány fő tisztségviselő van rendelkezési állományban, illetve hány fő vesz igénybe munkaidő-kedvezményt a szakszervezet érdekkörében felmerülő feladatok végzésére.

A 2-es számú kérdésével kapcsolatban tájékoztatom, hogy:

– tisztségviselőink illetményének mértékével kapcsolatban nem vezetünk nyilvántartást, erre vonatkozó igényét esetlegesen a területileg illetékes GEI-k tudnák kielégíteni, de szeretném felhívni figyelmét, hogy a tisztségviselők illetményével kapcsolatos adatokat még a GEI is zártan kezeli, az abban foglaltakról csupán a kifizető munkáltató és az érintett rendelkezik ismeretekkel, így az esetleges bért terhelő levonások miatt akkor sem tudnánk hiteles adatokat szolgáltatni Főkapitány Úrnak, ha arra módunk lenne.

A 3-as számú kérdésével kapcsolatban tájékoztatom, hogy:

– A munkáltatók kifizetéseivel kapcsolatban az illetékes GEI-k naprakész pontos információkkal rendelkeznek. Az adat közérdekű jellegére vonatkozóan konzultáltam az Adatvédelmi Biztos Hivatala munkatársával, aki egyértelműen azt a tájékoztatást adta, hogy a szakszervezet nem minősül az adatvédelmi törvény értelmében közfeladatot ellátó szervnek. Ez egyébként az Alkotmánynak az egyesülési jogból és a szakszervezetek funkciójának jellegéből is következik. Ennek ismeretében jogi álláspontom szerint nem minősül közérdekű adatnak, hogy a munkaidő-kedvezmény megváltása milyen mértékű egy szakszervezet vonatkozásában. Kérem forduljon a GEI-k felé adatok megkérése tekintetében.

 
A 4-es számú kérdésével kapcsolatban tájékoztatom, hogy fentiek értelmében a szakszervezet belügyének számító kérdéseire pontos választ csak a tagjaink kaphatnak.
 
Megdöbbenéssel olvastam megkeresésének azon részét, amelyet Ön hivatalos minőségben, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként, a főkapitányság infrastruktúráját felhasználva, munkaidőben, főkapitánysági fejléces papíron magánszemélyként terjesztett elő. Rendkívül aggályos „jogértelmezésnek” tartom, ha bárki is személyének hivatalos jellegét felhasználva magánszemélyként, munkaidejének terhére kér adatszolgáltatást.
 
Minden bizonnyal a főkapitányi munkaköri leírás nem adja meg Önnek azt a lehetőséget, hogy munkaidőben kvázi a „maszek” ügyeit intézze, és főkapitányi minőségét felhasználva magánemberként kérjen tájékoztatást, és mossa össze egy átiratban főkapitányi minőségét a magánemberi minőségével.
 
Úgy gondolom, hogy főkapitánysági fejléces papíron megengedhetetlen, hogy egy főkapitány magánemberként kérjen bárkitől is tájékoztatást, vagy fejtse ki véleményét. Úgyszintén elfogadhatatlannak tartom, hogy az érdemi együttműködés egyik zálogát jelentő személyes konzultációnak akár telefonos, akár személyes formáját Ön elutasítsa és érzelmi alapon megválogassa, hogy kit lehet Önhöz telefonon bekapcsolni és kit nem.
 
Munkatársai azt a tájékoztatást adták, hogy a TMRSZ főtitkárát Önhöz nem kapcsolhatják be, csak írásban hajlandó kommunikálni. Az a tény, hogy Önnek magánemberként mi a véleménye szakszervezetünkről, vagy személyesen rólam, nem jogosítja Önt fel arra, hogy érdemi együttműködés helyett elzárkózzon a személyes kommunikáció bármely formájától.
 
Ön a magyar adófizetők pénzéből fizetett rendőri vezető, aki magánemberi minőségben nem nyilvánulhat meg, éppen azért, mert az adófizetők munkaidőben Öntől pártatlan és szakmailag megkérdőjelezhetetlen jogértelmezéseket, és munkavégzést várnak el. Ebbe beletartozik a szakszervezetekkel, és azok képviselőivel történő személyes kommunikáció is.
 
Az Ön pozíciójában meg nem engedhető magatartás az, hogy magánemberként „szelektáljon” az Önnel együttműködni akaró szakszervezeti vezetők között, hogy kivel áll szóba és kivel nem. Az utóbbi napokban a TMRSZ tanúságát adta a munkáltató és a munkavállalók között érdemi együttműködés javítása szándékának, amikor az egyik tagunkkal történt konzultációt követően helyesebbnek tartottuk a pótmagánvád ejtését az Ön terhére is indult büntetőeljárásban, jogi álláspontunk helyességével ellentétben.
 
Ezt követően alig egy-két nappal később Ön további jogsértést követ el a jelen megkeresésre adandó válaszok megadásától történő elzárkózással, annak megtagadásával. Levelének stílusából kitűnően az udvariassági formulák megadásától való tudatos elzárkózás és levelének tartalma hűen tükrözi azt az indulati állapotot amely előtt értetlenül állunk és csak olyan magatartáshoz tudunk hasonlítani, amikor valaki felugrik a hivatali íróasztalára és lábával rugdossa le onnan a munkatársa által odahelyezett iratokat, csak azért, mert azt akkor vitte be a munkatársa, amikor ő nem tartózkodott az irodájában.
 
Tisztelettel és nyomatékosan kérem Főkapitány Urat, hogy a magánemberi kíváncsiságának hangot adó megkeresésektől főkapitányi minőségben történő levelezésünk, vagy egyéb hivatalos kommunikációink során a jövőben tartózkodni szíveskedjen!
 
Öntől egy jelenleg 4.980 fő rendőrségi munkavállaló képviseletében eljáró szakszervezeti vezető kér adatszolgáltatást, ezért elvárjuk, hogy minden egyes válaszában, annak minden mondatában Ön főkapitányi minőségben és főkapitányhoz illő és méltó stílusban fejtse ki jogi álláspontját, megtisztelve ezzel a 4.980 munkatársa ügyében eljáró szakszervezet vezetőjét.
 
Természetesen, ha Ön szerint a megszólítási, elköszönési formulák eddig tanúsított szinten aluli kifejezése, vagy annak elmaradása illik, a Zala megyei főkapitányi minőségéhez, vagy azzal szükségszerűen jár együtt habitusából adódóan, vagy elfelejtette azokat eddigi tanulmányai, szocializációja során elsajátítani, azt sajnálattal de tudomásul vesszük és elkönyveljük azt, hogy a mai Rendőrségen belül van olyan stílusú főkapitány is, mint Ön
 
A fentiek figyelembe vételével tisztelettel  kérjük Főkapitány Urat, hogy elkerülendő az együttműködési szándék további nehezülését – adatkérésünk eredeti előterjesztésére és az adatszolgáltatásra nyitva álló 15 napos határidő túllépésére, azaz a munkáltató, és személy szerint az Ön eddigi mulasztására  tekintettel – megkeresésünkre a szükséges adatszolgáltatást soron kívül megadni, vagy megadatni szíveskedjék, ellenkező esetben további jogi lépések megtételét helyezzük kilátásba.

 
 
Szekszárd, 2009. március 31.
 
 
 

Tisztelettel:

 
 
 

Szima Judit
főtitkár
 
 
 
Előzmény anyag:

Zala MRFK és az adatkérés