- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

Tájékoztatás vád elejtéséről

Dr. Tiborcz János r. dandártábornok a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője telefonon megkereste szakszervezetünk média szervezőjét és megkérdezte, hogy a vele szemben folyó büntetőügyben történt pótmagánvád elejtését is megküldi e szakszervezetünk a Magyar Nemzetnek, vagy azt ő küldje meg. Mivel a média szervezőnk nem rendelkezett konkrét információkkal, így tájékoztatta a főkapitány úr kérésről a szakszervezet főtitkárát. Főtitkár asszony két alkalommal is telefonon kereste főkapitány urat sikertelenül. Mivel a Magyar Nemzet nem a szakszervezet tulajdona és ráhatásunk sincsen cikkek megjelentetésére, így főkapitány úr kifejezett kérésére a vádelejtésről az alábbi tájékoztatást adjuk.

Dr. Biszak János hadbíró ezredes Úrnak,

Somogy Megyei Bíróság
Katonai Tanácsa

katonai bírája

K A P O S V Á R
Bajcsy-Zsilinszky u. 3.
7400

(Postacím: 7401 Kaposvár, Pf. 116.,
fax: 82/ 528-225)

Tisztelt Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa!

A Kaposvári Katonai Ügyészség 2008. július 23. napján kelt B.VII.58/2008. számú nyomozást megszüntető határozatával szemben benyújtott és a Katonai Főügyészség 2008. szeptember 15. napján kelt Bf.V.101/2008. számú panaszt elutasító határozatával szemben 2008. november 18. napján a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa részére előterjesztett vádindítvány alapján I. r. dr. Molnár József rendőr alezredes rendőrkapitány, valamint II. r. dr. Tiborcz János rendőr dandártábornok rendőrfőkapitány vádlottakkal szemben emelt pótmagánvádat a Be. 236. § I. fordulata, illetve a 311. § (1) bekezdése alapján, a korábban csatolt ügyvédi meghatalmazás alapján eljáró jogi képviselőm útján,  mint pótmagánvádló

e l e j t e m.

Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a vádindítvány alapján indított Kb.I.35./2008. számú büntetőeljárást a vádelejtés okából a Be. 332. § (1) bekezdés e) pontja alapján megszüntetni szíveskedjék!
I n d o k o l á s
 

Alulírott, M Zs r. törzszászlós 2008. november 18. napján kelt vádindítványommal a bírósági eljárás lefolytatását indítványoztam a vádlottakkal szemben.

Álláspontom szerint I. r. dr. Molnár József r. alezredes rendőrkapitány úr 13 rb. a Btk. 359. § b) pontjába ütköző és a szerint minősülő és büntetendő elöljárói hatalommal visszaélés vétségének elkövetésével, mint tettes, míg II. r. dr. Tiborcz János r. dandártábornok rendőrfőkapitány úr 13 rb. ugyancsak a Btk. 359. § b) pontjába ütköző és a szerint minősülő és büntetendő elöljárói hatalommal visszaélés vétségének elkövetésével, továbbá 1 rb. a     Btk 361. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a szerint minősülő és büntetendő elöljárói intézkedés elmulasztása vétségének elkövetésével, mint tettes volt vádolható.

A vádindítvány alapját képező tényállás szerint 2007. október 30-án a Nagykanizsai Rendőrkapitányság (Rk.) Zalakarosi Rendőrőrs állományába tartozó 7 fő rendőr tiszthelyettes nevében megbízási díj megállapítására és visszamenőleges kifizetésére, míg 2007. november 27-én a Nagykanizsai Rk. állományában hivatásos szolgálatot teljesítő további 8 fő rendőr tiszthelyettes nevében gépjárművezetői pótlék megállapítására és visszamenőleges kifizetésére a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) nyújtott be szolgálati panaszokat a Nagykanizsai Rendőrkapitányság vezetőjéhez azzal, hogy amennyiben a szolgálati panaszokban foglaltakkal dr. Molnár József r. alezredes rendőrkapitány úr, mint döntésre jogosult állományilletékes parancsnok nem ért egyet, úgy azt haladéktalanul kérik felterjeszteni a „II. fok felé”, amely ebben az esetben a további döntésre jogosult Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, dr. Tiborcz János r. dandártábornok urat, mint megyei rendőrfőkapitányt jelentette.

A szolgálati panaszt előterjesztő rendőrök közül 2 fő a panasz benyújtását követően írásban visszavonta azt, arra való tekintettel, hogy az abban foglaltaknak az állományilletékes rendőrkapitány úr helyt adott (rendelkezett a gépjárművezetői pótlék folyósításáról), így annak elbírálása okafogyottá vált. Ennek megfelelően a rendőrkapitány úr részéről 13 beosztott vonatkozásában kellett a szolgálati panaszokat határozattal elbírálnia.

A határozatok megszerkesztésével I. r. vádlott Körtvélyessy Attila r. alezredes hivatalvezető urat bízta meg, aki többször referált kapitányságvezető úrnak a beadványok intézését illetően. Dr. Molnár József r. alezredes rendőrkapitány úr jogi álláspontja szerint, mivel Ő a beadványokban megfogalmazottakkal kapcsolatban korábban semmiféle intézkedést (döntést) nem hozott, illetve nem is kellett hoznia (mulasztása sem állapítható meg), ezért azokat tartalmuknak megfelelően kérelemnek tekintette és a szerint bírálta el.

A beadványokat elbíráló, az azokban megfogalmazott panaszoknak helyt nem adó, elutasító határozatokat 2007. december, valamint 2008. január hónapokban kézbesítették a panaszos rendőröknek, majd azok – a TMRSZ észrevételezését követően – a Szakszervezet részére is megküldésre kerültek.

A szolgálati panaszokat elutasító határozat további jogorvoslati lehetőségként helytelenül hívta fel a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló  1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 195. § (1) bekezdését.

Mivel a panaszosok nevében és helyett eljáró Szakszervezet megítélése szerint a szolgálati panaszok elbírálása törvénysértő, nem felelt meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, valamint a jogorvoslati lehetőségre való hivatkozás is helytelen, ezért a TMRSZ 2008. február 8. napján kelt ZK-2-1/2008. számú átiratában – immár második alkalommal – tájékoztatta a Zala Megyei Rfk. vezetőjét, dr. Tiborcz János r. dandártábornok urat arról, hogy a Nagykanizsai Rk. vezetője helytelenül alkalmazta a szolgálati panaszok elbírálásakor a Hszt. rendelkezéseit, és azok elutasításával párhuzamosan a szolgálati panaszokat a határozatokkal együtt haladéktalanul fel kellett volna terjesztenie további – másodfokú – elbírálásra a megyei rendőrfőkapitány úrhoz. A TMRSZ átiratában kérte a megyei főkapitány urat, hogy haladéktalanul intézkedjék a szolgálati panaszok bekérésére és azokat másodfokon bírálja el.

Dr. Tiborcz János r. ddtb. megyei rendőrfőkapitány úr 2008. február 18. napján 231/1-5/2008. ált. számon kelt válaszában arról tájékoztatta a Szakszervezetet, mely szerint a kapitányságvezető úr a „szolgálati panasz” megnevezésű beadványokat kérelemnek minősítve határozattal elutasította azokat. Mivel a határozat ellen jogorvoslati kérelem nem érkezett, ezért másodfokú határozat sem született.
Főkapitány úr jogi álláspontja szerint a döntésre jogosult rendőrkapitány úr sem a megbízási díj, sem pedig a gépjárművezetői pótlék tekintetében a szolgálati panaszok benyújtását megelőzően döntést vagy intézkedést nem hozott, és nem is kellett hoznia, erre való tekintettel kérelem előterjesztésének lehet helye.

A Szakszervezet az ügyben két alkalommal fordult az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vezetőjéhez.

Első alkalommal a TMRSZ 2008. február 3. napján ORFK-6/2008. számon kelt átiratában tájékoztatta az országos rendőrfőkapitány urat arról, hogy nagykanizsai rendőrök meghatalmazása alapján szolgálati panaszok benyújtására került sor a Nagykanizsai Rk. vezetőjéhez, melyek elutasításra kerültek, és a másodfokú határozatok a törvényes határidőn belül nem kerültek megalkotásra és kézbesítésre. A Szakszervezet a panasz elbírálására jogosult és köteles rendőri vezetők magatartását úgy ítélte meg, hogy szándékosan akadályozzák jogaik érvényesítése érdekében panaszosokat, ezért kérte országos főkapitány urat arra, hogy intézkedjék az ügyben mind a panaszok megfelelő elbírálását, mind pedig a mulasztók felelősségre vonását illetően.

A TMRSZ megkeresésére 2008. március 14-én 2449/8/2008. számon kelt átiratában az ORFK Humánigazgatási Szolgálat szolgálatvezetője, Zsinka András r. ddtb. úr arról tájékoztatta Szima Judit r. alezredes főtitkár asszonyt, miszerint a „szolgálati panasz” megnevezésű beadványokat a rendőrkapitány úr kérelemnek minősítette, azokat ilyetén formában bírálta el, melyek tekintetében határozatokat hozott, és azok 2007. december és 2008. január hónapokban kézbesítésre kerültek.

Második alkalommal 2008. április 2. napján ORFK-6-1/2008. számon kelt átiratban fordult ismét a Szakszervezet az országos rendőrfőkapitány úrhoz, mivel a 2008. február 3-án kelt megkeresésükre az országos főkapitány helyett válaszoló szolgálatvezető úr (helyette is Csipak Olga osztályvezető asszony járt el) nem adott minden kérdésre kiterjedő választ. Továbbra is kérték az országos főkapitány úr intézkedését.

Dr. Bencze József r. altábornagy országos rendőrfőkapitány úr 2008. április 17. napján 2449/08/10. számon kelt válaszlevelében arról tájékoztatta Szima Judit r. alezredes főtitkár asszonyt, mely szerint az ügyben keletkezett iratokat bekérette, megvizsgáltatta, melyekből megállapítható, hogy a benyújtott szolgálati panaszokat a Nagykanizsai Rk. vezetője 2007. december 18. napján határozatával elutasította. Az érintett munkatársak a határozatokat 2007. december 27. és 2008. január 2. között átvették (a TMRSZ részére 2007. december 27. napján került kézbesítésre). Feltehetően téves jogértelmezés miatt nem kerültek a szolgálati panaszok az elutasításukkal egyidejűleg felterjesztésre a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez, mivel azokat kérelemként kezelték és tévesen 15 napos fellebbezési határidőt biztosítottak további jogorvoslati lehetőségként. Az országos főkapitány utasította a megyei főkapitány urat, hogy a panaszok elbírálásával kapcsolatos eljárás körülményeit vizsgálja felül és a szükséges intézkedéseket tegye meg.

Zsinka András r. dandártábornok úr, a Személyügyi Szolgálat szolgálatvezetője, 2008. május 5. napján 2449/4/08. számú átiratában arról tájékoztatta II. r. dr. Tiborcz János r. ddtb. megyei rendőrfőkapitány urat, hogy az ügyben keletkezett szolgálati panaszokat és az előzményi iratokat bekérette, amelyek alapján megállapítható, miszerint feltehetően téves jogértelmezés következtében nem kerültek a szolgálati panaszok az elutasításukkal egyidejűleg felterjesztésre a megyei főkapitány úrhoz, mivel azokat kérelemként kezelték és 15 napos fellebbezési jogot biztosítottak. A benyújtott szolgálati panaszokat a Nagykanizsai Rk. vezetője 2007. december 18. napján szolgálati panaszként határozatával utasította el, így a megyei főkapitány úr jogi érvelését, miszerint a beadványok a tartalmuk és nem a megnevezésük alapján kerültek elbírálásra, nem tudta elfogadni.
Szolgálatvezető úr szükségesnek tartotta továbbá, hogy megyei főkapitány úr a panaszok elbírálásával kapcsolatos eljárás körülményeit vizsgálja felül és az ezzel kapcsolatos szükséges intézkedéseket tegye meg.

A TMRSZ a szolgálati panaszokat előterjesztő rendőrök érdekeinek védelmében a gépjárművezetői pótlék megállapítása érdekében 2008. március 3-án, míg a megbízási díj megítélése érdekében 2008. március 4-én a Zalaegerszegi Munkaügyi Bírósághoz fordult, mivel a megyei főkapitány úr 2008. február 18. napján kelt válaszlevelében foglaltak alapján az volt megállapítható, hogy a szolgálati panaszok elutasítását illetően mindenben egyetért a Nagykanizsai Rendőrkapitányság vezetőjével.

Dr. Tiborcz János r. ddtb. megyei főkapitány úr arra való hivatkozással, miszerint döntési jogosultsága már nincs, hiszen a TMRSZ munkaügyi bírósághoz fordult, nem kérte magához a rendőrkapitánynál található szolgálati panaszokat, hogy azokat elbírálja.

A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 2008. június 24. napján megtartott tárgyaláson (1.M.172/2008/8. sz. jkv.) a II. számú végzésével a munkaügyi per felfüggesztéséről döntött és 60 napos határidőt határozott meg a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság, mint alperes részére, hogy a benyújtott szolgálati panaszok elbírálását illetően határozati formában határozzon. Indokolásában hivatkozik a Hszt. 194. § (1) bekezdésére, melynek értelmében a hivatásos állomány tagja szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó döntés vagy intézkedés elmulasztását sérelmesnek tartja. A bíróság hivatkozik továbbá a Hszt. 194. § (3) bekezdésére, amely a szolgálati panaszt elutasító határozat meghozatalát követő eljárási rendről rendelkezik, nevezetesen, hogy a szolgálati panaszt és a határozatot fel kell terjeszteni az elöljáró parancsnokhoz, jelen esetben a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez.

A munkaügyi bíróság végzése alapján II. r. vádlott a szolgálati panaszokat és az azokat elutasító elsőfokú határozatokat elbírálás céljából magához kérette, majd a szolgálati panaszokban foglaltaknak helyt adott.

A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 2009. február 10. napján megtartott tárgyalási napon a bizonyítási eljárást lefolytatta, melynek eredményeként – megítélésem szerint – I. r. és II. r. vádlottakat büntetőjogi felelősség terheli az alábbiak miatt.

I. r. vádlott védekezéseként előadta, miszerint a benyújtott „szolgálati panasz” megnevezésű beadványokat kérelemként kezelte, és tartalma szerint akként bírálta el. Előadta továbbá, hogy a beadványokat elutasító határozatokkal szemben jogorvoslati kifogás nem érkezett hozzá, ezért nem intézkedett azok II. r. vádlotthoz történő felterjesztésére. Elismerte ugyanakkor, mely szerint a beadványokat elutasító határozatok miatt a szolgálati panaszokat benyújtó és meghatalmazással rendelkező TMRSZ főtitkára a határozatok kézbesítését követően telefonon keresztül felhívta és rosszallását fejezte ki az elutasítás miatt. A TMRSZ főtitkára, Szima Judit r. alezredes asszony, aki tanúként került kihallgatásra elmondta, hogy a telefonon történt beszélgetés során kérte az I. r. vádlottat, hogy a szolgálati panaszokat és az elutasító határozatokat a vádlott soron kívül terjessze föl további elbírálásra a II. r. vádlotthoz. Elmondta azt is, miszerint az I. r. vádlott a hívását követően telefonon hívta vissza a tanút, ezért elfogadhatatlan az I. r. vádlottnak az a védekezése, mely szerint nem állt módjában hitelt érdemlően meggyőződni arról, hogy a jogorvoslat előterjesztésére jogosulttal beszél-e egyáltalán.

A beadványokat elbíráló határozatok tartalma is a felelősség megállapíthatósága mellett szól.

Álláspontom szerint helytelen az I. r. vádlott azon védekezésként előterjesztett hivatkozása, miszerint kérelemként kerültek a beadványok elbírálásra, hiszen erre a körülményre utalni kellett volna a határozatban, ilyetén formában történő elbírálás esetén a határozat tárgyában kérelem elbírálása került volna feltüntetésre, valamint a rendelkező részből is az derül ki, mely szerint a beadványt mint szolgálati panaszt vizsgálta meg az I. r. vádlott.

Fontos megemlíteni azt a nem elhanyagolható tényt sem, miszerint a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 50. § (1) bekezdése alapján a kérelmet benyújtó hivatásos állomány tagját a szolgálati elöljáró köteles meghallgatni. Az I. r. vádlott egyéb elfoglaltságaira hivatkozva kibújt ezen jogszabályi kötelezettsége alól, de úgy ítélem meg, hogy a személyes meghallgatás elmaradása is azt a tényt támasztja alá, erősíti, miszerint a beadványok valójában nem kérelemként kerültek elbírálásra.

A Hszt. 194. § (1) bekezdése alapján a hivatásos állomány tagja helyett, meghatalmazása alapján nevében az érdekképviseleti szerv is élhet szolgálati panasszal. Viszont a Hszt. kérelmet szabályozó 193. § (1) bekezdése szerint érdekképviseleti  szerv vagy ügyvéd a hivatásos állomány tagja helyett kérelmet nem terjeszthet elő. Ezen rendelkezéssel szembeni védekezésként a vádlottak jogi képviselői meghivatkozták a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 111. § (8) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a rendőr kérelmével vagy panaszával érdekvédelmi szervezethez (…) közvetlenül is fordulhat. Helyes jogértelmezés szerint a jogalkotó ezen jogszabályhely alapján nem a meghatalmazás alapján történő érdekképviseleti szerv rendőr nevében való fellépés lehetőségét biztosítja, hanem annak lehetőségét teremti meg, hogy a rendőr közvetlenül szakszervezethez, ügyészséghez, ombudsmanhoz, stb. fordulhasson.

Egyébiránt az sem elhanyagolható tény, miszerint mindkét vádlott jogi egyetemi végzettséggel rendelkező rendőri vezető, melynél fogva sokkal inkább kevésbé hivatkozhatnak jogi tévedésre, hibás jogértelmezésre, mint ilyen végzettséggel esetleg nem rendelkező más rendőri vezetők. A II. r. vádlott rendőrfőkapitányi beosztását megelőzően a belügyminisztériumban humánpolitikai helyettes államtitkárként is dolgozott, így ő még kevésbé hivatkozhat eredményesen a helyes jogértelmezéstől és kialakult rendőrségen belüli gyakorlattól eltérő jogi álláspontjára.

A beadványokat állítólagosan kérelemként elbíráló határozatokban tévesek a jogorvoslati jogra történő hivatkozások is, amelyek fontos és nélkülözhetetlen kellékei egy határozatnak. Természetesen elfogadható, miszerint tévedésből vagy elírásból eredően hibásan kerül a jogorvoslati lehetőségre való hivatkozás egy határozatban tévesen megfogalmazásra, viszont az I. r. vádlott által előadottak, mely szerint ő valóban mint kérelmet bírálta el a beadványokat nem helytálló, és a bűncselekményt nem azáltal követte el, hogy tévesen jelölte meg a jogorvoslati lehetőséget, hanem éppen azáltal, miszerint nem a jogszabályokban előírtak szerint intézte a panaszok elbírálását, azaz nem továbbította további elbírálásra az arra jogosult feletteséhez.

Az elutasító határozatok kézbesítését követően Szima Judit r. alezredes tanú az I. r. vádlottat telefonon keresztül szóban, míg a II. r. vádlottat telefonon keresztül szóban is, valamint levélben írásban is felszólította a beadványok helyes elbírálására, valamint a helyes jogorvoslati rendre, azaz megítélésem szerint ezen cselekvéseivel jogorvoslattal élt az elsőfokú határozatokkal szemben mind az I. r., mind pedig a II. r. vádlottak irányába.

A hatályos jogszabályi rendelkezések szerint ahogy a kérelem vagy panasz szóban is előterjeszthető joghatályosan, úgy a szóban vagy akár távbeszélőn, illetve faxon keresztül közölt kifogás, egyetnemértés is jogorvoslatként kezelendő.

A Btk. 359. § b) pontjába ütköző és a szerint minősülő elöljárói hatalommal visszaélés bűncselekményt az a szolgálati elöljáró követi el, aki elöljárói hatalmával visszaélve alárendeltjét panaszjogának gyakorlásában korlátozza.

Az I. és a II. r. vádlottak a joghatályos és érvényes meghatalmazással rendelkező szakszervezeti vezető felszólítására, figyelemfelhívására sem tettek eleget jogszabályokból eredő parancsnoki kötelezettségeiknek.
Eredmény bűncselekményről lévén szó, a bűncselekmény az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté vált, hiszen az elöljáró minden esetben köteles a szolgálati panaszt a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően elbírálni és elutasítás esetén továbbítani. Nem szükséges a bűncselekmény megvalósulásához, hogy a panasztevőt ténylegesen valamilyen kár érje. A gyakorlatban a panaszjog korlátozásának minősül – különösen – ha a szolgálati panasz elbírálására jogosult és egyben köteles elöljáró nem a szabályzatoknak megfelelően jár el az elbírálás során, de megvalósul a bűncselekmény akkor is, ha a kötelezett a panaszt csak késve, vagy egyáltalán nem továbbítja az annak elbírálására jogosult feletteséhez.
Az I. r. vádlott nem a jogszabályoknak és a rendőrségen belül kialakult gyakorlatnak megfelelően tett eleget panasz elbírálási kötelezettségének.
Álláspontom szerint helytelen az I. r. vádlott arra való hivatkozása, mely szerint további jogorvoslati lehetőséget biztosított csak tévesen, mivel a jogszabályoknak megfelelő elbírálás esetén hivatalból kellett volna továbbítania feletteséhez (a II. r. vádlotthoz) a keletkezett iratokat, és a panaszosok további tevőleges magatartására nem kellett, hogy szükség legyen.
A jogszabályoknak megfelelő jogorvoslati rendet a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság végzésével állította helyre.

A fent részletesen kifejtettek ellenére, álláspontunk szerint, a vádlottak cselekménye legfeljebb 1 rendbeli a Btk. 359. § b) pontjába ütköző és a szerint minősülő katonai vétség megállapítására lehetett volna alkalmas, amely tárgyi súlya csekély jelentőségű, így a további eljárással járó kellemetlenség jóval meghaladja a büntetőjogi felelősségre vonáshoz fűződő érdeket.

Fontos megemlíteni, hogy a vádlottak magatartásaikkal az állomány körében számottevő bizalom- és tekintélyvesztést szenvedtek. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének álláspontja, valamint saját véleményem szerint is egy rendőri vezetőnek olyan határozott, igazságos magatartást kell tudnia tanúsítani, amely példaként emeli őt az alárendeltségébe tartozó beosztottak elé mind szakmai kvalitások terén, mind pedig emberséges megnyilvánulásai alapján.

A vádelejtés indokait összefoglalva, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetével együtt fontosabbnak tartjuk, hogy egy közös cél érdekében, egy irányban, összefogva haladva, beosztottak és vezetők végezzük a dolgunkat. Ha vannak is nézeteltérések, tudnunk kell egymásnak megbocsátani azért, hogy feladatainkat a legmesszemenőbbekig a polgártársaink javára és megelégedésére végezhessük.

Mindezekre tekintettel, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkárával, valamint a jogi képviselőmmel is konzultálva a pótmagánvád elejtése mellett döntöttem.

2009. március hó 26. napján

                                     TMRSZ
 
 
Előzmény:
TMRSZ tájékoztató! (2008. február 6.)
Meghátrálásra kényszerült a munkáltató (2008. szeptember 13.)
Vádlott lett két rendőri vezető (2009. január 14.)