A TMRSZ 2009. 02. 04 -én a Lenti Rendőrkapitánytól kért arra választ, hogy megfelel-e a valóságnak az az információ, miszerint a Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály leltárába tartozó, schengeni eszközként nyilvántartott csapatszolgálati kisbusz nem az irányítása alá tartozó állomány szolgálatának ellátását segíti elő.

Leírtuk, hogy álláspontunk szerint nem fordulhatna elő olyan eset, mely szerint egy kapitányság használatára adott gépjármű (esetleg gépjárművek) felett más szervezeti egység rendelkezik, illetve ha ez előfordulna, akkor az a jogszabályoknak megfelelően történik, bár ebben az esetben nem a kapitányság leltárában kellene szerepelnie az eszköznek.

Kértük tájékoztatását, hogy a gépjárműnek mi a rendszáma, az kinek a birtokában, illetve használatában van; az eszköz hiánya esetén milyen intézkedés történt pótlására.

Kértük a vonatkozásban is tájékoztatását, hogy a schengeni eszköz elvonását- ha történt ilyen- milyen jogszabály teszi lehetővé. Ezzel egyidejűleg kértük, hogy küldje meg a kapitányságára rendszeresített schengeni eszközök leltárát, illetve azok megállapodását, szerződését.

A Lenti kapitányság vezetője 2009. 02. 16-án átvett válaszában arról tájékoztatott, hogy a rendőrségi járművek használatáról és üzemeltetéséről szóló 58/2008.(OT. 30) ORFK. utasítás 6. pontjának a.) alpontja szerint az 5. pont szerinti nyilvántartási jegyzék vezetésére a megyei rendőr-főkapitányságok kötelezettek, majd arról tájékoztatott, hogy levelünket a Zala megyei RFK vezetőjének küldte meg.

A Zala megyei RFK vezetőjétől 2009. 03. 04 -én érkezett válasz, melynek tartalmát és az arra adott válaszunkból tájékozódhattok arról, hogy a Zala megyei RFK vezetője miként értelmezi újfent sajátosan a jogszabályt.

A Schengeni csatlakozásra a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság eszközállományába került, majd onnan ismeretlen okból és feltehetőleg az Ön tudtával más szolgálati feladatokra Budapesten tárolt kisbuszok ügyében kapott válaszát megkaptam.
 
Ön és feltehetőleg munkatársai a megkeresésben foglaltakat nem tudták értelmezni, amely rendkívül sajnálatos egy több tízmillió forintos tétel esetében feltett tájékoztatás kérés kapcsán.
Azt, hogy az elemi udvariasság szabályai szerint a hivatalos levelezésekben megszokott „Ön” megszólítás helyett Ön tanúbizonyságát adja annak, hogy nem erőssége az elfogadott megszólítási formula használata és a konyhanyelvben használatos „Maga” megszólítást alkalmazza. Ezt nem kívánom különösebben kommentálni, de arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrségének főapitányaként Önnek elemi kötelessége egyrészt, hogy a gondjaira bízott több tízmillió forint értékű vagyontárgyakkal kapcsolatban naprakész információkkal rendelkezzen, továbbá az is minimum elvárható, hogy egy világosan megfogalmazott adatkérést értelmezni tudjon.
 
Az Ön jogi álláspontjának helytállóságáról legutóbb a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság eljáró tanácsa adott minősítést, amikor egy év elteltével utasította Önt arra, hogy a szolgálati panaszt határozattal kell elbírálni. Értelmezési készsége ennek tükrében már nem szolgált újabb meglepetéssel, ezért nagy tisztelettel arra szeretném kérni, hogy az ez ügyben tanúsított álláspontját felülvizsgálni szíveskedjen az alábbi egyszerű és közérthető körülményekre figyelemmel.
 
Azt, hogy egy szakszervezet működése során mi minősül érdekképviseleti tevékenységnek, engedje meg, hogy ne Ön – mint munkáltatói jogkört gyakorló rendőri vezető – határozza meg.
 
Az állomány érdekeinek képviseletébe ugyanis nyilvánvalóan beletartozik az, hogy azt észleljük, hogy közpénzekből a rendőri feladatellátást javítandó különböző járműveket adnak, meghatározott célra, azt arra a célra is használja az n irányítása alatt lévő rendőri egység.
 
Az, hogy az Ön véleménye szerint van-e elegendő jármű a szolgálati feladatok ellátására, jelen esetben súlytalan, ugyanis a célhoz kötötten biztosított járművet arra a célra kell használni, amire az EU a forrást biztosította. Jelen esetben a határőrzésre és a mélységi ellenőrzésre, adott esetben az illetékességi területen felmerülő rendőri feladatok ellátására.
 
Az állomány érdekei képviseletének jogosultságát a Hszt.29.§ (2) bek. c/ pontja megadja. Megadja a szolgálati körülményeket érintő kérdésekben az érdekképviselet jogát.
 
Engedje meg, hogy a szolgálati körülmények közé soroljuk azt, hogy ha az EU – a rendőri vezetés előterjesztése alapján a magyar kormányon keresztül – a szolgálati körülményeket javítandó kisbuszok beszerzését tartja szükségesnek, akkor a magyar kormány szakmai előterjesztésen alapuló álláspontját „fajsúlyosabb” álláspontnak értékelje ebben az országban mindenki az Ön „szakmai véleményénél”.
 
A szakszervezet a szolgálati kérdést érintő ügyekben nem kell, hogy egyedi meghatalmazást csatoljon, hiszen az állomány szolgálati körülményébe tartozó ügyben az érdekek képviseletét jelen esetben első körben adatkéréssel kezdeményeztük, bízva abban, hogy a levélben foglaltak nem haladják meg a címzett és munkatársai értelmezési képességét.
 
Mivel azonban Ön ezt nem értette meg a fentieket szükségesnek tartottam elöljáróban leszögezni.
 
A II. részben írt észrevételével kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmét arra a jogelvre, amelyet minden eljárásjogi jogszabály elemi szinten tartalmaz, és amelyet a jogi egyetemeken szinte minden eljárásjogot oktató tantárgy képzése során készség szintjén sajátíttatnak el a hallgatókkal, így azzal minden jogi képzettséggel rendelkező személynek illik ismernie.
 
Ez az alapelv pedig az, hogy a különböző kérelmeket, kéréseket, eljárást kezdeményező beadványokat nem formájuk, nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni.
 
Tekintettel arra, hogy Ön a megkeresés ezen részét sem tudta értelmezni és megkeresésünket nem a tartalma, hanem a formai megnevezések alapján próbálta értelmezni, e pont vonatkozásában ezeket szükségesnek tartottam kifejteni, bár én nem rendelkezem jogi diplomával, de egy átlag olvasó szintjén tisztában vagyok ezen alapelv tartalmi lényegével.
 
Azt nem vitatjuk, hogy a schengeni pénzből vásárolt járművek a Ön kompetenciájába tartoznak, éppen ezért várjuk adatszolgáltatását a kis túlzással a jelek szerint „szőrén-szálán” a megyéből eltűnt kisbuszok ügyében, hogy ennek milyen szakmai alapja, milyen döntési mechanizmusa volt.
 
Ugyanis az a mi álláspontunk e kérdésben, hogy ha egy bizonyos célra kap a ZMRFK kisbuszt, akkor azt a meghatározott cél elérésére, a feladat végrehajtására kell alkalmazni, nem pedig elvonni a ZMRFK hatásköréből.
 
Próbáljuk megérteni az Ön és munkatársai álláspontját, de meglepődéssel olvastuk munkatársaimmal, hogy azt sem tudják milyen kisbuszokra kérdeztünk rá, mondván, hogy nem jelöltük meg a rendszámokat.
 
Azért meglepő ez, mert ezek szerint Önnek megyei rendőrfőkapitányként nincs ismerete arról, hogy a szalon ára alapján darabonként kb 15-20 millió forintos kisbuszokkal kapcsolatban adott-e ki valamilyen rendelkezést, illetve úgy tűnik, mintha jellemző lenne, hogy Mercedes Sprinter és VW Transporter kisbuszokkal lennének tömve a ZMRFK és a területén működő rendőrkapitányságok parkolói.
 
Feltételezzük, hogy a kisbuszok közötti esetleges rendelkezése körüli bizonytalanság és információhiány megszüntetését elősegíti, hogy a Mercedes Sprinter forgalmi rendszáma IRT-137, míg a VW Transporter rendszáma KST-838.
 
Ismételten felhívjuk Főkapitány úr figyelmét arra, hogy az állomány szolgálati körülményeit érintő kérdésekben a képviseleti jogosultságunk fennáll, amellett, hogy a szakmai döntések meghozatala a mindenkori megyei rendőrfőkapitány szakmai kompetenciája és felelőssége.
 
Ugyanakkor arra is szeretnénk az Ön figyelmét felhívni, hogy a Hszt. 30.§ (1) bek a/ pontja alapján az együttműködési kötelezettsége okán Ön tájékoztatási kötelezettség terheli szakszervezetünk irányában, mivel adatkérésünk az érdekképviseleti tevékenységünk során vált szükségessé.
 
Bízunk benne, hogy jelen átiratunk után már nem okoz szövegértési, vagy értelmezési nehézséget a felvetett adatkérés, tájékoztatását előre is megköszönöm. Természetesen kérve, hogy a 2009. 02. 04-én a TMRSZ által megkért tájékoztatását haladéktalanul tegye meg.

Tisztelettel:

Szima Judit
főtitkár