A Fővárosi Munkaügyi Bíróság végzésében a szakszervezetünk által benyújtott kifogás tárgyában megállapította, hogy a BRFK jogsértő módon járt el. A részleteket a cikk további részében lehet elolvasni.
Fővárosi Munkaügyi Bíróság
1027 Budapest, Gyorskocsi u. 52.
4.Mpk.50.099/2009/6.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság
a Szima Judit főtitkár által képviselt
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (7100 Szekszárd, Tanya u. 4.)
kérelmezőnek
a dr. Romhányi Gábor r. hadnagy kiemelt főelőadó által képviselt
Budapesti Rendőrfőkapitányság (1139 Budapest, Teve u. 4.) kérelmezett ellen
szakszervezeti kifogás tárgyában indított nemperes eljárásban meghozta az alábbi
A bíróság megállapítja, hogy a kérelmezett jogsértő módon járt el, amikor a 301/28, 301/27, 301/146. parancsok tárgyában egyeztetési kötelezettségének nem tett eleget, és a kifogásolt parancsok végrehajtását nem függesztette fel.
A bíróság a kérelmező kérelmét egyebekben elutasítja.
A felek költségeiket maguk viselik.
Az eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Bírósághoz címezve a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál lehet 3 példányban előterjeszteni.
A kérelmező kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a 301/28, 301/27 és 301/146. sz. parancsokat a kérelmezett a szakszervezettel történő egyeztetés és erre vonatkozó kérelem hiányában adta ki. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a kérelmezett a szakszervezet kifogás tárgyában nem kezdeményezett egyeztető tárgyalást, elmulasztott rendelkezni a kifogást parancsok felfüggesztéséről, továbbá megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, amikor a kifogásolt intézkedéseket a szakszervezeti jogosultságok elvonásával adta ki. Kérte a kérelmezett költségben történő marasztalását.
Álláspontja szerint a rendelkezési állományba helyezés joga a szakszervezetet illeti meg, ennek ellenére a kérelmezett egyoldalúan, jogsértő módon, a szakszervezet belső ügyeibe avatkozva intézkedett. A kérelmező által előterjesztett kifogással kapcsolatban nem tartott egyeztető tárgyalást, és nem függesztette fel a sérelmezett parancsok végrehajtását sem.
A kérelmezett a kérelem elutasítását és a kérelmező költségekben történő marasztalását.
Álláspontja szerint a kérelmező nem nyújthatott volna be kifogást a munkáltatói intézkedéssel kapcsolatban, mivel azzal kapcsolatban egyéni jogvitának van helye. Az egyeztető tárgyalás és a munkáltatói intézkedés végrehajtásának felfüggesztése abban az esetben indokolt, ha a szakszervezet kifogással élhet mivel azonban a jelen eljárás esetében kifogásnak nincs helye, az ezzel összefüggő eljárási rend sem lehet irányadó.
A kérelmező kérelme az alábbiak szerint részben megalapozott:
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 31. (1) bek. értelmében a szervezeti egységnél képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a hivatásos állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintő jogellenes intézkedés ellen kifogást benyújtani. A (3) bek. szerint nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a hivatásos állomány tagja jogvitát kezdeményezhet.
A Hszt. 194. (1) és (2) bek. úgy rendelkezik, hogy a hivatásos állomány tagja szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó döntést vagy intézkedést sérelmesnek tartja. A szolgálati panasz a munkáltatói intézkedés közlésétől számított 15 napon belül nyújtható be a beosztást érintően a szolgálati viszony egyoldalú módosításáról szóló munkáltatói intézkedéssel szemben. Egyéb esetben az igény érvényesítésére vonatkozó elévülési időn belül lehet a szolgálati panaszt előterjeszteni.
A rendelkezési állományba helyezés és az azzal járó, például a járandóságokat érintő következmények mindenek elött nem a szakszervezetet, hanem a szakszervezet tisztségviselőjét érintik, aki a számára sérelmesnek tartott intézkedéssel szemben szolgálat panasz előterjesztésére volt jogosult. A tisztségviselő joga az egyéni jogvita kezdeményezésére kizárja a szakszervezet jogát a kifogásra a munkáltatói intézkedéssel szemben, ezért e körben a bíróság a kérelmező kérelmét elutasította.
A Hszt. 31. (2), (4) és (5) bekezdései rendelkeznek a kifogás benyújtásával és elintézésével kapcsolatos eljárási rendről, így az egyeztetésről és a parancs végrehajtásának felfüggesztéséről is.
A törvény a felek számára egyeztetési kötelezettséget Ír elö arra az esetre, ha a kifogással az állományilletékes parancsnok nem ért egyet. A jogszabály kötelezővé teszi—a- kifogásolt intézkedést—végrehajtásának- felfüggesztését Is, mégpedig—az–—- egyeztető eljárás eredményes befejezéséig, illetőleg a jogerős bírósági döntéséig.
A törvény fenti rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy szakszervezet által kifogásolt döntésről a felek érdemben tárgyaljanak, és — lehetőség szerint — egyezségre jussanak. Továbbá, hogy a munkáltató megegyezés hiányában ne hajthassa Végre a kifogásolt intézkedést addig, amíg abban a bíróság nem hoz érdemi döntést.
A felek megegyezésének hiányában tehát a bíróságnak kell határoznia a kifogás megalapozottsága, illetőleg jogszerűsége tárgyában. A munkáltató — ha bármely okból nem ért egyet a szakszervezeti kifogással — köteles a másik féllel egyeztetni, és a kifogásolt intézkedés végrehajtását a jogszabályban meghatározott időpontig felfüggeszteni.
A kérelmezett tehát jogellenesen járt el, amikor az egyeztetési kötelezettségének nem tett eleget, és a kifogásolt parancsok végrehajtását sem függesztette fel.
Az illeték mértékéről és viseléséről a bíróság az 1990. évi XCIII. tv. 5.(1)bek. c. és d./pontja alapján nem rendelkezett.
A bíróság az eljárási költség viselése tekintetében a Pp. 81.(1) bek, 78., 24.(2) bekezdés b./pontja és az ítélkezési gyakorlat figyelembe vételével, mérlegeléssel döntött.
A fellebbezésről a Pp. 233. rendelkezik.
Budapest, 2009. február 22.
bíró
