A közelmúlt miskolci eseményeinek miniszteri megnyilatkozásai során Ön többször is hangsúlyozta abbéli véleményét, hogy erkölcsi szempontból is fontosnak tartja a rendőrség testületén belül dolgozó személyek feddhetetlenségét. A meghurcolt miskolci rendőrkapitány ügyében tett, az erkölcsi feddhetetlenségre vonatkozó nyilatkozatával egyetértünk és örömmel üdvözöljük, hogy a megnyilatkozások alapjául szolgáló események során a miskolci rendőrkapitány úr szóbeli elmarasztalása nyilvánvalóan elhamarkodott, megalapozatlan nyilatkozat volt, a tényfeltárás tükrében bárki is tette azt.

Azonban a Rendőrség hivatásos állományú tagjaival szemben megfogalmazott magas szintű erkölcsi követelmények meghatározása és annak miniszteri hangoztatása támogatandó és a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete üdvözli azt.

Ezzel kapcsolatban tájékoztatni szeretnénk Miniszter Urat, hogy a közelmúlt eseményei során több alkalommal ittasan a szolgálati gépkocsijukkal közúti balesetet okozó rendőri vezetőkkel szembeni eljárások lényegesen enyhébbek, mint ha ugyanezt a jogsértést egy beosztott rendőr követi el. A dunaújvárosi rendőrkapitány esete – amikor is a vasúti átjáró tilos jelzése előtt várakozó kocsisort előzte meg és úgy hajtott a sínekre a részegen autókázó rendőri vezető, majd több millió forintos végkielégítéssel és közös megegyezéssel emelt fővel távozhatott a testülettől – már rámutatott arra, hogy erkölcsileg erősen kifogásolható az a fajta jogértelmezés, amikor ugyanarra az esetre egy tiszthelyettes esetében egy héten belül kimondják a rendőri hivatásra méltatlanságot, míg a másik esetben, amikor rendőri vezető nem csak hogy ittasan vezet, hanem még a vasúti közlekedés biztonságát is veszélyezteti (az más kérdés, hogy a vádhatóság emiatt még csak felelősségre sem vonja), akkor több milliós végkielégítést markolhat fel a köz pénzéből.

Elöljáróban a fenti esetet azért tartottuk szükségesnek ismertetni, mert tapasztalataink szerint ha rendőri vezető hibázik, az enyhe retorzión túlmenően még a testületbe visszaszivárgása sem kizárt, ha „jó elvtárs” az arra illetékesek szemében.

Történt ugyanis, hogy a rendőri vezetők ittas gépjárművezetései sorában 2003-ban történt egy olyan eset, amikor a helyi szőlőhegyről „a László napi ünnepléstől fáradtan” a személyi használatra kiadott szolgálati autójával hazafelé utazó nagykanizsai rendőrkapitány – dr. H. I. ripityára törte az újszerű Volkswagen Bora szolgálati személygépkocsit. Mint utólag kiderült, rendőri vezetőtől szinte már nem is meglepő módon ez esetben is a törvények fölé emelkedett ittas rendőri vezető ámokfutásának vetett véget a jó sors, és csupán szerencse, hogy a baleset nem egy gyalogos átkelőhelyen, vagy egy kisiskolásokkal tömött buszmegállóban történt. Természetesen ez esetben sem – mivel rendőrkapitányról volt szó – merült fel az, hogy a rendőri hivatásra méltatlan egy részeg kapitány. Csupán a kapitányságvezetői posztjáról kellett lemondania. Ezt követően még zavartalanul dolgozhatott a főkapitányságon, mint elemző-értékelő tiszt. Már önmagában ez is gyomorforgató kellene, hogy legyen egy erkölcsi követelményt támasztó Miniszter Úrnak, de még nincs vége az eseményeknek, ezért kapaszkodjon meg Miniszter Úr, és ha ereje engedi, kérem olvassa tovább ezt az erkölcsi követelményszintjét mélyen alulmúló történetet.

Ezt követően nevezett a Zalaegerszegi Rendőrkapitányságra került, ahol egy évig újra rendőri vezető lehetett, a Bűnügyi Osztály állományát igazgatta a bűn elleni küzdelemben. Munkatársai ízelítőt kaphattak szakmai rátermettségéről, emberi tartásáról. Közben az ittas vezetése elleni büntetőeljárás pénzbírság kiszabásával zárult.

A bűnügyi osztályvezetősködés után nevezett személy önként(!) hagyta el a testületet, vele szemben a munkáltató semmilyen retorziót nem alkalmazott. A történetnek itt akár vége is lehetne és végül is ha békés módszerekkel, de a testülettől eltávozott a személy. Ez a személy  olyan jogsértést követett el, amelyet tiszthelyettes esetében statáriális gyorsasággal a rendőri hivatásra méltatlannak válással szoktak kimondani a munkáltatói jogot gyakorló rendőri vezetők (köztük olyan is, aki fél évvel követően ittasan vezet és karambolozik, mint a fentebb említett dunaújvárosi rendőrkapitány).

A történet 2008. októberében folytatódott. Az időközben leszerelt és az egyik biztosítótársaságnál biztonsági vezetőként tevékenykedő dr. H.I . úr – noha szemmel láthatóan kóros mértékben el is hízott időközben – 2008. nyarán úgy gondolhatta, hogy ő bizony visszatér a rendőrség kötelékébe és ott kamatoztatja addig megszerzett tudását.
Információink szerint a felvételi alkalmasság első körében az orvosok pszichésen alkalmatlannak találták a rendőri hivatásra, de ez nem szegte kedvét az illetőnek, és csodák csodájára – külső szemlélőnek érthetetlen módon – a II. fokú alkalmassági vizsgálatkor nevezettet alkalmasnak találták, és így az egykori részegen szolgálati autót összetörő rendőri vezető újra a testület tagja lehet.
Nevezett személy jelenleg a megyei főkapitányság Ellenőrzési Osztályának (! figyelem, ott ahol ellenőrzik a rendőrök munkáját, magatartását is!) kiemelt főelőadóként (mert megérdemli, máris kiemelkedett a főelőadók között) ténykedik.

A hozzánk eljutott információk szerint a rendőri állomány tisztességes hányadának jelentős része felháborítónak tartja dr. H. I. visszavételét. Álláspontjuk szerint dr. H. I. ránézésre is nyilvánvalóan alkalmatlan, bár ez az őt alkalmazó vezetésnek fel sem tűnik szemmel láthatólag. A hozzánk eljutott információk szerint dr. H. I. visszavétele során valakik hivatali hatalmukkal visszaélve döntöttek az állományba vételről.

Bízunk abban, hogy Miniszter úr erkölcsi érzékét legalább annyira megviselte ez a tájékoztatás és haladéktalanul intézkedik annak tisztázására, hogy miként kerülhetett vissza 2008. őszén az állományba egy olyan személy, akinek cselekedetével egyenértékű magatartás esetén – természetesen, ha tiszthelyettesről van szó – rekordgyorsasággal állapítják meg a rendőri hivatásra méltatlanságot. Kérdéseink:

Tisztelettel:

Szima Judit
főtitkár