Hszt módosítás és TMRSZ álláspont

A Hszt. módosítás legutóbbi (január 27.) tervezetével kapcsolatos észrevételeinket tesszük közzé, természetesen elérhető a tervezet is oldalunkról.

A véleményezett munkaanyag DOC formátumban

A fórumban nyitottunk egy topicot is a témának, ahová várjuk észrevételeiteket, javaslataitokat. A fórum használatához regisztrálnotok kell az oldalunkon – ( bal oldalon BELÉPÉS box – “Fiók létrehozása”).

Kü-52/2009.

Dr. Magyariné dr. Nagy Edit asszonynak,
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Rendészeti Kodifikációs Főosztály Vezetője!

Hsz:IRM/RKFO/28-8/2009.

B U D A P E S T

Tisztelt Főosztályvezető Asszony!

A Hszt. módosításának legutóbbi tervezetét munkatársaimmal tanulmányoztuk, azzal kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük.

Továbbra is fenntartjuk Piros Attila egykori szakállamtitkár helyett a szakszervezeti egyeztetésen megjelent főosztályvezető úr részére 2008.01.30-án az IRM épületében személyesen átadott 31 pontos módosítási javaslatunkat. Nyomatékosan és ismételten kérjük Főosztályvezető Asszonyt, hogy a javaslatainkat a Munkacsoport elé szíveskedjenek terjeszteni, hogy azt megvitathassa!

A megküldött tervezettel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük:

A tervezet 15.§-a vonatkozásában a „B” jelű változat elfogadását javasoljuk.

A tervezet 16.§-ában megjelölt javaslatot koncepcionálisan jónak tartjuk, azonban további kiegészítésként javasoljuk a „kiemelten indokolt eset” fogalmi kategóriájának konkretizálását, mégpedig taxatív felsorolás megalkotásával. Javasoljuk, hogy „kiemelten indokolt eset” legyenek az alábbiak, illetve ezek bővítését is elfogadhatónak tartjuk, de mindenképpen indokoltnak tartjuk a felsorolás megalkotását. Ilyen kiemelten indokolt esetként elfogadhatónak tartjuk az alábbi esetekben a szolgálati jogviszony megszüntetését a szolgálati nyugdíj jogosultságot megelőző 5 éven belül:

– ha bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt 1 évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetésre ítélte, ide értendő a végrehajtásában felfüggesztett marasztalás eseteit is;
– ha szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetésén érték őt tetten és megfelelő tárgyi és egyéb bizonyítékok is alátámasztják a bűncselekményért való felelősségét;
– ha szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetését a nyomozó hatóság, vagy bíróság előtt elismerte;
– ha Hszt. 123.§ (1) bek. h/ pontja alatti fegyelmi fenyítéssel sújtja őt a munkáltatói jogkör gyakorlója, és azt a II. fokú fegyelmi jogkört gyakorló szerv állományilletékes parancsnoka helyben hagyja;

A tervezet 22.§-a a Hszt. 70.§ módosításával foglalkozik. Napi gyakorlati probléma, hogy a hivatalos szervek előtt folyó különböző megjelenési kötelezettségek során a megjelenés több esetben a szabadidő terhére történik. Álláspontunk szerint ha a hivatalos szerv előtti megjelenés a munkavállaló hivatásával összefüggő tények előadása miatt történik (jellemzően tanúvallomás megtétele szabálysértési, fegyelmi, büntető, vagy polgári bíróságok előtt folyó eljárásokban, illetve közigazgatási eljárásban), az a munkavégzéssel kapcsolatosan történik. Abban az esetben ha a munkavállaló megjelenik, a megjelenés, illetve, az oda- és visszautazás időtartamára is távolléti díjra jogosult a munkavállaló. A Hszt. 70.§-ának módosítása során javasoljuk egyértelműen rögzíteni egy új, (3) bekezdés megalkotásával, amelyre az alábbi szövegszerű javaslatot tesszük:
„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben – ha az állampolgári kötelezettség teljesítése a szolgálati viszonyával összefüggésben történik, kivéve azt az esetet, ha a megjelenés a terhére rótt cselekmény miatt szükséges –  a hivatásos állomány tagja a megjelenés időtartamára esően – az erről szóló igazolás munkáltató részére történő benyújtása alapján  – távolléti díjra jogosult abban az esetben is, ha a megjelenés idején szabad- vagy pihenőnapját, illetve évi rendes szabadságát töltötte.

A tervezet 25.§-ával kapcsolatban a hatályos szöveg fenntartásán, vagy a „B” jelű változat elfogadását javasoljuk.

A tervezet 26.§-ával kapcsolatban az EU-s Irányelv ismertetését szükségesnek tartjuk.
Megjegyezni kívánjuk, hogy e szakaszon belül további rendelkezések megalkotásának szükségességét jelezzük. Javasoljuk, hogy a törvény ezen részében megfogalmazásra kerüljön, hogy a napi rendes munkavégzésen túli készenlétek ideje hogyan viszonyul a pihenőidőhöz, tehát, hogy a szükséges pihenőidő megtartása mindenképpen bizonytalan ezekben az esetekben.

– Egyrészt ezzel kapcsolatban javasoljuk, a törvényben megfogalmazásra kerüljön, hogy ha a készenlét ideje alatt munkavégzést rendel el a munkáltató, akkor annak befejeztét követően a pihenőidő (11 óra) kötelezően illesse meg a munkavállalót.
– Másrészt annak szabályozása is szükséges, hogy a rendes munkavégzést követően elrendelt folyamatos készenléti szolgálatok idején is megilleti a heti 2 pihenőnap a munkavállalót.

Ezzel kapcsolatban az alábbi szövegszerű javaslatot tesszük:
„86.§…(7) A készenléti szolgálatot folyamatosan adó beosztások esetében is megilleti a dolgozót a heti 2 pihenőnap. Pihenőnapnak nem minősült az a nap, amelynek során legalább 12 órás készenléti szolgálatot  ad a dolgozó.”.

A tervezet 30.§-ában a Hszt. 92.§-a módosítása vonatkozásában megfogalmazott javaslatot a hatályos szövegben meglévővel szemben a munkavállaló érdekével ellentétes szűkítésnek értékeljük, függetlenül attól, hogy azt érdekképviselet terjesztette elő. Indokolt konkrét napok számában meghatározni az igénybevételt, de a 14 napos minimumot túlzónak találjuk. Magyarországon az elmúlt 20 évben nem volt 14 napos folyamatos igénybevétel sem gyakorlat, sem elemi csapás elhárítása terén. Jellemzően az árvízi munkálatok során volt a legintenzívebb igénybevétel, de emlékezetünk szerint egy árhullám levonulása sem tartott 14 napnál tovább. Az érdekképviselet javaslatával szemben módosítási javaslatként azt fogalmazzuk meg, hogy ennél kevesebb időtartam esetén járjon és ne lehetőségként, ne felső határ megfogalmazásával, hanem kötelező jelleggel és konkrét napok számában meghatározva a szabadidő. Ezzel kapcsolatban az alábbi érdemi módosító javaslatot terjesztjük elő.

„(2) Tartós – legalább 7 napon át tartó, és ennek során legalább 70 óra időtartamot elérő – igénybevétel (gyakorlat, elemi csapás elhárítása, csapatszolgálat, stb.) utáni pihentetés céljából esetenként 5 nap szabadidő jár.”.

A Hszt. 98.§ (1) bekezdés második mondatában meglévő parancsnoki korlátozási jogkör álláspontunk szerint törvénysértő, hiszen a tanuláshoz fűződő jog alkotmányos alapjog. Alkotmányos alapjogként a tanulás jogát a Hszt. III. fejezete – az alapvető jogok korlátozása – a „szolgálati kötelezettségek teljesítésére vonatkozó szabályok korlátai között gyakorolhatja” megfogalmazással szűkíti, de nem a helyi szolgálati érdekek körébe utalja. A szolgálati kötelezettségére vonatkozó szabályok korlátján a Hszt. 98.§ (1) bek. második mondatában lévő rendelkezés ezen lényegesen túlterjeszkedik, és a „szolgálati érdek aránytalan sérelme” megfogalmazásra szűkíti a dolgozó egyébként is korlátozott alapjogát. A dolgozók közötti megkülönböztetés nem megengedett. A „szolgálati érdek aránytalan sérelme” ugyanakkor azt hordozza magában, hogy az elöljáró a szolgálati beosztások között indokolatlan különbségtételeket alkalmazhat. Előfordulhat ugyanis, hogy egy szervezeti egységen belül egyik dolgozónak engedélyezik a tanulást, a másiknak nem a szolgálati érdek aránytalan sérelmére hivatkozva. Az is előfordulhat, hogy egy alegységen belül is korlátozhatják a dolgozó tanuláshoz való jogát, tehát egy osztály állományában van olyan aki tanul és ha más dolgozó is tanulni szeretne, akkor szolgálati érdekre hivatkozva az állományilletékes parancsnok azt megtilthatja a Hszt. hatályos rendelkezései alapján. Javasoljuk, a 98.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezést úgy módosítani, hogy az szervezeti egységen belül ne eredményezhessen indokolatlan megkülönböztetést. A szolgálati érdek aránytalan sérelme megfogalmazás elhagyása mellett javasoljuk a következő rendelkezést.

– „98.§ (1) A hivatásos ….Az állományilletékes parancsnok a bejelentést követően köteles a munkavégzést úgy szervezni, hogy a tanulmányi kötelezettségei miatt  időszakosan a szolgálatból kieső munkavállaló hiánya a szolgálati érdekek aránytalan sérelmét ne eredményezze. A tanulmányait folytató munkavállaló a szolgálati kötelezettségeit a tanulmányai folytatása során is köteles betartani.”.

A tervezet 36.§-ával kapcsolatban a Hszt. 107.§-ának módosítását taglalja a tervezet és különböző variánsokat terjeszt elő. Álláspontunk szerint a Hszt. 107.§-ának rendelkezéseivel kapcsolatban is alkotmányossági aggályok fogalmazódnak meg az alábbiak szerint. Általános jogelv, hogy senkit nem lehet bűnösnek tekinteni, amíg azt bíróság jogerős határozata nem állapítja meg. Az illetmény-visszatartás rendszere nem a munkavállaló kezdeményezésére, hanem a munkáltató döntésén alapszik. A munkavállaló továbbra is szeretne dolgozni (jellemzően), a munkára készen áll, viszont a munkáltató döntése ebben megakadályozza. Álláspontunk szerint, ha a fegyelmi-, vagy büntetőeljárásban terheltként szereplő személy a felelősségét nem ismeri el, a munkáltatónak joga van a munkavégzés alól illetve a beosztásából valófelfüggesztésre, de nincs joga a fennálló szolgálati jogviszony alapján járó 100%-os illetménynek az 50%-os csökkentésére (visszatartására). Az ilyen jellegű visszatartás mindenképpen alkalmas hátrány okozására és egyértelműen szankciós jellege van, anélkül, hogy a terhelt bűnösségét bárki is kimondta volna. Nem tartjuk elfogadhatónak a bírósági eljárás lezárultát megelőzően ilyen jellegű szankció kiszabását, annál is inkább, mivel az állomány jelentős részének egzisztenciális helyzete ma már kritikusnak mondható és egy ilyen visszatartási lehetőség egész családok tönkremenetelét jelentheti abban az esetben is, ha utólag kiderül, hogy a dolgozót a terhére rótt cselekményben a bíróság, vagy a munkáltató nem marasztalja.
Erre figyelemmel javasoljuk az 50%-os illetmény-visszatartás rendszerét megalkotó rendelkezéseket – annak jogerős marasztalás előtt alkalmazott szankciós jellegére figyelemmel – hatályon kívül helyezni.

A tervezet 38.§-ával kapcsolatban megfontolandó, hogy a schengeni határövezethez csatlakozás miatt megnövekedett az időszakosan, alkalmanként, az országhatáron túli területen végzett szolgálati tevékenység aránya, elsősorban a határmenti rendőri szervek állományának. Államközi, illetve az érintett államok rendőrségei közötti együttműködési megállapodások is lehetővé teszik jelenleg az osztrák-magyar és a szlovák-magyar relációban a határmenti rendészeti együttműködést. Ennek során a „külföldi munkavégzés” fogalmának gyakorlatban való értelmezése is módosul a korőbbiakhoz képest. A közeljövőben várható továbbá Románia schengeni övezethez csatlakozása is. Mindezekre figyelemmel a Hszt. 111.§ (3) bekezdéseként javasolt szövegrészben a „külföldi szolgálati helyen szolgálatot teljesítő” terminológia helyett javasoljuk az „országhatáron túli munkavégzést teljesítő” megfogalmazás alkalmazását.

A tervezet 42.§-ában javasolt kiegészítést nem támogatjuk, annak beépítését kifejezetten munkavállaló ellenes javaslatnak értékeljük, mind szakmai, mind jogi, mind humánum tekintetében. Az illetmény nélküli szabadság időtartama alatt a szolgálati jogviszony fennáll. Ezt a szabadság igénybevételi formát sok esetben krízis helyzetbe került munkavállalók veszik igénybe. Az illetmény nélküli szabadság idején illetményt számukra a munkáltató nem folyósít, de ez nem jelenti azt, hogy a szolgálati jogviszonyuk ne állna fenn. A ruházati ellátmány adómentes juttatás, és a jogviszony fennállására tekintettel alanyi jogú járandóság. Nem illetmény. Ennél fogva az ellátmány biztosítása törvényi kötelezettsége a munkáltatónak a Hszt. 116.§-ában foglaltak értelmében. A krízishelyzetben lévő munkavállaló ruházati utánpótlását részben biztosító juttatástól megfosztás, amellett, hogy a fentiek szerint jogszerűtlen, humánum vonatkozásában is eléggé el nem ítélhető javaslat, különös tekintettel arra a körülményre, hogy ezt a javaslatot egy érdekképviseletet folytató szakszervezet, jelen esetben a BRDSZ fogalmazta meg javaslatként.

A tervezet 43.§-ában a BRDSZ által javasolt, az előző észrevételhez hasonlóan úgyszintén erősen megkérdőjelezhető javaslat elfogadását is ellenezzük. A tanácsosi és főtanácsosi címek után járó pótlék 100%-os mértékű emelését irreálisnak, megalapozatlannak és etikátlannak tartjuk akkor amikor a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozással a végrehajtói állomány jövedelme egyik évről a másikra mintegy 15-20%-os reálérték csökkenést szenved el. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a gyakorlat szerint szinte kizárólag rendőri vezetőknek és szakszervezeti vezetőknek adományozott tanácsosi és főtanácsosi címek után járó pótlék mértéke 100%-os mértékben emelkedjen!

Elfogadhatatlannak tartjuk a tervezet 43.§ (3) bekezdésében foglaltakat is, amely a BRDSZ azon javaslatát ismerteti, amely a pénzjutalom 6 havi illetménynek megfelelő összegre történő emelését javasolja. A végrehajtó állomány tagjainak túlnyomó többsége jutalomban évekre visszamenőleg nem részesült. Ugyanakkor információink szerint a rendőri vezetők kivétel nélkül minden évben jelentős mértékű jutalmakat vesznek fel év vége táján, és ezen jutalmak felvételében sok esetben a szakszervezeti vezetők is részesülnek. Etikátlannak és felháborítónak tartjuk a BRDSZ ezen javaslatát, különösen annak tükrében, hogy ezzel egyidejűleg a tervezet 42.§-ában a gyermekét gondozó, vagy tartósan beteg hozzátartozóját illetmény folyósítása nélkül ápoló személyektől a ruházati ellátmány megvonását javasolja a BRDSZ. Mindenképpen ellenezzük a jutalom mértékének ilyen mértékű emelését.

Elfogadhatatlannak tartjuk a tervezet 44.§-ában foglalt előterjesztői módosítási javaslatot is, amelyet kifejezetten a TMRSZ érdekei ellen ható rendelkezés megalkotásának értékelünk a 44.§ (1) bekezdés h/ pontja vonatkozásában. A szakszervezeti tisztsége okán rendelkezési állományba helyezett személy felett a fegyelmi jogkör gyakorlójának legalább az országos rendőrfőkapitánynak kell lennie minden esetben. Ennek az oka, hogy a szakszervezeti vezető a munkavállalók érdekeinek képviselete során az országos rendőrfőkapitánnyal azonos szinten, mellérendelt pozícióban van a szakszervezeti vezető országos szervezet esetén. Ezt támasztja alá egyébként az ORFK-nak az RVE, FRSZ, BRDSZ szakszervezetekkel kötött megállapodás is. Mindenképpen javasoljuk, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója az országos rendőrfőkapitány maradjon országos szervezettségű, illetve országosan reprezentatív szakszervezet esetében. Annál is inkább indokolt ez, mert a javasolt törvényszöveg indokolatlan megkülönböztetést tesz szakszervezeti vezetők között. Indokolt, hogy minden egyes szakszervezeti vezető felett ugyanaz a személy gyakorolja a fegyelmi jogkört. Megfontolandónak tartjuk továbbá, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlása során az országos rendőrfőkapitány a szakszervezet tisztségviselőjével szemben fegyelmi fenyítési jogkört csak a mindenkori ágazati miniszter egyetértésével gyakorolhasson. A tapasztalataink szerint ugyanis a fegyelmi jogkör intézményével kapcsolatban a TMRSZ esetében több esetben felmerült a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmának megszegése a munkáltató által. Az érdemi érdekképviseletet fegyelmi eljárások indításával kívánta több esetben is akadályozni a munkáltató, amelynek kiküszöbölését mindenképpen kívánatosnak tartjuk a Hszt. módosítása során.

A tervezet 47.§-ában a Hszt. 141.§ módosítására tett BRDSZ javaslattal egy kitétel kivételével egyetértünk Ez a kitétel az, hogy a határozat kihirdetése során a „jogorvoslatról történő esetleges lemondás lehetőségét” is megemlíti a javasolt szövegrész. Ezzel ellentétes javaslatunk az, hogy a jogorvoslatról a fegyelmi határozat kihirdetése során érvényesen ne lehessen lemondani. Ennek indoka, hogy a fegyelmi határozatot sok esetben jogvégzettség nélküli személyekkel szemben szabják ki, akiket a jogaikról való kioktatás tekintetében sok esetben hiányosan tájékoztatnak, illetve utólag körülményes azt rekonstruálni, hogy a jogorvoslati jogra történő kioktatás valóban megtörtént-e a határozat kihirdetésekor.

A tervezet 48.§-ában a Hszt. 146.§ (2) bekezdésével kapcsolatban benyújtott VPOP javaslattal szemben a Hszt. hatályos rendelkezésének a hatályban tartását javasoljuk.

Ismételt meglepődéssel olvassuk, hogy a munkavállalói körbe tartozó vezetők esetében gondatlan károkozás esetén a BRDSZ az anyagi felelősség 100%-os mértékű emelését javasolja a tervezet 50.§-ában. Álláspontunk szerint a rendőri vezetők gondatlanságból elkövetett károkozása esetén az anyagi helytállási kötelezettség jelenleg megfelelő mértékben van szabályozva. Ezzel kapcsolatban a beosztott munkavállalók és a vezetői beosztású munkavállalók közötti különbségtétel a helytállási kötelezettség vonatkozásában indokolatlan. Azt is figyelembe kell ugyanis venni, hogy nominálisan az egy-egy havi helytállási kötelezettség így is nagyobb anyagi tehertételt jelent annak, akinek a jövedelme (illetménye) magasabb.

A tervezet 54.§-ában foglalt módosító javaslattal kapcsolatban a „…vagy jogszabályban előírt határidőn belül nem bírálták el, az azt követő 8. napon, ha a határozatot az érintett, vagy a képviseletében eljáró nem kapta kézhez;”. Ennek oka az, hogy elképzelhető, hogy a panaszt, vagy fellebbezést határidőn belül bírálják el a kiadmányozás szerint, azonban a határozat csak hetekkel később jut el az érintetthez, vagy a képviselőjéhez. Ebben az esetben a 8 napos „türelmi idő” elégséges idő ahhoz, hogy a határidőben hozott határozat a címzetthez eljusson. Ettől korábban benyújtott kereseti kérelem esetén az ügy bonyolódhat, illetve a bíróság olyan helyzetbe kerülhet, hogy a kereseti kérelmet abban a tudatban bírálja el, hogy nem hoztak határidőben határozatot, ugyanakkor a határidőben kiadmányozott határozatot pár nappal később veheti kézhez az érintett, amikor a kereseti kérelmet már úgy küldte el, hogy a munkáltató mulasztott, nem hozott határidőben határozatot, ami nem felel meg a valóságnak adott esetben.

A tervezet 55.§ vonatkozásában tett BRDSZ javaslatot módosítással tartjuk elfogadhatónak. A nyugállomány tagja „általa eltartott gyermeke” kifejezés helyett javasoljuk az „általa eltartott 18 év alatti gyermeke, vagy cselekvőképességében korlátozott gyermeke” megfogalmazás használatát. Az ugyanis nem támogatandó, hogy egy nagykorú, cselekvőképességében nem korlátozott „gyermek” esetében az „eltartottság” kritériuma elegendő legyen a kedvezményes üdülésre való joggal.

A tervezet 325.§ (3) bekezdése vonatkozásában a tervezet 68.§-ában tett VPFSZ módosító javaslat elfogadását támogatjuk, azzal, hogy ez esetben vitán felül kell álljon, hogy a Rendőrségen belüli megyei beavatkozó egységek tagjaira is ki kell terjeszteni a Hszt. megfelelő rendelkezéseinek módosításával e kedvezményt.

A tervezet 71.§-ával kapcsolatos észrevételeinket a tervezet 68.§-ában megtett észrevételt kiegészítve az alábbiakat tartjuk fontosnak észrevételként és javaslatként megtenni. Az elmúlt 20 évben Btk. Szerinti terrorcselekmény a Magyar Köztársaság területén nem történt. Klasszikusnak mondható terrorcselekménynek talán csak egy alkalom volt, amelynek során a Ferihegyi gyorsforgalmi úton a Szovjetunióból Izraelbe kivándorló személyek ellen követtek el robbantásos merényletet. Ezen kívül viszont számos alkalommal volt „terror-jellegű bűncselekmény”, amelynek felszámolásában a rendőrség speciálisan képzett egységei (jellemzően a megyei beavatkozó egységek, az SZBEO, majd KBI Bevetés, majd BEI Bevetés illetve a TESZ állománya) vettek részt. A tervezetben javasolt „terrorcselekmények elhárítására” megfogalmazás helyett javasoljuk a „terror-jellegű cselekmények elhárítására” kifejezés használatát. A Hszt. 329.§ (1) bek. a/ pontja vonatkozásában használt „terrorelhárító” kifejezés fogalmi meghatározását javasoljuk a Hszt. 2.§-ának értelmező rendelkezései sorában a következők szerint. „Terrorelhárító: a rendvédelmi szerveken belül létrehozott azon szervezeti egységek végrehajtói állománya, akik speciális képzettséggel rendelkeznek, speciális felszereléssel vannak ellátva, és különösen veszélyes bűnözőkként körözött személyek, terror-jellegű cselekmények elkövetésével gyanúsított személyek, továbbá fegyveres bűnöző személyek tervszerű felderítésében vagy elfogásában vesznek részt, ezen tevékenységek ellátásának kötelezettségét munkaköri leírásuk tartalmazza.”.
A Hszt. 329.§ (1) bek. c/ pontjában ismertetett törvényszöveg javaslatok közül egyértelműen az RVE javaslatát tartjuk helytállónak és elfogadhatónak, azzal a megjegyzéssel, hogy a (3) bekezdés ez esetben egy új, kiegészítő rendelkezésként kerülne a Hszt.-be nem pedig valaminek a „helyébe” lépne.

A tervezet 72.§-ában a „Vitaanyaggal” kapcsolatos esetleges észrevételek megtételének jogát fenntartjuk, jelen észrevételünkben nem térünk ki egyelőre ennek részleteire.

Tisztelt Főosztályvezető Asszony!

Továbbra is kérjük, hogy a korábban megtett 31. pontos Hszt. módosítási javaslatunkat a jelen tervezetben TMRSZ javaslatként megjeleníteni szíveskedjenek, jelen észrevételünkben megfogalmazottakkal együtt.
Tájékoztatjuk továbbá, hogy lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a minisztérium által megadott határidők betartására, azonban szeretném jelezni, hogy a jogszabályok véleményezésére nyitva álló 15 napos határidő megtartása jelen esetben sem volt biztosított a minisztérium részéről. Természetesen az észrevételünk elkészítését követően soron kívül ezúton megküldjük szíves felhasználásra véleményünket a fentiek hangsúlyozása mellett.

Szekszárd, 2009. január 29.

Tisztelettel:

Szima Judit
Főtitkár