Az ORFK vezetőjének levele és válaszunk

ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG VEZETŐJE
1139 Budapest, Teve utca 4-6.
Telefon: 1/443-55-73, 1/443-55-78, BM 33-104, 33-134
Fax: 1/443-55-79 BM: 33-133

Az érdekegyeztetés 2008. decemberi különböző fórumain — a Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekegyeztető Fórumán, az Igazságügyi és Rendészeti Érdekegyeztető Tanácson, a Rendőrségi Érdekegyeztető Tanács (RÉT) ülésén — történtek arra indítanak, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetével (TMRSZ) történő együttműködésünk ügyében ismételten levélben forduljak Önhöz. Erősítette ezt a szándékomat az a tény is, hogy 2008. december 2-án az Önhöz írt levelemben az ORFK vezetése és a TMRSZ között megvalósítható hatékony és zökkenőmentes együttműködés érdekében tett kezdeményezésem a TMRSZ részéről a mai napig válasz nélkül maradt. Emlékeztetőül indokoltnak tartom kiemelni hivatkozott átiratomból az alábbiakat:

„A jövőbeni hatékony és zökkenőmentes együttműködés érdekében javaslom, és egyben felajánlom, hogy a másik három, a Rendőrségnél működő országosan reprezentatív szakszervezettel kötött együttműködési megállapodáshoz csatlakozzanak.”

Végül egyértelműen meggyőzött e levél megírásának szükségességéről a Rendőrségi Érdekegyeztető Tanács (RÉT) decemberi soron kívüli és soros üléséről a meghívás ellenére történt távolmaradásuk, melyek közül a soros ülés egy részén személyesen is részt vettem, és az érdekképviseleti együttműködés aktuális kérdéseiről a véleményemet is kifejtettem. A soron kívüli RÉT ülésről való távolmaradásukról a nekem címzett, de a RÉT résztvevőit megszólító levele eljutott hozzám, de az Önök kommunikációs gyakorlatának eredményeként Sajnos később, mint az a honlapjukon már olvashatóvá vált.

A jelzett időszak alatt történtek és született dokumentumok, levelek tartalma alapján szükségét érzem annak, hogy az ORFK vezetése és a TMRSZ közötti együttműködés
gyakorlatának kialakításához és megvalósításához ismételten tájékoztassam az álláspontomról.

Elöljáróban szeretném egyértelműen leszögezni, hogy mind én, mind az ORFK más vezetői, mind az érdekvédelmi munkában a munkáltatói oldalról résztvevő munkatársak arra törekszenek, hogy a TMRSZ-szel a jogszabályoknak megfelelő, korrekt, konstruktív együttműködés valósuljon meg úgy, hogy az illeszkedjen a Rendőrség eddig kialakított és a gyakorlatban is jól működő érdekvédelmi együttműködési rendszerébe. Biztosítani kívánjuk a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt) IV. fejezetében az „Érdekképviseleti szervek és érdekvédelem” című részében foglaltak megvalósítását, kiemelten ezek közül a 28. *-ban foglalt működési feltételek biztosítását, a 29. -ban foglalt szakszervezeti jogosultságok érvényesítését és a 30. -ban foglalt parancsnoki kötelességek teljesülését.

Mindezek megvalósításához ismételten felajánlom a korábbi levelemben már leírt és jelen levelemben is idézett együttműködési lehetőséget, melynek eredményeként csatlakozhatnának a már korábban megkötött együttműködési megállapodáshoz, és ezáltal a RET teljes jogú tagjává válnának.

A megvalósítandó együttműködésünknek az eddig kialakított érdekvédelmi együttműködési rendszerbe történő beillesztését fontos kérdésnek tartom, ezért külön is szeretnék foglalkozni ezzel. A Hszt. 28. (1) bekezdésének első mondata rögzíti, hogy „A fegyveres szerv köteles együttműködni az érdekképviseleti szervvel”, de nem határozza meg ennek a formáját, aminek kialakítását értelemszerűen a Hszt. hatálya alá tartozó szervezetek és az ott működő szakszervezetek hatáskörében hagyja.

A Rendőrségnél a TMRSZ rendőrségi szinten történő reprezentatívvá válása előtt már működött három reprezentatív szakszervezet, amelyekkel korábban is létezett, majd a Rendőrség-Határőrség integrációja után az új helyzetnek megfelelően ismételten aláírásra került egy együttműködési megállapodás. Ez a megállapodás a már korábban is működő RET további működtetéséről is rendelkezett, majd erre tekintettel a közelmúltban sor került a testület ügyrendjének elfogadására. Ezzel a megállapodással az érdekegyeztetés alapvető fóruma az ORFK-n továbbra is a RET maradt, melynek munkáját szükség esetén a RET tagjait alkotó felekből — indokolt esetben más meghívott, vagy delegált szakértőkből — álló ideiglenes szakértői munkabizottságok segítik. Ez a rendszer a gyakorlatban bevált, működése, működtetése mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldal számára megfelelő, ezért ezen a rendszeren az ORFK vezetése indokoltság hiánya miatt változtatást nem tervez végrehajtani, a TMRSZ-szel megvalósítandó együttműködésnek is ebbe a rendszerbe indokolt beilleszkedni.

A fentiek alapján szeretném egyértelművé tenni, hogy a jogszabályban az állomány érdekképviseleti, érdekvédelmi körébe tartozó kérdésekben az ORFK vezetése ás az általam megbízott vezetők a TMRSZ-szel külön egyeztetési fórumokat nem kívánnak intézményesíteni, és külön megállapodások megkötését sem tervezzük, aminek két alapvető oka van. Az egyik, hogy ez etikátlan lenne a megállapodást aláíró három, a rendőrségi szinten is reprezentatív szakszervezettel szemben, és az a szakszervezetek Onök által is kifogásolt megosztottságának növeléséhez vezetne, amit a munkáltatói oldalról nem kívánunk tovább gerjeszteni. A másik ok pedig az, hogy a TMRSZ-szel az állomány egészét vagy jelentős részét érintő kérdésekben esetlegesen lefolytatandó tárgyalások ás azok eredménye nemcsak a
TMRSZ tagságára terjedne, illetve terjedhetne ki, hanem az állomány azon részére is, akik más szakszervezetek tagjai, amelyeknek a képviselői a tárgyalásba nem lennének bevonva.

A TMRSZ belső ügyének tekintem, hogy Önnek vagy a TMRSZ vezetésének mi a véleménye Rendőrségnél működő másik szakszervezetekről. Álláspontom szerint ugyanakkor a TMRSZ által képviselt munkavállalók érdekeinek hatékony képviselete érdekében az esetleges személyes nézetkülönbség sem lehet akadálya az érdekegyeztető fórumon történő részvételüknek. Önöknek ezeken a fórumokon természetesen joguk van más véleményt képviselni, mások véleményét nem elfogadni, külön véleményt fenntartani, de a tagságuk előtt megítélésem szerint egyhez nincs joguk, hogy kizárják Saját magukat az érdekegyeztetés fórumairól azért, hogy Önöknek az állományt érintő kérdésekről külön érdekegyeztetés legyen lefolytatva.
Az Önök által elgondolt együttműködési gyakorlatnak az anomáliáját nagyon jól mutatja a munkabéke érdekében született ágazati és szektorális megállapodásokhoz való viszonyuk, az arról alkotott álláspontjuk. A jelenlegi körülmények között- a más ágazatokban elért megállapodások tartalmára is figyelemmel- egyértelműen sikernek értékelem azt a megállapodást, amit a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ) és a Rendészeti Védegylet (RV) kötött meg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal. Ez a megállapodás nem a 13. havi különjuttatás elvesztéséről és a 8,3 %-os bércsökkenésről, hanem a különjuttatás más formában történő ellentételezéséről és az elért reáljövedelmek 2009. évi szinten tartásáról szól. Ennek a megállapodásnak a pozitívumaira Rendőrség állományának a figyelmét ráirányítottam az Intraneten e témában az állományhoz intézett levelemben.

A megállapodást két szakszervezet — az egyik a TMRSZ — ugyan nem írta alá, de a megállapodásban foglaltakat a Rendőrség vezetésének az egész állományra érvényesíteni kell, amit az állományhoz intézett levelemben szintén rögzítettem. Tettem ezt azért, mert a megállapodást alá nem író szakszervezetek tagjait a Hszt. 28. (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a fegyveres szerv nem különböztetheti meg az érdekképviseleti hova tartozása miatt, tehát a megállapodásokban rögzített juttatásokat ők is meg fogják kapni a szakszervezeten kívüliekkel egyetemben.

Saját magam és a szakterületen dolgozó munkatársaim nevében is szeretném a leghatározottabban visszautasítani azt a gyanúsítást, ami a 2008. december 19-i levelükben szerepel, és a szakszervezetek taglétszám viszonyait tartalmazó kimutatások hitelességét kérdőjelezik meg, azt sugallva, hogy az ennek összeállítását végző munkatársaink valótlan adatokat szerepeltetnek a statisztikában.

Az említett levelük záró gondolatában kifejezik hajlandóságukat a tárgyalásra olyan kérdéskörben, ahol a kieső bérjövedelem kompenzációiból lehet érdemi eredménnyel kecsegtető vitát folytatni. Szeretném tájékoztatni, hogy megítélésem szerint érdemi tárgyalást jelenleg alapvetően két kérdésben lehet folytatni: az egyik, a munkabéke érdekében az ágazati és szektorális megállapodásokban rögzítettek gyakorlati megvalósításának részletkérdései, a másik pedig a TMRSZ-nek a Rendőrség meglévő érdekegyeztető rendszerében történő részvételének gyakorlati kérdései. Mindkét témakörben számítunk a TMRSZ gyakorlatban is hasznosítható észrevételeire, javaslataira, a tárgyalási konstruktivitásukra.

Tájékoztatom, hogy a 4/2008. (OT 4.) ORFK utasítással kiadott Országos Rendőr- főkapitányság Szervezeti és Működési Szabályzatának (ORFK SZMSZ) 169. pontja alapján az ORFK gazdasági főigazgatója jár el a RET ülésein a munkáltató képviseletében, a 238. pontja alapján az ORFK Humánigazgatási Szolgálat koordinálja és szervezi az érdekképviseleti szervekkel történő együttműködést, kapcsolattartást, készíti elő a RET üléseit, és azokon részt vesz. Az ORFK SZMSZ ezen előírásainak megfelelően megbíztam dr. Sipos Gyula r. dandártábornok és Zsinka András r. dandártábornok urakat, hogy a jelen levelem Önök által történt kézhezvétele után egy egyeztetés keretében a TMRSZ vezetésével közösen tekintsék át és alakítsák ki az Önök szakszervezetével az együttműködés részleteit, és ez jegyzőkönyvileg is kerüljön rögzítésre.

Az egyeztetés után annak tartalmát, eredményeit, a korrekt együttműködés megteremtése érdekében tett kezdeményezéseinket és az ezekre történő reagálásokat — mint közérdekű információkat — a Rendőrség állománya elé kívánom tárni, ezzel egyértelművé téve az ORFK együttműködési szándékát, mert úgy ítélem meg, hogy ebben a tekintetben az állomány tagjai nem rendelkeznek valós információkkal.

Hiv. szám: 42363/1/2008.

Köszönettel megkaptam a 2009. január 13-án kelt fenti hivatkozási számú levelét, amelyre válaszolva az alábbiakról tájékoztatom.
 
Jelenleg a Hszt. 28.§-ában – mint arra Ön is utalt rá – a munkáltatót együttműködési kötelezettség terheli. Nem kívánom a korábbi leveleimben leírtakat ismételni, de engedje meg, hogy a Hszt.-ben és egyéb jogszabályokban meglévő szakszervezeti jogosultságokról szakszervezetünknek nem áll szándékában lemondani. Ugyanakkor azt is kifejtettük korábbi leveleinkben, hogy a más szakszervezetekkel kötött megállapodás számunkra elfogadhatatlan, azon oknál fogva, hogy abban az azt aláíró szakszervezetek jogszabályban biztosított jogosultságokról mondanak le. Korábban az ORFK különböző szintű vezetőinek írott leveleinkben, tételesen kifejtettük, hogy melyek ezek a megállapodás pontok és azt is kifejtettük – konkrét megállapodás tervezetet eljuttatva Önnek -, hogy számunkra milyen tartalmú megállapodás elfogadható. Az együttműködés megállapodás tervezetet az ORFK Jogi Főosztálya 9 oldalas észrevétellel minősítette, amely észrevételekkel kapcsolatos viszontválaszunkat is eljuttattuk az ORFK-ra.
 
A megállapodás tervezetben álláspontunk szerint olyan kérdésköröket kívántunk szabályozni, amelyeket a munkáltató – nem tudni milyen okból, mivel ezek a kérdések nincsenek szabályozva a más szakszervezetekkel kötött megállapodásaikban – biztosít számukra. Csak példálózó jelleggel engedje meg, hogy érzékeltessem azt a nézetkülönbséget, amelynek feloldása az ORFK álláspontjának ismeretében feloldhatatlannak tűnik jelenleg. A munkaidő-kedvezmény megváltásának gyakorisága (a havi megváltás helyett a megállapodás egyfajta jogról való lemondásként ennél lényegesen nagyobb időtartamot állapít meg.
 
Ezt nem tudjuk elfogadni, hogy miért, annak okait is leírtuk korábban már többször is. A munkaidő-kedvezmény megváltásának mértéke, azaz, hogy mely személyek illetményéhez viszonyítva állapítja meg a munkáltató az egy órára eső mértéket, úgyszintén vita tárgyát képezi, annak ellenére, hogy csak azt a számítási módot kérjük, amelyet más szakszervezet esetében – a 2007. őszén történt személyes megbeszélésünkkor az illetékes ORFK vezető is elismert – az ORFK biztosít.
 
Fentieken túlmenően is megállapítható az ORFK-hoz korábban eljuttatott tervezetünk értelmezéséből kitűnően, hogy a más szakszervezetekkel kötött megállapodás meglévő szakszervezeti jogokról való lemondásán túlmenően további olyan kérdések rendezésének belefoglalása is szükséges a megállapodás tervezetébe, amelytől az ORFK elzárkózik.
 
Főkapitány úr terjedelmes levelével kapcsolatban a „sok szoknya alatt vézna a test” mondás igazsága állapítható meg, hiszen olyan új körülményt a levél tartalma nem hordoz a korábban kifejtettekhez képest, amely a valós együttműködési szándék irányába mutatna. Ugyanakkor van néhány olyan megállapítás a levélben, amelyre engedje meg, hogy kifejtsem a vele kapcsolatos észrevételemet, bár úgy gondolom, hogy az ORFK vezetőjeként ezen észrevételeket ugyanúgy nem kívánja tudomásul venni, mint a korábbi észrevételeinket sem, hiszen ez jelen leveléből egyértelműen kitűnik.
 
A RÉT-en való részvétel lehetőségétől eddig sem zárkóztunk el kategorikusan, éppen ellenkezőleg, évekig pereskedtünk azért, hogy azon alanyi jogon részt vehessünk. A perben évekig a RÉT-en való jogosultságunkat megkérdőjelező ORFK-nak 2 olyan érve volt, amellyel el tudta érni a perbíróságokon, hogy azon ne vehessünk részt. Az egyik a szervezettségünk mértéke volt, a másik pedig, hogy a RÉT egy önkéntes együttműködési fórum, ahová ha be akarunk kerülni a RÉT-en résztvevő másik 3 szakszervezet beleegyezése szükséges, amelyet a hozzájuk intézett kérelemmel tudunk kezdeményezni.
 
Jelen leveléből kitűnően pedig meglepődéssel észleltük, hogy a RÉT-en való részvételünk ezen akadálya „eltűnt” és az ORFK „egyszemélyben” is el tudja érni, hogy a RÉT-en „részt vehessünk”, annak kibővítésére most már meglepő módon nem kell „engedélyt kérnünk” a másik három szakszervezettől, mivel az ORFK egyéb egyeztetési fórumot „nem kíván intézményesíteni”. Számunkra ez új fejlemény, amely azt bizonyítja, hogy az ORFK korábban a perek során tanúsított álláspontja – miszerint a RÉT kibővítésére csak akkor van lehetőség, ha azt a TMRSZ kéri a másik három szakszervezettől és azt azok „engedélyezik” – rosszhiszemű volt és lényeges tényt állított hamis színben az eljáró bíróságok előtt.
 
Ezt követő mondatában a külön megállapodás aláírását Főkapitány Úr etikátlannak tartaná a másik három szakszervezettel szemben. Ezzel szemben a mi álláspontunk szerint nem etikátlan az, amit jogszabály lehetővé tesz, sőt sok esetben jogszabályi kötelezettség megállapodásba foglalását kérjük, amely jogról a másik három szakszervezet lemondott.
 
A RÉT kibővítésével kapcsolatos magatartását az ORFK-nak – a perben hangoztatott, a másik három szakszervezetre hárító ORFK álláspontot és a jelen levélből kitűnő ORFK álláspontot – sokkal etikátlanabbnak tartjuk, mint ha az ORFK egy általunk javasolt megállapodást kötne a TMRSZ-szel. Amennyiben az kedvezőbb lenne, a másik három szakszervezettel kötött jelenlegi megállapodásnál az „etikátlanság”, illetve az ellentétek „gerjesztése” miatt érzett aggodalmuk feloldható lenne azzal, hogy a TMRSZ-szel kötött megállapodást – álláspontunk szerint a jogszabályból a munkáltatóra háruló kötelezettségeken túlmenő kötelezettséget nem tartalmazó megállapodást – igény szerint ki lehetne terjeszteni a másik három szakszervezetre is.
 
Köszönjük Főkapitány Úrnak a tagság előtti TMRSZ felelősség iránti aggodalmát, de úgy gondoljuk, jelenleg a mi felelősségünk az, hogy lejobb szándékaink és tudásunk szerint képviseljük a tagság és a szervezet érdekeit. Az érdekegyeztetés fórumairól nem kívánjuk kizárni magunkat, lehetőségeinkhez mérten és a RÉT napirendi pontjainak ismeretében objektív okok miatt időnként előfordulhat, hogy a RÉT ülésén nem tudunk megjelenni, de természetesen nyitottak vagyunk ugyanazon napirendi pontoknak a más időpontban való megvitatására.
 
Főkapitány Úr a 13. havi külön juttatás elvételével kapcsolatos kompenzáció mértékét egyértelmű sikernek minősíti a más ágazatokban elért eredményekhez képest. A TMRSZ nem tudja sikernek elkönyvelni az állomány jövedelmének 8,3%-os csökkenését, még akkor sem ha részben kompenzálni igyekszik a kiesést a kormány, hiszen az illetménycsökkenés mellett jelentős infláció és áremelések is terhelik a munkavállalókat.
 
A más szakszervezetek létszámadatai vonatkozásában továbbra is fenntartjuk azon álláspontunkat, hogy a munkáltató munkaidő-kedvezmény megváltást csak az általa ismert – tehát belépési nyilatkozat és a munkáltató felé közölt tagdíjlevonási megbízás adatok –  ismeretében, annak mértékéig adhat.
 
Az a tény, hogy az ORFK is közzéteszi honlapján az együttműködés hiányából adódó nézeteltérésekkel kapcsolatos álláspontját, így a tagság, illetve a Rendőrég dolgozói mindkét fél álláspontját megismerve állapíthatják meg, hogy az ORFK továbbra sem kívánja a TMRSZ számára biztosítani a jogszabályok szerint a szakszervezetet megillető jogosultságokat. A „valós információk” vonatkozása kapcsán kifejtett aggálya nyilvánvalóan sértő minősítés a TMRSZ tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban, ezért engedje meg, hogy az ORFK együttműködési szándékának komolyságát ennek tükrében is erős fenntartásokkal fogadjam.

Tisztelettel:

Szima Judit főtitkár