Az ORFK visszautasítja a rágalmakat

forrás: http://bodoky.blog.huszerző: Bodoky

Az alábbi közleményt kaptam az ORFK Szóvivői Irodájától a tegnapi blogbejegyzésre válaszul: “Országos rendőrfőkapitány úr nevében a leghatározottabban cáfoljuk a cikkben megjelent információkat. A vacsorát főkapitány úr közvetlen kollégái társaságában fogyasztotta el, azok közül senkit nem hívtak Kapolyi Lászlónak és Nagy Sándornak”.

A szemtanúm nyilván optikai csalódás áldozata lett, és nem összeesküvők, csak az ezredesek klubja ülésezett a borospincében. Elnézést kérek, ha elnéztünk valakit.

De ami sokkal fontosabb, végre válaszoltak a katonai ügyészség által bujtogatással gyanúsított Szima Judit rendőr alezredes, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkárának az Indexnek adott interjúját érintő, több mint két hete feltett kérdéseimre is. Az ORFK december 3-án rágalmaknak nevezte és visszautasította a Szima-interjúban megjelenteket, azt azonban nem közölte, hogy az interjúban megfogalmazott állítások közül melyeket tart valótlannak és rágalmazónak.

    Tisztelt ORFK Sajtóosztály!

    Melyek azok a konkrét tényállítások a Szima Judittal készült Index interjúban, amelyek valótlanok és rágalmazóak?

    Valótlan tényállítás, hogy a rendőri vezetés “be akarta áldozni” azokat a kisrendőröket, akik a 2006-os tévéostrom idején a köztelevízió székházát védték?

    Valótlan tényállítás, hogy a tévészékházat védő rendőrökhöz nem engedték oda a Rebisznek a közvetlen közelben tartózkodó osztagait?

    Valótlan tényállítás, hogy ezt a parancsot több rendőr megtagadta, és mégis megpróbált segíteni a szorult helyzetbe került kollégáinak?

    Valótlan tényállítás, hogy bírói engedély nélkül lehallgatták Szima Judit telefonbeszélgetését?

    Konkrétan milyen további valótlan tényállítások hangzottak el Szima Judit részéről az Indexnek adott interjújában?

    Milyen jogi lépéseket tesznek Szima Judit kijelentései miatt?

A tegnapi válaszuktól sem lettem sokkal okosabb: “Az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője 2006. szeptember 26-án tényfeltáró bizottságot hozott létre, melynek célja a 2006. szeptember 17-én 12.00 óra és szeptember 19-én 12.00 óra közötti időszakban Budapesten történt eseményekkel kapcsolatos rendőri intézkedések teljes körű vizsgálata volt. A szakemberekből álló vizsgálócsoport megállapításait nyilvánosságra hozták. A tényállítások valótlanok, ezért az Országos Rendőr-főkapitányság vezetése továbbra is a leghatározottabban és teljes mértékben visszautasítja a rágalmakat. Álláspontunk szerint a kijelentést tevőnek kell bizonyítani, hogy valós tényeket állít és nem a rágalmazott fél feladata cáfolni a tényállítás valótlanságát”.

Most azon nem rugóznék, hogy az ORFK megfogalmazásbeli kihívásokkal küzdő közleménye formállogikailag a szakemberekből álló vizsgálócsoport tényállításait valótlanozza, nyilván Szima Judit közelebbről még mindig nem specifikált tényállításaira tetszett gondolniuk.

De mit is mondott Szima Judit az Indexnek? Nagyjából ugyanazt, amit többek között Schmidt Mária is állít Kormos Valéria “Embervadászat utasításra” című, most megjelent könyvének előszavában. (Ez az a könyv, amelynek a bemutatóján Budaházy György botrányt csinált a Terror Házában.) Ebből idézek:

    Az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének másnapján, szeptember 18-án, újra tömegek gyülekeztek a Kossuth téren. Köztük provokátorok, balhéra kész csoportok is voltak. Egy harminc-negyven fős agresszív csoport 21.45-kor Toroczkai László és Takács András vezetésével egy máig ismeretlen kiáltvány beolvastatása ürügyén a Magyar Televízió székházához vonult. Azt követelték, hogy petíciójukat élő adásba olvashassák be. A kérést visszautasították, még csak tárgyalni sem kezdtek velük.

    Ezt követően Toroczkai visszament a Kossuth térre, hogy erősítést hozzon. Ezt az MTV-nél tartózkodó rendőrökkel is közölte, az átvonulásra toborzó felhívását a Kossuth téren levő rendőri vezetők is hallották. Ennek ellenére az átvonuló tömeget rendőri erők nem kísérték.(!) 21 óra 45 perckor tizenkét rendőrt azzal az utasítással vezényeltek az MTV-hez, hogy pajzsaikat hagyják szolgálati gépkocsijukban (!). A székházat védő rendőröket egy jól körülhatárolható csoport provokálni kezdte, és amikor azt tapasztalták, hogy a rendőrség nem ura a helyzetnek, egyre vadabbá vált. Rövid időn belül elszabadult a pokol.

    21 óra 50 perckor Gergényi tábornok, Budapest rendőrfőkapitánya, egy polgári ruhában szolgálatot teljesítő (!) alezredest jelölt ki a Szabadság tér helyszínparancsnokának, aki a helyszínre ment, de a rendőri irányítást nem vette át. (!) 22 óra 05 perckor a székháznál szolgálatot teljesítő rendőrök rádión segítséget kértek, de a „forgalmazásra” senki sem válaszolt. (!) A helyszínen levő BRFK-s rendőr százados a kerületi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjének tudott jelentést tenni a kialakult helyzetről. (!) A szolgálatban lévő rendőrök tehetetlenek voltak, erősítést nem kaptak, a Hír Tv képernyői előtt ülők számára úgy tűnt, hogy Magyarországon megszűnt a karhatalom, senki sem ura a helyzetnek, hogy mind a kormány, mind a rendőrség magatehetetlen, képtelen a közrend biztosítására.

    Az MTV-hez vezényelt Baranya megyei rendőrök egy része nem találta meg a helyszínt. (!) A Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál (REBISZ) a műveletirányító a Hír Tv-n nézte (!) az eseményeket, és telefonon, rádión keresztül próbált megerősítő erőt kérni a dandártábornoktól, de hívásaira nem reagáltak. A közszolgálati televízió épülete, illetve az előtte parkoló autók lángoltak, a randalírozókat nem fékezte meg senki, miközben az épülettől pár sarokra ott álltak a bevetésre kész rendőri egységek. A székházat védő rendőrparancsnok és elöljárója között azokban az órákban lefolytatott telefonbeszélgetéshez nem kell kommentár:

    „Nagy baj van! Benzinnel meglocsolták a barikádot, és meg fogják gyújtani. Ezt vízzel nem tudjuk oltani. Indítsák meg azt a kib…tt csapást, mert megdöglünk itt bent. Ki fogom vonni az összes erőt ebből a k…va székházból. Ránk gyújtották. Vagy a füstben fogunk megdögleni, vagy egyébként. A barikádokról levettem az összes embert, és kimegyünk a Nádor utca felé.” „Nyugtáztam. Annyi az utasítás, hogy maradjatok még. Nem tudok mit tenni.”

    Éjjel fél egykor a garázda csoportok az addigra odavezényelt vízágyút megrongálták, és Molotov-koktéllal felgyújtották. Ezt követően a támadás minden átmenet nélkül megszűnt. (!) Ugyanekkor kapott utasítást negyvenhat rendőr, közte tizennyolc nő, majd pár perc múlva egy újabb negyvenhat fős egység, hogy a helyszínre vonuljon. Őket az addigra lehiggadni látszó garázdák újabb támadással fogadták. Éjjel 1 órakor a polgári ruhás rendőr alezredes tárgyalásokat kezdett az általa korábbról ismert (!) Toroczkaival, aki szemmel láthatólag keresett valakit, akivel beszélni lehet.

    Az alezredes tárgyalást kezdeményezett vele, amire engedélyt akart kérni, de persze ő sem tudott semmilyen vezetési ponttal kapcsolatba lépni. (!) Toroczkai közölte vele, hogy petíciót akarnak beolvastatni a tv-be, amit azzal a feltétellel teljesítettek, hogy a tömeg befejezi agresszív viselkedését, és a kordonok mögé vonul. A tömeg a felszólításnak engedelmeskedett. Toroczkai az MTV bejáratánál átadta a petíciót az alezredesnek. A megerősített rendőri erők végül 3 óra 25 perckor kezdték meg a maradék tömeg oszlatását.

    Mindezt az Ignácz tábornok által szignált jelentés alapján foglaltam össze. A vezetése alatt álló bizottság vizsgálta az MTV székházánál 2006. szeptember 17. és 19. közötti rendőri fellépést, és többek között azt állapította meg, hogy a rendőrség előkészítő munkája elégtelennek bizonyult, a rendelkezési és műveleti terv hiányos, elnagyolt, sablonos, vagyis alkalmatlan volt. A rendőri vezetés csődöt mondott. A Szabadság térre kijelölt parancsnok a terület irányítását nem vette át. A BRFK vezetője, vagyis Gergényi Péter, 2006. szeptember 18-án késve, csak 23 óra 55 perckor rendelt el riadót. A vizsgálat leszögezte, hogy a szolgálatot ellátó rendőri állomány erején felül, példásan helytállt, vezetői azonban szakszerűtlen intézkedéseket hoztak, vagyis alkalmatlannak bizonyultak.

    Az MTV székházánál kétszáztizenhat rendőr sérült meg. A jelentés figyelmeztetett, hogy az állománynál „az átélt stressz és kiszolgáltatottság miatt kialakult pszichikai sérülések hatása csak hosszabb idő múlva jelentkezik”.

    Vajon miért nem volt képes a rendőri vezetés megfékezni pár tucat megvadult garázda tombolását? Miért döntött úgy a közelben tartózkodó Szabadfi Árpád tábornok, az országos rendőrfőkapitány általános helyettese, illetve a biztosítás parancsnoka, Gergényi tábornok, hogy bár elegendő erő állt a rendelkezésükre, mégsem vezényelik őket, vagy legalább egy részüket az MTV székházhoz?

    Hiszen ott voltak az ORFK által vidékről felrendelt csapatszolgálati századok, illetve a REBISZ egységei. Pedig, mint az Ignácz-jelentés rögzítette, a „Kossuth téren lévő beosztott parancsnoki állomány az MTV székházánál kialakult helyzet során több esetben is kezdeményezte, hogy egysége kerüljön átirányításra a Szabadság térre, de ez általában elutasítást nyert, vagy később került végrehajtásra.”

    Miért nem küldtek hivatásos tárgyalót a helyszínre? Miért nem invitálták be a tv-be a „delegáció” tagjait, miért nem kezdtek velük időben tárgyalni? Ennyire alkalmatlanok, lelkiismeretlenek lettek volna ezek a rendőrtábornokok? Vagy valaki a segítségnyújtás megtagadására, bajtársaik és a köztelevízió feláldozására utasította volna őket?

    Kizárásos alapon csak ez utóbbi valószínűsíthető, hiszen a rendőrtábornokok lefokozására, felelősségre vonására nem került sor, sőt Gergényi tábornokot megdicsérték, minisztere, Petrétei József megítélése szerint határozott és kiváló vezetőnek bizonyult, Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester pedig 2006. november 17-én Pro Urbe-díjjal tüntette ki.

    Márpedig a Fővárosi Közgyűlés kitüntetésekről szóló rendelete szerint Pro Urbe Budapest-díj a főváros érdekében végzett kiemelkedő eredményességű, maradandó értékű, megbecsülést kiváltó tevékenységért adományozható. Nyilvánvaló, hogy Gergényi Péter rászolgált erre a kitüntetésre, ha mással nem, hát azzal, hogy a földön fekvő, magatehetetlen emberek megrugdosását úgy magyarázta meg, hogy azok (!) beleakadtak a rendőrök lábába, és hogy a bizonyító erejű felvételek ellenére letagadta a „viperák” használatát.

    Ezenfelül kiállt a rendőröknek azon jogáért, hogy fejmagasságban lövöldözhessék a gumilövedékeket. Megdöbbentő az a cinikus válasza is, hogy a rendőrök azonosító jelei, egyik a másik után, mozgás közben szakadtak le az egyenruhájukról. Ennek a vicces kedvű Gergényi tábornoknak a kitüntetését, illetve számos más vezető beosztású rendőr jutalmát a magyar országgyűlés és a Fővárosi Közgyűlés szocialista és szabad demokrata képviselői rendben levőnek találták. És a hozzájuk lojális média sem emelt kifogást.

    A tábornokok tehát megfelelően teljesítettek. Vajon milyen parancsot kaphattak? És kitől? Illetve kiktől? Magától Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől tudjuk, hogy neki, ellentétben a szolgálatot teljesítő rendőröktől, sikerült telefonon beszélnie a tábornokokkal, és utasítania őket. Tény azonban, hogy sem a rendőrségért felelős miniszter, sem egyetlen helyettese nem jelent meg a helyszínen. Orbán Viktor késő este érkezett haza Brüsszelből, ahova vasárnap, néhány órával az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt utazott el.

Mivel Szima Judit és Schmidt Mária is az önök által is hivatkozott vizsgálóbizottság jelentésére, az úgynevezett Ignácz-jelentésre hivatkozik (amelyet az ORFK weboldaláról már eltávolítottak, de nekünk szerencsére még megvan), már csak azt szeretném megtudni, hogy vajon Schmidt Mária is rágalmaz, tisztelt ORFK? Esetleg az azóta nyugállományba vonult Ignácz tábornok is?

Az anyag eredeti helyén: http://bodoky.blog.hu/2008/12/17/az_orfk_visszautasitja_a_ragalmakat

Kapcsolódó anyagok:
Beáldozták a kisrendőröket
Videóriport Szima Judittal – index.hu