- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

Különvélemény 3. (!)

Különvélemény a SZÉF 2008. december 16-i ülésével kapcsolatban

(A TMRSZ elvonult a zárttá minősített IRÉT üléséről)

Tisztelt Munkavállalók, Tisztelt TMRSZ Tagok!

 

2008. december 16-án került sor a SZÉF soron következő ülésére, ahol a napirendi pont ismételten az elvonni kívánt 13. havi juttatás cafeteria rendszerben történő visszapótlásának tárgyköre volt.

Napirend előtt felszólalásában a SZÉF munkavállalói oldalának elnöke, Kónya Péter tájékoztatta a munkáltatói oldalt, hogy a TMRSZ nem fogadta el a munkavállalói oldal ügyrendjét, ahhoz nem csatlakozott, tehát a munkavállalói oldal úgy döntött, hogy az annak nem része a TMRSZ, a TMRSZ jelen lehet, de nem szólalhat fel, mert arra lehetőséget nem adnak.

E sajátos jogértelmezés – amelyet egy olyan választott szakszervezeti vezetővé avanzsált személy mond ki, aki mögött nincs egy darab tag sem, hanem a szakszervezeti vezetők választották meg elnöküknek – felettébb groteszk szerepzavarról tanúskodó megnyilatkozásként értékelendő.

A TMRSZ jelenlévő főtitkára immár sokadik alkalommal hozta tudomására a SZÉF tagjainak, hogy a TMRSZ is a SZÉF teljes jogú tagja, hiszen reprezentatív mértékű tagsággal rendelkezik a Rendőrségen belül, és az a tény, hogy nem csatlakozik a munkavállalói oldal ügyrendjéhez, még nem kérdőjelezi meg a SZÉF-en belüli létjogosultságot.

Tény, hogy egy speciális helyzetről van szó, hiszen két oldala van a SZÉF-nek és a munkavállalói oldal stílusa, a munkáltatóhoz való viszonyulása, az oldal ügyrendjének egyes pontjai – és nem utolsósorban az utóbbi idők történései tükrében a munkavállalói oldal elnökének TMRSZ „bedarálására” irányuló erőlködései – jelenleg nem teszik indokolttá a munkavállalói oldal ügyrendjéhez való csatlakozást.

Ebben az esetben ugyanis a munkavállalói oldal többségi döntése is kötné a TMRSZ-t és a különvélemény esetenkénti elmondása nem változtatna azon a helyzeten, hogy a munkavállalói oldal döntése a TMRSZ-t is kötné.

A munkavállalói oldaltól való TMRSZ tartózkodás teszi lehetővé, hogy a Kónya úr által hangoztatott kormányzat nehéz helyzete iránti lojalitásból adódó bérkövetelés előterjesztésétől való tartózkodás, továbbá a 13. havi külön juttatás elvonásával szembeni jogi lépések megtételének lehetősége továbbra is fennálljon.

Az ilyen stílusú munkavállalói érdekképviselet a TMRSZ-től idegen és csak feltételezni tudjuk, hogy Kónya úrnak a munkáltató irányában történő megértési képessége elsősorban abból fakad, hogy nincs mögötte effektív saját szakszervezeti tagság. Kónya úr helyzete a TMRSZ számára annyira abszurd, hogy ilyenre példát eddig csak Magyarországon tudunk, azaz valaki úgy legyen szakszervezeti vezető, hogy nincs mögötte „saját” tagság.

Kónya urat ez nem zavarja, amíg az ő fennhatósága alatt működő munkavállalói oldal alá nem veti magát a TMRSZ, addig ő jogot formál arra, hogy a TMRSZ SZÉF-en jelenlévő főtitkárának, aki több mint 4 ezer munkavállaló képviseletében jelenik meg ne adjon szót. Mint mondta a levezető elnök asszony kérdésére: „a munkavállalói oldalnak további hozzászólása nincs a témához”, miközben a TMRSZ főtitkára folyamatosan jelezte mindenki számára észlelhető módon, hogy reagálni kíván az elhangzottakra.

Ekkor fordult elő az a szürreális jelenet, amely úgyszintén a munkavállalói oldal elnökének felróható, hogy a munkáltatói oldal elnökeként eljáró Juhász Gábor rendészeti államtitkár elnöke mondta azt, hogy ugyan már ha a TMRSZ főtitkár asszonya jelentkezik, akkor mondhassa el a véleményét. Kónya úr erre az államtitkári felszólalást követően hozzá illő módon csendben maradt és nem akadékoskodott tovább.

A TMRSZ főtitkára megismételte korábban elhangzott nyilatkozatát, miszerint a 13. havi juttatás elvonása elfogadhatatlan és ezen túlmenően az állomány részére bérfejlesztést kell biztosítania a kormánynak.

A napirend előtti felszólalásokat követően a megszavazott napirend tárgyalása következett, azaz a kormányzat és a munkavállalói oldal ténykérdésként kezelt azon tárgya, miszerint a kormány mit adjon vissza az elvont bér helyett, azaz elindulhatott volna a vita, hogy étkezési csekket, vagy üdülési csekket, vagy egyéb cafeteria jellegű juttatásban részesítse-e az elvont 13. havi helyett a dolgozókat.

Az azért egyértelműen bizonyított tény, hogy az előző ülésen a BRDSZ főtitkára egyértelműen minimális tárgyalási alapként jelölte meg az elvont 13. havi külön juttatás 100%-os mértékű visszapótlásának igényét. Ettől, mint mondta a BRDSZ főtitkára, nem tudnak eltekinteni.

Ehhez a BRDSZ-hez mérten keménynek mondható hozzászólásnak a tükrében a tegnapi SZÉF ülésen tájékoztatást kaphattunk arról, hogy ágazati szinteken megállapodások körvonalazódtak. Ennek részleteiről az alábbi tájékoztatásokat kaphattuk meg:

1. A Honvédelmi Minisztérium munkáltatói oldala 2009. január végéig törekszik megállapodások megkötésére. A munkavállalói oldal szakszervezete úgyszintén kinyilvánította, hogy igen, tárgyalni szeretnének továbbra is, megállapodás még nem körvonalazódott a két fél között.

2. A Pénzügyminisztérium és az ottani szakszervezet tájékoztatása alapján létrejött szóban a megállapodás, készen állnak a megkötésére.

3. Az ÖTM és a Talabér úr (szerinte nem csapatjátékos a TMRSZ mert nem akarunk a Kónya féle oldal érdekvédelemhez csatlakozni) nevével fémjelzett „katasztrófa-szakszervezet”, valamint a Tűzoltóság szakszervezetei aznap már alá is írták az ágazati megállapodásaikat. Kíváncsiak lennénk arra, hogy a következő tagtoborzó versenyre hány laptopot harcolt ki magának a „katasztrófaszakszervezet” díjként, de mint a későbbiekben látni fogjátok, erre nem nyílott lehetőségünk.

4. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a Nemzetbiztonsági Hivatal szakszervezetei is tájékoztatást adtak, hogy szóban már megállapodtak a MEH-hel (tudni kell, hogy nekik nincs saját minisztériumuk, a MEH alá tartoznak), de írásban még nem.

5. Az IRM alá tartozó szervezetek szakszervezetei a következőket mondták:

    a.) BV-s szakszervezetek, tárgyalni kell, tovább folytatódnak a tárgyalások,

    b.) FRSZ a munkáltató ajánlatát nem fogadta el, Dávid Tibor FRSZ alelnök nyomatékosította, hogy a munkáltatónak pénzt kell fizetnie, nem csekket és nem cafeteria rendszerben kell kompenzálni, a 13. havi (8, 3%) teljes visszapótlásának és 4% bérfejlesztési igénynek adott hangot az alelnök úr.

    c.) RVE még nem írt alá ekkor semmit, hangsúlyozta a jelenlévő Bebes, hogy „reál nulla alá nem mehetünk” + 35 ezer juttatás is jár. Tehát az RVE ezt képviselte szóban a SZÉF-en, amire a jelenlévő BRDSZ főtitkár asszony is bőszen bólogatott.

    d.) BRDSZ: további tárgyalások szükségesek, egyetértett az RVE álláspontjával.

    e.) TMRSZ: a 13. havi elvonása 8, 3%-os bércsökkenést jelent, ehhez jön egy 5%-os becsült infláció, az máris 13, 3%-os bércsökkenés, a kormányt köti a 4%-s reálbér-növekedésre irányuló vállalt kötelezettsége, tehát minimálisan 17, 3%-ot vállalt még múlt évben a kormány 2009-re. Ehhez képest kéri a tiszthelyettesek szorzóit 1-el emelni, a közalkamazottakét is 20%-al emelni, majd az összrendőri állományt további 20%-os bérfejlesztésben részesíteni. Valójában a kormány által 2007-ben vállalt 17. 3% és a TMRSZ által követelt bérfejlesztés között nincs nagy különbség.

A TMRSZ felszólalását úri eleganciával, azzal zárták le lényegében, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, továbbá hogy a SZÉF-nek nem napirendi pontja a mai napon a bérfejlesztés iránti igény, hanem csupán a 13. havi visszapótlása, hajlandó-e erről tárgyalni a TMRSZ?

A TMRSZ főtitkára mondta, hogy a 13. havi elvonását jogsértőnek tartja, nem kíván alkudozni a szerzett jog elvonására szánt csekkek milyenségéről és mennyiségéről, bérfejlesztést kér és a 13. havi meghagyását és megfigyelőként kíván részt venni a SZÉF tárgyalásán.

Juhász államtitkár úr mosolyogva közölte, hogy szíve szerint (szó szerint: „szívéből egyetért”) a TMRSZ követelésével, ő adna bérfejlesztést a rendőröknek és tényleg ezt komolyan, gondolja. Tény tehát, hogy a kormányzat részéről jelenlévő személy elismerte a TMRSZ követelésének jogosságát. Ez álláspontunk szerint olyan eredmény, amelyet a későbbiek során is fel tudunk használni majd. Fel sem tételezzük, hogy Juhász úr nem komolyan gondolta e megállapítását.

A TMRSZ főtitkára ezt követően arról kért volna tájékoztatást, hogy ugyan osszák már meg az érintettek a SZÉF közönségével, hogy tartalmában milyen ágazati megállapodásokat kötöttek az érintettek.

Erre először csend volt a válasz, majd Juhász államtitkár úr azt mondta, hogy ezekről nem kívánnak tájékoztatást adni, mert csak. Tehát adva van egy SZÉF ülés, ahol arról kapunk tájékoztatást, hogy igen, több helyen is megkötötték a megállapodásokat szóban is és írásban is, de az nem tartozik mindenkire. Ezt a TMRSZ jelenlévő képviselői értetlenkedéssel fogadták, valószínűleg a karácsonyi ponty tekintetében rejlő értelem tükröződhetett szemünkben ezen „érvelést” hallva.

Ezt követően a SZÉF ülése berekesztésre került a „valamilyen” megállapodást kötött szakszervezetek vezetői eltávoztak tagság nélküli Kónya elnök úrral egyetemben és maradtak a rendőrségi és büntetés-végrehajtási szakszervezetek képviselői.

Ezt követően az IRÉT üléssé fogyatkozott plénumon a BRDSZ főtitkára egyik fő gondolateleme az volt, hogy óvatosan nyilatkozik, mert vannak a teremben olyanok, akik hangfelvételt készítenek, és nem akar olyat mondani, amit esetleg nem a külvilágnak szán.

Juhász Gábor államtitkár úr megnyugtatta a zaklatott lelkiállapotú Bárdos Judit főtitkár asszonyt, hogy az egész IRÉT üléséről hanganyag készül teljesen hivatalos formában, így aki abból kapni akar egy példányt, az kaphat is. A TMRSZ főtitkára erre jelentkezett és kinyilvánította, hogy TMRSZ igen, kér az IRÉT hanganyagából egy példányt.

Erre Bárdos főtitkár asszony, aki a jelek szerint retteg a nyilvánosságra kerülő mondataitól, kifejezte nemtetszését, hogy az alkudozások háttéralkuk, nem tartozna a nyilvánosságra, és hogy nézne az ki, hogy ha a rendőröknek többet adna a kormány, mint mondjuk a pedagógusoknak, vagy az orvosoknak és hogy még jobban utálnák ezért az emberek a rendőröket.

Juhász államtitkár úr ekkor kapcsolt, hogy tényleg, ők valószínűleg sokkal többet akarnak majd adni a rendőröknek, mint a pedagógusoknak ezért aztán bizony bizony, tényleg indokolt az IRÉT üléséről száműzni az addig egyébként napi rendszerességgel alkalmazott nyilvánosságot és hangfelvétel készítését.

Gyorsan ki is fejezte Juhász államtitkár úr abbéli igényét, hogy mindenki kapcsolja ki a hangrögzítő berendezést, aki ilyet alkalmaz, sőt a töltőre rakott diktafont is pakolja el mindenki (itt ki nem mondottan a TMRSZ töltőre rakott diktafonjára utalt államtitkár úr). Juhász úr kifejtette azt is, hogy célszerű a titkossá nyilvánított tárgyalásokat másik teremben folytatni, majd szünetet rendelt el.

A TMRSZ jelenlévő főtitkára és 4 tisztségviselője rövid és halk tanácskozás után egyhangúlag arról döntött, hogy ilyen feltételek mellett vállalhatatlan a munkavállalók érdekeiről tárgyalni. Nem lehet úgy még megfigyelőként sem részt venni egy tárgyalássorozaton, ha arról saját tagságunkat nem tájékoztathatjuk, erre nem ad módot sem a munkáltató (ami még érthető lenne), de a munkavállalói oldalon ülő nyugdíjas szakszervezeti főtitkár asszony szerint is aggályos, ha a közvélemény az alkudozások folyamatát megismerheti, és esetleg azzal szembesül, hogy a rendőrök sokkal többet kapnak, mint más ágazat alkalmazottjai. A TMRSZ jelenlévő képviselői jót nevetgéltek a BRDSZ főtitkárának aggályoskodásán, hiszen ha megállapodás történik – és valóban többet kapnának a rendőrök – arról a közvélemény úgyis tájékoztatást kap.

A TMRSZ delegációja ezt követően az IRÉT további tárgyalásán nem vett részt.

Epilógus:

Tájékoztatjuk továbbá a tagságot és minden más munkavállalót, hogy a BRDSZ és az RVE a SZÉF-en hangoztatott „reálnulla” elérését nem tudta elérni a tegnapi napon, ennek ellenére megállapodást kötöttek. A megállapodás szövege olvasható honlapunkon, rövid lényege, hogy fejenként átlag 100 ezer forint csekkben kompenzálja a kormány az elvonni kívánt 13. havi külön juttatást, ami differenciáltan lesz osztható. Sávos kialakítással, azaz valószínűsítjük, hogy a differenciált elosztás a legalsó jövedelmi sávba tartozó tiszthelyettesek esetében teljes mértékű lesz és a tábornoki munkavállalók egy fillér kompenzációt sem kapnak. Persze ehhez az interpretáláshoz valószínűsítjük, hogy a BRDSZ fog jogot formálni, így egyáltalán nem biztos, hogy a tábornok urak nem kapnak kompenzációt és az sem, hogy a legalsó jövedelmi sávba tartozók 100%-os mértékben „kompenzálódnak”.

Ahhoz képest, hogy a BRDSZ és az RVE 100%-os 13. havi visszapótlást és 35 ezer bér-kiegészítési igényt hangoztatott minimumként a SZÉF aznapi ülésén, a színfalak mögötti tárgyalások rejtelmeiről nincs információnk, hogy azt miként sikerült letornázni a fejenkénti 100 ezres szintre. Az sem derül ki, hogy a jelenlegi 12 x 6. 000,-Ft-os cafeteria utalványok beszámítódnak-e a 100 ezres keretösszegbe.

Mindenesetre megállapítható, hogy a BRDSZ nem csupán a 13. havi visszapótlásának területén alkotott maradandót a munkavállalók tudatában, de igyekezett az abbéli aggályokat is eloszlatni, hogy más ágazatokban dolgozó állami alkalmazottak irigykedjenek a rendőrségi dolgozókra.

A BRDSZ és az RVE irányában sajnos gratulációt nem áll módunkban megfogalmazni, éppen ellenkezőleg, rendkívül aggályosnak tartjuk, hogy ilyen tartalmú megállapodás megkötésére került sor.