Különvélemény 2.

Tájékoztató az IRÉT 2008. december 8-i üléséről

Tisztelt Munkavállalók!

A TMRSZ a munkáltató által is elismerten az utóbbi hetekben átlépte a reprezentativitáshoz szükséges szervezettséget és immár az IRÉT ülésein is alanyi joggal jelenhet meg. Az IRÉT munkavállalói oldala szűkebb, mint a SZÉF munkavállalói oldala, ugyanis az IRÉT keretén belül a miniszteriális ágazati irányítás alá tartozó munkavállalók, valamint a munkáltatói oldalon helyet foglaló rendészeti minisztériumi vezetés vesz részt.

A tegnapi napon rendészeti államtitkár dr. Turi András úr elnökletével egy – úgymond – kötetlen beszélgetésen vettek részt a TMRSZ képviselői, a rendőrségen belül működő társ-szakszervezetek vezetői, valamint a büntetés-végrehajtás szakterületn működő szakszervezetek képviselői.

Az ülés témája az volt, hogy milyen módon lehetne visszapótolni az elvonni kívánt 13. havi külön juttatás miatt kieső bér jövedelmet az állomány részére.

A jelenlévő munkavállalói oldal részéről felszólalók követelték, hogy az elvont 13. havival egyenértékű visszapótlás valósuljon meg, és ettől nagyobb engedményt nem tudnak elképzelni, mint elhangzott: „ ez a minimum” amit elvárnak.

A minisztérium illetékes vezetője tájékoztatást adott arról, hogy milyen jellegű visszapótlás lehetséges, amelyek biztosításától nem zárkózik el a minisztérium. Sajnálatos volt, hogy a minisztérium illetékesei csupán felvázolták a visszapótlás lehetséges formáit, de konkrét ígéret a mértékre vonatkozóan nem hangzott el.

Egyes számítások szerint a visszapótlásra 112 milliárd forint áll rendelkezésre, azonban mint azt a BRDSZ főtitkára kinyilatkozta a „nominális nulla” megvalósulásához – azaz, hogy a 13. havi külön juttatás teljes egészében visszapótlásra kerüljön – 180 milliárd forint szükséges. Ez utóbbi már tartalmaz egy 35 ezer Ft/fő/év egyszeri juttatást is, azaz a kormányzat a rendészeti dolgozókon 68 milliárd forint elvonását képzeli el.
Elhangzott továbbá, hogy a köztisztviselők és a közalkalmazottak elvonni kívánt 13. havi külön juttatásának visszapótlását is szükségesnek tartja a munkavállalói oldal.
A munkáltató felvetette azt az elgondolását is, hogy a 140 ezer Ft/hó jövedelemmel rendelkező munkavállalókig bezárólag a 13. havi elvonásával kieső 8,3%-os bércsökkenést a munkáltató teljes egészében kompenzálná, azonban ez álláspontunk szerint még mindig kevés, ugyanis ebben az esetben a reálbér megőrzése még nem valósul meg.

A minisztérium tájékoztatást adott arról, hogy milyen formában képzelhető el a 112 milliárd forint visszapótlása. Ezek:

A törvények szerint adható:

Ezek a lehetőségek állnak fenn és a minisztérium javaslatokat vár el.

Hangsúlyozzuk, a munkáltatói oldal a Kormányzat elképzelései szerint mintegy 68 milliárd forintot a munkavállalókkal akar megfizettetni, és a szakszervezetektől vár döntést annak érdekében, hogy ebben megállapodjanak a munkáltatóval. A kormányzat elképzelései szerint a 112 milliárd forint visszapótlásának formájáról meg kell állapodni még ebben az évben, mert a kormányzat azzal riogatja az állományt, hogy ha ebben nem születik egyezség, akkor még a 112 milliárd forintot is elvonja. Ez a munkavállalói oldal zsarolásával egyenértékű munkáltatói időszűke lényegében kényszeríti a kormányzat részéről a munkavállalói oldal képviseletében eljárókat arra, hogy „elfogadják” a kormányzat által kínált 112 milliárd forintot és ezt követően arról kommunikálhassanak a sajtóban, hogy megegyezés született a munkavállalói oldallal az IRÉT-en belül.

Természetesen a TMRSZ igényt tart a 112 milliárd folyósítására is és a fennmaradó 68 milliárd folyósítására is, hiszen a 13. havi juttatás szerzett jog, arról legfeljebb – és legrosszab esetben is csak úgy lehet az IMF diktálta feltételeknek is megfelelve tárgyalni -, hogy a teljes 13. havinak megfelelő mértéket a kormányzat más formában, de 100%-os mértékben visszaforgatja az állomány részére. Láthatólag a rideg számok alapján az IMF diktátuma mögé bújva a kormányzat közel 70 milliárd forintot akar jogsértő módon elvonni az ágazatban dolgozó egyébként is zömében alulfizetett – munkavállalóktól, amellyel semmilyen formában nem tud egyetérteni a TMRSZ és az elhangzottak szerint ebben egységes a munkavállalói oldal álláspontja, amelyet a TMRSZ üdvözöl.

Elhangzott továbbá az illetékes minisztériumi főosztályvezető asszony részéről, hogy megvizsgálják az a lehetőséget, hogy a lakás és családi ház építés lízingdíj-fizetési konstrukcióban való részvétel lehetőségére van-e mód, majd az ezzel kapcsolatos hozzászólásokat államtitkár úr rövidre zárta azzal, hogy ez a kérdés nem tartozik a mai megbeszélés napirendi pontjához.

A TMRSZ képviselői is hozzászóltak a konzultáció során a napirendi témához, amelynek lényegi elemei a következők:

– A munkavállalók ”hallgatólagos beleegyezési rendszerű” MÁV utazási kedvezményét az ORFK-MÁV megállapodás megszüntette, amely lényegében a munkavállalók jelentős hányadánál, 14%-os jövedelem kiesést okoz, és ennek mértéke számos munkavállaló esetében 10-30 ezer forint mértékű váratlan költségtételt jelent havi viszonylatban, amely az érintettek által egyszerűen nem finanszírozható a jelenlegi bérviszonyok között;

– A TMRSZ 30%-os illetményemelést tart elégségesnek a bérek reálértékének megőrzéséhez, amellett, hogy ezen felül a kormányzat – legrosszabb esetben is – teljes egészében visszapótolja más formában a munkavállalók számára az elvonni kívánt 13.havi juttatást.

A TMRSZ konkrét javaslatokat is felvetett a forrásokra, amelyek minden bizonnyal nem elégségesek a 30%-os béremelési igényhez, de mindenképpen elsőbbséget élveznek a tervezett felhasználással szemben. Ezek:

– Javasoltuk a közbeszerzések rendszerének teljes körű felülvizsgálatát és revízióját annak érdekében, hogy lehetőség szerint a közbeszerzések szakmailag és pénzügyileg kifogásolható hiányosságai megszüntetésre kerüljenek.

– Javasoltuk a rendőri szervek által súlyos milliókért igénybe vett külsős ügyvédi irodák, továbbá arculatépítő imázscégek megbízása helyett a szervezeten belül megfelelő jogi végzettséggel rendelkező szakemberek igénybevételét a jogi, illetve marketing munkára.

– Javasoltuk a MÁV-val kötött együttműködésre tekintettel további tárgyalásokat folytatni a MÁV-val, hogy az ingyenes vasúti közlekedés lehetősége munkába járásra továbbra is az állomány rendelkezésére álljon.

– Javasoltuk a vezetői juttatások felülvizsgálatát, hiszen köztudomású, hogy ezen a téren is több százmilliós forintos nagyságrendű, nem kötelezően járó személyi juttatásokat folyósít a kormányzat a rendőri vezetőknek (például: személyi használatú szolgálati gépkocsik, rendőri vezetők illetményének kollektív eltérítése, rendőri vezetők részére személyenként több tízmillió forintos családi házas ingatlanok megvásárlása, majd a forgalmi érték töredékéért való értékesítése, ezen családi házak teljes berendezése, parkosítása, stb.).

– Javasoltuk a jelenlegi albérleti díj támogatások, munkába járási támogatások, különélési díj fizetés, munkásszálló bérlés alapján kiadásra kerülő, becsléseink szerint milliárdos nagyságrendű pénzforrások felmérését és annak jelentős hányadát a már több mint egy éve javasolt lakásfinanszírozási konstrukció forrásoldalába csoportosítani, amely becsléseink alapján ismételten több milliárd forintos tételt jelentenek. Ez utóbbi nem kapcsolódik ugyan szorosan a kiesett illetmény visszapótlásának rendszeréhez, de álláspontunk szerint az állomány anyagi helyzetén jelentősen javíthatna, különös figyelemmel arra, hogy korábban benyújtott javaslatunk alapján a már meglévő munkavállalói hitelek törlesztésére is segítségül szolgálhatna, amely közvetve az érintett állomány anyagi helyzetének javítását jelentené. Ezzel kapcsolatban a TMRSZ kissé időben elnyúlónak tartja, hogy a minisztérium már több mint egy éve vizsgálja ennek lehetőségét, noha javaslatunk indokolási részében utaltunk arra, hogy ez többletkiadást nem keletkeztet, amelyet a Honvédelmi Minisztériumban már meglévő konstrukció működőképessége bizonyít is, sőt milliárdos mértékű megtakarítást tudott vele elérni a HM.

Turi András úr, illetve a minisztérium illetékes főosztályvezetői a felvetett TMRSZ javaslatokkal kapcsolatban a következő reagálásokat tették.

A Készenléti Rendőrség területén megépítésre kerülő új irodaház ingatlancserével fog megvalósulni, ott a Rendőrségnek nincs költségmegtakarítási lehetősége ezen oknál fogva. Egyébként pedig az államtitkár úr kinyilatkozta, hogy a dologi kiadás fedezete nem szolgálhat személyi juttatás kiadása fedezetéül. Arra a TMRSZ felvetésre, hogy miért ne maradhatna a két érintett szervezeti egység jelenlegi helyén, államtitkár úr azt válaszolta, hogy az épületek állaga olyannyira leromlott, hogy mindenképpen indokolt az új irodaház megépítése. Arra a felvetésre, hogy az Aradi utcai épületet kb 10 éve a KBI odaköltözése előtt teljes felújítás alatt esett át, az államtitkár válasza az volt, hogy ennek ellenére egy emelet leomlott, tehát az épület újabb felújítása indokolt, amire viszont a kormányzatnak nincs pénze, ezért kell az ingatlancserére sort keríteni feltétlenül. Tehát államtitkár úr azt nyilatkozta, hogy ezen új ingatlan megépítése nem kerül pénzébe a kormányzatnak, mivel az ingatlancserével fog megvalósulni.

Az ügyvédi irodák igénybevételével kapcsolatban államtitkár úr szintén védte a munkáltató érdekeit, mondván, hogy 800-900 típusper van folyamatban, amit az ORFK néhány fős perképviseleti apparátusa nem bír kapacitással. Arra a felvetésre, hogy az ORFK-n közel sincs 8-900 típusper, továbbá, hogy éppen egy évvel ezelőtt csökkentették 50%-kal az ORFK-n a perképviselettel foglalkozó munkatársak létszámát, továbbá, hogy nem jellemzően az ORFK bíz meg külsős ügyvédi irodákat jogi munkával, hanem jellemzően a főkapitányságok, államtitkár úr nem adott érdemi, a felvetett javaslat mögött meglévő kételyek eloszlatására megnyugtató választ.
Tehát államtitkár úr válaszát a TMRSZ úgy értelmezi, helyénvalónak tartja a külsős ügyvédi irodák megbízását, amely ismételten a rendőrség érdekkörében meglévő hatáskörök privatizálását jelenti, természetesen a rendőrségi munkavállalók munkakörének megszűnésével, illetve a munka mennyiségének csökkenésével, amely rövid időn belül ismételten csak fölössé vált státuszokban realizálódhat a folyamatokat figyelembe véve.

Államtitkár úr azt nyilatkozta a MÁV ingyenes utazási lehetőségének megszűnésével, hogy a MÁV „felrúgta” a megállapodást. Arra a TMRSZ felvetésre hogy ebben az esetben miért volt szükség olyan újabb megállapodás megkötésére, amely juttatást egyáltalán nem biztosít a Rendőrség számára, ellenben a Rendőrség a MÁV-ot privilegizált, más piaci szereplőkkel összevetve kivételezett rendészeti figyelemmel tünteti ki az ORFK részéről, Turi államtitkár úr tömör válasza az volt, hogy a Rendőrség alapfeladata a közrend fenntartása, ezért került megkötésre a megállapodás. Azt már mi tesszük hozzá ehhez a számunkra elfogadhatatlan indokhoz, hogy a Rendőségnek természetesen feladata a közrend fenntartása, de ennek során jelen esetben egy piaci szereplőt hozott kivételes helyzetbe, amelynek során kivételezett figyelmet élvez a MÁV, más a közrend, közbiztonság színvonala iránt úgyszintén joggal ugyanolyan igényt támasztó állampolgárok, illetve jogi személyek rovására. Azt is hozzátesszük, hogy a megállapodás azért is kifogásolható, mivel a BRFK elsősorban a végrehajtó állomány vonatkozásában tartósan ezer fő körüli létszámhiánnyal a működőképessége határán végzi el a feladatait, és az együttműködési megállapodás a BRFK-ra további jelentős feladatokat ró.

A vezetői juttatásokkal kapcsolatos TMRSZ felvetés és javaslat vonatkozásában államtitkár úr nem hivatkozhatott volna arra, hogy ez dologi kiadás, de vagy azért mert elfelejtette, vagy egyéb okból nem reagált érdemben egy mondat erejéig sem a vezetői személyi juttatások vonatkozásában arra, hogy a javaslatot megfontolásra érdemesnek tartja-e, vagy a nehéz gazdasági helyzetben továbbra is megmarad-e a vezetői illetmények pozitív irányú kollektív – álláspontunk szerint törvénysértő, büntetőjogi kategóriát jelentő – rendszere. Természetesen megértjük államtitkár úr hallgatását ha az tudatos volt, hiszen a TMRSZ által folyamatosan bírált, szinte hitbizomány szerűen működő vezetői juttatások rendszerét megbontani kényes szakmai kérdéskör álláspontunk szerint. A rendőri vezetők minden bizonnyal meg vannak elégedve e rendszernek a számukra kedvező jellegű kivételes lehetőségeivel, azzal, hogy továbbra is kilométer és üzemanyag korlátozás nélkül használhassanak szolgálati gépkocsikat, hogy továbbra is megmaradhassanak azok a rendőri vezetők részére biztosított más egyéb juttatások, amelyek éves szinten úgyszintén milliárdos kiadási tételt jelentenek a Rendőrség költségvetésében becsléseink szerint. Erre választ nem kaptunk, bízunk abban, hogy államtitkár úrnak rövid időn belül megismerhetjük az ezzel kapcsolatos szakmai álláspontját és tájékoztathatunk minden TMRSZ tagot, illetve rendőrségi munkavállalót az ezzel kapcsolatos kormányzati, vagy munkáltatói álláspontról.

A TMRSZ több mint egy éve benyújtott lakásfinanszírozási konstrukciójával kapcsolatban az előzetesen elhangzottakhoz képest újabb fejleményről nem tájékoztatta a résztvevőket a kormányzati oldal.

A konzultációt követően, az érdemi javaslatokon, koncepcionális nyilatkozatokon túlmenően kézzelfogható eredmény nélkül befejezett tárgyalás folytatódni fog. A TMRSZ a fentiekben ismertetett álláspontjához ezt követően is következetesen ragaszkodni fog. Az esetleges újabb fejleményekről is tájékoztatást fogunk adni honlapunkon tagjaink és a rendőrség munkavállalói részére.

Szekszárd, 2008. december 9.

TMRSZ

BRDSZ FRSZ IRÉT juttatás közalkalmazott köztisztviselő megállapodás megvonás munkaadó munkavállaló RVE szakszervezetek tárgyalás TMRSZ