A SZÉF 2008. december 5-i ülésén tapasztalt szakszervezeti erélytelenség megnyilvánulása még a sokat tapasztalt és mindenre felkészült TMRSZ főtitkárát is ledöbbentették…
Tisztelt TMRSZ Tagok! Tisztelt Rendészeti Munkavállalók!
Bizonyára értesültetek arról, hogy a Kormány milyen megszorító intézkedéseket akar bevezetni 2009-től, és hogy még a 2007-ben kötött megszorításokkal teli és lényegébe bérfejlesztés nélküli írásban vállalt kötelezettségét sem kívánja betartani 2009-től, amikor is a 3 év bérfejlesztés nélküli átvészelését követően illetményfejlesztési kötelezettség hárul reá.
A SZÉF annak a színtere, ahol a rendészetben, honvédelemben, a nemzetbiztonsági szolgálatoknál és a VPOP-nál bejegyzett és reprezentatív mértékű szervezettséggel rendelkező szakszervezetek ülnek egy tárgyalóasztalhoz a Kormány képviseletében megjelenő minisztériumi vezetőkkel. Ennek a SZÉF-nek két „oldala” van, értelemszerűen a Kormányzati Oldal, amelynek az elnöke a mindenkori rendészeti miniszter és a Munkavállalói Oldal, amelynek az Elnöke Kónya Péter az FRSZ-t és RV-t is soraiban tudó rendészeti konföderáció elnöke.
2008. december 5-én az összes létező reprezentatív szakszervezet, így először a TMRSZ is képviseltette magát. Az ülés előtt 2 nappal telefonon jött meghívásnak semmilyen írásos előterjesztése és semmilyen napirendi pontja nem volt előzetesen megadva.
A helyszínen derült ki, hogy a SZÉF aznapi egyetlen napirendi pontja, hogy a Kormány el kívánja vonni a dolgozóktól a különféle juttatásokat és bérfejlesztésben egyáltalán nem tud gondolkodni, amelyet alig kissé fűszerezett demagógiával adott elő a munkáltatói oldal, hogy ebben legyenek megértőek a munkavállalók, plusz néhány jól csengő szóbeli ígéret is elszállt a levegőben.
Joggal vetődhet fel a kérdés, ha a Kormány az írásban vállalt kötelezettségét sem kívánja betartani, akkor ezek a mézzel bekent szómaszlagok milyen eséllyel valósulhatnak majd meg?
Volt ott szó kivételezett helyzetről, amellyel, mi sokkal jobban járunk, mint mások, volt ott szó nyugdíjfeltételek változatlanul hagyásáról, mindenről csak éppen arra kértek minket nagy tisztelettel a kormányzati oldalról, hogy ugyanmár értsük meg a Kormány sanyarú helyzetét, az ország nagyon nagyon nehéz helyzetét, meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) különben is attól tette függővé a hitel folyósítását, hogy a 13. havi rendszerét el kell törölni.
Felvetődik a kérdés joggal, hogy egy ilyen, az egész ország munkavállalóit nehéz helyzetbe taszító már-már nyomorító kormányzati intézkedés hogyan születhetett meg a több százezer munkavállalót tömörítő szakszervezetek megkérdezése nélkül, és miért gondolja azt a Kormány, hogy ezt a békát, ennek terheit a magyarországi állami alkalmazásban álló dolgozók csak úgy szó nélkül hajlandóak lenyelni, miközben feneketlen és értelmetlen zsákokkal van tele a költségvetés?
Ezt követően a munkavállalói oldal elnöke szünetet kért és a kormányzati oldal résztvevőinek távozása után pár perces megbeszélés vette kezdetét. Kónya Péter első megnyilatkozása az volt, hogy a TMRSZ főtitkára kapcsolja ki a diktafont, mert az nem megengedett. Az már mellékes, hogy a Kormányzati oldal magnóra vette az egész tárgyalást és arról szó szerinti jegyzőkönyv fog készülni, de Kónya Péter ezzel ellentétben nagyon erélyesen lépett fel a TMRSZ főtitkárának e magatartása ellen.
Ezt követően Kónya Péter tényként jelentette ki – mintegy folytatva a rendészeti miniszter monológját -, hogy a béremelést el lehet felejteni, mert arra úgysem lesz pénz. Már ez a jólinformáltság is meglepő lenne, de az még inkább, hogy az embernek olyan érzése támadt, mint ha a rendészeti miniszter reinkarnációja szólalt volna meg a munkavállalók érdekeit képviselő oldalelnök szájából.
A TMRSZ jelen lévő képviselőinek álláspontja az volt, hogy a Kormány a SZÉF keretén belül folyó tárgyalásokkal és esetleges újabb, a korábbit felülíró megállapodás megkötésével a szakszervezetekre akarja hárítani az elhibázott politika és gazdaságpolitikai lépések minden munkavállaló helyzetét nehezítő következményét. A szakszervezeteknek kellene majd elmagyarázni a dolgozóknak, hogy megint pár év türelem, megint pár év megszorítás, de utána higgyétek el sokkal jobban fog meni a dolgotok. 20 év óta megy ez a lemez, és különösen sokszor ugrik a „türelmet és megértést kérünk”-nél a tű, ha a kormányzati oldalon az úgynevezett baloldali pártok döntenek adóforintok, vagy hitelek elköltéséről.
A TMRSZ álláspontja tehát ezen a munkavállalói oldali megbeszélésen egyértelműen az volt, hogy Kormánynak legalább az írásban vállalt kötelezettségét teljesítenie kell és tárgyalni csak az ezen felüli kérdésekben, lehet legfeljebb.
Ezt követően a SZÉF ülés folytatódott. Kónya Péter 1 percen belül a következőket mondta tartalmában (tehát nem szó szerint idézve):
„A munkavállalói oldal egységes abban, hogy megérti a Kormány és az ország nehézhelyzetét, ezért eltekint a bérfejlesztési igényétől”!!!!!!!!
Ezt mondta egy munkavállalók képviseletére jogosított személy egy tárgyalássorozatnak az elején.
Az alkupozíciók ilyen mértékű otromba és amatőr lerontását nem tudjuk a véletlennek betudni. Annál is inkább, mivel Kónya Péter mondandója nem felelt meg a valóságnak. A TMRSZ annak pont az ellenkezőjét állította 10 perccel korábban, mint amit Kónya Péter a SZÉF ülésén kinyilatkozott!
A TMRSZ 4 ezres tagsága egy szóval, egy gesztussal sem adta ahhoz a beleegyezését, amelyet Kónya Péter a TMRSZ nevében önmagát jogosítottnak érezve arra eljárt.
A TMRSZ jelenleg még nem is tagja formálisan a munkavállalói oldalnak, hiszen az ügyrendjét el sem fogadta. A TMRSZ a SZÉF ülésén, alanyi jogon jelenhetett meg és nem kötik őt Kónya elnök úr elképzelései és a munkavállalói oldal többségi szavazásának eredménye.
Ezt a nyilvánvaló csúsztatást – mármint hogy a munkavállalói oldal egységes abban, hogy lemond mindenféle bérfejlesztésről – a TMRSZ jelenlévő főtitkára azonnal szót kérve szakította félbe. Kérte szó szerint jegyzőkönyvbe foglalni, hogy a TMRSZ nem adta beleegyezését ahhoz, amit a Kónya úr mondott, a TMRSZ nevében ilyen nyilatkozat megtételére Kónya úr senkivel a TMRSZ-ből előzetesen nem egyeztetett.
Az már a munkavállalói oldal további résztvevőinek erélytelenségét mutatta meg, hogy ezt követően senki nem csatlakozott a TMRSZ felszólalásához, noha a SZÉF Alapszabályának értelmében Kónya elnök úr álláspontjával ellentétes különvélemény megfogalmazására bármelyik szakszervezetnek lehetősége lett volna. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a jelenlévő valamennyi szakszervezeti vezető egyetértett a Kónya Péter úr által elmondottakkal, azaz ma Magyarországon a TMRSZ kivételével szó nélkül beletörődött valamennyi a SZÉF-en megjelent szakszervezeti vezető abba, hogy a kormányzati hibákat a bérből és fizetésből élő állami alkalmazottakkal fizettessék meg. Gyanítjuk, hogy e szakszervezetek munkavállalói többségének erről egészen más a véleménye, de ez már legyen az ő problémájuk.
A SZÉF tegnapi ülésén tehát ízelítőt kaptunk arra, hogy tulajdonképpen a munkavállalói oldalon meglévő igényérvényesítés egyenértékű a kormányzati politika hibás döntéseiből adódó következményeknek a lojalitáson jóval túlmutató, álláspontunk szerint a szolgalelkűséggel, egyenértékű magatartással.
Ezért van az Tisztelt Munkavállalók, hogy ez a kormány – érdemi munkavállalói összefogás és ellenállás hiányában – el tud vonni a közszféra dolgozóitól minden juttatást. Ez azért van Tisztelt Munkavállalók, mert olyan emberek képviselik az érdekeiteket, akiknek a magatartásából és érdekérvényesítési stílusából tegnap ízelítőt kaptunk. A demonstrációs gőzlevezetést követően a tárgyalóasztalnál az első órában lemond a demonstrációs bizottság emblematikus alakja arról, hogy a rendészetben a vámosoknál, a büntetésvégre-hajtási intézeteknél, vagy a polgári védelmi dolgozóknál egy fillér bérfejlesztés is legyen immár a sokadik évben, miközben az árak az egekbe szöknek. Az első órában lemondott a bérfejlesztési igényről a SZÉF-ben a TMRSZ kivételével a munkavállalói oldal elnöke. Csak bízunk abban, hogy ehhez még lesz azért egy-két szava a rendőrségen belül működő másik 3 szakszervezetnek is, bár a tegnapi napon egy szava nem volt.
Azt, hogy milyen jellegű és súlyú volt ez a Kónya Péter féle bejelentés, jól mutatja a rendészeti miniszter reakciója, dicsérő, elismerő szavai. Valahogy olyasmit mondott, hogy megköszöni a munkavállalói oldal „felelősségteljes” és „elismerésre méltó” megértését. A TMRSZ jelenlévő képviselői ezen „elismerő” szavakat a lúzereknek szokásos vigasztaló szavaknak tudta csak értelmezni. Balekokat és örök veszteseket szokás úgy „elismerni”, mint ahogy azt – mosolyát elfojtva ekkora amatőrizmus láttán – a rendészeti miniszter kommentálta a Kónya Péter elnök úr által tett, a feudalizmusban elterjedt hűbéri eskü színvonalával egyenértékű megnyilatkozást.
Kíváncsian várjuk a társ szakszervezetek tagságának megnyilvánulásait a történtekre, mert minden perc drága, a munkavállalóknak saját jól felfogott érdekükben most már lépniük kell.
Kérem a TMRSZ tagjait, hogy e tájékoztatót nyomtassák ki és függesszék ki szolgálati helyeiken, a szokásos módon, a szakszervezeti falon, és ha onnan valami okból eltűnne, mielőbb újra függesszék ki. A SZÉF ülésének jegyzőkönyvét megszerzését követően úgyszintén nyilvánosságra kívánjuk hozni.
Szekszárd, 2008. december 6.
TMRSZ
