A TMRSZ felháborítónak tartja, hogy a családos rendőrségi dolgozót “elszakítva” a családjától más országrészbe vezénylik vagy áthelyezik, de még azt is meg akarják számukra határozni, hogy csak 4 alkalommal utazhatnak haza, mert többet nem térítenek. Ez pedig jelenleg mintegy 5 ezer szerződéses állományú egykori határőr kolléga kiszolgáltatottságát és ellehetetlenítését vetítheti előre.
Szám: Kü-178/2008.
dr. Magyariné dr. Nagy Edit
Rendészeti Kodifikációs Főosztály
főosztályvezetője
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Hsz: IRM/RKFO/278-18/08.
Iktatószám: IRM/RKFO/ -278-18/2008(1)
Budapest
Tisztelt Főosztályvezető Asszony!
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló IRM rendelet tervezetét és annak előterjesztése tervezetét tanulmányoztuk, amellyel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük.
Az előterjesztés vonatkozásában
Álláspontunk szerint az előterjesztésnek egy nagyon komoly szakmai-jogi hiányosság róható fel. Az egyik, hogy a tervezet előkészítői szándéka szerint továbbra is százalékos formában kívánják meghatározni 5-20 ezer forint sávban, de mégis az illetmény nagyságához igazodva a munkáltató által fizetendő nyugdíjpénztári hozzájárulás mértékét. Korábban az ORFK vezetésének ezzel kapcsolatosan már kifejtettük az aggályainkat, amelynek rövidre szabott lényege, hogy a nyugdíjpénztári támogatásnak nem lehet köze az érintett beosztásának.
A magasabb beosztásban lévő személyeknek, magasabb illetmény jár, majdan a nyugdíjuk is magasabb lesz, mint a beosztotti állomány tagjainak. Az előterjesztés szerint ez a különbség tovább nőhet azzal, hogy a munkáltató eltérő mértékű támogatást biztosít a különböző beosztású dolgozóknak. Álláspontunk szerint ez nyilvánvalóan jogsértő, hiszen ez a támogatás egyfajta szociális támogatásnak, vagy természetbeni juttatásnak fogható fel elsősorban és nem a beosztások közötti differenciálás eszközének.
A természetbeni juttatások egyik példája okán nyilvánvalóan a munkáltató a nagyobb étvágyú dolgozóknak nem 20 ezer forint értékű étkezési utalványt juttat havonta a másik, kisebb étvágyú dolgozónak pedig csupán 5 ezer forint értékűt, hanem minden egyes dolgozónak ugyanolyan mértékű, jelenleg egységesen 6 ezer forint értékű étkezési utalvány jár havonta, függetlenül attól, hogy melyik dolgozónak mekkora az étvágya.
A nyugdíjbiztosítási támogatást nem javasoljuk a jelenleg tervezett formában bevezetni, hiszen álláspontunk szerint ez az igazságtalanság mellett még alkotmányellenes elképzelés is, hiszen indokolatlanul részesíti egyik dolgozót egy jövőbeli kedvezményben. Amikor ugyanis nyugdíjasok lesznek a rendőrtábornokok is és a beosztott dolgozók is, mindannyian ugyanolyan árat fizetnek a piaci termékekért és ha egy támogatásról van szó, méltánytalan és igazságtalan, hogy azok a vezetői rétegbe tartozó dolgozók adott esetben 4-szeres mértékű támogatásban részesüljenek egy egyébként is kisebb jövedelmű dolgozóval szemben, aki történetesen lehet, hogy évekig tartotta fenn a rendet az utcán.
A tervezettel kapcsolatos észrevétel:
– A 4.§ (1) bekezdésével kapcsolatban szabályozatlan az a helyzet, amely jelenleg is élő példa, miszerint nyugállományú szakszervezeti vezető rendelkezési állományba helyezése egyáltalán lehetséges-e, ha igen, akkor a rendelkezési állományban lévő de egyébként nyugállományú személy illetményét mihez viszonyítottan kell megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.908/2006/3. számú eseti döntésében elvi éllel is kimondta, hogy a szakszervezeti tagok összessége után járó munkaidő-kedvezményt összevontan kell kezelnie a munkáltatónak, jelen esetben a Rendőrségnek. Az összevont munkaidő-kedvezmény alapján a rendelkezési állományba került szakszervezeti tisztségviselőt a Rendőrség központi szerve azaz az ORFK állományába kell rendelkezési állományba helyezni.
A részükre járó illetmény meghatározása során javasoljuk, hogy a szakszervezeti vezetők illetményét a tervezet központilag határozza meg, és a jelenlegi gyakorlatot figyelembe véve és figyelembe véve azt, hogy funkciójuk ellátása során a munkáltatói jogkört gyakorló állományilletékes parancsnokokkal egyeztetve képviselik a munkavállalók és tagságuk jogait, indokolt, hogy részükre legalább központi szerv főosztályvezetőjének megfelelő szintű illetményben részesüljön a szakszervezeti vezető.
Ez a Rendőrségen belül működő 4 db szakszervezet közül 3 esetében zökkenőmentesen működik is. A BRDSZ nyugállományú közalkalmazott főtitkárának, valamint az FRSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei RFK osztályvezetői beosztásából megválasztott és rendelkezési állományba helyezett főtitkárai esetében – hivatalos úton tudomásunkra jutott adatok alapján – főosztályvezetői illetmény jár. Az RVE ugyancsak vidéki szervnél szolgáló első számú vezetője Bács-Kiskun Megyéből került rendelkezési állományba és úgyszintén az ORFK rendelkezési állományába tartozik.
Bizonyos tekintetben roppant megtisztelő, hogy a tervezetből kitűnően kimondottan a TMRSZ főtitkárának központi állományba helyezését kívánja megakadályozni a jogszabály előterjesztője, de ez nem von le semmit annak jogsértő jellegéből, hogy a Rendőrségen működő 4 szakszervezet közül éppen a legdinamikusabban növekvő létszámú szakszervezet vezetőjének központi állományba helyezését tenné lehetetlenné a jogszabály kihirdetése.
Eddig a munkáltató azzal védekezett, hogy a TMRSZ nem reprezentatív, és amikor a TMRSZ már reprezentatív akkor egy jogszabályt igyekszik a tervezet előkészítője a munkáltató álláspontjához igazítani. Ez a “csakazértis nekünk lesz igazunk” jellegű mentalitás rendkívül aggályos a jövőre nézve és a diszkriminatív szándék ezen újabb, alig leplezett szándéka ellen a leghatározottabban tiltakozunk.
Javaslatunk, hogy a 4.§ (1) bekezdésének szövegét fenti észrevételünk figyelembevételével fontolja meg az előterjesztő és fogadja el annak tényét, hogy a TMRSZ immár – meggyőződésünk szerint – a munkavállalók között legnagyobb támogatottsággal rendelkező szakszervezet.
Figyelemmel arra, hogy számunkra aggályos a társ-szakszervezetek taglétszámra vonatkozó munkáltatói elismertsége, javasoljuk, hogy a munkáltató közhiteles ellenjegyzéssel (közjegyző igénybevételével) időszakonként tegye közzé a szervezetén belüli szakszervezetek hitelesített taglétszámi adatait.
Ez nem okoz különösebb gondot, hiszen a központosított illetményszámfejtési rendszer segítségével a munkáltatónak naprakész és hiteles információja van a szakszervezetek taglétszám adatairól, a szakszervezetek számlájára utalt tagdíjakhoz tartozó tagok ismeretében.
Nem tartjuk elfogadhatónak azt a jelenleg érvényes rendszert, miszerint a munkáltató elfogadni köteles a szakszervezetek igazolását, hogy a Rendőrség szervezetén kívül még hány taggal rendelkeznek. Ez rendkívül fontos és a tervezet rendelkezéseivel szorosan összefüggő kérdéskör, hiszen a munkáltató munkaidő kedvezmény megváltási és egyéb, a működést elősegítő kötelezettségei a szakszervezetek irányában éppen a taglétszám adatokon alapulnak.
Ha egy szakszervezet támogatása során a munkáltató a szervezetén kívüli tagok után is fizet támogatást (például: tűzoltó tagok, önkormányzati dolgozó tagok, nyugdíjas tagok, hallgatói állományú tagok, stb.) az meggyőződésünk jogosulatlan támogatás. A munkáltatónak a szakszervezet irányában bármifajta támogatást csakis a szervezetén belüli aktív állomány után fizethet jogszerűen.
A jelenlegi rendszerben ennek keretei nincsenek kidolgozva, a munkáltató eddigi rugalmassága meggyőződésünk szerint éves szinten milliós nagyságrendű jogosulatlan pénzfelhasználást eredményez, mindamellett, hogy a TMRSZ támogatási igényét sok esetben vitatja és évekig tartó pereskedéssel nehezíti az igény érvényesítését.
A tervezet 14.§-ával kapcsolatban nem tartjuk helyénvalónak százalékban meghatározni a pótlékra jogosultság feltételrendszerét. Előfordulhat ugyanis, hogy az előző 6 hónap vezetési adatainak tükrében olyan személynek is jár a pótlék, aki effektíve nem is dolgozik 6 hónapon keresztül. Álláspontunk szerint egyrészt a munkaköri leírásból, másrészt a beosztás jellegéből következően kell a pótlékra jogosultságot meghatározni.
Javasoljuk továbbá, hogy azon rendőri vezetők, akik személyi használatú gépjárműhasználatra jogosultak eleve ne legyenek jogosultak gépjárművezetői pótlékra, hiszen megállapíthatatlan, hogy a menetlevelek alapján mikor vezették hivatalos ügyben a szolgálati gépjárművet és mikor mentek vele nyaralni, a csemetéjükért az oviba, vagy éppen bevásárolni. Annak ellenőrzése ugyanis utólag nem lehetséges, hogy valóban szolgálati úton volt-e adott időszakban a vezetői juttatásként kapott szolgálati autóval az érintett személy.
A tervezet 14.§ (2) bekezdésében pontatlan a megfogalmazás és a “gépjármű forgalmazási adatok” helyett feltételezhetően “gépjármű vezetési adatok”-at akart a tervezet készítője írni.
A tervezet 20.§-ával kapcsolatban aggályos, hogy a szolgálati érdekből áthelyezett személy esetében különböző szempontok alapján kívánja az előterjesztő a többletköltségeket a munkáltatóval viseltetni. Le szeretnénk szögezni azt az álláspontunkat és egyben javaslatunkat is, hogy amennyiben a munkáltató érdekkörében felmerülő okból, azaz szolgálati érdekből kerül a dolgozó áthelyezésre, az ezzel kapcsolatos összes többletköltséget állnia kell. Nem korlátozható e kötelezettsége annak okán, hogy hány órát van naponta szerettei körében a dolgozó és az sem határozható meg, hogy hány alkalommal utazat havonta haza a szeretteihez.
A 20.§ (1) bekezdés b/ pontjába tervezett rendelkezést egyenesen felháborítónak tartjuk, hogy valaki a családos rendőrségi dolgozót nem elég hogy “elszakítja” a családjától és más országrészbe vezényli, vagy helyezi át, de még azt is meg akarja számára határozni, hogy csak 4 alkalommal utazhat haza mert többet nem térít. Mindamellett, hogy ez jelenleg mintegy 5 ezer szerződéses állományú egykori határőr kolléga kiszolgáltatottságát és ellehetetlenítését vetíti előre, előre nem látható tömeges áthelyezések és vezénylések esetén is a munkavállalói jogokat csorbítja.
A Hszt. ugyanis ilyen esetben a 113.§ (1) bek. a/ pontja szerint egyértelmű kötelezettséget ró a munkáltatóra. Ezt a kötelezettséget rendkívül etikátlannak tartjuk, hogy ennek jelentős részét a munkavállalókra akarja átterhelni a rendészeti miniszter. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk és javasoljuk a rendelkezések elhagyását, vagy a hszt. jelenleg hatályos rendelkezésével harmonizáló átdolgozását. Amennyiben a munkáltató érdekkörében áll az áthelyezés, vagy a vezénylés, minden ezzel kapcsolatos költséget állnia kell a munkáltatónak.
A tervezet 25.§-ában foglalt rendelkezés kivitelezhetetlen a gyakorlatban és indokolatlan is, mivel a menetlevél nem erre szolgáló okmány, nem beszélve a megnövekedő adminisztrációs teherről ezzel kapcsolatban. Egy személygépkocsiban utazhat 5 személy is akár, és például egy ellenőrzés során ez gyakran elő is fordul. A kiküldetés engedélyezése 5 személy részére a menetlevélben (akik közül csak az egyik a gépkocsi vezetője értelemszerűen) indokolatlan és a menetlevél funkciójától távol álló elképzelés. A menetlevél bőven elegendő ha azt tartalmazza, hogy mikor, hol és hány fővel járt a szolgálati gépjármű.
A tervezet 29.§-ához javasoljuk hozzávenni a családtagok veszteségét is, ugyanis egy családi nyaralásra elutazás előtti visszarendelés értelemszerűen nem csupán a dolgozó részéről eredményez kárt, hanem a családtagok sem utaznak el adott esetben. Álláspontunk szerint ebben az esetben a munkáltatónak az egész családot ért kárt meg kell térítenie. Természetesen ha ez nem kerül be a jogszabályba az ezzel kapcsolatos kártérítési kötelezettség alól akkor sem mentesül, de a bírói utas igényérvényesítést elkerülendő mindenképpen helyesnek tartanánk az ezzel kapcsolatos részletszabály megfogalmazását is.
A tervezet 35.§-ával kapcsolatban megfontolandónak tartjuk az illetményalap nyolcszorosa helyett magasabb mértékben megállapítani a támogatás felső határát. A tervezet szerint jelenleg 8 x 38.650,-Ft, azaz jelenleg mintegy 310 ezer forint. Családalapítási támogatáshoz ezt az összeget álláspontunk szerint magasabb összegben kellene meghatározni, annál is inkább, mivel ezt a dolgozó visszafizetni köteles, így az effektív támogatás lényegében a kamatköltség, amely évente kb. 30 ezer forint költséget ró a munkáltatóra. Javasoljuk a családalapítási támogatás összegét a mindenkori illetményalap 24-szeresében megállapítani, az jelenleg kb. 930 ezer forint.
A tervezet 38.§-ával kapcsolatban javasoljuk a fogpótlás – szakmailag indokolt – költségeinek a teljes átvállalását, hogy az intézkedő rendőrök ne hiányos fogazattal jelenjenek meg az állampolgárok előtt. A fogpótlást a jelenlegi ár és bérszínvonal tükrében az állomány jelentős része nagy valószínűséggel nem tudja felvállalni, hiszen a megélhetés költségei így is feszes gazdálkodást igényelnek az illetményből. A 38.§ (6) bekezdésében a fogpótlások összegét – rögzített fogpótlás és kivehető fogmű esetén – 100%-os mértékben javasoljuk támogatni.
A tervezet 41.§-ával kapcsolatban már több alkalommal kifejtettük aggályainkat, javasoljuk a támogatást nem az illetmény mértékéhez igazodva, hanem minden dolgozó számára nominálisan azonos mértékben meghatározni. Ezzel kapcsolatos indokainkat más tervezetek – így legutóbb a Hszt. koncepciójának megalkotása során – már kifejtettük.
Észrevételünket a fentiek alapján megtesszük.
Szekszárd, 2008. október 21.
Tisztelttel:
Szima Judit
TMRSZ főtitkár