Az Állampolgári Jogok Biztosának ugyanarra a tényállásra kettő, két különböző állásfoglalása egy éven belül!
- 1. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához fordult tájékoztatva és intézkedését kérve, mivel a Rendőrség Biztonsági Szolgálata akkori parancsnokának dr. Dobozi József r.ddtb.-nevéhez füződően kifogásoltuk, hogy 2007. július 2-án a szakszervezet aktivistáit — akik a REBISZ, jelenleg Készenléti Rendőrség objektumának bejárata előtt szórólapokat osztogattak a be- és kilépő rendőröknek — a kapuőrség igazoltatta, majd felszólította a tevékenység abbahagyására.
- 2. 2007.10.08-án az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa arról tájékoztatta az OBH 3503/2007.. számon a TMRSZ-t, hogy országgyűlési biztosok vizsgálati hatásköre az állampolgárok alkotmányos jogait sértő hatósági eljárások vizsgálatára terjed ki, a szakszervezet — feltehetően szakszervezeti célú — propaganda tevékenységével nem foglalkozhat.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a közterületen végzett — nem a közterület rendeltetésszerű használata körébe tartozó – tevékenységek általában engedélykötelesek és a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről 60/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet a közterületeket övezeti kategóriába sorolta, ezek a X. kerületi Kerepesi Út — a REBISz objektuma előtti terület is — a minősített fővárosi közterületek közé tartozik, ezért a szórólapozáshoz közterület-használati hozzájárulás szükséges. A jogellenes közterület-használat szabálysértésnek minősül, amely harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal büntethető (A fővárosi közterületek használatától és a közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet 1S/B.
2007.10.09-én a TMRSZ az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához írt levelében az OBH 3503/2007.. számon kifejtett álláspontjára vonatkozóan arról tájékoztatta, hogy
- – Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának állásfoglalásában az a tény, hogy az ombudsman jogvédő intézményét megkérdőjelezi a szakszervezeti jogok vonatkozásában az a jövőre nézve rendkívül aggályos jogértelmezés, mivel az az állampolgári jogok „leszűkítésével” megkérdőjelezi azon állampolgári jogokat, amely mind az Alkotmányban, mind 2/3-os parlamenti többséget igénylő alaptörvényben garantált szabadságjogot biztosít a magyar állampolgároknak.
- – Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete jogszabályi alapja az egyesülési jogról szóló 1989.évi II. törvényen (Etv.) alapul. Az egyesülési jog olyan alapjog, amelyet akár ha a Magyar Alkotmány, akár ha az Európai Szociális Karta szemszögéből is vizsgálunk olyan egyéni szabadságjog, amelynek lényegisége abban valósul meg, hogy az egyének kollektíve gyakorolják különböző alkotmányban biztosított jogok érvényesítése céljából.
- – Előadtuk, hogy alkotmányos alapjogot egy Fővárosi Közgyűlés Rendeletével annulálni meglehetősen szokatlan jogértelmezés az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak eddigi joggyakorlatát alapul véve.
- – Álláspontunk szerint — feltéve de meg nem engedve — hogy a szakszervezeti kiadvány munkáltató telephelye előtti osztogatása, mások jogainak zavarása nélkül megfelel a közterület rendeltetésszerű használata kritériumának. Ez nem minősül engedélyköteles tevékenységnek, annál inkább sem, mert az engedélyezési jogkör alapvető kritériuma éppen az, hogy azért szükséges szabályok között folytatni az engedélyköteles tevékenységet, hogy mások jogait szükségtelenül ne zavarja az adott tevékenység, illetve az önkormányzat bevételhez jusson, vagy/és tudomással bírjon a tevékenységről.
- – Egy szabadságjog kb 30 perces gyakorlása, amely másokat jogaiban nem zavar, nyilvánvalóan nem előzetes engedélyhez kötött tevékenység, mert egy szabadságjog ilyetén korlátozása egy demokratikus berendezkedésű rendszertől idegen.
- – Előadtuk, hogy éppen a közelmúltban foglalt állást a Strassbourgi Emberi Jogi Bíróság arról, hogy pl. a gyülekezési jog sem „engedélyköteles” (tehát nemzetközi joggal ellentétes a hazai Gyt. Előzetes bejelentési kötelezettséghez kötöttsége), és amennyiben nem zavarja indokolatlanul a közlekedést, a bíróságok, vagy éppen a törvényhozás munkáját, akkor nem oszlatható fel, de még csak bírságot sem lehet kiszabni „engedély nélküli közterületi használatért”.
- – Előadtuk, hogy egy nevében jogvédőnek, és az állampolgári jogok érvényre juttatására hivatott, a törvényesség őreként funkcionáló Országgyűlési Biztosi Hivatal munkatársától eddig szokatlan az a jogértelmezés, hogy az alapjogában sértett embereket „oktatja ki” arra, hogy ha alkotmányos jogukat kívánják gyakorolni, akár még meg is büntethetik őket.
- – Végezetül előadtuk, hogy bízunk abban, hogy Országgyűlési Biztos Úr felülvizsgálja a dr. Kiss László előadó előterjesztésében készült — álláspontunk szerint rendkívül aggályos — jogértelmezést és a továbbiakban valóban az alkotmányos jogaikban sértett emberek elleni hatósági eljárások visszásságainak a kivizsgálását tekinti elsődleges feladatának.
Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa arról tájékoztatta felszólalásunkra a TMRSZ-t, hogy újra elrendelte a vizsgálatot.
2008.10.08-án érkezett szereveztünkhöz az új vizsgálat alapján az OBH állásfoglalása OBH 4726/2007.-es számon, melyet a honlapunkon elolvashattok.
Lényege röviden:
Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa úgy gondolja, hogy a rendőrség nem lehetetlenítheti el a szakszervezet munkáját, ugyanakkor a szakszervezet, illetve a szakszervezeti aktivista minőség sem jelent jogon kívüliséget, a rendőrségi intézkedések őket érinthetik.
Megállapította, hogy az objektum főbejárata előtti járdaszakasz közterület, de kerítésen belül kialakított behajtó, ahová a rendelkezésére álló adatok szerint az aktivisták bementek és ott hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak, nem az. (A járdaszakasz közterületi minősítését a főkapitány elismerte, telefonon történt érdeklődésére pedig a Fővárosi Földhivatal ügyintézője megerősítette.)
Ezeket figyelembe véve – álláspontja szerint – a Magyar Allam tulajdonát képező, és Rendészeti Biztonsági Szolgálat kezelésében álló objektum területére – mint magán területre aktivisták nem léphettek volna be a szakszervezeti kiadvány terjesztése céljából csak ha ebben előzetesen megegyeznek (egyeztetnek) a rendőri egység illetékes vezetőjével.
Természetesen ez az érdekképviseleti és az érintett szerv kölcsönös együttműködését feltételezi, ami ahhoz is elengedhetetlen, hogy a szervezeti egység vezetője maradéktalanul biztosítsa a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényben megfogalmazott, a jogait, érdekeit képviselő érdekképviseleti szervek működési feltételeit, a szakszervezet pedig tevékenységével ne akadályozza a fegyveres szerv rendeltetésszerű működését, a parancsok és intézkedések végrehajtását.
Ugyanakkor – nem vitatva szakszervezetünk észrevételét – a közterületet rendeltetésének megfelelő célra – a jogszabályok keretei között – bárki szabadon használhatja.
Mindezek alapján a szakszervezeti aktivistáknak a szóban forgó rendőrségi objektum előtti, közterületnek minősülő járdaszakaszon végzett tevékenységét nem értékelheti másként, minthogy az nem lehetett közterület-használati engedély köteles.
A szakszervezeti aktivistáknak a szóban forgó 2007. július 2-i igazoltatása, majd a helyszín elhagyására való felkérése tehát – véleménye szerint – akkor mondható törvényesnek, ha megfelelt a szükségesség és az arányosság követelményének, ha minden körülményt figyelembe véve, nem volt önkényes.
Nem rendelkezik olyan ombudsmani eszközökkel sem, amelyek lehetőséget adtak volna arra, hogy a parancsnok-helyettes és Főtitkár Asszony között folytatott telefonbeszélgetés során elhangzott kifejezésekről állást foglaljon. Ugyanakkor az Országos főkapitány – a beszélgetésükről készült hangfelvétel ismeretében – megállapította, hogy a parancsnok-helyettes kulturált, udvarias hangnemben beszélt a főtitkárral. Az elhangzott szavak formájában, sem tartalmában nem irányultak sértésre, megalázására. Ennek ellenére – figyelemmel beszélgetés hivatalos voltára – nem tartotta megfelelőnek az általa a főtitkárral szemben használt egyes kifejezéseket. Figyelemmel hogy beadványunk szóban forgó része és az Országos főkapitány álláspontja ellentmond egymásnak, vizsgálati eszközei pedig nem elégségesek a történtek kétséget kizáró bizonyossággal való feltárására, véleményt nem fogalmazhatott meg e témakörben.
TMRSZ
