TMRSZ álláspont HSZT módosításra

 

 

Szám:Kü-155/2008.

Dr. Turi András Szakállamtitkár Úr részére!
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium

B U D A P E S T

Tisztelt Szakállamtitkár Úr!

Tanulmányoztuk a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 2009. évi költségvetési törvényhez kapcsolódó módosításának tervezetét, és az azzal kapcsolatos indokolás tervezetét, amellyel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük.

1. Pótlék-rendszer egyes módosításaival kapcsolatban:

Koncepcionálisan a pótlékrendszer tervezetben közölt módosításával kapcsolatban az alábbi ellentmondást észrevételezzük. Az előterjesztő indokolása szerint a BV intézetek „azon hivatásos állományú tagjainak pótléka, akik a fogvatartottak közvetlen felügyeletét, őrzését látják el, nem arányos a többi fegyveres rendvédelmi szerv hasonló munkakört betöltő tagjainak pótlékával, ezért szükséges az őrzési pótlék mértékének emelése.

Ezzel az indokolással a TMRSZ egyetért, hiszen akik nagyobb arányban végeznek pótlékra jogosító tevékenységet, azt nyilvánvalóan megfelelően arányosítva kell ellentételezni.

Az ellentmondás ott lelhető fel, hogy ugyanakkor a vám- és pénzügyőrség tagjainak nyomozói pótlékát a jelenleg hatályos 20%-ról a tervezet 65%-ra emeli fel, és így azonos mértékű pótlék ellentételezésben részesülnek a rendőrség nyomozói pótlékban részesülő tagjaival. Az ellentmondás ott lelhető fel koncepcionálisan, hogy ha az őrzési pótlékban az eltérő arányú intenzitást értékeli a jogalkotó, akkor a nyomozói pótlék rendszerében is ugyanezt az elvet indokolt érvényesíteni.

Álláspontunk, és javaslatunk szerint a vám- és pénzügyőrség nyomozói pótlékának megemelése 65%-ra indokolt, de azzal a kiegészítéssel, hogy az eltérő arányú tevékenységre tekintettel a Rendőrség hivatásos állományú tagjainak nyomozói pótlékát ezzel egyidejűleg legalább 85%-ra tartjuk indokoltnak felemelni. Nyilvánvaló tény ugyanis, hogy a Rendőrség nyomozói pótlékra jogosító beosztásait betöltő személyek mind ügyszámban, mind a hatáskörükbe tartozó bűncselekmények fajtáinak száma, mind az egy személyre jutó ügyszám-leterheltség vonatkozásában „intenzívebb” nagyobb arányú nyomozói tevékenységet végeznek, mint a VPOP nyomozó munkatársai.

2. Ruházati ellátmány rendszerének módosításával kapcsolatban:

Korábban már több alkalommal is kifejtettük, hogy a Rendőrség hivatásos állományú tagjainak évenkénti ruházati ellátmányával kapcsolatban az állam, illetve a munkáltató több alkalommal is megsértette a vonatkozó jogszabályi előírásokat.

A ruházati ellátmány a Hszt. 116.§-ában foglalt hatályos rendelkezései szerint kétféleképpen történik.

    1. Az (1) bekezdésben foglaltak szerint: „A hivatásos állomány tagját a természetbeni ellátás keretében térítésmentesen el kell látni …megfelelő …ruházattal…”.
    A (2) bekezdésben foglaltak szerint: „…első alkalommal alap-felszerelési, ezt követően pedig évenként utánpótlási egyenruházati ellátmány jár.
    2. A (3) bekezdésben foglaltak szerint: „…évente …utánpótlási ellátmányra jogosult” a hivatásos állomány tagja.

Tehát első alkalommal alap felszerelési, majd ezt követően utánpótlási ellátmányra jogosult a dolgozó. Utóbbi mértékét határozza meg a jogszabály a köztisztviselői illetményalap 250%-ában, amelyet tehát a már meglévő alap felszerelés kopása, cseréje vonatkozásban biztosít a munkáltató.

Abban az esetben, ha a munkáltató korábbi rossz döntését felülvizsgálva újabb egyenruházat rendszeresítésének szükségessége indokolt (mert a korábbi választásról kiderült, hogy korszerűtlen, a szakmai feladatok végrehajtását nehezíti, kinézetében elavult, stb.), akkor az új egyenruházat bevezetése azonos az első alkalommal történő alap-felszereléssel való ellátással, amelyet teljes egészében a munkáltatónak kell biztosítani.

Az indokolásból nem derül ki, hogy az IRM tervezi-e új egyenruházat bevezetését, mert ebben az esetben ennek fedezetét teljes egészben a munkáltatónak kell biztosítania, hiszen a rendőr korábban beszerzett felszerelése a rendszerből kivonásra kerül.

A Hszt. 116.§ (4) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezése – amely szerint újonnan bevezetésre kerülő egyenruházat esetén az évi ellátmány 50%-áig terjedően a dolgozó köteles viselni a ruhaváltás költségeit, a konvergencia program célkitűzéseinek tükrében kimondottan pazarlónak minősülő költségvetési gazdálkodást eredményez, hiszen a munkáltató az új egyenruházat „fokozatos” bevezetésével gyakorlatilag mentesül a felmerülő költségek viselésétől, viszont a dolgozó évekig azzal van elfoglalva, hogy beszerezze a szükséges új egyenruházatot, és amikorra már ez megtörtént, és az utánpótlási ellátmányból a kopást, elhasználódást tudná kompenzálni új termék vásárlásával, ismét kiderül, hogy új egyenruházat kerül bevezetésre.

A jelenlegi egyenruházat alig 5 évvel ezelőtt került bevezetésre és ennek terhét zömében az utánpótlási ellátmány terhére szerezték be a dolgozók, noha a Hszt. idézett bekezdései egyértelműen megkülönböztetnek „első alkalommal” történő beszerzést és éves „utánpótlási ellátmányt”.

Álláspontunk szerint minden új egyenruházat bevezetése és annak utánpótlási ellátmányból való részleges fedezete nemhogy az állomány megjelenését javítaná, hanem éppen ellenkezőleg, azt eredményezi, hogy a közbeszerzésen nyertes cégek időről-időre hatalmas közpénzhez jutnak a dolgozókat megillető, utánpótlási ellátmányból állományból. Hiszen tagadhatatlan, hogy a folyamatos kopás és használódás cseréje volumenében kevesebb pénzkiadást igényel a dolgozói oldalon, mint ha egy teljesen új egyenruha kerül bevezetésre.
Amennyiben az állam, illetve a munkáltató új egyenruházat bevezetését tartja szakmailag indokoltnak, akkor azt első alkalommal történő alapfelszerelés-ellátásnak lehet csak tekinteni, amelynek fedezetét a munkáltató, illetve az állam köteles biztosítani.

Erre figyelemmel a Hszt. 116.§ (4) bekezdésében jelenleg meglévő ellentmondást javasoljuk úgy megszüntetni, hogy új egyenruházat bevezetése esetén annak fedezetét a munkáltató köteles teljes egészében biztosítani, – tehát javasoljuk a Hszt. 116.§ (4) bekezdésének hatályon kívül helyezését – és emellett – mint szerzett jogosultságot – biztosítani kell a tárgyévben is az utánpótlási ellátmányt az állomány részére. Annál is inkább indokolt ez, mivel az elhasználódás, kopás, vagy a megfelelő számú csereruházat biztosításának mértéke akár egy éven belül is lehet olyan mértékű, amely az utánpótlási ellátmány teljes felhasználását indokolja.

3. A tervezet 1.§-ával kapcsolatos észrevétel:

Javasoljuk – jogtechnikai, kodifikációs szempontok miatt – a tervezett 264/B.§ helyett a vonatkozó rendelkezésnek a Hszt. 116.§ (6) és (7) bekezdésekben történő meghatározását az alábbi szövegszerű módosítással:

(6) A Rendőrség hivatásos állományának a szolgálat ellátásához egyenruha viselésére kötelezett tagja a mindenkori illetményalap 300%-ának megfelelő mértékű ruházati utánpótlási ellátmányra jogosult. A ruházati utánpótlási ellátmány 20%-ának kifizetése egyenruházati utalvány formájában történik.
(7) A (6) bekezdés szerinti egyenruházati utalvány kizárólag a rendőrségnél rendszeresített egyenruházati termékek vásárlására szolgál.

A javaslat szerinti (7) bekezdésben elhagyni javasoljuk a tárgyévben történő felhasználás kötelezettségét, és a nevesített utalvány bevezetését is, hiszen ez utóbbi, álláspontunk szerint indokolatlan adminisztrációs terhet jelent. Másrészt azért célszerűtlen a felhasználás kötelezettségét előírni, mert előfordulhat, hogy a tárgyévben nem teljes körű felhasználás indokoltsága merül fel, a következő évben viszont lehet, hogy kevés lenne az adott évben biztosított utalvány.

A tervezet ezen mondatrészéből ismételten az ún. „kalmár- szemlélet” érdekérvényesítő törekvése világlik ki, hiszen miért kényszerítené rá a költségvetés az utalvány felhasználására indokolatlanul a dolgozót, ha a ruha nem használódik el, nem kopik el, ha nem azért, hogy az egyenruházati termékeket beszállító, közbeszerzésen nyertes cég forgalma (ebből következőn nyeresége) növekedjen?

2008.január 31-én koncepcionális és konkrét javaslatokat is tartalmazó csomagot terjesztettünk elő, amelyet az akkori rendészeti miniszternek is megküldtünk. A javaslatunk jelenleg is megtalálható a www.tmrsz.hu/?p=45 illetve a www.tmrsz.hu/?p=44 linkek alatt.

Ezen javaslatunkban nem támogattuk az utalvány bevezetését, ezért – figyelemmel az emelés 20%-os mértékére – az utalvány bevezetését legfeljebb 20%-os mértékben tartjuk elfogadhatónak.

Elfogadhatatlan továbbá a TMRSZ számára, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás keretében a dolgozókat megillető juttatást – amelynek felhasználhatóságát az egyenruházat kopásának, elhasználódásának mértéke, a csere indokoltsága szabja meg, és ennek időpontját legjobban a dolgozó tudja megválasztani – ezt az ésszerű szemléletet a nyereségérdekeltségű vállalkozások érdekeinek megfelelően naptári időszakhoz kötné a jogalkotó. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozik szakszervezetünk.

Álláspontunk szerint az állományt érdekeltté kell tenni az egyenruházat, felszerelés megőrzésében, megkímélésében. Amennyiben pedig az érintett egyenruházatával kapcsolatban nem merül fel minőségi, esztétikai kifogás a viselőjének felróhatóan, akkor a „megtakarított”, fel nem használt utalványt csökkentett névértéken (pl: 80%-on) a munkáltató visszavásárolhatná minden tárgyévet követő január 31-ig, és ezzel közpénz megtakarítást is lehetne elérni, illetve az állomány érdekeltté volna téve a felszerelés megkímélésében is.

A tervezet 5.§-ával kapcsolatban javasoljuk a miniszteri rendelet megalkotásával kapcsolatban érdekegyeztető tárgyalás összehívását, hogy a feladat meghatározásban szereplő tárgykörök konszenzuson alapuló koncepciója az érdekképviseleti szervek aktív közreműködésével kerüljön megfogalmazásra.

Javasoljuk fenti észrevételeinket a Hszt. módosítása során figyelembe venni.

Szekszárd, 2008. október 2.

Tisztelttel:

Szima Judit
TMRSZ főtitkár