A TMRSZ az IRM-hez és az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához fordult intézkedésüket kérve, mivel mulasztásos alkotmánysértést követett el az IRM akkor, amikor az előremenetelt korlátozta rendelet hiánya miatt.
Álláspontunk szerint, ha az ezredesi és tábornoki státuszok számának meghatározását szükségesnek tartja a szakminiszter, akkor szükséges a tiszthelyettesi rendfokozattól az alezredesi rendfokozatig bezárólag is meghatározni azt, hogy melyik rendfokozatból hány darab rendfokozat van rendszeresítve a Rendőrség szervezetében, mivel jelenleg a tiszthelyettestől a századosi rendfokozatig bezárólag az előmenetelhez tartozó rendfokozati előléptetés joga csorbult ezen munkavállalók vonatkozásában.
A jogsértő helyzet feloldása miatt javasoltuk a rendszeresített rendfokozatokat minden rendfokozat vonatkozásában alkossa meg, és így a sérelmes munkajogi helyzet feloldható.
Kértük, hogy elsősorban a beosztotti állomány jogos érdekeinek sérelmét okozó jelenlegi állapotot a szükséges jogszabályhelyek mielőbbi megalkotásával, illetve módosításával mielőbb, sürgősséggel szüntesse meg!
Szám:Kü-151/2008.
Dr. Draskovics Tibor Rendészeti Miniszter Úr részére!
B U D A P E S T
Tisztelt Miniszter Úr!
Tárgy: jogszabály módosítás szükségessége
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai közül több kollégánk indított pert a közelmúltban elmaradt rendfokozati előléptetés tárgyában. Ezek közül a perek közül többet is jogerősen megnyertek a munkavállalók, amely keresetük jogalapjaként a Hszt. 80.§ (3) bekezdés b/ pontjában foglaltakat jelölték meg. A rendelkezés szerint: „(3) A hivatásos állomány tagját a soron következő rendfokozatba elő kell léptetni:…magasabb beosztásba kinevezésekor, ha a viselt rendfokozata a rendszeresített rendfokozatnál legalább kettővel alacsonyabb.”.
Az országosan elterjedt munkáltatói gyakorlat eddig eltérő volt a fenti jogszabályhely értelmezése kapcsán. Volt ahol a magasabb beosztásba került kollégát előléptették, ha a viselt rendfokozata kettővel alacsonyabb volt a 11/1997. (II.18.) BM rendelet 2. számú mellékletében felsorolt elérhető rendfokozati maximumnál, és volt ahol a magasabb beosztásba került kollégát nem léptették elő soron kívül a fenti jogszabályhely alapján.
Az elő nem léptetett kollégák egyikének bírói jogorvoslati útjában a jogvitát végérvényesen eldöntő – az ORFK felülvizsgálati eljárásának kezdeményezése nyomán – Legfelsőbb Bírósági döntés született, amelynek indokolási részével kapcsolatos jogi álláspontunk eltérő ugyan, de ez nem befolyásolja azt, hogy jelenleg a Hszt. 80.§ (3) bekezdés b/ pontjában foglaltak értelmezése és gyakorlati alkalmazása során a munkáltatót és az esetlegesen eljáró bíróságokat is köti az LB-nek az Mfv.II.10.317/2007/4. számú eseti öntésében foglalt jogértelmezése.
Az LB jogértelmezése megegyezik a felülvizsgálati eljárást indító ORFK jogi álláspontjával, amellyel kapcsolatban viszont felvetődik az 1996. óta hivatalban lévő minisztereknek, mint a 11/1997. (II.18.) BM rendelet (továbbiakban: R.) megalkotására kötelezett minisztereknek az alábbiak szerint részletezett mulasztásban megnyilvánuló felelőssége. Meggyőződésünk, hogy a mulasztás alkotmányos alapjogok sérelmét is jelenti, de természetesen az Alkotmánybírósághoz fordulás előtt tájékoztatni kívánjuk Miniszter Urat, és ezzel egyidejűleg tisztelettel javasoljuk, hogy a szükséges jogszabályhely módosítását – figyelemmel elődei mulasztásának tárgyi súlyára – soron kívül pótolni szíveskedjék. Eddig ugyanis nem volt jelentősége ennek a mulasztásnak a fentiek miatt, hiszen zömében egyformán értelmezték az eljáró bíróságok a Hszt. 80.§ (3) bekezdésének b/ pontjában foglaltakat.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében viszont „nóvum” a jogértelmezés tekintetében, hogy a rendszeresített rendfokozat terminológiáját tartalmilag nem azonosítja az elérhető rendfokozati maximum terminológiájának tartalmával. Ugyanis a rendszeresített rendfokozatok alatt az LB döntésének értelmében csak az R. 1. számú mellékletében foglalt tábornoki és ezredesi rendfokozattal rendszeresített státuszok számát érti, és nem érti a 2. számú mellékletben felsorolt beosztásokhoz rendelt elérhető rendfokozati maximum terminológiáját.
Ez azt eredményezi, hogy az ezredesi vagy tábornoki beosztásba kerülő személyek előléptetése kötelező a munkáltató számára, ha kettővel alacsonyabb rendfokozatban voltak korábbi beosztásukban, míg ugyanez a kötelezettsége nem áll fenn a munkáltatónak a munkavállaló irányában, ha nem ezredesi vagy nem tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásba léptetik elő a munkavállalót.
Ez a helyzet már önmagában ellentmondásos helyzet, hiszen a karrier ív megvalósulása és az ehhez tartozó rendfokozati előmenetel „ütemének” meghatározása egyforma kell legyen minden munkavállaló számára, sérelmes tehát az a struktúra amely jelenleg a századosi rendfokozatig bezárólag nem biztosítja az előmenetelt a tiszthelyettesektől a századosig bezárólag a munkavállalók számára (megj.: őrnagy és alezredes esetében, ha úgy kerül magasabb beosztásba, hogy az nem ezredesi és nem tábornoki beosztás, akkor nem „kettővel alacsonyabb” a rendfokozata).
Az „előd” szakminiszterek mulasztásban megnyilvánuló jogsértése a Hszt. 251.§ (1) bekezdésében, továbbá a Hszt. 342.§ (2) bek. b/ pontjában kapott felhatalmazó rendelkezésben foglalt feladatok nem teljes körű és fentiek szerint ellentmondásos (alkotmányellenes?) előmeneteli „ütem” megalkotásában állapítható meg.
A Hszt. 251.§ (1) bekezdése szerint:
- „A miniszter határozza meg
– e fejezet hatálya alá tartozó fegyveres szerveknél rendszeresített beosztásokat,
– a betöltésükhöz szükséges további követelményeket,
– a beosztásokban elérhető legmagasabb rendfokozatokat, valamint
– a beosztásokhoz tartozó fizetési fokozatokat.”.
A Hszt. 432.§ (2) bek. b/ pontja szerint felhatalmazást kapott a miniszter, hogy az R.-ben részletesen szabályozza (a személyügyi hatásköröket az R.) ben, amelyek:
- „– a szolgálati viszony létesítésének,
– módosításának,
– megszüntetésének,
– …
– az előmenetelnek,
– a minősítés és a szolgálati jellemzés készítésének,
– a személyügyi nyilvántartásnak,
– az ezekkel összefüggő személyügyi hatáskörök és
– a személyügyi igazgatás rendjét.”.
Ezen felhatalmazások alapján a jogalkotó miniszter 1997-ben kiadta az R.-t amelynek 2. számú melléklete mind a vezető beosztású, mind a beosztotti munkavállalók beosztásait, követelményeit, stb. meghatározta. Ezzel a felhatalmazó rendelkezésben foglalt feladatokat maradéktalanul végre is hajtotta az aktuális szakminiszter.
Az R. 1. számú mellékletében kerültek felsorolásra a „rendszeresített rendfokozatok” az ezredes és tábornoki beosztások vonatkozásában. Ennek azért van jelentősége az LB ítéletének tükrében, mert potenciálisan több tízezer munkavállaló magasabb beosztásba helyezésekor az LB ítélete napjától kezdve megszűnt a Hszt. 80.§ (3) bek. b/ pontjában foglalt munkáltatói kötelezettség – a legfeljebb százados munkavállalók előmenetele vonatkozásában -, annak okán, hogy az R. tartalmaz egy 1. számú rendeletet, amelynek ismereteink szerint nincs is felhatalmazó rendelkezése sem a Hszt.-ben, sem egyéb törvényben.
Az R. 1. számú mellékletének megalkotása – tehát hogy hány darab tábornoki és ezredesi státusz van a Magyar Köztársaság Rendőrsége szervezetében – feltételezhetően a miniszter irányítási jogkörében kiadott rendelkezés, amelyre külön törvényi felhatalmazással nem, csupán státusából adódóan rendelkezett jogkörrel, hogy ezek számát a szakmai és egyéb szempontok alapján meghatározza.
Álláspontunk szerint, ha az ezredesi és tábornoki státuszok számának meghatározását szükségesnek tartja a szakminiszter, akkor szükséges a tiszthelyettesi rendfokozattól az alezredesi rendfokozatig bezárólag is meghatározni azt, hogy melyik rendfokozatból hány darab rendfokozat van rendszeresítve a Rendőrség szervezetében. Természetesen ezek száma jóval több, mint az ezredesi és tábornoki rendfokozatok száma, és ennek megalkotása szükségessége fel sem merült az ORFK „sajátos jogértelmezéséig”, azonban figyelemmel az LB döntésében foglaltakra, jelenleg a tiszthelyettestől a századosi rendfokozatig bezárólag az előmenetelhez tartozó rendfokozati előléptetés joga csorbult ezen munkavállalók vonatkozásában.
A jogsértő helyzet feloldása miatt javasoljuk Miniszter Úrnak fentiek figyelembe vétele mellett, hogy a rendszeresített rendfokozatokat minden rendfokozat vonatkozásában alkossa meg, és így a sérelmes munkajogi helyzet feloldható.
Ugyanakkor további észrevételünk, hogy az R. 2. számú mellékletének 2008. március 28-i hatályon kívül helyezése és ezen dereguláció immár fél éve úgyszintén sérelmes munkajogi helyzetet tart fenn a minisztériumnak felróhatóan, hiszen a 2. számú táblázatban szerepelnek mindazon előírások, amelyek megalkotására felhatalmazta, jobban mondva kötelezte a Hszt. 251.§ (1) bekezdése a szakminisztert, amely posztot jelen esetben Ön tölti be. A 2. számú melléklet hiányában a jogalkotónak felróhatóan olyan interregnum állapot alakult ki, amely miatt immár fél év vonatkozásában nem tudják adott esetben érvényesíteni a munkavállalók jogos igényeiket, ha például a munkáltató nem a korábban hatályos R. 2. számú mellékletében meghatározott besorolási osztály/beosztási kategória alapján ellentételezte a munkavállaló munkáját.
Figyelemmel a fennálló helyzet többszörösen is jogsértő jellegére (főrendőrök és alacsonyabb szintű rendőrök előmenetele közötti indokolatlan különbségtétel, továbbá a Hszt. 251.§ (1) bekezdésében foglalt kötelezettséget teljesítő korábbi 2. számú melléklet deregulációja okán kialakult jogbizonytalanság) jelen észrevételünket vizsgálat elrendelése és esetleges jogsérelem megállapítása illetve ajánlás tétele céljából megküldjük az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának is.
Tisztelettel kérjük Miniszter Urat, hogy az elsősorban a beosztotti állomány jogos érdekeinek sérelmét okozó jelenlegi állapotot a szükséges jogszabályhelyek mielőbbi megalkotásával, illetve módosításával mielőbb, sürgősséggel szüntesse meg!
Szekszárd, 2008. szeptember 26.
Tisztelttel:
Szima Judit
TMRSZ főtitkár