A dunaújvárosi volt kapitány dr. Fekete Zsolt részére a végkielégítése 100%-át kellett kifizetni a Fejér megyei RFK vezetője szerint. A TMRSZ álláspontja szerint végkielégílégítésre sem volt jogosult a volt kapitány, illetve nevezettet is méltatlanság miatt kellett volna eltávolítani a testülettől!
TETTREKÉSZ MAGYAR RENDŐRSÉG SZAKSZERVEZETE
SZEKSZÁRD
Tanya u. 4.
Szám:Kü-69j2008.
Tisztelt Főkapitány Úr!
A közelmúltban, dr. Fekete Zsolt a korábban Dunaújvárosi Rendőrkapitányság vezetője ügyében tett 07000-636/41-2/2008. ált. számon iktatott válaszát megkaptam.
Továbbra is fenntartásunknak adunk hangot az ügyben tett intézkedésével kapcsolatban az alábbi körülményekre tekintettel.
Alig fél évvel korábban egy hasonló jellegű vétkes magatartás miatt egyik tagunk, Bucz Attila ügyében a munkáltatói jogkört gyakorló dr. Fekete Zsolt, illetve személyesen Ön is a vétkes magatartásról való tudomásszerzést követően egy hét alatt méltatlanság kimondása mellett került megszüntetésre Bucz Attila szolgálati jogviszonya. Bucz Attila – a méltatlansági eljárás során felvett hivatalos közokirat tanúsága szerint – kifejezetten kérte, hogy részére alacsonyabb beosztás felajánlásával a munkáltató ne fossza meg az addig szerzett 24 évnél több szolgálati évnél.
Érthetetlennek tartjuk, hogy hasonló magatartás tanúsítása esetén egy magas rangú és beosztású állományilletékes parancsnok esetében – aki a 2007. évi állománygyülések személyesen több alkalommal is kilátásba helyezte az alkoholos befolyás alatt vezető rendőrökkel szembeni szigorúság fontosságát – Ön alacsonyabb beosztást ajánlott fel, noha erre Bucz Attila esetében nem látott lehetőséget.
Nem annak van jelentősége Tisztelt Főkapitány Úr, hogy milyen járművet vezet ittasan az érintett, hanem annak, hogy ittasan vezet, amelyet mind a KRESZ előírásai, mind a törvényekben megfogalmazott szabálysértési, illetve büntetőjogi tényállások egyértelműen tilalmaznak. Ugyanis a magatartást kell értékelni, nem pedig azt, hogy a vétkes éppen milyen tulajdoni viszonyú gépjárművet vezet.
Információink szerint Bucz Attila vétkessége mellett előre nem látható körülmény játszott közre a balesete bekövetkezésében, míg dr. Fekete Zsolt állítólag a fénysorompó tilos jelzése miatt várakozó kocsisort megelőzve, szándékosan szegte meg a vasúti átjárón áthaladás szabályait is, amely jelen esetben még jobban nyomatékosítja a rendőri hivatásra méltatlanságát egy olyan egykori rendőrnek, akinek állományilletékes parancsnoki kinevezését annak idején Ön foganatosította.
Az Ön által “felháborító és elfogadhatatlan spekulatív véleménynek” minősített, szakszervezeti tisztségviselőként tett hivatalos álláspontommal szemben úgy gondolom, hogy nem a TMRSZ álláspontja a felháborító, és elfogadhatatlan, hanem az, hogy 2008-ban egy rendőri vezető és egy beosztott kmb-s azonos súlyú cselekményét a munkáltató nem azonos mérce szempontok alapján bírálja el.
Felhívom a figyelmét arra ismételten, hogy az alacsonyabb beosztás felajánlását nem tették meg Bucz Attila esetében, míg dr. fekete Zsolt esetében a munkáltató felajánlotta az alacsonyabb beosztást. Ez a két munkáltatói magatartás önmagában felveti a Btk. 359.§ el pontjába ütköző és aszerint minősülő elöljárói hatalommal visszaélés büntetőjogi tényállását, hiszen vagy dr. Fekete Zsoltot részesítette máshoz (Bucz Attila) képest előnyösebb elbánásban, vagy Bucz Attilát részesítette máshoz (dr. Fekete Zsolt) képest hátrányosabb bánásmódban.
Felvetődik a kérdés, hogy a következő esetleges ittasan vezető rendőr esetében ezek szerint az lesz a mérvadó, hogy lesz-e alacsonyabb beosztás felajánlás, hogy milyen beosztásban lesz majd a vétkes?
Az Ön által tanúsított bánásmód nyilvánvalóan sérelmes a 24 évnél is több szolgálati viszonnyal rendelkező Bucz Attila esetében, hiszen az alacsonyabb beosztás felajánlásának elmaradása – a dr. Fekete Zsolt esetében alkalmazott eljáráshoz és annak következményeihez képest – jelentős érdeksérelmet okozott egy addig a munkáját jól végző rendőr számára.
Bízom benne, hogy Főkapitány Úr a továbbiakban nem a beosztás, vagy az érintett személyhez fűződő kapcsolata alapján, hanem a jogszabályok keretén belül, minden munkavállalóra egyforma eljárási rendet és szigorúságot fog alkalmazni hivatali ideje alatt.
A végkielégítéssel kapcsolatban a közérdekű adatok nyilvánosságára való közlési kötelezettségre figyelemmel válaszát várom arra vonatkozólag, amelyről érintőlegesen ír ugyan, és figyelmembe ajánlja a Hszt. 63.§ (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint felmentés esetén végkielégítés jár. Jelen esetben azonban jószándékúan csak feltételezni tudom, hogy munkatársainak is és Önnek is elkerülte a figyelmét a Hszt. 63.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint:
“A végkielégítés összegének FELÉRE jogosult a hivatásos állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az 56.§ (5) bekezdés b/ pontja szerinti áthelyezéshez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg.”
A Hszt. 56.§ (5) bek. b/ pontja szerint akkor lehet felmenteni a munkavállalót, ha “a felajánlott másik, állapotának megfelelő beosztást a hivatásos állomány tagja visszautasítja … “
Mint válaszlevelében leírta, a felmentés oka az volt, hogy a felajánlott alacsonyabb beosztást dr. Fekete Zsolt nem fogadta el. Ebben az esetben viszont a törvény alapján járó végkielégítésnek csupán a felére lett volna jogosult az érintett személy!
Információink szerint dr. Fekete Zsolt mintegy 3,5 millió forint végkielégítéssel távozott a Rendőrség kötelékéből. A 3,5 millió forintot alapul véve, valamint a dr. Fekete Zsolt életkorából adódó szolgálati idejét, 6 havi végkielégítést kapott. Ebben az esetben viszont nagy a valószínűsége annak, hogy dr. Fekete Zsolt nem a végkielégítés összegének a felét kapta meg, mint ahogy arra lehetőség lett volna, hanem 100%-os mértékű végkielégítéssel (közpénzből) a zsebében lett felmentve.
A 2008. június 29-én kelt levelünkben a 2., 3. és 8. számmal jelölt kérdésekre vonatkozóan Ön nem adott részünkre választ a mai napig. Erre továbbra is várjuk a válaszát, tehát röviden a kérdések lényege:
- 2. 100%-os mértékű volt-e dr. Fekete Zsolt esetében a végkielégítés mértéke?
3. Hány effektív rendőrségi szolgálati évvel rendelkezett a felmentés időpontjában dr. Fekete Zsolt?
8. Az ügyben ismertté vált információk miatt tervezi-e büntetőfeljelentés megtételét hűtlen kezelés és elöljárói hatalommal visszaélés bűntett e miatt?
Az ügyben eddig történt levelezés másolati példányát tájékoztatás és további intézkedés céljából az ORFK vezetőjének, valamint a “Zéró tolerancia” korrnánymegbízottjának dr. Kondorosi Ferenc államtitkár úrnak közvetlenül is megküldjük.
Kérem Főkapitány Urat, hogy a fentiekben megfogalmazott kérdésekre – elkerülendő a “tájékozatlanságunkból adódó alaptalan vádaskodásnak” illetve a “rosszindulatú kezdeményezésnek” még a látszatát is – választ adni szíveskedjen.
Bizonyára egyetért velünk abban, hogy a TMRSZ több mint 3 ezer fős tagsága elvárja a hiteles és pontos tájékoztatást szakszervezetünktől, ezért ebbéli szándékunkat a pontos és tényeken alapuló válaszadásával elősegíteni szíveskedjen!
Szekszárd, 2008. szeptember 9.
Tisztelettel:
Szima Judit
TMRSZ Főtitkár
FEJÉR MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG
8000. Székesfehérvár, Deák Ferenc u. 2.
Tel. 22/541-600, BM tel. 22/21-25, Fax: 22/20-05
Szám: 07000-636/41-13/2008. Ált.
Szima Judit asszonynak,
Tettrekész Magyar Rendőrség
Szakszervezete főtitkárának
Szekszárd
Tisztelt Főtitkár Asszony!
Tájékoztatom, hogy dr. Fekete Zsolt, a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság egykori vezetőjével kapcsolatos ismételt levelét, mely 2008. szeptember 09-én kelt, megkaptam. A levélben Ön további tájékoztatást kért és újabb véleményeket fogalmazott meg, melyekkel kapcsolatban a következőkről tudom tájékoztatni:
A 2007. november 28-án 07000-636/87/2008. Ált. számon megküldött átiratban tájékoztattam Önt, hogy a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság állományában egykor szolgálatot teljesítő Bucz Attila ügyében, a vonatkozó jogszabályi helyeknek megfelelően a méltatlansági bizottság járt el, mely akkor egyhangú döntést hozott és a méltatlanságot kimondta. Tehát nem dr. Fekete Zsolt hozta meg a döntést egy személyben és a bizottságnak csak a Dunaújvárosi Rendörkapitányság hivatásos állományába tartozó személyek voltak tagjai.
Ön felvetette és érthetetlennek találta, hogy dr. Fekete Zsolt számára – vezetői beosztásából indokolás nélkül történő felmentését követően – alacsonyabb beosztás lett felajánlva. Az Ön által is hivatkozott 07000-636/41-2/2008. Ált. számon 2008. július 01-én kelt átiratban részletesen kifejtésre került, hogy ennek oka a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (továbbiakban: Hszt.) 245/D. § (2) bekezdésében meghatározottakban keresendő. Ez a jogszabályi rendelkezés, Ön bármennyire is sérelmezi, kötelezettségként határozza meg a munkáltatói jogkör gyakorlójának, hogy a felmentést követően az érintett vezető számára a rendfokozatának megfelelő másik munkakör kerüljön felajánlásra.
Levelében megemlíti azt is, hogy a két eset összehasonlítása során véleménye szerint a magatartásokat kell értékelni. Tévesnek tartom azt a feltételezését, hogya két érintettel kapcsolatos döntések közötti különbség abból adódott volna, hogy milyen tulajdonú gépjárművet vezettek.
A különbségek a két személy szolgálati jogviszonyának sajátosságaiból fakad, melyet a Hszt. részletesen, egyértelműen és eltérést meg nem engedö módon szabályoz. Remélem, Ön is egyetért abban, hogy ezeknek a jogszabályi rendelkezéseknek a betartása nem róható a munkáltatói jogkört gyakorló rovására. A Fejér Megyei Rendör-főkapitányság állományával kapcsolatosan továbbra is egyértelmű az ittasan járművet vezető rendőrökre vonatkozó álláspont. Az érintettekkel összefüggő két eset szabálysértési vagy bűntetőjogi megítélése viszont nem tartozik hatáskörömbe.
Nem értek egyet azzal a megállapításával, hogy a munkáltató döntésének felróhatóan Bucz Attila hátrányosabb bánásmódban részesült, mint dr. Fekete Zsolt. Az, hogy a két érintettel kapcsolatos eljárások között különbség lelhető fel, nem tagadható. Azonban, a fentiekben már kifejtettek szerint, ez a különbség jogi helyzetükben mutatkozott meg. Ezért nem tudom elfogadni azt az álláspontot, hogy a jogszerű eljárások bármilyen, a büntetőeljárás elrendelésének alapjául szolgáló tényállást alapoznának meg.
Azt az állítását viszont egyértelműen vissza kell utasítanom, hogy döntéseimet bármely személyhez fűződő kapcsolatom alapozta volna meg, vagy egyáltalán befolyásolta.
A levelében a dr. Fekete Zsolt számára kifizetett végkielégítéssel kapcsolatban tett és jogszabályhelyekre történő hivatkozással látszólag alátámasztott véleményét nem osztom. Ön azt a véleményét fogalmazta meg, hogy dr. Fekete Zsolt számára a végkielégítés felét lehetett volna kifizetni és hivatkozott a Hszt. 63. § (4) bekezdésére, mely a következő képen rendelkezik:
“63. § (4) A végkielégítés összegének felére jogosult a hivatásos állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az 56. § (5) bekezdés b) pontja szerinti áthelyezéshez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos (hozzátartozó elhelyezkedési, iskoláztatási, gondozási lehetetlensége, lakhatási feltételek nehézségei miatti, stb.) indokkal tagadta meg. “
Az 56. § (5) bekezdés b) pontja a következő rendelkezéseket tartalmazza:
“56. § (5) Ha a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségi, pszichikai vagy fizikai ok következménye, a hivatásos állomány tagját akkor lehet felmenteni, ha
a) ….
b) a felajánlott másik, állapotának megfelelő beosztást a hivatásos állomány tagja visszautasítja, vagy
c) …… .”
Az 56. § (2) bekezdés a) pontja a következőket tartalmazza:
“56. § (2) A hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni, ha
a) minősítése, egészségi, pszichikai vagy fizikai állapota alapján, illetve – ha ez feltétel nemzetbiztonsági szempontból beosztásának ellátására, valamint a 258. § (4) bekezdésében meghatározott okból hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált,
………”
Összevetve az idézett jogszabályi rendelkezéseket, az Ön által hivatkozott és a végkielégítés felének kifizetését meghatározó normahelyek olyan hivatásos állományúakra vonatkoznak, akik egészségi, pszichikai vagy fizikai ok miatt nem tudják ellátni szolgálatukat. Azonban – mint azt már a 07000-636-41-2/2008. Ált. számú átiratban is részletesen kifejtettem, dr. Fekete Zsolt a Hszt. 245/D. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a vezetői beosztásból indokolás nélkül, azonnali hatállyal került felmentésre. Ezéri az Ön által hivatkozott jogszabályi helyek alkalmazásának nem állnak fenn a feltételei.
Tehát téves az a megállapítás, mely szerint a végkielégítés összegének felét kellett volna dr. Fekete Zsolt számára kifizetni.
Tisztán kell látni azt is, hogy a végkielégítés ilyen módon történő kifizetése nem egyedi elbírálás eredménye, hanem a Hszt. egyértelmű rendelkezései alkalmazásának következménye.
Levelében Ön kérte továbbá, hogy több kérdésre – melyre véleménye szerint nem kapott választ – adjunk felvilágosítást. Mivel már az előző átiratban részletezésre került a dr. Fekete Zsolttal kapcsolatos eljárás és annak jogszabályi háttere, úgy gondoltam, hogy logikusan levonhatóak a fennmaradó és nem kűlön-kűlön kifejtetten megválaszolt kérdésekre vonatkozó válaszok is. De a megfelelő információk megadása érdekében részletezve a következőkről tudom még tájékoztatni:
– Az előző átiratban és a fentiekben részletezett jogszabályi rendelkezések alapján dr. Fekete Zsoltot végkielégítésben kellett részesíteni, melynek összege a Hszt. 63. § (2) bekezdés f) pontja alapján hat havi távolléti díj mértékének felel meg. Mivel – az Ön által hivatkozott jogszabályi helyekkel ellentétben – a felmentés oka nem a fizikai, pszichikai vagy egészségűgyi alkalmatlanság volt, és a Hszt. nem tartalmaz egyéb olyan rendelkezést, mely a teljes összeg kifizetését bármely módon korlátozná, a végkielégítés teljes összege került kifizetésre.
– Dr. Fekete Zsolt felmentésének idején 17 év szolgálati idővel rendelkezett, mely 1990. november 20-tól számítandó.
– Az előző átiratokban és jelen levélben is részletesen, kellő mélységig ismertetésre kerültek a dr. Fekete Zsolttal összefüggő eljárás során meghozott döntések és azok jogszabályi háttere. Ezek alapján egyértelmű, hogy a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság jogszerűen járt el. Logikusan vonható le következtetés, hogy személyi felelősség senkit nem terhel és bűncselekmény elkövetésének lehetősége fel sem vetődik, ezért büntetőeljárás kezdeményezését nem látom indokoltnak.
A fentiek alapján bízom abban, hogy az Ön által megnevezett esetekkel kapcsolatos eljárásokról a megfelelő felvilágosítást megadtuk. Ennek tükrében bizonyára Ön is belátja, hogya Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság a jogszabályok szem előtt tartásával, törvényesen járt el.
Székesfehérvár, 2008. szeptember 15.
Tisztelettel:
Dr. Simon László r. ezredes
rendőrségi főtanácsos
megyei rendőrfőkapitány