A TMRSZ az 1.000 euróval kapcsolatosan, miután az IRM a kérdésünkre nem adott kielégítő választ hivatalos úton veszi fel a kapcsolatot az Európai Unió pénzügyi biztosával, Joaquín Almunia úrral, hogy a szóbeszéd szerint EU-s támogatásként megkapott – kimondottan rendőri bérfejlesztésre biztosított – forrást utaltak-e a Magyar Köztársaság részére.
Illetve egyéb észrevételek az IRM államtitkárának Juhász Gábor Úrnak a kérdéseinre adott válaszára
Előzmény: Levél a miniszternek – 2008.06.12.
Szám:Kü-67/2008.
Juhász Gábor
Rendészeti Államtitkár
Igazságügyi és rendészeti Minisztérium
Budapest
Tisztelt Államtitkár Úr!
Az igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak 2008. június 12-én kelt és még aznap expediált megkeresésünkre több mint 2 hónap elteltével, 2008. augusztus 22-én keltés augusztus 28-án kézhez vett IRM/REA/63-1/2008-as számú válaszlevelét köszönettel megkaptuk.
Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy a sorszámozott felvetéseink közül egyáltalán nem kaptunk választ az 1.és 2. pontokban jelzett felvetéseinkre, amelyet – többek között – a ma már több mint 2800 rendőrségi dolgozó érdekképviselete körében tettünk meg. Tagságunkat így több mint 2 hónap elteltével sem tudjuk tájékoztatni az IRM-nek felróhatóan olyan fontos kérdésekben, amelyekkel kapcsolatban napi gyakorisággal fordulnak hozzánk munkatársaink. Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy – feltételezhetően az ORFK véleményének kikérése után készített – válaszlevelükben több pontatlanság, a tényeknek nem megfelelő, fiktív állítás szerepel, amelynek tükrében úgy tűnik, mint ha a munkáltató részéről minden szabályosan, jogszerűen történne.
Elsősorban tagságunk tájékoztatása céljából, másodsorban szakállamtitkár úr levelére reagálva engedje meg, hogy néhány gondolat erejéig vitassam a válaszlevelében leírtak helytállóságát, illetve pontosságát. Figyelemmel arra, hogy a súlyos tárgyi tévedések sorozata, és a konkrét válaszok hiánya helyetti magyarázat azt vetíti előre, hogy az IRM megújult vezetése sem veszi komolyan sem a TMRSZ által felvetetteket, sem az általa képviselt közel 3 ezer dolgozó közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogos igényét, amelyet rendkívül aggasztónak tartunk a jövőbeni partneri együttműködés komolysága vonatkozásában.
Továbbra is várja tagságunk az IRM válaszát, illetve intézkedését arra vonatkozólag, hogy „a 2008. június 10-én tartott megbeszélésről való távoltartásunkat mi indokolta, amennyiben pedig „sajnálatos mulasztásos tévedés” eredménye a meg nem hívásunk, mit szándékozik tenni azért, hogy ez a jövőben ne ismétlődjön meg. Kérjük ezzel egyidejűleg az ott készült jegyzőkönyvet részünkre megküldeni, a közérdekű adatokra való hivatkozással is.”
A 3. sorszámon feltett kérdésünkre – miszerint az ORFK vezetője szóban azt ígérte az állománynak, hogy különleges bevetési pótlékban részesülnek a csapatszolgálati századok – válaszában Ön azt írta: „az ügyben érintett ORFK tájékoztatása szerint ilyen tárgykörben hivatalos irat nem került kiadásra.”
A kérdésünk nem arra irányult, hogy készült-e irat, hanem arra, hogy az országos rendőrfőkapitányra ma, 2008-ban vonatkozik-e a gentleman’s agreement nemzetközileg is elfogadott szabálya, vagy sem.
A hazai és nemzetközi jogban is kötelező erejű érvénye van úriemberek között az adott szónak, és mi feltételezzük, hogy az országos rendőrfőkapitány ha a szavát adta a bevetési századok állományának arra, hogy kapni fogják a különleges bevetési pótlékot, azt egy felelős beosztásban lévő rendőri vezető joggal és az IRM tudtával, beleegyezésével, vagy felhatalmazásával tette.
Mi is tisztában vagyunk a különleges bevetési pótlék jogszabályi hátterével, de jelen esetben nem az volt a kérdésünk, hogy tájékoztasson Szakállamtitkár Úr a különleges bevetési pótlék adhatóságának feltételeiről, hanem az, hogy országos rendőrfőkapitány úr szóban ígéretet tett ezen pótlék folyósítására. Az sem volt tehát kérdés, hogy került-e hivatalos irat kiadásra e tárgyban. Bizonyára Szakállamtitkár Úr is tudja, hogy a szóban kiadott utasításnak ugyanolyan kötelező ereje van mint az írásba foglalt utasításnak. Ennél fogva álláspontunk szerint egy rendőri vezető sem ígérgethet alap nélkül és felelőtlenül.
A kérdésünk tehát – még egyszer még jobban pontosítva – arra irányult, hogy az országos rendőrfőkapitány ha a 2008. március 15. előtti időszakban megígérte szóban a különleges bevetési pótlék folyósítását az érintett állománynak 2008. április 1-jétől, azt milyen felhatalmazás alapján tette, illetve a folyósítás elmaradása minek tudható be. Erre várjuk szíves válaszát továbbra is.
A 4. pontra adott válaszát az 1.000 euróval kapcsolatos kérdésünkre sem tartjuk kielégítőnek, ezért tájékoztatjuk Szakállamtitkár Urat, hogy a kérdésben hivatalos úton vesszük fel a kapcsolatot az Európai Unió pénzügyi biztosával, Joaquín Almunia úrral, hogy a szóbeszéd szerint EU-s támogatásként megkapott – kimondottan rendőri bérfejlesztésre biztosított – forrást utaltak-e a Magyar Köztársaság részére.
Ha igen akkor mikor, mennyit, és pontosan milyen célra, illetve a Magyar Kormány a pénz felhasználásával kapcsolatban adott-e már valamilyen tájékoztatást az EU részére.
Amennyiben a forrást az EU már biztosította és Magyar Kormány a forrás felhasználásával kapcsolatban is adott már valamilyen tájékoztatást, és azt az EU pénzügyi biztosa megküldi a TMRSZ részére, soron kívül továbbítani fogjuk Szakállamtitkár Úr részére a miniszter úr haladéktalan tájékoztatása céljából, mivel, mint Ön írta, ezzel kapcsolatban a Kormánytól az IRM ilyen tartalmú tájékoztatást eddig még nem kapott.
Amennyiben ugyanis az EU valóban csak a rendészeti dolgozók számára biztosított többletforrást, úgy a közszféra egészét érintő 5%-os béremelést semmiképpen sem az EU-s célok szerinti felhasználás szerinti rendőri jövedelem növelésre fordított forrásnak értékeljük.
Természetesen tisztában vagyunk azzal a súlyos (visszafizetési) teherrel is, amely a Magyar Államot terheli ha nem a cél szerint használták fel az EU által címzetten biztosított forrást.
Megjegyezni kívánom, hogy a KSH szerint is 8%-os infláció mellett „rendőri bérfejlesztésnek” minősíteni a köztisztviselői illetményalap 5%-os növelését, matematikailag, pénzügyileg, és logikailag sem helytálló megfogalmazás, hiszen ez legkevesebb 3%-os „rendőri reálbér csökkenés”-nek felel meg.
Az 5.pontban feltett kérdésünkkel kapcsolatban az ORFK sokadszorra nem a tényeknek megfelelő tájékoztatást adott. Többször is, érvekkel alátámasztottan leírtuk az ORFK-nak, hogy a rendőrségen működő másik 3 szakszervezet által megkötött együttműködési megállapodás azért nyilvánvalóan elfogadhatatlan egy olyan szakszervezet számára, amely komolyan veszi a munkavállalók érdekképviseletét, mert a törvényben biztosított jogokat csorbít több rendelkezése is.
Továbbá azért sem elfogadható az együttműködési megállapodás azon tartalma, mert az ORFK a TMRSZ megalakulása óta a működés feltételei biztosításának kötelezettségét nem, vagy alig teljesíti. Az Országgyűlés által a BM, illetve az IRM külön fejezetében „szakszervezetek támogatása” címszó alatt minden évben több tízmillió forint költségvetési fedezetet biztosít. Ezt a pénzt a BM/IRM, illetve az ORFK eddig minden esetben úgy használta fel, hogy abból a TMRSZ számára pénzt nem adott. Ezzel kapcsolatban per van folyamatban, tehát az „5 millió forint követelése” – mint Szakállamtitkár Úr írta, ezt a pénzt jelenti kamatokkal növelt értékben.
Álláspontunk szerint egy jogállamban megengedhetetlen, hogy azt a pénzt, amelyet szakszervezetek támogatására biztosítanak a magyar adófizetők pénzéből, és amelynek felhasználási lehetőségét az Országgyűlés törvényben rögzít, azt a felhasználási módot különböző – törvénysértő módon – szűkítő feltételekkel akár a minisztérium, akár a rendőrség vezetése kénye-kedve szerint használhassa fel. Az EU több tagországában bűncselekményi tényállása van a költségvetési pénz rendeltetésellenes felhasználásának, és több év börtönbüntetéssel fenyegetett az a magatartás, amellyel a munkáltató immár 4 év óta akadályozza közel 3 ezer rendőrségi dolgozó érdekérvényesítési lehetőségét.
Feltételezhetően az ORFK minősítette teljesíthetetlen feltételnek az 5 millió forintos követelésünket és a szolgálati lakás iránt előterjesztett igényünket, amely azért nyilvánvalóan alaptalan, mert az ORFK folyamatosan olyan „projektekre” szán több tízmillió forintot éves szinten, amelynek hasznossága erősen megkérdőjelezhető.
Kezdve egy játékfilmsorozat 20 millió forintos támogatásától, az IPA (ez egy társadalmi egyesület, amelynek elnöke az ORFK gazdasági vezető szakembere, alelnöke pedig az ORFK vezetője tudomásunk szerint) évi tízmilliós plusz 4 fő plusz teljes infrastruktúra biztosításán keresztül a rendőri vezetők kollektív, évi 290 millió forintos illetményeltérítésével bezárólag, nem beszélve a Budapesten és vonzáskörzetében kiosztott több tízmillió forintos családi házak, illetve lakások szolgálati lakásként való biztosításáról, amelynek „kedvezményezettjei” minden esetben magas rangú rendőri vezetők voltak.
A TMRSZ kérésének „teljesíthetetlen” értelmezése tehát pénzügyileg nyilvánvalóan alaptalan. Jogilag alátámasztott érvekkel, kívántunk az ORFK együttműködési szándékáról bizonyságot kapni a szolgálati lakás igénylésével, akkor, amikor talán ma nincs is a Magyar Köztársaságban olyan rendőrtábornok (beleértve a nyugállományban, a rendelkezési állományban lévőket, illetve a rendőrség kötelékéből már eltávozottakat is) aki ne kapott volna szolgálati lakást és azt ne vásárolta volna meg saját céljára.
A TMRSZ Budapesten és vonzáskörzetében közel kettőezer taggal rendelkezik, amellyel kapcsolatban szinte napi rendszerességgel kell a TMRSZ főtitkáraként Budapesten ténykednem (tárgyalások, megbeszélések, értekezletek, szervezés, szerződések megkötése), amely napi rendszerességgel kívánja meg a Budapest-Szekszárd útvonal megtételét. Gyermekemet egyedül (özvegyként) nevelő szülőként, Ön családapaként, szakállamtitkárként és mátraszőlősi lakosként talán megérti, hogy az ilyen jellegű ingázás rendkívül megterhelő, nem beszélve arról, hogy a saját tulajdonú autómat nem állami alkalmazott sofőr vezeti.
Soha nem hivatkoztam arra, hogy nő vagyok, arra sem, hogy nem szívesen és teljes tudásommal látnám el a főtitkári teendőimet, de a mai magyar rendőrség hímsoviniszta szemléletű álláspontja – miszerint a fenti körülmények közepette teljesíthetetlen a TMRSZ által előterjesztett kérés – rendkívül felháborító, illetve az ORFK azon álláspontját erősíti, hogy szavakban az együttműködés híve, ugyanakkor amikor az együttműködés tárgyi feltételeinek biztosításáról van szó, akkor széttárja az ORFK vezetése a kezét, miközben más kérdésekben rendkívül bőkezű módon használja fel az adófizetők által biztosított költségvetési pénzt.
A 6. ponttal kapcsolatban bizonyára elkerülte a Szakállamtitkár Úr figyelmét az a körülmény, hogy jelenleg a Rendőrségen működő 4 szakszervezet közül egyedül a TMRSZ főtitkára tartozik területi rendőri szerv rendelkezési állományába.
A BRDSZ nyugállományú főtitkárát az ORFK – legutolsó információink szerint – főosztályvezetői apanázzsal „foglalkoztatja vissza”, a nyugdíja mellett, amelyre jogilag egyszerűen nincs lehetősége a munkáltatónak. Ha egy igény teljesíthetetlen lenne, ezt minden bizonnyal annak lehetne minősíteni.
Az FRSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lakóhelyű főtitkárának információink szerint megválasztása pillanatától kezdve az ORFK szolgálati lakást biztosított, de amíg nem kapott, fizette számára „munkába járási költségként” a Budapest-Nyíregyháza útvonalat, arra szolgálati autót biztosított számára. Az FRSZ főtitkára megválasztása pillanatától az ORFK rendelkezési állományába tartozik. Ezt az információt még FRSZ-es tagszervezeti vezetőként tudtam meg anno.
Az RVE Bács-Kiskun megyei illetőségű elnöke a 2008. január 1-jei integrációt követően úgyszintén ORFK rendelkezési állományba került.
Tehát egyrészt a munkáltató ezzel kapcsolatban is cáfolja együttműködési készségét.
A munkaidő-kedvezménybe a munkáltatóval való tárgyalás ideje nem számít be. A munkaidő kedvezményt a Hszt a tisztségviselő számára biztosítja és nincs szűkítő feltétel, hogy ez a kedvezmény akár csak a rendelkezési állományba került tisztségviselőt illeti meg, akár csak a munkáltatóban alkalmazásban dolgozó tisztségviselőt. Tehát a munkaidő-kedvezmény mindegyik tisztségviselő javára igénybe vehető, ezzel kapcsolatban semmilyen szűkítő feltétel nincs a Hszt. 32.§-ában.
A „kedvezmény mértékébe a szervezeti egységgel való tárgyalás időtartama nem számít bele.”.
A jogszabály tehát szervezeti egységről ír. Ha a TMRSZ főtitkáraként az ORFK meghívására például egy egész napot igénybe vevő tárgyaláson veszek részt (beleértve az utazásra fordított időt is, amelyet a szolgálati lakás biztosításának „teljesíthetetlensége” miatt nem tud teljesíteni az ORFK) az oda-visszaút (kb 6 óra időtartam), és a tárgyalás időtartama is „szervezeti egységgel való tárgyalás időtartamának” minősül.
Ugyanakkor a törvény azt is konkrétan rögzíti, hogy a bíróságon való megjelenés, illetve a fegyelmi ügyekben a képviselet sem számít be a munkaidő-kedvezménybe.
Az ORFK és az Ön jogértelmezése ugyanis szűkítő és hátrányos jogértelmezést jelent. Sehol nincs az a jogszabályban leírva, hogy az állományilletékes parancsnok szervezeti egységével való tárgyalás időtartama nem számít bele a munkaidő-kedvezmény felhasználásába. Ergo ebből nyilvánvalóan az következik, hogy ha bármely „szervezeti egységgel” a TMRSZ főtitkáraként tárgyalok, annak időtartama a munkaidő-kedvezményem mértékébe nem tartozik bele, azaz a felhasznált munkaidő-kedvezmény mértéke a tárgyalás idejével (és az utazás idejével) csökken.
Fentiek alapján kérésének nem tudok megfelelni az ügyben adott válaszát nem tartom elfogadhatónak, illetve a meg nem válaszolt kérdésünkre adandó válaszát (2. pontban jelzett adatkérésünk teljesítése) két hónap elteltével is várom az IRM vezetőjétől a közérdekű adatok nyilvánosságára való közlési kötelezettsége tükrében.
Szekszárd, 2008. 08.30.
Tisztelettel:
Szima Judit
TMRSZ főtitkár
Előzmény:
Levél a miniszternek – 2008.06.12.
Az IRM válasza – 2008. 08.22.