Bács-Kiskun megyében is
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (továbbiakban TMRSZ) munkavállalói érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységet folytat, mely munkát tagjai alkotmányos és munkavállalói jogaik érvényre juttatása céljából fejti ki.
Szervezetünk érdekvédelmi tevékenysége során egyre több olyan esettel találkozik, melynek egy része bűncselekmény elkövetésének a megalapozottságát, azok gyanúját veti fel.
A történeti tényállás:
- I. 2008. 07. 22—én szolgálati panaszt nyújtottunk két hivatásos kollegáink ügyében a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság vezetőjéhez a soron kívüli rendfokozatba történő előléptetése ügyében.
Beadott szolgálati panaszainkra Timafalvi László r. alezredes arról tájékoztatott jogszabályellenesen, hogy a beadott szolgálati panaszokat nem szolgálati panasznak, hanem kérelemnek minősítette, majd felszólította szervezetünket, ha sérelmesnek tartjuk a döntését, adjunk be szolgálati panaszt.
- II. 2008. 08. 08-án a Bács-5-1/2008-as számú levelünkben felhívtuk a kapitányság vezetőjét, hogy a dolgozónak, vagy a nevében eljáró érdekképviseleti szervezetnek a joga eldönteni, hogy a munkáltató által sérelmesnek tartott intézkedést, vagy annak elmulasztását a szolgálati panasz – mint jogorvoslati fórum – igénybevételével kívánja-e rendezni, vagy pedig kérelmet nyújt be a Hszt. 193.§-a alapján.
A Hszt. 194.§ (4) bekezdése pedig kifejezetten előírja, hogy a panaszjog gyakorlásában senkit nem lehet korlátozni.
Tájékoztattuk arról is, hogy azzal, hogy a TMRSZ által meghatalmazottként benyújtott panaszokat nem terjesztette fel haladéktalanul a 194.§ (3) bekezdésében foglaltak alapján az elöljáró parancsnokhoz, a dolgozók panaszjogát korlátozta, és ez az állapot jelenleg is fennáll.
Nyomatékosan kértük, hogy a törvényben előírt kötelezettségének eleget téve soron kívül, azaz 24 órán belül bírálja el érdemben, határozatilag a panaszt, majd elutasítása esetén azonnal terjessze fel a két kollega szolgálati panaszát, és ebben az esetben hajlandóak vagyunk az egyéb jogi lépések megtételétől eltekinteni.
Hivatkoztunk arra is, hogy – feltéve, de meg nem engedve -, ha a dolgozó a Hszt. 193.§-a szerinti kérelmet nyújt be, abban az esetben is másképp kell elbírálni a kérelmet, mint tette azt a fenti hivatkozási számú „értesítésben”.
Leírtuk, hogy a Hszt. XV. Fejezetében foglaltakat összefüggésében vizsgálva ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a kérelem tárgyát is ugyanazon eljárási rend szerint kell elbírálni, mint a szolgálati panaszt, azaz egyet nem értése esetén fel kell terjeszteni a megyei rendőrfőkapitánynak, ugyanis az érintett dolgozó szolgálati helye (Kiskunfélegyháza Rk.) nem rendelkezik perbeli jogképességgel.
Rávilágítottunk arra is, hogy a nem a munkáltató „kegyén” múlik, hogy a dolgozó „kérelme” alapján előléptetésre jogosult-e vagy sem. Itt a dolgozó állítja, mely a jogszabállyal azonos állítás, hogy kinevezésükkor előléptetésre jogosult volt, és ezt a munkáltatónak el kell ismernie. Nem lehetőség a munkáltatónak, hogy elismeri-e, ezt nem kérelmezi a munkavállaló, hanem állítja, hogy ez neki jár, tehát sérelmesnek tartja a munkáltató mulasztását, hogy kinevezésükkor előléptetésüket ismerték el számukra állományparancsban, a panaszt benyújtotta a Hszt. 194.§-ra való hivatkozással.
Kértük, hogy elbírálása esetén és elutasításakor a szolgálati panaszokat soron kívül terjessze fel döntéshozatal (határozat hozatala) céljából a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének!
Utaltunk elutasításánál az általa kifejtett jogértelmezése, mert az általa meghivatkozott Hszt. 245/E.§. rendelkezése nem helytálló.
Tájékoztattuk arról is, hogy jelen levelet, továbbá az ezzel kapcsolatos mellékleteket Főkapitány Úrnak is megküldjük, azzal a megjegyzéssel, hogy mindez nem pótolja az állományilletékes parancsnoknak a Hszt. 194.§ (3) bekezdésben foglalt felterjesztési kötelezettségét.
A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének is megküldtük levelünket.
A Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság vezetője válaszában újból arról tájékoztatott, hogy helyesen minősítette a szolgálati panaszainkat kérelemnek, majd újra felszólította a TMRSZ-t, hogy ha nem tetszik a döntése, adjunk be szolgálati panaszt,
A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője is helyesnek minősíti a kapitány válaszát.
A leírt tényállásból következően a TMRSZ álláspontja szerint az érintett vezetők a Hszt. 5.§-át is megsértették, hiszen a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket nem a rendeltetésüknek megfelelően teljesítették, mely két dolgozó jogos érdekének csorbítását, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozását valósította meg.
Fentiek alapján kérjük a TMRSZ a szükséges intézkedéseket megtette.
Szekszárd, 2008. 08. 20.
Tisztelettel:
TMRSZ
