A munkáltató a munkavállalóra akarja hárítani…

A munkáltató a kötelezettségeit a munkavállalóra kívánja hárítani az EU-s normákat megszegve, mely ellen egyedül a TMRSZ lépett fel.

Fővárosi Munkaügyi Bíróság

Budapest

 

Tisztelt Fővárosi Munkaügyi Bíróság!

 

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete kérelmező / továbbiakban TMRSZ/ székh: 7100 Szekszárd, Tanya u. 4.) a törvényes határidőben a TMRSZ által bejelentett kifogás tárgyában – figyelemmel a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 31.§-ában foglaltakra –

k é r e l m e t

nyújt be az Országos Rendőr-főkapitányság (1139 Budapest Teve u. 4-6.) kérelmezett (továbbiakban: kérelmezett) ellen a kifogás jogosságának megállapítása, a munkavállalókat hátrányosan érintő jogellenes intézkedése miatt.

Kérelmünk a Hszt. 34.§. (3) bekezdésén, továbbá a Pp. 123.§ második mondatában foglaltakon alapul, mivel a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedése jogszabályban foglalt rendelkezést sért, és a megállapítási keresetünknek való helyt adás esetén a munkavállalók jogainak megóvása miatt szükséges a Tisztelt Munkaügyi Bíróság azon döntése, amellyel alábbi kereseti kérelmünknek helyt ad.

Fentiekre tekintettel kérjük a Tisztelt Munkaügyi Bíróságot, hogy határozatában állapítsa meg:

    1. A kérelmezett jogsértést követett el azzal, hogy a Rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálatteljesítési idejéről, valamint a szolgálati időrendszerekről szóló 17/2005. (XI.05.) ORFK intézkedés (továbbiakban: R.1.) helyébe ugyanezen címmel kiadott 23/2008. (OT 14.) ORFK utasítás (továbbiakban: R.2.) olyan rendelkezéssel került kiadásra amely rendelkezés amellett hogy hátrányosan érinti az érintett munkavállalókat nyilvánvalóan EU-s irányelv rendelkezéseibe ütközik.
    2. Kérjük a Tisztelt Munkaügyi Bíróságot, hogy kérelmezettet perköltségünkben is marasztalja.

I n d o k o l á s :

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetéhez eljuttatott információk alapján vizsgálatot folytattunk azzal kapcsolatosan, hogy a Rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálatteljesítési idejéről, valamint a szolgálati időrendszerekről szóló korábban hatályos 17/2005. (XI.05.) ORFK intézkedés (továbbiakban: R.1.) helyébe lépő ugyanezen címmel kiadott 23/2008. (OT 14) ORFK utasítás (továbbiakban: R.2.) olyan rendelkezéssel került kiadásra, amely a TMRSZ részére korábban megküldött tervezetekben nem szerepelt, így azzal kapcsolatban véleményt sem tudtunk megfogalmazni. Erre figyelemmel 2008. július 8-án a csatolt átiratban fordultunk az országos rendőrfőkapitányhoz, kérve a kifogásunknak való helyt adást. Az ORFK vezetője a kifogásunk kézhezvételét követően intézkedett a szakszervezetünk által kifogásolt rendelkezés időleges felfüggesztésére, majd egyeztetésre került sor a szakszervezet és az ORFK között, amelyet a csatolt levelezés tanúsít.

Az ORFK Jogi Főosztályának vezetője 2008. július 8-án a délelőtti órákban egy kiadmányozás nélküli átiratot juttatott el szakszervezetünkhöz e-mail-en, amely megegyezett a többszöri egyeztetés során az ORFK álláspontjával, amelynek lényege, hogy a kifogásolt rendelkezést nem kívánják módosítani, továbbá elsődlegesnek tartja a munkáltató a szakmai feladatok elvégzését, amely adott esetben az érintett munkavállalók jogainak sérelmét jelenti.

Mindez azért is aggályos, mert a norma alábbiakban részletezett módosításával nem csupán az érintett állomány munkajogi helyzete nehezült el (munkajogilag hátrányosabb helyzetbe kerültek), hanem a belső norma rendelkezése EU-s irányelvek sérelmét is megvalósítja.

A kifogásolt intézkedés (sérelmezett munkáltatói intézkedés) lényege:

    – Az R.1. 26. pontjának rendelkezése szerint: „A munkaközi szünet szolgálati naponként két alkalommal 30-30 perc és a váltási rendben meghatározott napi 4 óra, amelyet a szolgálatteljesítési idő terhére kell biztosítani.”.
    – Az R.2. a fenti rendelkezést a következőre módosította: „34. A munkaközi szünet szolgálati naponként két alkalommal 30-30 perc, továbbá ezen felül 4 óra amely – halaszthatatlan intézkedést igénylő esetet kivéve – az erre alkalmas helyiségben, a ruházat könnyítése mellett, pihenéssel tölthető.”.

A fenti két rendelkezést egymással összevetve az alábbiak állapíthatók meg.

A BRFK esetében, ahol többek között az általunk évek óta hangoztatott vezetői anomáliák sora mára mintegy 1.300 fő létszámhiányt eredményezett a működőképesség határára sodorta a BRFK szakmai szerveinek működését. A 24 órás szolgálatok esetében (jellemzően ÜTI és bűnügyi, illetve közlekedési helyszínelői állomány), és ezek közül is a bűnügyi helyszínelői állomány átszervezése során a kapitányságonként megszervezett helyszínelői alegységek régiósításra kerültek és ezzel a meglévő állomány leterheltsége azért növekedett meg jelentősen, mert míg korábban kerületenként volt helyszínelői bizottság, most helyszínelői csoportok száma eggyel kevesebb, mint ahány kerület az illetékességi területük.

Ez az egyébként korábban is meglévő erős leterheltséget tovább fokozta. Gyakorlatilag a bűnügyi helyszínelői állomány részére a nap 24 órájában folyamatosan van küldési igény, azaz, folyamatos a halaszthatatlan nyomozati cselekmények megtételének szükségessége. Ezt szakmailag megértjük, hogy valamilyen szinten meg kell oldania a BRFK vezetésének, azonban a jelen „megoldási mód”, amelyet kérelmezett a kifogásolt intézkedéssel kívánt megoldani, több tekintetben is jogsértő, a meglévő munkajogi helyzetet nehezítő megoldás.

Az R.1. szerint mint látható, a 24 óra során ki kellett adni 2×30 perc, illetve 4 óra pihenőidőt. Ez indokolt mind a munkavállalói biológiai, fizikai terhelhetősége, mind a hatályos jogszabályi rendelkezések tükrében.

Az R.2. a munkáltatói kötelezettséget elhagyva jelenleg csupán lehetőségként adja meg a pihenőidő kivételének lehetőségét, amely lényeges munkajogi csorbításnak minősül és ehhez a TMRSZ nem járul hozzá, az ellen kifejezetten tiltakozik. Lehetőségként hagyja meg, hiszen a halaszthatatlan nyomozati cselekmény elsődlegességét fogalmazza meg a kérelmezett, amelyet nem lehet elfogadni sem a fenti okok, sem az alábbiakban ismertetésre kerülő, egyértelműen a munkavállalók jogainak elsődlegességét hangsúlyozó rendelkezés tükrében.

Természetesen nem azt vitattuk, hogy a halaszthatatlan nyomozati cselekményeket el kell végezni, hanem azt, hogy ez olyan munkaszervezési, létszám gazdálkodási tevékenységet igényel a kérelmezett, illetve az érintett rendőri szervek vezetése részéről, amelyet nem úgy kell megoldani, hogy a vonatkozó EU-s normákat sértve a meglévő állomány leterheltségének növelésével kívánja a felmerülő feladatok megoldását.

Az R.2. hatályos szövege a BRFK bűnügyi helyszínelői állománya leterheltségét ismerve gyakorlatilag a 24 órás, effektíve is folyamatos munkavégzést teszi kötelezővé, amely meggyőződésünk szerint további elvándorlást fog siettetnie ezen szakterületről, de feltételezzük, hogy igaz ez az ÜTI és a közlekedési szakterületek vonatkozásában is.

A kérelmezett egy körlevélbe foglaltakkal kívánta magyarázni a kifogásolt intézkedést értelmezve, amely azért nem megnyugtató megoldás, mivel általános, nem egyértelmű rendelkezéssel hívja fel az érintett vezetők figyelmé, hogy „nem lehet rendszeressé tenni, hogy nem adják ki a 4 órás pihenőt”.

Álláspontunk szerint az EU-s irányelv tükrében a 4 órás pihenőt ki kell adni, minden egyes 24 órás szolgálatban, nem lehet elvárni, hogy egy dolgozó folyamatosan 24 óráig talpon legyen, hiszen ennek révén mind a szakmai munka hatékonysága romlik, mind a balesetveszély, illetve rendkívüli esemény bekövetkezésének veszélye nő.

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK Irányelvében foglalt több olyan jogelvet is sért a kérelmezett rendelkezése, amelyet Magyarországnak is figyelembe kell vennie.

Példálózó jelleggel: a Preambulum (5), (7), (11) bekezdései, az 1. cikk (2) bekezdése, a 4.cikkben foglaltak.

Az Irányelv „eltérésekre” vonatkozó részének (V. fejezet 17.cikk.) egyértelmű rendelkezése van arról, hogy az ettől való eltérések csak

    – törvényi
    – rendeleti
    – vagy közigazgatási rendelkezésekkel
    – vagy kollektív szerződésekkel,
    – vagy a szociális partnerek által megkötött megállapodásokkal fogadhatók el, feltéve, hogy az érintett munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítanak, vagy kivételes esetekben, ha a kompenzáló pihenőidő biztosítása objektív okok miatt nem lehetséges, akkor az érintett munkavállalókat megfelelő védelemben részesítik.

Jelen esetben a munkáltató egyoldalúan, a munkavállalók terhére, az EU irányelvével is ellentétes rendelkezésre módosította az R.2. jelzett rendelkezését, amelynek felülvizsgálatát, annak végrehajtása egyidejű felfüggesztése mellett haladéktalanul kérjük megkezdeni.

Mellékelten csatoljuk az EU-s irányelv teljes szövegét is.

 

Szekszárd, 2008. július 8.

 

Tisztelettel:

 

TMRSZ

 

Előzmény: Kifogásunk alapján felfüggesztésre került