2007. február 24. napján egy rendőri biztosítás alkalmával a Budapest XIV. kerület SYMA csarnokában (az elnevezésnek nincs köze a szakszervezet főtitkárához) négy rendőr kolléga ellen indítottak fegyelmi eljárást, meglehetősen furcsa körülmények között, egy sor jogszabályt szándékosan megsértve. Eljárás és bármiféle felelősségre vonás azonban csak a „kisrendőröknél” volt.
A kérdéses napon a késő esti órákban a biztosításban részt vevő rendőrök részére biztosított élelem teljesen, míg az ital nagy része elfogyott. Ekkor az egyik rendőr – miután több társát is látta narancslevet inni, és a kukák is tele voltak üres üvegekkel – felvett egy hasonló üdítőt a földről, hogy elfogyassza, illetve adott három másik társának. Ekkor a pihenőhelyiségben kb. hatvan fő egyenruhás rendőr tartózkodott. A négy személy közül három el is fogyasztotta az üdítőt, amikor egyik kolléga azt vélte látni kb. 15-20 méter távolságból a tömött épületben, hogy két rendőr kolléga is egy zárt hűtőből vesz ki üdítőt. Ezt nem akadályozta ugyan meg – bár megtehette volna – hanem szólt parancsnokában, aki aztán a biztosítás parancsnokának. Ezt követően az események felgyorsultak.
Ennyi információ elég volt ahhoz, hogy a négy főt az egész állomány előtt megalázzák, fegyverüket és igazolványukat – átvételi elismervény nélkül – az arra nem jogosult elvegye, majd a Mosonyi utcai objektumba szállítva, mint köztörvényes bűnözőket, reggelig ott tartsák. Hamarosan jött a következő „meglepetés”: a négy főt beosztásukból felfüggesztették, illetményüket teljes egészében visszatartották, így szinte lehetetlen helyzetbe sodorva az érintetteket és családjukat.
A fegyelmi eljárás során az első perctől jogi segítségben részesültek az érintettek, azonban a fegyelmi osztály hallani sem akart a felvetésekről, ellentmondásokról, bizonyítási indítványokról, bár ezt még az akkori bűnügyi igazgató a parancsnoki meghallgatáson (a jelenlegi BRFK vezető) szintén jelezte. Az ítélet már megvolt valószínűsíthetően a fegyelmi eljárás elrendelését megelőzően. Hiába jeleztük, hogy az eset napján hallomásból vélt koronatanúk valamennyien a fegyelmi eljárás során azt mondták el, hogy gyakorlatilag nem láttak semmit, mint ahogy szintén nem tűnt fel semmi a hatvan egyenruhás rendőrnek sem, a fegyelmi eljárás a jogviszony megszüntetésével zárult, és kimondta, hogy a négy rendőr egy lapos tárggyal felfegyverkezve feltörte a lelakatolt hűtőt dolog elleni erőszakot alkalmazva.
Aztán jött a pártatlan, a rendőrségtől független bírósági eljárás.
Már az első tárgyaláson számtalan kérdés merült fel, amit – mivel a fegyelmi eljárásban elmulasztották – a bíróságon kellett tisztázni. Időközben a megindult büntető eljárást megszüntették a rendőrökkel szemben. A bíróság pedig nem sokkal ezt követően hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot. Ítéletében rámutatott, hogy a fegyelmi eljárás rengeteg hiányosságban szenvedett, de a bíróság előtti eljárásban teljes körűen tisztázásra került, hogy a rendőrök semmiféle fegyelemsértést nem követtek el, és a bíróság teljes értetlenséggel állt a BRFK gyakorlatával szemben – nevezetesen, egyáltalán hogyan rendelhettek el fegyelmi eljárást, hogy fordulhatott elő, hogy a négy rendőrt illetményük teljes visszatartásával felfüggesztették, és méginkább, hogy elmarasztalták őket. A bíróság ítéletében rámutatott, hogy a fegyelmi határozat minden alapot nélkülöz.
Az ítélet még nem jogerős, azonban több kérdés is válaszra vár.
- 1. Valaki felelősségre vonja-e a fegyelmi eljárást megindító elöljárókat? Akik a kisrendőröket lehetetlen helyzetbe hozta a közel másfél éves eljárás során?
- 2. A BRFK képviselője miért ragaszkodott foggal-körömmel ahhoz, hogy az eljárást minél jobban elhúzza, így fenntartva az illetmény visszatartását?
- 3. Az eljáró ügyészség miért szüntette meg érdemi vizsgálat nélkül a biztosítás parancsnoka elleni feljelentésünket, és azt csak a felettes ügyészség utasítására volt hajlandó folytatni?
Amíg nincs felelősségre vonás a másik oldalon is, úgy könnyen előfordulhat a fent vázolt eset. A vezetők meg sem próbálják átérezni azon rendőrök helyzetét, akiknek becsületén többéves vagy évtizedes szolgálata alatt egyetlen folt sem esett, azonban egy légből kapott információ alapján könnyűszerrel kiteszik őket és családjukat az utcára.
Mit várunk ezektől a rendőröktől, ha az utcán csak atrocitást, feljelentést várhatnak némely állampolgártól, ugyanakkor parancsnokaikban egyáltalán nem bízhatnak.
Mindenesetre a TMRSZ kiállt mellettük és kiáll minden hasonló esetben kollégáiért.
Szima Judit főtitkár
